A magyar hírcsinálók és a hatóságok
Az eset iskolapéldája annak, hogyan kell vagy lehet egy hírt felkapni és a jónépet szörnyülködésre izgatni.A történet röviden:
Polgár Lajos egy helyi tekintély, a tipikus igazi nagymagyar. Lajos bá fõcserkész, átírta a Waltzing Matildát, és - a net szerint - 2001-ben Mo.-ra látogatott, ahol előadást tartott Szentendrén a magyarok őstörténetéről szóló találkozón. (mind erről már beszámoltam). Aztán a helyi magyar újság írt Lajos báról, ill. nyilas múltjáról. Erre azonnal rákapott a helyi parlamenti képviselő, aki amúgy is főszószólója egy törvénytervezetnek, mely szerint a háború után Ausztráliába beengedett és állampolgárságot kapott (egykori) háborús bűnökkel vádolhatókat meg lehessen fosztani (kapott) állampolgárságuktól és kitoloncolhassák az országból. A képviselő felszólalását követve több újság is interjút készített Polgár Lajossal: "tessék mondani, ez igaz?". Erre a 89 éves öregúr elmondta, hogy "nem igaz", és kifejtette, hogy miért nem. No, ezt kapta fel a magyar média.
Közben a Wiesenthal Központ felkérte a magyar hatóságokat, hogy tisztázzák Polgár Lajos nyilas múltját. Ugyanis a “náci vadász” szervezet kétségbe vonja egy magas beosztású (miniszteri titkár) nyilas párttag ártatlanságát. Ennek fényében, jelenleg (még) nincs “Polgár ügy”, csak magyar újsághír és újságcím a nagyközönség érzelmeinek borzolására.
Ami szerintem a legnagyobb ganéság: a magyar hatóságok nincsenek képben, (általában) nem tesznek semmit a háborús bűnösök felkutatására, az igazság kiderítésére. Feltűnő, hogy a “Polgár ügy”-ben hivatalos részről senki (pl. történész) sem nyilatkozik. Mintha azt sem tudnák, kiről van szó. Se pro, se kontra. Különben, Braham “A magyar Holocaust” című több száz oldalas könyvében is csak kétszer bukkan fel Polgár neve a "futottak még" kategóriában.
Polgár Lajos kijelentései alapján legfeljebb csak Holocaust-tagadónak minősül -mindaddig, amíg a magyar hatóságok nem állnak elő megalapozott és elfogadható bizonyítékokkal, ill. vádakkal.
Véleményem szerint ebből nem lesz semmi, ugyanúgy ahogy “Zentai ügy” sem lenne, (már mint kiadatási kérelem) ha a szerencsétlen srác apja nem gyűjti össze a terhelő anyagokat, bizonyítékokat és a túlélő testvér nem juttatja el a Simon Wiesenthal Központnak. A “privátgyűjtemény” Zentaira tett vádjait a magyar (hivatalos, állami) hatóságok nem erősítették meg, semmi más bizonyítékkal nem támasztották alá, ezért a háborús bűnösből a kiadatási kérelemben egyrendbeli brutális gyilkos lett. (amit magyar hadbíróság előtt kívánnak tisztázni)
0 Comments:
Post a Comment
<< Home