Pocakos News: August 2005

Wednesday, August 31, 2005

A pontos tájékoztatásért

Olvasom a forrásnak az MTI-t megadott tegnapi (08.30.) cikket az index.hu-n, mely szerint London főpolgármesterét akár öt évre is eltilthatják a közügyek gyakorlásától, egy februári “malőr” miatt. Idézem:

".........Februárban Livingstone, a kormányzó Munkáspárt politikusa a legnagyobb londoni esti napilap, az Evening Standard egy zsidó riporterétől egy keményebb kérdésfeltevés után azt kérdezte, hogy nem német háborús bűnös-e. Amikor az újságíró, Oliver Finegold - felfedve zsidó származását - ezt kikérte magának, Livingstone még tovább ment, mondván: lehet, hogy "maga zsidó, de mégis úgy viselkedik mint egy koncentrációs tábor őre ... nyilván ezért fizetik".

Livingstone régóta állóháborút folytat a Standard kiadójával, az Associated Newspapersszel, amelynek lapjai közé tartozik a Daily Mail is. ......"

Majd kutakodni kezdtem a magyar oldalakon, hogy mi is lehetett az a “keményebb kérdésfeltevés”, amire a főpolgármester “leháborúsbűnösözte” a riportert. Legnagyobb meglepetésemre a MTV Híradó februári 16.-i adásában szinte szó szerint megtaláltam az MTI tegnapi (08.30.) hírét !!!

"......Ken Livingstone, a brit belpolitika szabadszájúságáról közismert fenegyereke, aki a kormányzó Munkáspárt színeiben vezeti a brit főváros közgyűlését, a minap a legnagyobb londoni esti napilap, az Evening Standard egy zsidó riporterétől azt kérdezte, hogy nem német háborús bűnös-e. Amikor az újságíró, Oliver Finegold - felfedve zsidó származását - ezt kikérte magának, Livingstone még tovább ment, mondván: lehet, hogy "maga zsidó, de mégis úgy viselkedik mint egy koncentrációs tábor őre ... nyilván ezért fizetik".

Livingstone régóta állóháborút folytat a Standard kiadójával, az Associated Newspapersszel, amelynek lapjai közé tartozik a Daily Mail is.

De, talán ennél is érdekesebb, - most már az angol web-oldalakról – hogy mi is volt az a “keményebb kérdésfeltevés”? Mivel, megtaláltam a főpolgármester és az újságíró-riporter közti beszélgetés teljes szövegét, kiderült, hogy a “keményebb kérdés” így hangzott:

- Jó buli (party) volt? Mit jelent ez Önnek?

Ugyanis Chris Smith parlamenti képviselő partijáról jött el éppen Livingstone főpolgármester. Smith képviselő húsz éves “coming out”-ját ünnepelte, mint az első homoszexuális képviselő, aki nyilvánosan vállalta másságát.

Az újságíró kérdésére Livingstone válasza:

- Mit csinált azelőtt? Német háborús bűnös volt?

- Nem, én izraelita vagyok, nem voltam német háborús bűnös, és ez elég sértő számomra. De, milyen volt az este? - kérdezte Finegold ismételten.

- Rendben, lehet, hogy zsidó, de akkor is olyan, mint egy koncentrációs tábor őre, csak azért teszi ezt, mert megfizetik. Ugye?

- Nagyszerű! Ezt megjegyeztem. Szóval, milyen volt az este?

A történethez tartozik, hogy az Evening Standard sokat támadta a "Vörös Ken"-nek csúfolt, becézett baloldali politikust, aki nem igazán szereti a lapot, különösen, hogy az a 30-as években írásaiban a hitleri Németországot támogatta - jegyzi meg a mai Guardian. A laptuljadonos Lord Rothermere még Hitlerrel is találkozott. A lapkiadó neve Magyarországon is ismert, hiszen egyes rossznyelvek szerint a magyar korona várományosa volt.

.
Fejlemények

Tuesday, August 30, 2005

Akta nélkül: se ember, se bűn

Eddig csak az ausztrál oldal vitatta és tárta fel Polgár Lajos múltját. Pontosabban egy helyi magyar újságban jelent meg róla egy cikk, amit aztán felkapott az ausztrál (szövetségi) parlament egyetlen zsidó származású képviselője, a munkáspárti Michael Danby, aki ezzel is fel akarta hívni a közvélemény figyelmét a II. világháború utáni bevándorlási politikára, ill. annak gyengéire. A képviselő beszámolója után kereste meg az ausztrál sajtó Polgárt melbourne-i otthonában, aki készségesen elmagyarázta, hogy a Nyilaskeresztes Párt magas rangú tagja volt. Kifejtette, hogy a párt nem volt antiszemita, és csak annyira volt zsidóellenes, mint akkoriban a közhangulat általában. Elmagyarázta, hogy a pártnak semmi köze nem volt a nácikhoz, a hitleristákhoz, ők „hungaristák” voltak, és ma is azok. Persze angolul a „hungarist” épp úgy hangzik, mint a „germanist”, azaz első hallásra valami „magyarkutatót” sejtet.

Ezt az interjút kapta fel a magyar média, és szörnyülködve közölték a 89 éves férfi szavait. Ráadásul azonnal összehozták Charles Zentai-val, és a főcímekben már „Újabb magyar nyilas”-ként aposztrofálták. Az nem zavarta a magyar hírszerkesztőket, hogy Zentai nem volt nyilas, - hogy ő anélkül is halálra kínzott egy fiatalembert – a vád, ill. a gyanúsítás szerint. Közben az ausztrálok tovább nyomoztak Polgár ügyben, melyben nem is annyira Polgár személye vagy nemzetisége volt a lényeg, hanem a tény: ilyen kétes múltú emberek hogyan kaphattak bebocsátást Ausztráliába, majd később állampolgárságot. Az ügy pikantériája lett, hogy Polgár Lajost – teljesen véletlenül – egy tekintélyes, jómódú ausztrál család karolta fel megérkezése után. A család lánya akkoriban ment férjhez, egy konzervatív politikushoz, aki később az ország miniszterelnöke lett. A „hírbehozott” ex-miniszterelnök mutatott rá, hogy hogyan is működött akkoriban a bevándorlás: mindenkinek elhittek mindent, ha azt mondta, hogy a kommunisták elől menekült.

Ezzel azonban – úgy néz ki – az 1955-ben született Danby képviselő nem elégszik meg, ő az okokon túl ezeket az embereket is fel kívánja kutatni, mondván mennyien lehetnek azok, akik a biztonsági szűrőn keresztül jutottak. A The Australian is rendesen körbe akarja járni a témát, már ami Polgárt illeti. A 89 éves nyilassal készült interjú után a következő számban megszólaltattak néhány ausztráliai magyart, akik átélték és túlélték a nyilas rémuralmat. Az ő hiteles beszámolóikból ismerhette meg a nagyközönség az érem másik oldalát: milyen párt is volt a Nyilaskeresztes Párt, és tagjai mit követtek el.

Most viszont ugyanez az újság idézi a Budapest Sun angol nyelvű magyar újságot, benne a hazai, magyarországi véleményeket Polgár Lajosról. Érdekes módon a budapesti Holocaust Dokumentációs Központban nem tudnak Polgárról, semmi nyoma a magas rangú nyilasnak. Amit a központ munkatársa Kovács Tamás úgy kommentál: mivel semmilyen dokumentáció nincs Kardos vagy Polgár Lajos név alatt, ez azt jelentheti, hogy nem volt valami magas rangú párttag, és a párttagság maga nem jelenti, hogy háborús bűnös. -- Ez azért is meglepő, mert Braham: "A magyar Holocaust” című több száz oldalas munkájában kétszer is feltűnik Polgár neve. (szerk. Pocakos) -- A Mazsihisz szerint viszont függetlenül attól, hogy van róla írásos feljegyzés vagy sem, Polgárt mindenképp bíróság elé kellene vinni.

Az ausztrál napilap szerint (ausztrál szempontból) a 89 éves melbourne-i lakos bűnlajstroma : álnéven érkezett az országba, megváltoztatta a születési dátumát, nem számolt be háború alatti nyilas múltjáról, és arról, hogy két évet szolgált a magyar hadseregben.

Monday, August 29, 2005

Valóban itt tartunk?

Mehmet Karcsi a papájával - picture by Zaman

Olvasom a magyar médiában a Mehmet Karcsi ügyet. A címek magukért beszélnek:
Első fokon a magyar édesanyának ítélték Mehmet Karcsikát (Magyar Rádió Online, 2005.08.24 19:06:21)
Első fokon az anyáé Mehmet Karcsika (Népszava, 2005.08.24 19:17:31)
A magyar édesanyának ítélték Mehmet Karcsikát (Hír TV, 2005.08.24 19:32:24)
- A török bíróság a magyar édesanyának ítélte Tüysüz Mehmet Karcsikát (MTI, 2005.08.24 20:05:36)
Majd négy nappal később
- Első fokon édesanyjának ítélték Mehmet Karcsikát (Klubrádió, 2005.08.28 13:57:23)
Kéthetente látogathatja anyja Mehmet Karcsikát (Index - bulvár, 2005.08.28 15:24:35)
- Karcsika édesanyja Isztambulba utazik (Blikk.hu, 2005.08.29 01:31:17)
És végül mai hír:
Törökországban is harcolt gyermekéért (MTV - Híradó videó, 2005.08.29 11:19:08

Aztán előkerestem a net-en annak a török újságnak (Zaman) a beszámolóját, mely megtalálta a hónapok óta keresett apát és fiát: Mehmet Karacsit. Mint eddig is, most is sokkal több információt tudtam meg az “ügy” állásáról, mint a magyar sajtóból. Már a főcím is pontosabb, korrektebb: “A kis Mehmet “átadhatóvá vált” Magyarországnak”. A sajátos feltételes mód sejteti az olvasóval, hogy “nem eszik olyan forrón a kását”, van még egy-két dolog, amíg a bírósági döntés törvényerőre emelkedik. A Zaman megírja, hogy a török bíróság a “szülő által elkövetett gyermek(ember)rablásra vonatkozó nemzetközi büntetőtörvény - International Parental Kidnapping Crime Act (IPKCA) -, alapján, ill. annak megfelelően hozta meg döntését, azzal a kikötéssel, hogy az apánál marad a gyermek mindaddig, amíg a fellebbezések adta lehetőségeket követően az ügy végleg le nem zárul. Addig, pedig az anyának lehetősége van fiát látni, ill. fiával együtt lenni minden hónap első és harmadik szombatján délelőtt 10.00 és délután 18:00 óra között. Amíg a véglegesen le nem zárul az ügy, a gyermek nem mehet külföldre.

Majd az újság kommentár ízű beszámolója a bíróságon történtekről, ill. a kialakult helyzetről. Apa és fia nem jelent a tárgyaláson, mivel az anya már a tárgyalóteremben volt. Az anya örült a döntésnek, hogy fiát hazaviheti Magyarországra, de ugyanakkor szomorú volt, hogy jó ideig eltart még, amíg ez meg is valósulhat. Majd emlékeztet a napilap, hogy a “magyar média Törökország EU-tagságának támogatását a kis Mehmet visszajuttatásához kívánta kötni.” Ezenkívül, a lap szerint a szerdai döntés megosztotta a magyar közvéleményt, és néhány magyar tudósító ott volt a tárgyaláson.

A tárgyalásról szóló beszámoló szerint, a török igazságügyi minisztérium nemzetközi jogi és külföldi ügyekkel foglalkozó osztálya nevében a főállamügyészség nyújtotta be a vádat Mehmet ellen. Apa és fia nem jelent meg a tárgyaláson, őket idősebb Mehmet mamája és bátyja képviselte. Az anya (Papp Edina) a magyar konzulátus képviselőinek társaságában volt. Papp török ügyvédje megismételte, hogy a gyermeket a (magyar) bíróság az anyának ítélte, és az apa elrabolta. Az ügyvédnő szerint semmi akadálya a kis Mehmet átadásának, a bírósági pszichológus, pedig követelte a gyerek visszaadását. Az apa (és fia) ügyvédje viszont rámutatott, hogy a magyar bíróság döntését a török igazságszolgáltatás nem ismeri el. Egyúttal bejelentette, hogy az apa is beadott egy elhelyezési kérelmet a török családjogi bíróságon, és kérte, hogy annak döntéséig a felek várjanak. Ugyancsak kérte egy másik pszichológus szakértő meghallgatását is. A bíróság végül is a kérést elutasította, és Mehmet átadása mellett döntött.

Majd a lap, számomra meglepő, megjegyzése: “Papp örült a bírósági döntésnek, de azt nem kommentálta a megjelent török és magyar riportereknek, mert szerződést kötött egy magyar média intézménnyel, valamennyi interjújára és fényképére. Az apa ügyvédje pedig megismételte, hogy reméli Mehmet Karcsi Törökországban marad, mert ha időközben a török családjogi bíróság az apa javára dönt, akkor az felülírja a jelenlegi elsőfokú bírósági döntést. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az anya bármikor láthatja fiát.

Közben az apa tett egy meglepő és váratlan ajánlatot a bírósági döntés után. Ügyvédje irodájába hívta Papp Edinát, hogy ott találkozzék a fiával, annak ellenére, hogy jogilag ez nem megengedett. Az anya azonban nem jött el a találkozóra. Ez az ügyvéd szerint még nagyobb meglepetés volt. Az apa végül azt nyilatkozta, hogy természetesen fellebbez az ítélet ellen. És nagyon bízik a török igazságszolgáltatásban, annak tudatában, hogy hibát követett el, amikor fiát elrabolta. Azonban rögtön hozzátette: “Edina legalább olyan bűnös, mint én. Különben nem fajult volna ide a dolog.” Mehmet ügyvédje szerint a kisfiú nehezen viselte el, hogy a beígért találkozóra a mama nem jött el. Állítólag kifakadt: “Nem akarom látni a mamát! Nagyon jól megvagyok az apával” A török napilap a Duna televízió és Blikk Magazin tudósítóira hivatkozva megjegyzi: a bírósági döntés jelentős média esemény volt Magyarországon.

Végül a Zaman nevű napilap feleleveníti az ügy hátterét. Ezek szerint Mehmet Károly két évvel azután született, hogy a szülők 1995-ben összeházasodtak. Az apa 2002-ben elment Amerikába dolgozni. Papp Edina beadott egy gyerekelhelyezési kérelmet anélkül, hogy erről az apát értesítette volna, majd a bíróság az anyának ítélte a gyermeket. Ezután Edina összeházasodott a magyar állampolgár Bogos Attilával. Visszatérve Magyarországra az apa semmilyen hivatalos választ nem kapott kérvényeire gyermeke ügyében, ügyéről. 2004-ben elrabolta fiát és Törökországba hozta. A Budapestre látogató török miniszterelnök megígérte magyar kollegájának, hogy megtalálják Mehmetet és visszajuttatják Magyarországra. Az apát és fiát a török biztonságiak nem találták, végül a Zaman akadt rá. Ezután került a magyar média középpontjába.

Ami engem valóban megdöbbentett. Úgy tűnik, most már nem Mehmet Karcsiról szól a történet. Azzal, hogy az anya “eladta story-ját” számomra egészen más dimenziót adott a történet. Ez már nem “családi ügy”, nem “anya-fia kapcsolat”, nem “nemzeti ügy”, hanem tiszta business. A Zaman értesülését csak alátámasztotta az anya ma reggeli tv interjúja, melyből egyértelműen kitűnt: szavait azért fontolja meg, azért nem nyilatkozik, mert “pénz van mögötte”. Szegény Mehmet Karcsi. Gusztustalan, amit a magyar média művel, és amihez partner az anya. Vagy fordítva?

Kapcsolódó anyag:

Mehmet Karcsi története

(2004. július 10-től 2005. augusztus 12-ig)

Megerősítés

Megerősités érkezett az egykori magyar szélsőjobb külföldre menekülésével kapcsolatban nemrég írt megjegyzésemre (Szilánkok), miszerint a hidegháborúnak köszönhetően (szinte) minden „anti-kommunistát” befogadott a Nyugat. És a magyar hatóságok feladata (lenne, volna), hogy a háborús bűnökkel (alaposan) gyanúsítható, vádolható személyek felkutatása. Nem pedig a magyar média feladata távoli országok sajtójában felkapott nevek alapján embereket hírbehozni, netán még felettük ítélkezni is.

Az ausztrál napilap a „The Australian” újabb interjút közöl az egykori nyilas párttag Polgárral, miután kiderült, hogy állampolgársági kérelme elbírálsa előtt az ausztrál nemzetbiztonság (Australian Security Intelligence Organization - ASIO) tisztázta személyét. Polgár honosítási aktáján található az ausztrál biztonsági szervezet pecsétje, mely szerint „ellenségként nincs jegyezve” és „elintézve” (expunged = kipipálva, áthúzva). A 89 éves melbourne-i férfi elmondja, hogy semmit sem titkolt el 1958-ban az őt (ki)kérdező belbiztonságiak elől. Egy nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette, megmagyarázta, hogy miért hazudott Ausztráliába érkezésekor 1949-ben. Azt mondta, hogy ő egy anti-kommunista vezető volt, és „attól féltem, hogy mint egy ismert anti-kommunistát a szövetségesek vissza fognak küldeni Magyarországra, ezért változtattam meg a nevemet Louis (Lajos) Polgárról Joseph (József) Kardosra 1949-ben.” Majd kijelentette, hogy „Ausztráliában szeretne élni és elsajátítani az ausztrál életformát.”

„Kikérdeztek, és én mindent elmondtam. Természetesen. Nem voltam egy bűnöző. Ők mindent megtettek, hogy mindent megtudjanak rólam, és az ASIO-s ember azt mondta nekem: Nézze, mi nem tudjuk, hogy miért kellett (volna) megváltoztatni a nevét, amikor mindenki azt mondja, hogy Ön semmi rosszat nem csinált.”

A napilap a múlt héten arról számolt be, hogy Malcolm Fraser egykori (liberális) miniszterelnök apósa volt Polgár állampolgársági kérelmének főtámogatója. A jelek szerint Fraser több mint ötven éve ismeri Polgárt, aki Ausztráliába érkezése után belépett a (konzervatív) Liberális Pártba.

Sunday, August 28, 2005

Szakállas hír

Már a neten az első feketelista a légitársaságokról
Index
2005. augusztus 27., szombat 10:44

Nagy-Britannia nyilvánosságra hozta, melyek azok a légitársaságok, melyek nem működhetnek az országban. Franciaország és Belgium a napokban hozza nyilvánosságra a feketelistát, az EU pedig 2006-ra állít össze egy Európai listát a nem megbízható társaságokról.

Olvasom az index első mondatait, majd az utolsót:

Nagy-Britannia pedig már nyilvánosságra is hozta, szerintük mely légitársaságok nem felelnek meg az alapvető biztonsági követelményeknek. Eszerint Tadzsikisztán, Szváziföld, Sierra Leone, Libéria, Egyenlítői Guinea és a Kongói Demokratikus Köztársaság légitársaságai nem repülhetnek Nagy-Britanniában.

Itt csak egy baj van! De nagy !!! - azzal a bizonyos "már"-ral. Ugyanis, azt a brit listát, amit itt az index.hu most „közöl”, már másfél évvel ezelőtt, 2004 január 08-án a BBC internetes oldalán olvasható volt !

Még pedig az egyiptomi Sharm-el-Sheik-nél lezuhant, és főleg francia turistákat szállító (egyiptomi) Flash Airlines (Flight 604) tragédiája után, mely 148 (135 utas + 13 személyzet) emberéletet követelt 2004. január 04-én.

A másfél évvel ezelőtt Londonban nyilvánosságra hozott listán szerepel: valamennyi légitársaság, melyet Egyenlitői Guinea, Gambia, Libéria and Tadzsikisztán üzemeltet, kitiltva Nagy-Britannia légteréből. Ezenkivül feketelistára került a Sierra Leone-i Star Air és Air Universal, a Cameroon Airlines, az Albanian Airlines és a Kongói Demokratikus Köztársaság Central Air Express légitársasága.

Az Egyesült Királyság azután hozta - szokatlan módon – nyilvánosságra ezt a „listát” 2004 elején, hogy előzőleg már Svájc megtette ezt. A svájciak már korábban nyilvánosságra hoztak egy „feketelistát”, azokról a légitársaságokról, amelyeknek gépeinek nem csak a landolást, de az ország feletti átrepülést is megtiltotta a svájci polgári légiközlekedésügyi hivatal Bazl (Bundesamt für Zivilluftfahrt)

Silk Way (Azerbaijan/Belgium)
Flash Airlines (Egypt)
Hemus Air (Bulgaria)
Jr Executive (Lebanon/USA)
Premium Air Shuttle (Nigeria)
Dniproavia (Ukraine)
GIR Jet (Spain)

Ez alól kivétel az azerbajdzsáni-belga Silk Way légitársaság egyetlen teherszállító Boeing gépe.

Saturday, August 27, 2005

Cseh gépeken gyakorol a HuAF

Olvasom, hogy az AERO leszállította az utolsó L39ZO repülőgépét a magyar légierőnek (HuAF) Bevallom, kicsit kínai volt számomra a hír, mert nem vagyok jártas a harci gépek terén. Nekem „csak” a MIG-ek, meg a Grippen-ek mondanak valamit, ami a magyar légierő utolsó kb. 15 évét illeti. Talán, ez a HuAF tetszett a legjobban, ebben az angol szövegben, amely végül is a brit (RAF), az amerikai (USAF) és az ausztrál (RAAF) légierő rövidítésére emlékeztetett. De vajon miért kis „u”-val írják? Aztán néhány másodperc kutakodás után rájöttem, hogy a HAF már foglalt, a görög légierő használja (Hellenic Air Force). Aztán megkerestem ezt a – számomra – rejtélyes AERO repülőgépgyártót, szállítót. Mint kiderült egy 1919-ben alapított és azóta is üzemelő cseh repülőgépgyárról van szó. A hidegháború idején specializálódott a gyakorló lökhajtásos vadászgépek gyártására. Erről még a spaceadventures.com is beszámol, jelezve, hogy a fejlődő és „testvéri” országokban is igen előszeretettel használták, használják, mert a megbízhatóságuk 99,6 %-os. Az AERO Vodochody a.s. a hír szerint nyolc ilyen gyakorló gépet szállított a magyar légierőnek, és vállalták azok karbantartását is. A cseh cég reméli, hogy szorosabb lesz az együttműködés, mert – mint írják – tavaly 115 órát repültek a magyar pilóták a sokkal fejlettebb, modernebb L159A és L159B típusú bérbevett AERO gépekkel, ami azt sejteti, hogy a magyarok érdekeltek harci pilótáiknak a cseh gyártmányú gépeken való kiképzésében. A cseh repülőgépgyár igen keresett (lehet) a világban, legalábbis naptáruk erre utal.

Friday, August 26, 2005

Szilánkok

Olvasom a Népszabadság (nol) beszámolóját az MTI alapján a „Polgár ügy”-ről, ami végül is a The Australian napilap jelentését ismerteti. Puszta kíváncsiságból összehasonlítottam a magyar és az (eredeti) angol változatot. Néhány apróságokat vettem észre.

NOL: A 89 éves magyar emigráns Polgár Lajos a The Australian című lapnak elmondta, hogy amikor 1949-ben az országba érkezett, a nevét Jozef Kardosra változtatta. Hazudott igazi korát illetően, hogy ne hozhassák kapcsolatba a magyarországi nyilas rendszerrel, és azt állította, hogy a háború után a Németországot megszálló francia hadseregben szolgált.

Ez a szöveg (fordítás?) úgy érthető, hogy Polgár mondta az újságnak, hogy Ausztráliába érkezésekor változatott nevet, korát illetően hazudott, és a Németországot megszálló francia hadseregben szolgált.

Az eredeti (angol) szöveg szerint ezeket nem Polgár mondja, mondta a ausztrál napilapnak, hanem a bevándorlási aktájában találhatók! Eszerint

Polgár bevándorlási aktája szerint 1949-ben Jozef Kardos néven lépett be Ausztráliába. Azt állította, hogy katonaként szolgált a Németországot megszálló francia erőknél és a kommunizmus elől menekült. Születési dátumát is megváltoztatta, hogy valódi identitását még jobban leplezze.

".....Mr Polgar's immigration file reveals he entered Australia in 1949 under the name of Jozef Kardos. He claimed to have served as a soldier with the French occupying force in Germany and to be fleeing communism. He changed his birth date to further disguise his true identity. ......"

NOL: Polgár, aki közben belépett az ausztrál Liberális Pártba, végül a jelenlegi külügyminiszter édesapja, Sir Alexander Downer akkori bevándorlásügyi miniszter jóváhagyásával kapta meg az ausztrál állampolgárságot.

Eredeti szöveg:
Polgár, aki akkoriban a Liberális Párt tagja és Mr. Fraser választó körzetében, Victoria állam nyugati részén Wannon-ban lakott, azt is felfedte, hogy a jelenlegi külügyminiszter édesapja, Sir Alexander Downer, akkori bevándorlásügyi miniszter hagyta jóvá kérelmét.

"....Mr Polgar, a member of the Liberal Party at the time and living in Mr Fraser's electorate of Wannon in the western districts of Victoria, also revealed that Alexander Downer's father, Sir Alexander Downer, then immigration minister, approved his application......"

Ami teljesen kimaradt:

"......Amikor Mr. Fraser a The Australian első oldalán, kedden azt olvasta, hogy Mr. Polgár (II. világ)háború alatti tevékenységét kutatják, azonnal Jeruzsálembe telefonált és beszélt a Simon Wiesenthal Központ náci vadász szervezet fejével, és magyarázatot követelt...."

"....When Mr Fraser read on the front page of The Australian on Tuesday that Mr Polgar was under investigation for his wartime actions, he immediately telephoned Jerusalem and spoke to the head of the Nazi-hunting organisation, the Simon Wiesenthal Centre, to demand an explanation...."

Érdekesen nyirbál a szerkesztő ollója.

Megjegyzés

Malcom Fraser anyai nagyapja izraelita vallású volt, talán ezzel is magyarázható, hogy mindig is nagy súlyt helyezett a menekültekre, a menekültkérdésre. Miniszterelnöksége után jó néhány nemzetközi szervezet munkájában vett részt. Különösen a karitatív intézményekben, mint például a Care non-profit nemzetközi (magán)szervezet elnökeként. Ellenezte a jelenlegi liberális miniszterelnök Howard menekültügyi politikáját, mely a Bush féle amerikai módszert követi. Fraser szerint ez megronthatja az ázsiai országokkal Ausztrália kapcsolatait. Ellentéte a jelenlegi kormányzással olyan nagy, hogy liberális fiatalok egy csoportja a pártból való kizárását szorgalmazta a legutóbbi választások idején. (az ausztrál Liberális Párt irányvonala megfelel a brit konzervatívnak vagy az amerikai republikánusnak)

Ami pedig a szélsőjobboldaliak (nyilasok) „bujkálását” illeti. Egyáltalán nem bujkálnak, mint azt Mo.-on a média elképzeli. Az egész a hidegháborúnak köszönhető, ill. annak, hogy a diktatúrák – köztük a magát kommunistának nevező is – lejáratták magukat, szavahihetetlenek lettek a sok embertelenség és aljasság miatt. Ezért 1948 és 1989 között a Vasfüggöny mögül érkezőnek bemondásra hittek. Mindenki, akinek sikerült az aknazáron átjutnia, és azt mondta, hogy a „kommunisták elől menekül”, azt – szinte – szó nélkül befogadták. Nyugaton meg voltak győződve, hogy a kommunista hatóságok nem mondanak igazat. Hogyan higgyenek olyan államoknak, amelyek akkora már kirakatpereikkel bizonyították, hogy mindent az égvilágon manipulálnak – saját hatalmuk (és igazuk) érdekében. Azok, akiknek valami miatt tartaniuk kellett a háború alatti cselekedeteikért, tetteikért, megpróbáltak minél hamarabb új életet kezdeni az új hazában. Miközben ők lettek a magyarságtudat elsőszámú (meg)őrzői és terjesztői. A „zsidózás” elmaradt, helyette a „hagyományőrzés” került az előtérbe. Ebben a szerepben sokat tettek a magyar nyelv és kultúra megőrzése érdekében és terén. (templomokat, „Magyar Ház”-akat építettek stb.) Mivel a közös ellenség a kommunista diktatúra volt, így szinte mindenki elfogadta őket, - ideológiai, politikai nézettől függetlenül. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy aki bűnös, bűnt követett el, emberéletek száradnak a lelkén, az „közösségi” munkájával megválthatja magát, és elmenekülhet a felelősségvonás elől. Nem ! Az emberiség elleni bűnök nem évülnek el, nem évülhetnek el !!! De a vádaknak alaposnak, és bizonyíthatónak kell lennie.

Öten a Budapest Airportért

Már csak öten versenyeznek az eredeti tizenegy pályázó közül a Budapest Airportért – adja hírül a Reuters. A legmagasabb ajánlat 309 milliárd forint (1.95 milliárd US dollár), a legalacsonyabb 202 millárd forint. Hogy melyik két cég tette a skála két végén lévő ajánlatokat, a jelentésből nem derül ki. Csak az, hogy melyik öt cég vehet részt a pályázat következő fordulóján.

-- A consortium of Spain's Abertis Group, Ontario Teacher's Pension Plan and TBI.
-- The UK's BAA International Holdings (BAA.L: Quote, Profile, Research).
-- Copenhagen Airports A/S (KBHL.CO: Quote, Profile, Research)
-- A consortium of Germany's Fraport AG (FRAG.DE: Quote, Profile, Research) and Deutsche Bank AG (DBKGn.DE: Quote, Profile, Research).
-- Macquarie Airports Holdings Ltd (MAP.AX: Quote, Profile, Research).
-- A consortium of Germany's Hochtief AirPort GmbH (HOTG.DE: Quote, Profile, Research) and Hochtief AirPort Capital GmbH.

Thursday, August 25, 2005

Miért késett 50 évet egy amerikai kitüntetés?

Olvasom a MTV Híradó internetes oldalán, hogy „Magyar származású holokauszttúlélőt tüntet ki George Bush” 2005. augusztus 24. 19:09 - forrásként az MTI (is) fel van tüntetve. Aztán (csak az időrendiség miatt!) ugyanezt a hírt egy jó félóra múlva az index.hu már egy picit más címmel – és „saját” hírnek jelölve közli: Bush magyar származású háborús hőst tüntetett ki Index 2005. augusztus 24., szerda 19:47 Majd megkerestem a (feltételezem) eredeti (fizetős) MTI hírt. Ennek címe és dátuma: Magyar származású holokauszttúlélőt tüntet ki az amerikai elnök 2005. augusztus 24. 20:40

Meglepő, de nem mulatságos:
- az MTV Híradó másfél órával előbb jelzi az MTI hírét, mint a távirati iroda.
- az index ugyancsak kb. egy órával előbb „saját” hírként, de kifelejtve(?) a főcímből a „holokauszttúlélőt” jelenti. Miközben egy olyan képet, illusztrációt közül, amire rákattintva egy könyvrészlet olvasható. A floridai egyetem könyvtárában fellelhető könyv cime: „Zsidó hősök Amerikában” (Jewish Heroes and Heroines in America)

Ez keltette fel kíváncsiságomat Rubin Tibor iránt, különösen, hogy a magyar hírek nem igazán adnak magyarázatot a több mint ötven évet megkésett katonai kitüntetés valódi okáról. Valamit azért sejtet az MTV Híradó, amikor azt írja: „….A pásztói születésű, Kaliforniában élő 75 éves Rubin Tibort szeptember 23-án tüntetik ki egy fehér házi ünnepségen, s a Pentagonban is ünnepséget rendeznek a tiszteletére…..”
Ebből arra lehet következtetni, Rubin Tibor az egyetlen, aki ebben a megkésett elismerésben részesül a US elnökétől, ill. az amerikai néptől.

És, valóban!
Segítségemre sietett egy három évvel ezelőtt újságcikk,– no és az Internet! Az amerikai Phoenix város zsidó közösségének lapjában bukkantam egy cikkre, mely azt sugallja, mintha antiszemitizmus húzódna meg kitüntetésre felterjesztett egyes háborús hősök ignorálása mögött. Tehát, már 2002 tavaszán olyan levél érkezett (küldtek) a Pentagonba, mely felszólítja a védelmi minisztériumot annak kivizsgálására, hogy évtizedeken át a bátorságért adható legmagasabb katonai kitüntetésre a „Medal of Honor” becsületrendre felterjesztettek, majd elutasítottak között miért oly sok a zsidó származású. A riport 138 ilyen esetről tud, köztük (első helyen) Rubin Tibor esetét említve és ecsetelve. A Pentagonnak küldött kérés alapja egy törvény, melyet Bush elnök még 2001 decemberében írt alá, melyben kötelezik a Pentagont a Hadseregnél előfordult diszkriminációk kivizsgálására. Az írás emlékeztet, hogy 1996-ban 21 amerikai-japán és más ázsiai származású amerikai veterán utólag kapta meg a „Medal of Honor”-t. Hasonlóan vizsgálták az afrikai (fekete) származásúk kitüntetését – különös tekintettel a II. világháború idején tanúsított bátorságuk miatt. Nyolcan kapták meg utólag ezt a legmagasabb katonai elismerést. Folyik a spanyol, dél-amerikai (Hispanic) származásúak katonai teljesítményének felülvizsgálata is.

A phoenix-i újság szerint a legmagasabb amerikai katonai kitüntetésre felterjesztett, de elutasított zsidó származásúak a második legmagasabb kitüntetést kapták meg, a „megkülönböztetett szolgálati keresztet” (Distinguished Service Cross). Az egyetlen kivétel Rubin Tibor, akit négyszer javasoltak parancsnokai és bajtársai a Medal of Honor-ra, és kétszer a Distinguished Service Cross-ra. Mindahányszor elutasították. Helyette csak kétszer kapta meg a „bíbor szív”-et (Purple Heart) és elismerték 100 %-os hadirokkantnak.

Ezek után a lap bemutatja Rubin Tibort.

Pásztón született, ahol 120 zsidó család lakott (egy magyar shtetl). Az apja cipész volt. Hatan voltak testvérek. 13 évesen vitték el Mauthausenbe, majd két év borzalom után 1945-ben az amerikai csapatok szabadították ki. Szüleinek és két lánytestvérének nyoma veszett a Holocaustban.

1948-ban 18 évesen érkezett az US-be, New Yorkban telepedett le, ahol cipészként dolgozott, majd hentesként. 1949-ben jelentkezett a US hadseregbe, két okból is: így hamarabb kaphatta meg az állampolgárságot, és a hadseregen keresztül kitanulhatta hentes szakmát. Hiányos angol nyelvismerete miatt, azonban a nyelvvizsgán megbukott, így nem vették be a katonasághoz. 1950-ben újra próbálkozott, és ekkor két vizsgatársa segítségével sikeresen vette a nyelvi tesztet. Ugyanez év júliusában Rubin közlegény már a koreai fronton találta magát. Közvetlen felettese, az antiszemita Watson tiszthelyettes, előszeretettel választotta ki és küldte Rubin „önkéntest” a legveszélyesebb feladatokra. Két felettes parancsnoka is Medal of Honor-ra javasolta, de mindkettő hősi halált halt a fronton még mielőtt javaslatuk magasabb helyre jutott volna. Ebben persze közbe játszott Watson őrmester (is), akit a papírmunkával bíztak meg. Ezt később egy káplán is, közjegyző előtt írásba adta. 1950. október végén aztán Rubin Tibor kínai fogságba esett, ahol 30 hónap (két és fél év) után szabadult. A túlélés művészetét már a koncentrációs táborban elsajátító katona hamar megtalálta a módját az élelmiszerszerzésnek és annak testvéries elosztására. Tudta, hogy ha a kínaiak kaja-lopáson kapják, akkor kivégzik, mégis vállalta és ezzel 35-40 bajtársa életét mentette meg. Később valamennyien a Medal of Honor-ra, ill. a Distinguished Service Cross-ra javasolták Tibort.

Visszatérve a civil életbe, 1953-ban amerikai állampolgár lett, de nem sikerült újból hentesként munkába állnia a koreai háborúban szerzett sebesülései és hadifogságban elszenvedett megpróbáltatások miatt. Felesége egy holland Holocaust túlélő, fia, Frank, a légierő nyugalmazott pilótája, van egy lánya is: Rosalyn.

Az izraelita amerikai háborús veteránok által Rubin érdekében kezdeményezett petíciót 42 ezren írták alá és egy egykori parancsnok személyesen adta át még Reagan elnöknek.

A Pentagon szóvivője – a cikk tanúsága szerint már 2002-ben – megígérte, hogy felülvizsgálják a panaszt, még hozzá külön a hadseregnél, a haditengerészetnél és a légierőnél. Úgy látszik mostanra sikerült.

Adalék a melbourne-i Polgárhoz

Mint az ausztrál média jelenti, Polgár Lajost a volt miniszterelnök - Malcom Fraser - apósáék - Standford Beggs - segítették az új hazában, a beilleszkedésben. Nagyon jó, szinte családi kapcsolat alakult ki közöttük. Polgár szerint a későbbi miniszterelnököt 19 éves kora óta többször látta Beggs-ék birtokán teniszezni. A volt miniszterelnök (1975-83) is emlékszik Polgárékra. Malcom Fraser és családja állítja, hogy nem tudtak Polgár múltjáról, ők úgy ismerték meg, mint aki a kommunizmus elől menekült.

Wednesday, August 24, 2005

A magyar hírcsinálók és a hatóságok

Az eset iskolapéldája annak, hogyan kell vagy lehet egy hírt felkapni és a jónépet szörnyülködésre izgatni.

A történet röviden:
Polgár Lajos egy helyi tekintély, a tipikus igazi nagymagyar. Lajos bá fõcserkész, átírta a Waltzing Matildát, és - a net szerint - 2001-ben Mo.-ra látogatott, ahol előadást tartott Szentendrén a magyarok őstörténetéről szóló találkozón. (mind erről már beszámoltam). Aztán a helyi magyar újság írt Lajos báról, ill. nyilas múltjáról. Erre azonnal rákapott a helyi parlamenti képviselő, aki amúgy is főszószólója egy törvénytervezetnek, mely szerint a háború után Ausztráliába beengedett és állampolgárságot kapott (egykori) háborús bűnökkel vádolhatókat meg lehessen fosztani (kapott) állampolgárságuktól és kitoloncolhassák az országból. A képviselő felszólalását követve több újság is interjút készített Polgár Lajossal: "tessék mondani, ez igaz?". Erre a 89 éves öregúr elmondta, hogy "nem igaz", és kifejtette, hogy miért nem. No, ezt kapta fel a magyar média.

Közben a Wiesenthal Központ felkérte a magyar hatóságokat, hogy tisztázzák Polgár Lajos nyilas múltját. Ugyanis a “náci vadász” szervezet kétségbe vonja egy magas beosztású (miniszteri titkár) nyilas párttag ártatlanságát. Ennek fényében, jelenleg (még) nincs “Polgár ügy”, csak magyar újsághír és újságcím a nagyközönség érzelmeinek borzolására.

Ami szerintem a legnagyobb ganéság: a magyar hatóságok nincsenek képben, (általában) nem tesznek semmit a háborús bűnösök felkutatására, az igazság kiderítésére. Feltűnő, hogy a “Polgár ügy”-ben hivatalos részről senki (pl. történész) sem nyilatkozik. Mintha azt sem tudnák, kiről van szó. Se pro, se kontra. Különben, Braham “A magyar Holocaust” című több száz oldalas könyvében is csak kétszer bukkan fel Polgár neve a "futottak még" kategóriában.

Polgár Lajos kijelentései alapján legfeljebb csak Holocaust-tagadónak minősül -mindaddig, amíg a magyar hatóságok nem állnak elő megalapozott és elfogadható bizonyítékokkal, ill. vádakkal.

Véleményem szerint ebből nem lesz semmi, ugyanúgy ahogy “Zentai ügy” sem lenne, (már mint kiadatási kérelem) ha a szerencsétlen srác apja nem gyűjti össze a terhelő anyagokat, bizonyítékokat és a túlélő testvér nem juttatja el a Simon Wiesenthal Központnak. A “privátgyűjtemény” Zentaira tett vádjait a magyar (hivatalos, állami) hatóságok nem erősítették meg, semmi más bizonyítékkal nem támasztották alá, ezért a háborús bűnösből a kiadatási kérelemben egyrendbeli brutális gyilkos lett. (amit magyar hadbíróság előtt kívánnak tisztázni)

Háborús bűnös, aki nyilas párttag volt ?

Egy nap késéssel kapta fel a tegnapi hírt a magyar média. A főcímek jól mutatják azt a tájékozatlanságot, ami a fejekben uralkodik:

„Újabb nyilas párttag Ausztráliában” (Politikafórum, 2005.08.23 19:17:14)

– milyen Ausztráliában élő nyilas párttagról számolt be eddig a hazai média? Zentai katona volt, és nem nyilas párttag, ha erre céloz az „újabb” kifejezés.

- Melbourne mellett bukkantak Polgár Lajosra, aki a nyilas pártépítés vezetőjének közeli munkatársa volt (Stop.hu, 2005.08.23 14:17:54)

- baromi nehéz lehetett megtalálni, mikor a magyar közösség egy központi figurája, az ottani cserkész mozgalom elismert öregje, a „Regös ének” szövegírója. És, mint az Interneten olvasom tudós emberként 2001-ben Magyarországon járt, ahol előadást tartott a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (Szentendre 2001) Tizenhatodik Magyar Őstörténeti Találkozóján.

I. rész
A magyar őstörténeti találkozó előadásainak teljes szövege

35.23 Polgár Lajos (Melbourne)
Kik a kozákok?

Ugyanakkor a hivatalos Magyarország hallgat.
- Az IM nem nyilatkozik Polgár Lajos, egykori nyilas ügyében (Stop.hu, 2005.08.23 18:24:53)

Újságcímnek jó, hogy a Simon Wiesenthal Központ „rátalált” Polgár Lajosra. Igaz, a jeruzsálemi központ igazgatója hangsúlyozta, hogy nem biztosak a dolgukban. Az biztos, hogy Polgár a Nyilaskeresztes Párt tagja volt, az is biztos, hogy magasbeosztású volt, az egyik „miniszter” titkára. Azt azonban még nem tudják, hogy pontosan mit csinált. Az ausztrál naplapban (The Australian)vele megjelent interjú csak azt bizonyítja, hogy Holocaust tagadó. Ez viszont kevés a „náci vadászok”–nak. Itt az aktív részvétel a sorsdöntő, ehhez viszont a magyar hatóságoktól várják a segítséget. Érdekes, senki sem szólalt meg, mint ilyenkor szoktak, pl. történészek, akik – különben – mást sem csinálnak, csak azt a kort és annak pártját tanulmányozzák. Ha valóban felkészült lenne ebben a „náci-nyilas” témában az ország, pontosabban az illetékesek, akkor csak a polcról kellene leemelni Polgár Lajos aktáját. 60 év volt rá!

De, ebben az ügyben sem történt semmi az elmúlt hatvan év antifasiszta kormányai részéről. A Zentai ügy sem lenne, ha annak a szerencsétlen fiatalembernek a papája nem megy felkutatni fia eltűnésének körülményeit. Ha nincs meg az apa által összegyűjtött bizonyíték, és azt nem őrizte volna meg egy (még életben lévő) családtag, akkor a magyar állam most nem tudná kérni Zentai kiadatását! A magyar hatóságoknak semmi sincs a kezükben, abszolút nem foglalkoznak ezekkel a lezáratlan ügyekkel. Végül is az apa által összegyűjtött anyagot küldték el Ausztráliába, és csak ezzel az egy brutális gyilkossággal vádolják a volt magyar katonatisztet, nem pedig háborús bűnökkel !!! Szégyen, a hivatalos szervek hozzáállása ehhez a témához.

Ezzel szemben ausztrál részről egész más motiválja a „náci vadászokat”. Ott nemzeti ügyet csinálnak, abból a tényből, hogy miként jöhettek háborús bűnösök, ill. bűnökkel vádolt személyek az ötödik kontinensre. Az ausztrál közvéleményt sokkal inkább ez izgatja, mintsem Zentai vagy Polgár személye. Különben a Zentai ügy kapcsán már augusztus 04-én jelentette az ausztrál média, hogy jeruzsálemi központ igazgatója szerint hamarosan még egy Ausztráliában élő háborús bűnös nevét közzé teszik. Az igazgató, akkor azt mondta, hogy az illető is perth-i (akárcsak Zentai), de még ellenőrizni kell néhány adatot, hiszen ártatlanul nem akarnak senkit sem megvádolni. Négy-hat hétben jelölte meg a megnevezést. (Gyanítom, a lakhelyet és a nemzetiséget tévesztette össze, - esetleg direkt).

A mostani bejelentés azonban nem a Wiesenthal Központtól jött, hanem egy munkáspárti szövetségi (Canberra) parlamenti képviselőtől. Méghozzá egy helyi magyar nyelvű újságban megjelent cikk alapján, amit a hungarista Polgár rágalomnak tart. (erről a mai Herald Sun számolt be). Michael Danby arról híres, hogy nagy Izrael-barát, és az ausztrál parlament egyetlen izraelita vallású (zsidó származású) tagja, képviselője. Melbourne-ben született 1955-ben. 1998 óta tagja a képviselőháznak, azaz a parlamentnek. A legutóbbi (2004 szeptember) választásokon is simán vette az akadályt választó kerületében, ahol a lakosság kb. 20 %-a izraelita vallású. Annyira elkötelezett híve Izraelnek, hogy az egyik politikai kommentátor a munkáspárti Danby külpolitikáját „neo-konzervatív”-nak nevezte.

Nos, Danby annak a mozgalomnak az élére állt, mely meg szeretné szabadítani Ausztráliát ettől a „náci múlt”-tól. Véleményem szerint célja: egy, a US-ben alkalmazotthoz hasonló, törvény megalkotása és elfogadtatása, mely szerint, aki bevándorláskor hazudik, letagadja múltját, attól meg lehessen vonni az állampolgárságot. A jelenlegi ausztrál törvények szerint tíz év állampolgárság után az nem vonható vissza, nem lehet attól senkit megfosztani. Erre jött kapóra a Zentai ügy mellé a Polgár ügy, ahol még semmi sincs bizonyítva, azon kívül, hogy Polgár Lajos saját bevallása szerint (is) magas rangú párthivatalnok volt, és meggyőződéses hungarista.

Kapcsolódó anyag
Ki a háborús bűnös?

.
,

Monday, August 22, 2005

Újabb magyar háborús bűnös Ausztráliában?

Egy munkáspárti képviselő, Michael Danby, a hétvégén említést tett egy Ausztráliában élő (egykor) magas rangú nyilas párttagról a 89 éves Polgár Lajosról. Az előkerült dokumentumok szerint Polgár Lajos nyilas ifjúsági vezető volt, és a Szálasi kormány tagjának, az egykori makói körorvos, dr. Gera József pártépítési vezető titkára. (Gerát Szálasival együtt végezték ki 1946-ban). Polgár Lajos nem tagad semmit, sőt azt állítja, hogy akkoriban (1944/45) mindenki zsidóellenes volt. Melbourne-i (Ferntree Gully) lakásán készült interjúban arra emlékeztet, hogy a haláltáborokba történt deportálásokat nem a nyilasok végezték, mert akkor nem is voltak hatalmon. Állítása szerint a Nyilaskeresztes Párt nem volt antiszemita, legfeljebb zsidóellenes, mint a háború idején mindenki. A háború után zsidó kézbe került az ország és minden nyilas vezetőt felakasztottak, akik közül egyik sem volt bűnös, abszolút ártatlan emberek voltak.

1949-ben Kardos Lajos néven érkezett Ausztráliában. Állítása szerint még 1944 decemberében változtatott nevet Mo.-on, hogy elkerülje a felelősségre vonást, az akkor már láthatóan bukásra ítélt nyilas uralom után. Majd Ausztráliában ismét visszavette eredeti nevét.

A hírre már reagált a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója, Efraim Zuroff, aki szerint különbséget kell tenni egy Holocaust tagadó és egy náci(nyilas) háborús bűnös között. Az igazgatót Polgárnak a nyilas pártban kifejtett tevékenysége, aktivítása érdekli, mivel – véleménye szerint – a Nyilaskeresztes Párt aktívan részt vett a tömeggyilkosságokban.

Mr Danby, a szövetségi parlament munkáspárti képviselője arra kíváncsi, hogy 1949-ben hogyan engedték be a náci szimpatizánsokat Ausztráliába. „Ez az ember egyértelműen egy magas rangú, beosztású tisztségviselő volt a náci vezetés egyik csatlós államában. Azt akarom, hogy az ausztrál kormány (állam) nyomozza ki, derítse ki, hogy hazudott-e ez az ember, amikor Ausztráliába érkezett. Engem nem érdekel, hogy ez 50 éve történt.” - jelentette ki Michael Danby ausztrál parlamenti képviselő.

Vannak még hibák.....

Úgy tűnik az Arabvilágban még nem tudják, hogy Sólyom-nak hívják a magyar államelnököt. Továbbra is Mádl Ferenc-nek küldik jó kivánságaikat az augusztus 20.-i nemzeti ünnep alkalmából.
Az Egyesült Arab Emirátusok után, most Jemen is Mádl-nak címezte a jó kívánságokat.
Kuwait már óvatosabb, mert nem nevezi meg a magyar államelnököt. Vagy csak cseles? Hiszen csak a kuwait-i államelnök nevét közli, aki köszöntötte magyar “kollegáját”. Viszont a kuwait-i kormányfő Gyurcsányt a “Függetlenség Napja” alkalmából köszöntötte.

A japán szerverről működő észak-koreai web-oldalon már Sólyom Lászlót üdvözlik a Phenjangból.

Ki tud róla ?

Vietnami kulturális napok vannak jelenleg Magyarországon – olvasom Vietnam állami hírügynökségének hírportálján. A fesztivált hivatalosan augusztus 19-én nyitották meg a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 55. évfordulóján, és az „augusztusi forradalom” 60. évfordulója alkalmából.

A fesztivál a vietnami Kulturális és Tájékoztatási Minisztérium és a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közös rendezése, a budapesti vietnami nagykövetség közreműködésével jött létre, melynek keretében „Vietnam arca” címmel fotókiállítás, valamint a vietnami kisebbségek népviseletét bemutató kiállítás, és a vietnami szépművészeti tárgyak és anyagok vására nyílik. A Központi Zeneszínház valamint a Hanoi-i Konzervatórium művészküldöttsége már fel is lépett a budapesti fesztiválon. - a vietnami hírügynökség szerint.

A magyar keresőprogramok nem tudnak erről az eseményről.

Sunday, August 21, 2005

Nyelvismeret és logika

Azt írja a Népszabadság Online (nol) , hogy

„….helyi idő szerint vasárnap hajnalban Japánban a Quantas ausztrál légitársaság egyik utasszállító repülőgépe, és kilenc személy megsebesült, amikor ejtőernyőt használtak a meneküléshez…”

Kicsit hitetlenkedve olvastam ezt az ejtőernyős story-t. Ezért megnéztem a forrásnak megadott MTI jelentést. Ott is ugyanez a képtelenség. *
Majd irány az ausztrál közszolgálati oldalára! Itt már láthattam sejtésem beigazolódását: a csúszdán (slide) való lecsúszás közben sérültek meg, nem, pedig ejtőernyővel ugrottak ki!
Ja, és a légitársaság neve Qantas.

*
Időközben az MTI javított! Most már csúszda szerepel, anélkül, hogy a javítás idejét jelezné!
A Qantas-t viszont nem javitotta !!!

Krisztina Mosolyországban

Olvasom a TV2 esetét a kínai Hősök terével. Először copyright problémának tűnt, így ahhoz nincs mit hozzászólnom, azt csak nyugtázni tudom, és figyelemmel kisérem a fejleményeket. Az eset azonban egyre inkább etikai kérdést vet fel – legalábbis számomra –, ahogy a szereplők megnyilatkozásait látom. Valami nem stimmel a riporternő állításai körül. Erre mondják, hogy „nem életszerű”. Mit is mondott?

Két és fél évvel ezelőtt Kínában forgattunk a Naplónak. Szecsuán tartományban egy kínai sofőr fuvarozott minket, egy kis faluba tartottunk. Ott egyébként európai ember még nem járt. Fél órája lehettünk úton, amikor mindketten elaludtunk az autóban, aztán egyszer csak kinyitottam a szememet, és ott volt a Hősök tere! Nem hittem el! Sajnos le volt zárva, így nem tudtunk bejutni, mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy Európa-parknak építették. Azt mondta a sofőr, hogy körülbelül tíz éve építették, de csődbe ment. Nem értettem, mit keresett ott a semmi közepén ez a létesítmény, hiszen ötven kilométerre volt a legközelebbi város.

A riporternő szavaiból az derül ki, hogy 2003 évelején, telén (január, február) jártak Kínában, és keresték az "európai ember nem látta falu"-t. Hiszen a megadott időpontból kb. januárra, februárra lehet következtetni.

Megnéztem a TV2 Napló című műsorának archívumát, ott a következő Kínával kapcsolatos műsorokat találtam. Érdekes, hogy a 2003-as Kínával foglalkozó adások szövegét 2004-ben módosították.

2003-04-13
Magyarnótát fúj fél Sanghaj és Peking
Utolsó módosítás: 2004. március 16., kedd 21:17
"....egy kedves szekszárdi tanító néni áll, aki megpróbálta a majdnem-lehetetlent: magyarra tanítja a kínaiakat.

2003-05-19
Üzenet a Nagy Fal mögül
Utolsó módosítás: 2004. március 16., kedd 21:17
Peng Fei bácsi ….. Valószínűleg ő a világ legfurcsább magyar-kínaija, ……

Több Kínáról szóló, és 2003-ban leadott műsort nem találtam, pontosabban a Napló archívumában nem találta a TV2 keresője. A 2003-ban sugárzott két műsorban nincs szó arról az „európai ember (még) nem látta falu"-ról, ami miatt állítólag a forgatócsoport útnak indult. Egyáltalán, a két riportban nincs szó Szecsuan-ról, ill. Szecsuán tartományról, mely több mint ötször nagyobb Magyarországnál (485.000 km2) és lakóinak száma 8,5-szer több (86.730.000) hazánkénál. Itt taxizni nem semmi! Ezért még érdekesebb, hogy hogyan emlékezhetett, ill. tévedhetett ekkorát a riporternő. De fogadjuk el, rossz szó, név csúszott ki a száján. Csak akkor hogyan ismerheti ilyen jól ennek a tartománynak a fővárosát Chengdu-t, ahonnan egyetlenegy tudósítást sem küldött? Különös tekintettel az „európai ember nem látta falu"-ra. Mégis, e-mail-ében ezt írja:

„……Én viszont évekkel korábban valóban láttam az emlékmű mását Kínában. Mielőtt behívtak a stúdióba felhívtam operatőr kollégámat és megkérdeztem, hogy ő is úgy emlékszik-e, hogy az egyik Csengduból induló utazásunk alkalmával a kocsiban ébredtünk erre a látványra……”

Aztán ez a taxis história.

"........Fél órája lehettünk úton, amikor mindketten elaludtunk az autóban, aztán egyszer csak kinyitottam a szememet, és ott volt a Hősök tere! Nem hittem el! Sajnos le volt zárva, így nem tudtunk bejutni, mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy Európa-parknak építették. Azt mondta a sofőr, hogy körülbelül tíz éve építették, de csődbe ment……."

Ha valaki kinyitja a szemét, és ott találja maga előtt a Hősök terét, akkor arról egy tévéstáb miért nem csinál(t) képeket? Hiszen mindennel fel voltak szerelve, ha amúgy is forgatásra indultak az "európai embert nem látott falu"-ba. Ha nem tudtak bejutni, azért azt, amit láttak, (amikor kinyitotta a szemét) felvehették volna az operatőrrel, és a hihetetlen szenzációs felfedezésről tájékozhatták volna – már akkor(!) 2003 kora tavaszán – a TV2 nézőit, - ja és a Kulturális Örökség Hivatalt. Nem hiszem, hogy a Sváby csapat ne ugrott volna erre a sztorira, már csak a nézettségi mutatók, meg a konkurencia miatt is.

Aztán az sem világos számomra, hogy ha a taxiban indulás után kb. félórával elaludtak, mégis mikor ébredtek fel? Csak azt tudjuk, hogy a kérdéses helytől 50 kilométerre van a legközelebbi város. Melyik város? Chengdu, a kiindulópont nem valószínű, hiszen félóra alatt, amíg el nem aludtak legalább 30-40 kilométert kellett menniük egy rozoga járgánnyal is. Azt viszont tudniuk kellett, hogy az „európai ember nem látta falu" milyen messze lehetett, hiszen oda igyekeztek, és a taxisnak tudnia kellett, hogy hova viszi utasait. ("Hova parancsolja? Az európai ember nem látta faluba!") Ha reggel indultak a nagy kalandra, akkor fél óra autókázás után hogyan, miért aludtak el? Ráadásul mindketten! Egyáltalán ketten voltak? Mindenesetre, szokatlan, magyarán: nem életszerű a történet. Ja, és az "európai ember nem látta falu" milyen messze van Chengdu-tól, vagy a legközelebbi várostól?

De nézzük tovább a Napló archívumát.
Legközelebb egy 2004-es szeptemberi műsorban tűnik fel Sanghaj neve, ill. egy onnan szóló helyszíni tudósítás, riport. Gyanítom, ekkor tévedt el a stábbal a taxi. És szegény riporternőnk nem két és fél éve járt arra, hanem kb. egy éve. Lássuk, mire is alapozom feltevésemet.

2004-09-14
Kína, a száz napos tojás országa
Kezdés időpontja: Napló
A távol-keleti országban van a világ vége, a világ legmagasabb felhőkarcolója, és sült szöcske, ki ne vágyna oda?
Utolsó módosítás: 2004. szeptember 20., hétfő 13:59
".......Kína a különös kettőségek országa: a Napló stábja meghívást kapott például egy tsz-be, igen egy termelőszövetkezetbe, ahová a dolgozók nyugati autókkal járnak és a párttitkár is luxuslimuzinnal érkezik. De van ott akkora virágpiac, aminek több ezer négyzetméteres üvegcsarnoka alá beférne egy átlagos magyar falu is: és ha már falu, a Sanghaj közeli Hangszian falucskának csupán valami százezer lakosa van, míg magyar testvérvárosának, a Dunaújváros melletti Perkáta falujának mindössze négyezer. Ez az igazi nagy testvér…....."

Ez a tavaly ősszel közvetített adás tartalmaz néhány olyan elemet, amelyben hasonlóság fedezhető fel a riporternő kalandos állításával. Ebben is szerepel egy nagyváros közeli kis falu, igaz erre már járhatott európai, sőt magyar is, hiszen Perkáta testvérfalujáról van szó. Perkátának különben valóban jó kapcsolatai lehetnek Kínával, hiszen az egykori TSZ nevét megtartva, ma mezőgazdasági részvénytársaságként szerepel a cégbírósági jegyzékben: MKB Magyar-Kínai Barátság Mezőgazdasági Rt.

Ezzel a feltevéssel viszont az a baj, hogy tavaly ősszel már csak a romokat, az enyészetet láthatta a riporternő. Mivel az 1996-ban 50 millió US dollárért épült shanghai-i Disneyland 2000-ben már nem működött. Meg aztán, tavaly őszre jobban, pontosabban illene emlékezni.

És ha már etikáról írtam az elején. A Mokka főszerkesztője a HVG oldalán elismerte, hogy hibáztak, hiszen

"....– jelezte a hvg.hu-nak a főszerkesztő – ha a képek készítője baráti hangot üt meg a levelében s nem jogi következményeket kilátásba helyező, keményhangú e-mailt ír, még meg is tették volna, hogy a Mokkában másnap közlik a fotók forrását. ..."

Azért eléggé beképzelt, nagyképű, no és kioktató szöveg egy főszerkesztőtől azzal érvelni, hogy "ha baráti hangot üt meg"...... Szerzői jogi kérdést ezzel magyarázni, - egy televiziónak, ill. annak főszerkesztőjének - meglehetősen komolytalan. Akárcsak a riporternő magyarázkodása.

Friday, August 19, 2005

Pártblogok

Szeptember 17-én tartanak parlamenti választásokat Új-Zealandon. Az egyik helyi hírportál „pártblog”-okat nyitott, ahova az egyes pártok, ill. azok tagjai írják, mondják el véleményüket, elképzelésüket az ország jövőjéről, pártjuk programjáról. Vajon jövő tavasszal nálunk is eszébe jut majd valakinek, valamelyik napilapnak, hírportálnak? Addig is érdemes tanulmányozni, és odafigyelni.

Buli vagy bunda

Többet költött el a Real Madrid szállodára és a budapesti tartózkodására együttvéve, mint amennyit Puskás Öcsinek gyűjtöttek össze a barátságos, jótékonysági meccsel. A Reuters jelentése szerint, a Real 25,5 millió forintot költött, Öcsi, pedig alig több mint 22,5 milliót kapott.

A szervező TriGránit szóvivője szerint a bevételből (jegyek árából) a madridi csapat 320 millió forintot kapott. AZ MTI szerint 420 millió forint volt a teljes bevétel, így a különbözetből fedezték a stadionbérlést, a biztonsági céget és az egyéb kiadásokat.

Szégyenletes, ahogy ezt az egész Puskás Öcsi ügyet kezelték és kezelik. Én amellett vagyok, hogy úgy, ahogy vannak a nemzet szinészei (tízenketten, életük végéig havi félmillió forintot kapnak az államtól életművük elismeréseként), úgy a sportolók is megérdemelnének egy hasonló állami "alapítványt". Ennek keretében, címén pedig az állam igazán átvállalhatná Puskás Öcsi orvosi kezelését. Igaz, hallottam olyan véleményt is, hogy "ha harminc évig a spanyoloknak fizette az adót és a betegbiztosítást, akkor ott is kezeltesse magát".

Protokolláris blama

Az Egyesült Arab Emirátus elnöke üdvözlő táviratot küldött a magyar nemzeti ünnep (augusztus 20.) alkalmából Mádl Ferenc államelnöknek. Hasonló tartalmú táviratot küldött az alelnök és a miniszterelnök is – jelenti Abu Dhabi-ból a dubai-i hírportál.

Thursday, August 18, 2005

Csak a MOL - K2 fejezte be (?)

Lehet, hogy (Kollár) Lajos rosszul tudja? – kérdezik hegymászó körökben, miután (végre!) jelentkezett a K2 meghódítására indult kazah csapat vezetője, Maxut Zhumayev.
Rövid beszámolója így szól:

„Ahogy terveztük, éjfélkor indultunk a csúcs meghódítására. Négyen voltunk, - nem hárman. Túl sok hó volt a hegyen. Megpróbáltunk egy ősvényt vágni. Végül, 8500 méter magasban 19:00 óra körül visszafordultunk. Másnap (kedden) nagyon rossz idő volt, így csak a hármas táborig tudtunk visszaérni. A mobil eleme lemerült, senkivel sem tudtunk kapcsolatot teremteni. Most az alaptáborban pihenünk. A magyar (MOL) expedíció elindult haza, a lengyelek holnap után fognak távozni. Mi pihenünk néhány napot, és csak azután döntjük el, hogy mit tegyünk. Mindnyájan jól vagyunk.”

Úgy tűnik a katonaemberek nagyon eltökéltek, hogy Kazahsztán (a SZU-tól) függetlenné válásának 15. évfordulójára a Himalája valamennyi 8000 méternél magasabban lévő – összesen 18 darab – csúcsát megmásszák.

Török kapcsolat

A hétvégén rendezik az első Forma 1-es futamot Istanbulban. Zaman, az a török újság, mely megtalálta Mehmet Karcsit a mamájától Szegedről elszöktetett kisfiút, most azt derítette ki, hogy a Williams csapat ausztrál pilótájának Mark Webber-nek van valami köze Törökországhoz. Webber nagyapja ugyanis Gallipoli-nál esett el az első világháborúban. Az 1915. április 25-én kudarccal végződött partraszállási kísérletet tekintik az ausztrálok hadseregük megszületésének. A brit oldalon harcoló (gyarmati) ausztrál és új-zélandi alakulatok ekkor mentek először saját zászló alatt (ANZAC – Ausztralian and New Zealand Army Corps) harcba. Mint a Zaman írja, Webber elzarándokol nagyapja sírjához a Dardanellák partvidékén lévő egykori csatamező helyére: Gallipoliba.

Good news a K2-ről

Kollár Lajosra, a MOL-K2 csapat vezetőjére hivatkozva jelenti a Sportpiac, hogy mind a négy kazah és a két lengyel hegymászó életben van! Visszatértek az alaptáborba, és Kollár szavai szerint: a lehetőségekhez képest jól vannak. A kazah csapat 8400 méteren fordult vissza, és nagy valószínűséggel ez volt az idei hegymászó szezonban az utolsó kísérlet a K2 meghódítására.

Wednesday, August 17, 2005

Love me tender

Olvasom a magyar hírportálokat a metró-tenderről, és olvasom ugyanazt a Forbes.com web-oldalán. A Forbes híre rövidebb, de velősebb. Eszerint Budapest főpolgármestere (hivatala) nyolc céget, vállaltot nevezett meg, amelyek részt vehetnek a BKV-nak szállítandó metrókocsikra kiírt versenypályázaton. A nyolc cég: az olasz Ansaldobreda, a kínai South Locomotive and Rolling Stock Industry, az orosz Metrowagonmash, a német Siemens, a spanyol CAF, a (dél-)koreai Hanwha, egy konzorcium Budapest Metropolis Consortium név alatt, és egy másik konzorcium, amit úgy ismernek, hogy Bombardier Budapest Metro Consortium. Sajtójelentések szerint a Budapest Metropolis Consortium a francia Alstom és a magyar Transelektro vállalatokból áll, míg a Bombardier Budapest Metro Consortium magában foglalja a német Bombardier Transport GmbH-t és a Bombardier Dunakeszi Kft-t, mely utóbbi közös tulajdona a kanadai Bombardier-nek és a magyar MÁV-nak.

A tender 15 vezetőnélküli „egyterű” kocsira/szerelvényre szól a négyes metró vonalára, valamint 22 normál kocsira a kettős metró vonalára, ezen kívül opcióként még 7 kocsi/szerelvény a négyes vonalára.

Megjegyzem, ez a közös Bombardier - MÁV tulajdonú dunakeszi-i "vegyesvállalat" számomra új, különösen a motorvonat-tender fényében.

10 éves az ABC Online

A hétvégén ünnepelte az ausztrál közszolgálati (ABC) 10. évét a net-en. A BBC (British Broadcasting Corporation) ausztrál változata (Australian Broadcasting Corporation) 1995. augusztus 14-én jelent meg a világhálón. Web-oldalai sokat segítenek az expats-nek (a hazától távolélőknek) megtudni, hogy mi van otthon, az “óhazában”. Sőt, néha előbb ad hírt a jól szervezett és működő hírszolgálat, mint pl. az európaiak. Valószínűleg itt az angol nyelv előnyét lehet kihasználni, hiszen nincs fordítási kényszer, ami megnöveli a híranyag továbbításának idejét. Well done ! Happy anniversary ABC Online ! Fair Dinkum!

Rossz előjelek (?)

Tömeges madárpusztulást jelentettek az Urál-tól nyugatra. Pontosabban a Kalmük Köztársaságból, az orosz egészségügyi minisztérium honlapjára hivatkozva a Reuters. A nagyszámú madárpusztulás egy farmon történt a Kaszpi-tenger vagy –tó környékén, több mint 2000 kilométerrel nyugatra, attól a területtől, ahonnan Moszkva először madárinfluenzát jelentett. Az orosz állami egészségügyi honlap emberáldozatról nem szól, csak arról, hogy “vizsgálják az esetet”. Érdekes, néhány napja még arról beszélt egy brüsszeli EU-s hivatalnok, hogy a kelet-nyugat irányú madárvándorlások elkerülik Európát, hiszen errefelé az észak-déli irányú mozgás a jellemző. Nem kívánom az ördögöt a falra festeni, vagy pánikot kelteni, de találtam egy országgyűlési határozatot, mely szerint hazánk aláírta az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelmérõl szóló, Hágában, 1995. június 16-án aláírt nemzetközi megállapodáshoz történõ csatlakozást. És bizony az itt látható térkép szerint igencsak benne vagyunk minden irányú vándorlási övezetben. Sőt a Kalmük Köztársaság, mint a vándormadarak fészkelő, fészekrakó helye van a dokumentumban feltüntetve.

Tuesday, August 16, 2005

Kétféle bocsánatkérés

Ameddig a magyar média – élén az MTI-vel – elégedetten nyugtázza és közli “japán bocsánatkérés” tényét, addig a világsajtó – különösen az angol nyelvű, kissé másként számol be a történtekről. Kezdjük ott, hogy a Koizumi miniszterelnök két nyilatkozatot tett a japán kapituláció 60. évfordulója alkalmából. Az egyiket a külföldnek (benne a bocsánatkéréssel) és egyet a hazai fogyasztásra, amiből hiányzott a bocsánatkérés. A helyzetet még jobban bonyolítja, hogy a két nyilatkozatban kétféle szót használtak a bocsánatra. Owabi és shazai a kulcsszó, mely miatt különösen a volt “nyugati” (európai származású) hadifoglyok szisszentek fel. A japán nyelvet jól ismerők szerint “shazai”-t kellett volna mondani, nem pedig “owabi”-t. Az “owabi” amolyan elnézést jelent (Excuse me), míg a “shazai” a valódi bocsánatkérés (Apology). De nem csak ez a nyelvi különbség volt az egyetlen, amire a külföldi elemzők és szakértők felfigyeltek.

Koizumi miniszterelnök írásos nyilatkozatában is voltak eltérések. Nem ugyanazt a szöveget juttatta el sajtónak (és ezzel a világnak), mint, amit a császár jelenlétében olvastak fel. A “külvilágnak” szántban szerepelt a “mélységes sajnálat és szívből jövő bocsánat” a japán “gyarmatosítás és agresszió” miatt, Ugyanakkor a császár előtt elolvasott szövegből hiányzott a gyarmatosítás, az agresszió és a bocsánat.

Szokatlanul sokan jöttek össze a tokió-i Yasukuni emlékhelynél, ahol Shinto szertartással emlékeztek a halott katonákra, közöttük háborús bűnösökre is. A megemlékezésen nem volt jelent Koizumi miniszterelnök, de kormánya két tagja is megjelent, valamint 47 országgyűlési képviselő. Az idei megemlékezők számát több mint 200 ezerre becsülik, a tavalyi mintegy 60 ezerrel szemben.

Megjegyzem, egy dolgot nem akar megérteni a világ és ezen belül a hazai média:
Japán, a japán nép, ugyan belátja és elismeri, hogy “hibát” követett el, rengeteg szenvedést okozott a környező államoknak, népeknek, de a Felkelőnap országának köszönhető, hogy a Távol-Keletről és Dél-Kelet-Ázsiából eltűntek a “fehér” (európai) gyarmatosítók. És ezt vitathatatlan eredmények tekintik, amire igen büszkék.

Alma Ata imádkozik

Harminckét órája, hogy semmi hír a három fiatal kazah hegymászóról, akik Erőss Zsolttal együtt indultak a 8611 méter magas K2 csúcs meghódítására a 7700 méteren fekvő táborból. Alma Atában a kazahok abban bíznak (hisznek), reménykednek, hogy a most már lassan másfélnapos csend oka az egyik hegymászó mobiljának lemerülése. Állítólag már az indulás előtt jelezte, hogy le fog merülni. Erőss Zsolttól tudjuk/tudják, hogy a 100 kilométeres óránkénti szélfúvás mellett mellig érő hóban próbálják elérni a csúcsot. Zsolttal együtt a lengyelek (Anna Czerwinska és Darek Zaluski) is visszafordultak – mint utóbb kiderült. A négyfős fiatal, de tapasztalt kazah csapat tagjai: Maxut Zhumayev – a vezető, még 30 éves sincs -, Vassiliy Pivtsov, Damir Molgachev, Serguey Brodsky.

A kazah csapat különben katonákból áll, céljuk (ugyancsak) a Himalája nyolcezer méter feletti 18 darab csúcsának a meghódítása 2006-ig, amikor Kazahsztán a Szovjetuniótól való elszakadásának, azaz függetlenségének 15. évfordulóját ünnepli.

Hoax, amit a világ hírügynökségei benyaltak

Letartóztatták azt a férfit, aki egy görög magántelevízióban (Alpha TV) azt mondta, hogy sms-t kapott az unokatestvérétől a szerencsétlenül járt ciprusi gép fedélzetéről. Az sms szövege: „Fázunk. A pilóta kékül. Meg fogunk halni. Búcsúzom.” ("We're cold. The pilot is blue. We're going to die. Farewell."). Állítólag beismerte, hogy hamisítás az egész. A tv-ben elhangzottakat a világ nagy hírügynökségei átvették, mint a szerencsétlenség okát, amin a nyomozás elindulhat. A görög hatóságok kétlik az sms-ről szóló hírt.

Megjegyzem én is. Egyszerű okból: a repülőgépeken tilos a mobilokat bekapcsolni. Ha végső kétségbeesésbe követte (volna) el, akkor ugyancsak maga ellen tett az illető, hiszen csak megnehezítette (volna) a gép, és saját maga helyzetét. Ezért nem értem azt a hírt sem, hogy a Horvátország felett szerencsétlenül járt magyar gépet is a mobil jelzés alapján találták meg. Ha annyira tapasztalt pilóta volt a sportgép vezetője, akkor miért hagyta bekapcsolva mobilját?

A ciprusi gép katasztrófájában három ausztrál is életét vesztette: egy 39 éves apa és két (9 és 10 éves) kislánya. Ehhez tudni kell, hogy Athén és Szaloniki után a világ harmadik legnagyobb görög városa Melbourne.

Az Athén melletti szerencsétlenségben legalább harmincan a felismerhetetlenségig elégtek, így csak a DNS vizsgálat után tudják a holttesteket azonosítani, ami legalább még három napig eltart. A Helios Airways az egyetlen ciprusi magán-légitársaság, melynek most lezuhant Boeing 737-es gépét 1998-ben gyártották, és az 1999-ben alapított társaság szerint 2004-ben vették.

Monday, August 15, 2005

MOL - K2 befejezte

Erőss Zsolt a rossz időjárás miatt 8200 méteren visszafordult a K2 csúcs meghódítása előtt. A K2climb.net hírportál szerint a MOL csapatából csak Erőss Zsolt vállalkozott erre a feladatra (helyi idő szerint) ma reggel három kazah hegymászóval együtt. Az óránkénti 100 kilométeres szélben a magyar hegymászó úgy döntött vissza megy inkább a 7700 méteren lévő négyes táborhoz, ahol Csollány Katalin és Jaro Dutka várta. A jelentés szerint már vissza is érkezett. A MOL ezzel befejezte a Himalája meghódítását, ill. az arra tett kísérletet. A csapat a hó végén érkezik vissza Magyarországra. A hírportál megjegyzi, hogy Zsolt helyi idő szerint augusztus 15-én hajnali két órakor (2:00 am) indult el, és tíz órás küzdelem után hagyott fel a hegy meghódításával. Ő az első és egyedüli, aki a magyar-szlovák-román MOL-K2 csapatból a legjobban megközelítette a K2 csúcsot.

A jelentés szerint a három kazah a zord időjárás és életveszélyes körülmények ellenére tovább ment a csúcs felé.

Sunday, August 14, 2005

Amit a madárinfluenzáról tudni kell(ene)

A Maldiv Köztársaság (szigetek) hivatalos honlapja a Reuters-re hivatkozva jelenti, hogy Magyarországon, embereken kezdik tesztelni a madárinfluenza elleni védőoltást. Mint a jelentésből kiderül, Molnár Kornélia, a magyar egészségügyi hatóság helyettes főnöke közölte, hogy az állatkísérletek hamarosan befejeződnek és megkezdődnek a klinikai (emberekeni) tesztek. A rövid angol nyelvű jelentés kiemeli, hogy Kazahsztánban és Oroszországban tört ki a madárinfluenza, és félő, hogy a vádormadarak terjesztik nyugati irányba Európán át egészen Amerikáig. 2003 óta Ázsiában több mint 50 ember halt meg ebben a betegségben.

Megnéztem az eredeti Reuters jelentést.
Majdnem szó szerint megegyezik a maldiv-szigeteki jelentéssel (elvégre a Reuters-től vették át), csak sokkal részletesebb, és átfogóbb képet ad a kialakuló járványveszélyről. Például, Molnár Kornélia néhány hétben jelölte meg az embereken végzendő kísérletek, tesztelések megkezdését. És az egészségügyi vezető reméli, hogy elég vakcina lesz a 10 millió magyar beoltására, habár a hatóságok nem tartanak a járvány kitörésétől. De azért már kijelöltek egy kórtermet az ilyen vírusos betegek kezelésére. Magyarország az egyetlen az újonnan csatlakozott (kelet-európai) országok közül, ahol ilyen óvintézkedéseket tettek.

Brüsszeli tisztségviselők szerint valóban aggasztóak a vándormadarak, de mozgásuk észak-dél irányú, és a kelet-nyugati irányba vándorlók elkerülik Európát. Ugyanakkor vannak, akik a spanyolnáthához hasonlónak feltételezik, ami 40 millió ember halálát okozta. A Reuters riport megemlíti Lengyelországot, mint a legnagyobb mezőgazdasági szektorral rendelkező új EU tagországot. A lengyelek még nem jelenteket madárinfluenzás eset, és az EU előírásoknak megfelelő importtilalmon kívül nem tettek semmilyen megelőző lépést, úgy, mint a magyarok. A lengyel főállatorvos hivatala által kiadott nyilatkozatban viszont az olvasható, hogy „a szárnyasokat nem oltották be, ezért erre a betegségre nagyon érzékenyek (lehetnek). Ha Lengyelországban madárinfluenza járvány törne ki, akkor nagyon gyorsan terjedne, különösen azokon a vidékeken, ahol a baromfi-tenyészetek koncentrálódnak”.

A hírkeresők segítségével olvasva a magyar hírportálokat, ott csakis kizárólag a dolog kereskedelmi oldaláról szólnak: a fertőzött húsokról, ill. azok behozatali tilalmáról. Az „emberkísérlet”-ről egyedül a HírTv számolt be. A vándormadarakról, a baromfiállomány védelméről sehol sem olvastam.

Mire jó a külügy?

Olvasom a Horvátország felett lezuhant, ill. eltűnt magyar kisrepülőgépekről szóló jelentéseket. Mint ilyenkor szokásos, megszólítják a magyar külképviseletet is, mint a magyar államot a helyszínen hivatalosan képviselő szervet. Az MTI jelentésében – már megint! – egy ideiglenes ügyvivő nyilatkozik. Most a zágrábi magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője. A múlt hónapban az egyiptomi öngyilkosmerényletkor a kairói magyar nagykövetség ügyvivője, és a budapesti külügy helyettes szóvivője. Zentai ügyben a canberrai magyar nagykövetség megbízott vezetője tájékoztatott.. Tsunami idején ugyancsak nem volt helyén a nagykövet. Eddig azt hittem, hogy egyszerre veszik ki a nyári ill. téli (karácsonyi) szabadságukat, de lassan azt kell hinnem, hogy előre megérzik, hogy hol, mikor lesz valami baj, szerencsétlenség, és időben elhagyják állomáshelyüket. Talán a jövőben a külügyminisztériumot kellene megkérdezni, hogy melyik nagykövete van éppen itthon, és akkor azt az országot magyarok számára veszélyes hellyé kellene nyilvánítani.

Érdekes, hogy a magyar média is arról számol be, hogy „Gyurcsány felvette a kapcsolatot a horvát hatóságokkal”. MTV, Klubrádió, Hírszerző

Különben a péntek esti légi katasztrófáról még most vasárnap hajnalban (01:50) sincs szó vagy utalás a külügy honlapján! A Válságkezelő Központ „jelenleg készenléti állapotban” van. Olvasható.

Hírünk a világban (?)

Egy olvasói levél Amerikából:

Néhány cikket fordítottam magyarról angolra egy tekintélyes amerikai kutatóintézet történelmi enciklopédiájában megjelenő publikáció részére. Teljesen véletlenül fedeztem fel, hogy az egyik cikk nagy részét egy 1929-ben kiadott lexikonból másolták ki. Szerintem ez szerzői jogi kérdést vet fel. Felfedezésemet jelenteni kellene a megbízómnak, akitől a munkát kaptam?

Az újság válasza:

Feltétlen! Sőt, kötelessége, hiszen kevés angolul beszélő olvassa az eredeti magyar cikket, és kevés magyar az angol verziót. A részletes indoklás itt olvasható angolul.*

Kíváncsi volnék, hogy ki követte el ezt a „diákcsínyt”? Mikor nő már be egyesek feje lágya? Hiszen az elkövetőnek legalább egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie, vagy még annál is magasabb fokozattal.

* Úgy látom az oldal nem elérhető, ezért az indoklás :
You are part of a scholarly community. Intellectual integrity can be maintained only if members of your community report transgressions. Without this self-policing, the field cannot sustain its own values.
You also have a duty to your employer. Everyone in the publishing process should report a solecism that would otherwise go undetected -- a misspelling, a grammatical error. Similarly, all should report a serious ethical transgression. To keep silent would undermine the project on which you are employed.
The copyright question is a legal one (with a potential pitfall for your boss) and hence beyond my purview. But regardless of its answer, the ethical duty persists.

Saturday, August 13, 2005

Gyilkos magyar életművész

Az amerikai Kékfény egyik változatában, ahol az első számú közellenségeket, körözött bűnözőket mutatják be (America's Most Wanted), az áprilisi adás után több amerikai turista is felismerte Mexikóban, egy Illinois államban, 1996-ban elkövetett gyilkossággal gyanúsított férfit. Mint a Chicago Tribune jelenti, a mexikói hatóságok a feltételezett tettes feltették az első Amerikába induló gépre, és most a texasi Hustonban várja, hogy kiadják Illinois államnak. Az esetnek magyar vonatkozása is van, mivel az elkövető Peter Hommerson, Ferenczi Lajos néven látta meg a napvilágot 60 évvel ezelőtt Magyarországon. Az életművésznek (de inkább csalónak) valamint világutazónak titulált, hat nyelven beszélő és különböző névre kiállított útlevelekkel rendelkező férfi 1977-ben olaszországi menekült táborból érkezett a US-be. 1996-ban agyonlőttek egy idős milliomos házaspárt, majd a házat rájuk gyújtották. Akkor a gyanú Hommersonra terelődött, mivel közismerten vitája volt a háziakkal. 10 ezer dollárt követelt egy ólomberakásos üvegért, mondván, hogy az az ő művészi alkotása. Az gyilkosság után hat nappal nyomtalanul eltűnt. Állítólag feleségének azt mondta: „Drágám nagyon szeretlek, de többé engem nem látsz.” A rendőrség ezzel az asszonyt békén hagyta. A Mexikóba látogató amerikai turisták azonban idén áprilisban az egyik bár tulajdonosában felismerték az amerikai televízióban már nyolcadszor bemutatott férfit. Mindkét ország rendőrsége ezek után figyelte Hommersont, akiről hamar kiderült, hogy illegálisan él Mexikóban, és hamis amerikai személyije van. Hogy a hosszú kiadatási procedúrát elkerüljék, a mexikói hatóságok Péterünket azonnali hatállyal kiutasították az országból és feltették a Huston-ba induló gépre. Amerikai részről kicsit meglepődtek, mert azt hitték Hommerson – Ferenczi Kelet-Európában él, bujkál..... További részletek a Chicago Tribune-ben angolul.

Pocakos News