Sunday, July 30, 2006

Az EU polgárok és Szerbia

Egy legújabb (Eurobarometer) felmérésre hivatkozik a népszerű belgrádi rádió, a B92, internetes változata. A megkérdezett EU tagországbeliek 47 %-a támogatja Szerbia csatlakozását az Unióhoz, 39 % viszont ellenzi, ami azt jelenti, hogy a tagságot támogatók aránya 8 %-kal nőtt a legutóbbi, fél évvel ezelőtti, hasonló felméréshez képest. A felvétel hívei elsősorban a görögök, szlovénok, svédek, dánok és hollandok. Az esetleges csatlakozást legkevésbé támogatók pedig az osztrákok, németek, magyarok és olaszok. A megkérdezett EU polgárok szerint a következő sorrendben kellene felvenni a balkáni országokat: Horvátország, Macedónia, Szerbia, Montenegro és legutolsóként Albánia.

Tanulságos Ford tanulmány

Felmérést készített a Ford gyár a munkásai igényéről. Pontosabban, egy olyan kérdőívet állított össze és küldött szét, amelyből a nehézségekkel küzdő autógyár megtudhatja, hogy munkásai mit tartanak a legfontosabbnak a vállalat által biztosított kedvezmények közül. A kérdőívről és annak tartalmáról beszámolt a Detroit News internetes oldala is. A hírportál megjegyzi, hogy a munkások szkeptikusan fogadták a felmérést, mert leépítést, elbocsátást sejtenek mögötte. A Ford felsőbb vezetése csak információgyűjtésről beszél, de elismeri, hogy munkásai igényeit szem előtt tartva szeretné a világ második legnagyobb autógyárának hatékony működését és hosszútávú fennmaradását biztosítani.

Néhány kérdés, amit a (blue-collar) (fizikai) munkásoknak feltettek:

Mit szeretne jobban: vállalati nyugdíjat vagy nyugdíjas kori egészségügyi ellátást?
Ha választhatna, akkor fogorvosi vagy mozgássérült biztosítást kötne?
Mi a jobb, magasabb alapfizetés vagy teljesítmény orientált jutalmazás?


A kérdésekből számomra az is kiderül, hogy a Ford-nál milyen a dolgozók szociális ellátottsága.


Vajon, hasonló kérdőívet készítenek-e Magyarországon a közszféra átalakítása kapcsán? Csak úgy, - „tájékozódás” céljából.



Friday, July 28, 2006

Vita a kiadatásról

Nem tudom, hogy a magyar nyelvben (és joggyakorlatban) különbséget tesznek-e ügyvéd és ügyvéd között. Az (ausztrál és brit) angolban ugyanis van ügyvéd (solicitor) és bírósági ügyvéd (barrister), azaz a bíróság előtt egy magasabb képzettségű, nagyobb gyakorlattal rendelkező "szakértő" képviseli a vádlottat, ill. a vádat.

Nos, egy ilyen bírósági ügyvéd vonta kétségbe az ausztrál jogrendet, méghozzá a kiadatása ellen küzdő, háborús bűn elkövetésével gyanúsított Charles Zentai Károly ügyével kapcsolatban. Barrister Steven Churches nemcsak a magyar (származású) Zentait képviseli, hanem az ugyancsak kiadatására váró ír Vincent O'Donoghue-t is, akit hamisítással vádolnak szülőhazájában. Mr. Churches azzal érvel, hogy egy szövetségi (tag)állam bírósága nem dönthet ilyen fontos ügyben. Arra csakis kizárólag a központi (szövetségi) Legfelsőbb Bíróság jogosult, hiszen az ország adja ki állampolgárát, nem pedig a tagállam, arról nem is szólva, hogy a tagállamoknak nincs „nemzetközi kapcsolatuk”, külön külföldi külképviseletük. A nemzetközi kapcsolatokkal csak a külügyi tárcával rendelkező szövetségi központi kormány és hatalom foglalkozhat, ergo kiadatás kérdésében kizárólag a Legfelsőbb Bíróság dönthet, - figyelembe véve Ausztrália érdekeit a világ államaival.

Mr. Churches szerint módosítani kellene a törvényt, mert jelenleg egy alsóbb rendű (tagállami) bíróság olyan döntést is hozhat, amely káros lehet az egész országra, annak megítélésére, ill. nemzetközi kapcsolataira.

A Magyarországot és Írországot képviselő ügyvédnő Barrister Michelle Gordon viszont azzal érvelt, hogy jó a jelenlegi jogrendszer, hiszen a tagállamokhoz kell először eljuttatni az idegen országok kiadatási kérelmét, majd annak alapos tanulmányozása és megvizsgálása után a (bírósági) döntését még jóvá kell hagyatni az főállamügyésszel vagy az igazságügyi miniszterrel.

A szövetségi bíróságon folyó jogi vitával kapcsolatban a vezetőbíró nem nyilatkozott.

Zentai következő meghallgatása szeptember 22-én lesz Nyugat-Ausztrália szövetségi állam
fővárosában, Perth-ben.

.

Megjegyzés

Vajon, a hasonló jellegű, eddigi kiadatási procedúráknál ez a (jogi) vita miért nem merült fel?

.

A Zentai story

.

.
Fejlemény

Olvasom a hír magyar tálalását. Sok bennük a félreértés, félreértelmezés, és természetesen a helyismeret hiányából fakadó félrefordítás.

A legmegdöbbentőbb már a címek:


Folytatódott a Zentai-per Ausztráliában (MTV Híradó/MTI)
Meghallgatások Charles Zentai perében (Blikk)
Megkezdődtek a meghallgatások a Zentai-ügyben (
Klubrádió)
Charles Zentai ügyében elkezdték a meghallgatásokat (
stop.hu)

Nem a Zentai-per folytatódott, és nem kezdődtek el a meghallgatások! Hanem, mint fentebb jeleztem, a kiadatási eljárást, és annak jogosságát, jogszerűségét kérdőjelezték meg, hogy ezzel is időt nyerjenek Zentai és egy ugyancsak kiadatása ellen küzdő ír férfi ügyében. Az ausztrál Legfelsőbb Bírósághoz beadott kérvény, panasz a jelenlegi ausztrál joggyakorlat hiányosságára kívánja felhívni a figyelmet, és egyúttal törvénymódosítást „kikényszeríteni”, hogy újraírják a kiadatásra vonatkozó paragrafusokat. Ha a bíróság ennek a kérelemnek helyt ad, akkor Zentai és a többi kiadatásra váró ügye egy darabig lekerül a napirendről.

A magyar nyelvű szöveg legviccesebb része, amikor a védőügyvédnő érvelésébe belekeverik a „Brit Nemzetközösséget”, azt a téves eszmét sugalva, mintha Ausztrália nem volna független állam.

„……A Magyarországot képviselő Michelle Gordon ügyvédnő ezzel szemben "mesének" nevezte Churches érvelését, emlékeztetve arra, hogy Ausztráliában a brit Nemzetközösség törvényei érvényesek, és a bíró mint a Nemzetközösség "kirendelt személye" járt el az ügyben……”

Ezzel az a bibi, hogy a ügyvédnő nem a „brit” Nemzetközösségre (Commonwealth of Nations, ill. British Commonwealth) hivatkozik, hanem az ausztrálra ! Ausztrália ugyanis államszövetség, angolul: Commonwealth of Australia.

Furcsa háború

Egyik fél sem üzent hadat a másiknak. Reguláris hadseregét eddig csak Izrael vetette be, és lépte át a szomszédos ország határát, hogy agresszorokat, terroristákat vegyen üldözőbe. Az üldözést egyértelműen a Hezbollah provokálta ki, amikor megtámadott egy izraeli (határ)őregységet, hat katonát megölt és kettőt magával vitt libanoni területre, majd elengedésükért cserébe több száz bebörtönzött palesztin terrorista szabadon bocsátását követelte.

Már az sem mindennapi, amikor egy nemzetközileg terroristának megbélyegzett szervezet túszszedésbe kezd. Ráadásul nem is libanoniak, libanoni állampolgárok szabadon bocsátását kéri, követeli, hanem palesztinaiakét. Majd, amikor az izraeli hadsereg átlépi a libanoni határt, nem találkozik libanoni katonákkal. Magyarán, a Közel-Kelet valamikori Svájcának nevezett (keresztény) ország déli vidékén nem állomásozik egyetlenegy libanoni katona sem! Az izraeliek, anélkül kezdik meg az izraeli településeket, városokat időközben katyusa rakétákkal támadó terroristák felkutatását Libanon területén, hogy a libanoni hadsereg katonáival találnák magukat szemben. A bejrúti kormány nem jelenti be, hogy „csapataink harcban állnak”. A hírekben szó sincs a libanoni hadseregről. A média mintha erről megfeledkezett volna.

Ugyancsak hiányzik a hírekből, hogy Izrael támadásai előtt hangszórókon és röpcédulákon értesíti egy-egy dél-libanoni város, falu, település lakosságát: hagyja el a területet, mert aki nem megy el (x időn belül), azt potenciális Hezbollah harcosnak tekintik, és arra bizony lőnek, elsősorban a levegőből.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem marasztalta el Izraelt a négy (osztrák, kanadai, kínai, finn) ENSZ katona halála miatt. Megbízható (ENSZ) források szerint, az Egyesült Államok jelezte: minden olyan álláspont, határozat aláírását megtagadja, amely Izraelt kritizálja, mivel a Hezbollah-ot eleve terrorszervezetnek tartja, elfogadja Izrael őszinte sajnálatát, és az izraeli ENSZ nagykövet, Dan Gillerman, magyarázatát, hogy „háborúban hibák történhetnek”. Sőt, Kofi Annan főtitkár javaslata sem került be a végleges nyilatkozatba, hogy Izrael és az ENSZ közösen vizsgálja ki a történteket. Ehelyett az olvasható a közleményben, hogy „Izrael alapos vizsgálatot folytat, amelyben figyelembe veszi az ENSZ által megkívánt szempontokat is”.

A harcok továbbfolynak. Izrael eltökélt szándéka a terroristák elűzése a határvidékről, hogy területét a jövőben ne érhessék rakétatámadások, valamint ne lehessen túszszedéssel zsarolni, és ennek érdekében kész a Dél-Libanonban, mint állam az államban, jogtalanul működő terrorszervezet, a Hezbollah teljes megsemmisítésére.



Thursday, July 27, 2006

Ausztrália első halottja Dél-Libanonban

Mint azt a 7News jelenti, tegnap (szerdán) a dél-libanoni harcokban elesett Assaf Namer őrmester az izraeli hadsereg katonája. A 26 éves Namer ausztrál-izraeli kettősállampolgár volt, és Sydney egyik híres negyedéből, Bondi-ból, érkezett Izraelbe két és fél évvel ezelőtt. Már csak egy hónapja volt az önként vállalt katonai szolgálatból. Namer egy páncélos egység tagja volt, és egyike annak a kilenc izraeli katonának, akik a tegnapi harcokban vesztették életüket.

A 7News helyszíni tudósítása szerint izraeli tankok keltek át a határon a Hezbollah ellenőrzése alatt tartott Bint Jbail elfoglalására. A behatolók kemény ellenállásba ütköztek a Hezbollah rakétatámadásainak elnémítása közben. Több mint 100 rakétát lőttek ki aznap a terroristák, és többek között eltaláltak egy gépkocsit is. Ezt izraeli biztonsági kamerák is rögzítették, és egy izraeli helikopter rögtön beazonosított egy teherautót, mint a rakéták kilövőhelyét. Pillanatok múlva a teherautót és a házat, mely mellett állt, felrobbantották.

Magyarok olasz bundában

A legújabb olasz labdarúgó vesztegetési – közismert szóval: bunda – botránnyal kapcsolatban olvasom, hogy ebből kimaradt az FC Internazionale, Milan – azaz az Inter (Milan). Az angol nyelvű cikk szerzője (Brian Glanville) kiemeli, hogy ez valószínűleg a Milan tulajdonosának dicsősége, előrelátása, megfontoltsága stb. Persze ebben van némi gúny, hiszen, mint a cikkből kiderül Massiomo Moratti apjától Angelo Moratti-tól örökölte a neves futball klubot. Az apának pedig volt egy híres mondása: „Nem a játékosokat, hanem a bírókat kell megvesztegetni.” Állítólag ez mentette meg a milánói csapatot a mostani botránytól.

Az Inter-t és a Moratti-akat bemutató cikkben a szerző felsorolja azokat a meccseket, amelyek a 60-as években „elősegítették” a Milan hazai és nemzetközi sikereit, különös tekintettel az Európa Kupára (BEK). A felsorolásban magyar nevek is feltűnnek. Mindenekelőtt Solti Dezső neve, akit állítólag a Juventus egykori titkára (Italo Allodi) fogadott fel és alkalmazott a „piszkos ügyek” (lefizetések, megvesztegetések) lerendezésére. A szóbeszéd szerint Allodi ajánlotta Soltit Morattinak, (vagy tán a Milan tulajdonosa kölcsönözte ki a magyar „fixer”-t Allodi-tól?)


Mindenesetre, dokumentált az az 1966-as eset, amikor a Real Madrid elleni elődöntő mérkőzést megelőzőleg Vadas György játékvezetőt Solti elvitte Moratti-hoz. A Milan tulajdonosának villájában nagyösszeget ajánlottak fel Vadasnak, valamint egy olyan elektronikus berendezést, amilyen akkor még ismeretlen volt Magyarországon. Vadas azonban nem akart kötélnek állni. A fáma szerint a döntetlenre álló félidőben Solti berontott Vadas öltözőjébe és mérgében leköpte a játékvezetőt. Sőt, állítólag, Vadas visszatérve szállodai szobájába, Budapestről, az MLSZ akkori titkárától, kapott telefont, aki ugyancsak leszúrta, mivel ő is érdekelt volt a bundában. A Real megnyerte a meccset, Vadas a történteket nem jelentette az UEFA-nak, viszont soha többé nem vezetett nemzetközi mérkőzést.

Kis kutakodás után a net-en csak egy magyar nyelvű oldalra bukkantam az origo.hu sport rovatában, ahol valamiféle utalás olvasható erről a történetről. Ugyanakkor az esetről legutóbb, most vasárnap, a Sunday Times is beszámolt - ugyancsak Brian Glanville tollából.







Tuesday, July 25, 2006

Kinek lesz igaza?

Néhány napja a magyar külügyminisztérium emígy cáfolt egy múlt pénteki hírt:

".......Nem igaz a Kommerszant orosz lap értesülése, mely szerint Magyarországra érkeznek augusztusban azok az amerikai szakértők, akik egy rakétavédelmi rendszer komponenseinek keresnek telephelyet Közép-Európában - mondta Polgár Viktor külügyi szóvivő......"

Polgár az MTI-nek nyilatkozta ezt.

Most viszont azt olvasom a BBC hírportálján, hogy az amerikai szakértők befejezték csehországi helyszíni szemléjüket és nagy az esélye annak, hogy oda fogják telepíteni azt a megfigyelő és megelőző bázist, amely az USA és Európa elleni esetleges rakétatámadást hivatott felfogni, ill. elhárítani. A BBC szerint már évek óta dolgoznak az amerikaiak ezen a terven, melynek keretében ez lenne az első ilyen jellegű rakéta-elhárító (anti-missile) bázis Európában. Akinek a megvalósítást sikerül megkapnia, annak ez legalább 1000 új munkahelyet jelent. A cseh védelmi minisztérium szóvivője szerint két éve folynak erről a tárgyalások, ugyanakkor egy felmérés szerint a lakosság nem nagyon lelkesedik az ötletért. Végleges döntés még nincs, és a BBC szerint hamarosan Magyarországra jönnek az amerikai szakértők, hogy az itteni lehetőségeket is megvizsgálják.

.
Ha erről eddig még valóban nem tudtak a magyar külügyben, akkor most blogomból értesülhetnek. ;-)

Monday, July 24, 2006

Szerelem a szabadságot

Olvasom, hogy egy szemtanú kiszúrta az 1956-os forradalom emlékére készült film (Szabadság, szerelem *) előzetesében a Kossuth-híd hiányát. A filmrészlet a Margit-hídon vonuló tömeget, tüntetőket mutatja, miközben a háttérből hiányzik az akkor még létező Kossuth-híd. A háború után ez volt az első állandó híd Buda és Pest között. A két városrész közötti első kapcsolat a (Margit-híd után) „Manci”-nak becézett ideiglenes pontonhíd volt. A Kossuth-híd építéséről különben 1955-ben játékfilmet is készítettek, Háy Gyula színművéből, Keleti Márton rendezésében "Az élet hídja" címmel.

Nem tudom mennyire fontos a korhű megjelenítés, azért megjegyezném, hogy a „hídjelenet”-ben van még egy baki. A felvonulók, tüntetők Pestről Budára tartanak, és táblájukon a „Műszaki Egyetem” felírat olvasható. Aki átélte azokat a napokat, de csak egy picit is gondolkozik, és ismeri Budapestet, annak azonnal feltűnik, hogy ez is képtelenség. Hiszen a „balhé” a Műegyetemen (Dél-Buda) kezdődött. A tömeg, az egyetemi ifjúság, diákság a Bem-térre (Buda) igyekezett, hogy a lengyelországi (Poznan) „események”-kel való szolidaritását fejezze ki. Majd onnan mentek tovább Pestre (Sztálin-szobor, Rádió). Tehát, képtelenség, hogy a tüntető tömeg „Műszaki Egyetem” felirattal Pestről ment volna Budára!

És, ha már a hidaknál tartunk, akkor még nem volt Erzsébet-híd! A pesti egyetemisták a Petőfi-szoborhoz mentek. Ők valóban vagy (vissza) a Szabadság-hídon, vagy a Kossuth-hídon (esetleg a Margit-hídon) keresztül juthattak el a Bem-térre.

Az előzetes másik (Hősök tere) jelenete sem felel meg a valóságnak. A tankok a városligeti (Műjégpálya) kishídon Zugló felől érkeztek (mi több, özönlöttek) a Belváros felé (nov. 04-én hajnalban) nem, pedig Pestről kifelé. A kandeláberek sem olyanok voltak, mint a mostaniak, ahogy az a filmben láthatóak! Az ismeretlen katona sírja sem állt abban az időben.



* Szabadság, szerelem – producer Andy Vajna (62), rendező Goda Krisztina (36)

Sunday, July 23, 2006

A belgrádi csata

A híres belgrádi rádióállomás, a B92, hírportálja is beszámol a nádorfehérvári csata és győzelem 550. évfordulójáról. A jelentés mindvégig Belgrád-ról szól, és az eseménnyel kapcsolatban a magyarokat (külön) nem említi. Helyette ez olvasható:

"......A Hunyadi János vezette keresztény erők legyőzték II. Mohammed szultán török hadseregét. Az emléktáblánál koszorút helyezett el: Belgrád polgármestere, Nenad Bogdanović, Sandor Pap (Sándor) magyar nagykövet és a török nagykövetség részéről Enge Ajarsoj. ..."


A belgrádi polgármester beszédéből idéz a hírportál, aki többek között ilyeneket mondott:

„…….Ennek az eseménynek az üzenete, hogy mindig sikerült valamit közösen elérnünk, ha összefogtunk. Belgrád történetének egy dicsőséges pillanata volt ez, amit aztán szerencsétlen módon (pechünkre) háborúk és csaták követtek. Mindnyájunknak abban kell reménykednie, hogy ehhez hasonlót a jövő nem tartogat számunkra…….”

Vajon ezzel kire, mire célzott Belgrád polgármestere?


Orosz ezred Tokajban

Az indiai Financial Express-ben olvastam egy cikket híres-neves borunkról, a tokajiról. Az írás azzal kezdődik, hogy az embereknek általában nem sokat, mondhatni semmit sem jelent a szó "magyar" vagy "Magyarország". Első hallásra nem ugrik be valami olyan asszociáció, "egzotikum" mint pl. Brazília vagy éppenséggel India nevének hallatán. Nem úgy a borhoz értők, kedvelők körében…... Majd e különleges nedű dicsérete kapcsán a szerző megemlít néhány történelmi tényt. Például, hogy Nagy Katalin cárnő egy egész regimentet állomásoztatott Tokajban az orosz uralkodó (cári) család részére készített borok őrzésére. Ferenc József porosz (sic !) császár, pedig minden évben egy tucat (12 db) tokajit küldött ajándékba Victoria királynő születésnapjára. A századfordulón (1900) pedig a 81 éves brit uralkodót 972 (81 x 12) üveggel lepte meg. A tokaji annyira híres Magyarországon, hogy még a nemzeti himnuszban is megemlékeznek róla. ("....Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél..."). Végül, egy jó tanács az indiai hírportálról: Ha legközelebb duty free (vámmentes) üzletben jár, keresse a Tokajit! Nem fog csalódni.


PS.
Bevallom, a Katalin cárnő Tokajban állomásoztatott kozákjairól írtak felől erős kétségeim voltak, különös tekintettel Ferenc József porosz császársága miatt. De, aztán rövid keresgélés után, (megbízható) magyar web-oldalak eloszlatták kételyeimet: valóban, egy egész orosz (kozák) ezred állomásozott Nagy Katalin cárnő idejében Tokajban.

Friday, July 21, 2006

Budapesti kaland

Úgy látom, a magyar média még nem fedezte fel a román nemzeti újság (Jurnalul National) (angol nyelvű) hírét, mely szerint nagy titokban Budapesten járt Tariceanu miniszterelnök és baráti köre. Igaz, csak néhány órára jöttek, hogy megnézzék az ugyancsak aznap (július 18.) Magyarországon vendégeskedett Eric Clapton-t. A cikk persze amolyan bulvárosra veszi az ügyet. Néhány érdekesség.


„….Kedd este pár órára Budapestre látogatott a (román) miniszterelnök, hogy megtekintse Eric Clapton budapesti fellépését. Az utat egy olyan utazási iroda szervezte, melynek tulajdonosa Tariceanu üzleti partnere……(innen a hír hitelessége az újság szerint – Pocakos)

Kedd este mind az államelnök Basescu, mind a miniszterelnök Tariceanu hosszú idő után először volt távol az irodájától. Mindkettő úti célja zenehallgatás volt. Amíg Basescu a fekete-tengerparti Olimp-ba igyekezett, addig Tariceanu Budapestnek vette az irányt. Megjegyzendő, hogy hétfőn este volt egy koncert Temesvárott, ahol Shakira lépett fel, - ezt azonban kihagyta a miniszterelnök.

A néhány órás budapesti kirándulásra a miniszterelnökkel tartott többek között keresztfia, Bogdan Olteanu, Peter Imre (a Philip Morris főnöke), Cristian Trepcea, Carmen Vladescu (a pénzügyminsizter, Sebastian Vladescu voltf elesége), Marina Melescanu (Teodor Melescanu szenátor lánya).

Mivel az előző (hétfő) esti Shakira koncert után Temesvárott maradt a miniszterelnök felesége, Ioana Tariceanu, ezért a Budapestre tartó repülőgép leszállt a nyugat-romániai városban, és felvette fedélzetére az asszonyt és barátait.

A Tariceanu család és barátai csak szerda hajnalban (kb. éjjel 3 órakor) érkeztek vissza Bukarestbe, így az aznapi kormányülést a szokásos délelőtt 10 óra helyett két órával később tartották meg
. …..”

Nos, ez dióhéjban a román lap (Jurnalul National) beszámolója a „Budapesti kaland”-ról.

A legidősebb ausztrál drog-dealer

…… egy magyar, a 79 éves Gulyás Lajos Robert. A nyugat-ausztráliai szövetségi állam (WA) „kemény drog” dealernek nyilvánította a mintegy 40 évvel ezelőtt Ausztráliába érkezett magyar bevándorlót, ezért 1.7 millió ausztrál dollár értékű vagyon elkobzását javasolta az ügyész. Az idős magyar férfi védője szerint, Gulyás a szerencsejátékhoz nyúlt, amikor megtudta, hogy felesége rákbeteg. A gyógyításhoz szükséges pénz megszerzése helyett azonban egyre nagyobb adóságokat csinált. Majd valaki kiútnak a drogkereskedést javasolta. Habár a pénzszerzés könnyűnek bizonyult, az üzlettársak mégis sokszor lenyúlták, így az adóságai nem csökkentek, hanem nőttek. Állítólag szemmel láthatóan megkönnyebbült, amikor a rendőrök érte mentek. A bírónő viszont kijelentette, Gulyás idős kora és büntetlen előélete nem fogja befolyásolni, hogy a jövő hónapban hosszú börtönbüntetést szabjon rá ki.

Másfél milliárd dolláros üzlet

20 darab új Airbus-szal egészíti ki jelenlegi flottáját a magyar fapados légitársaság, a Wizz Air. Mint azt az angliai Farnborough légi bemutató és vásár negyedik napján az európai repülőgépgyártó Airbus bejelentette, a magyar cég már tavaly rendelt 12 darab A320-as típust, jelezve, hogy még 12 darab vásárlását helyezi kilátásba. A most nyilvánosságra hozott üzletről a magyar cég vezérigazgatója, Váradi József csak annyit árult el, hogy az azonos márkájú (Airbus) repülőgépekből álló géppark a leggazdaságosabb, ezért választották, ill. maradtak az Airbus mellett. A 20 darab Airbus hivatalos („katalógus”) ára 1.4 milliárd US dollár.



Fejlemény
Mint azt Londonból jelentik, az üzletnek a Rolls Royce is nagyon örül, mivel a brit cég az Airbus-motorok elsőszámú beszállítója. A Wizz Air gépeiben beszerelendő V2500-as hajtóművekért a RR kétszáz millió US dollárt kasszíroz.

Thursday, July 20, 2006

Sírkőállítás

Photo: Assaf Shiloh/Israel Sun

Most találtam rá a hírre, miszerint múlt hónap (június) 23-án sírkövet állítottak a tavaly szeptemberben elhunyt náci-vadász Simon Wiesenthal-nak. Az angol nyelvű hírt a Simon Wiesenthal Központ hírlevelei közt fedeztem fel. Ennek persze minimális hírértéke van, ha csak az nem, hogy a sírkőállítással azért vártak eddig, mert Wiesenthal felesége, Tzila asszony, földi maradványait is átszállították Bécsből Izraelbe. És, hogy a tavalyi temetési szertartáson nem vettek részt Izrael állam vezetői. A mostani sírkőavatáson viszont megjelent és beszédet mondott Ehud Olmert miniszterelnök (is).

Merő kíváncsiságból megnéztem az elmúlt egy hónap magyar híreit. A Hírkereső program több találatot is adott a „Wiesenthal” szóra, de azok szinte kivétel nélkül a Melbourne-ben nemrég meghalt háborús bűnökkel gyanúsított Polgár Lajos-sal foglalkoznak. Két hírportál pedig Simon Wiesenthal bélyeggyűjteményének elárverezéséről számolt be.

A nép sava

Olvasom az azerbajdzsáni állam hírügynökség (AzerTaj) angol nyelvű online változatában, hogy

".... a befolyásos magyar sajtóorgánum, a Nepsava, (is) megemlékezett a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) kőolajvezeték átadásáról. (...) A cikk szerzője, Fooro Evelin, beszámolt a magyar olvasóknak Alijev azeri elnök beszédéről, amelyben hangsúlyozta az olajvezeték fontosságát, kiemelve, hogy annak nemcsak gazdasági jelentősége van, hanem politikai is. Békét és stabilitást közvetíthet a térségnek....."

Majd az azeri jelentés befejező mondata:

„….A napilap továbbá megírja, hogy ez (a kőolajvezeték) minden ország számára jó példa lehet a bölcsességre, a toleranciára és a mérsékletességre…..”

No, erre még csak utalást sem találtam Forró Evelyn ankarai tudósításában.




Ferihegy titkai

Ez a címe egy 2000-ben készült dokumentumfilmnek, amit most angol szöveggel DVD formában lehet kapni. A filmet eredetileg egy magyar TV társaság részére forgatták. A DVD-t hirdető web-oldal HUF 4.000.- ért árulja, megjegyezve, hogy a HUF Hungarian Forint-ot jelent. A szállításért még 1.200.- HUF-ot kérnek.

Wednesday, July 19, 2006

Betiltottak

Igaz, ebből sem én, sem olvasóim sokat nem fognak érezni, észlelni, észrevenni, hacsak nem Indiában élnek, laknak és onnan látogatják blogomat. Ugyanis az indiai kormány – elvben(!) – összesen 17 blogot, ill. hozzáférést tiltott be, vagy le (a vasút elleni sorozatos és összehangolt terrortámadások miatt), a szolgáltatók azonban állítólag ezt nem tudták megoldani anélkül, hogy teljes domain neveket blokkoljanak. Így a terrorista ellenes akció áldozatául esett a szolgáltatom, a blogspot.com is. Mint a Reuters jelenti a bloggerek felháborodása óriási és cenzúrát kiáltanak. Mások pedig már is megtalálták a kiutat: oldalaikat átirányították a pkblogs.com-ra, melyet eleve azért hoztak létre, hogy ezen keresztül legyenek elérhetők az Indiában, Iránban, Pakisztánban és Kínában betiltott web-oldalak. Sokak véleménye szerint a blogok betiltása kontra-produktív, mert ezzel csak még inkább felhívják a különben alig ismert és olvasott, látogatott oldalakra a figyelmet. Különösen, hogy a betiltott blogok elérhetési címét a napilapok, mint szenzációt hozzák címoldalaikon.........

Magyar joggyakorlat

Olvasom a Népszava Online-ban a Ságvári-ügyben hozott ítélet szétcincálását dr. Kendétől. Az ítéletről már kihirdetésekor kifejtettem a véleményemet, ezért sincs szándékomban kommentálni ezt az írást. Viszont van két formai kifogásom.

1. A cikk szerzője, ill. a Népszava (Online) miért nem adta meg az eredeti szöveghez a linket? Különös tekintettel, hogy a szerző így kezdi elemzését: „……az ítélet teljes szövege hozzáférhető.... (a Legfelsőbb Bíróság honlapján),…..”



2. Baromi nehezen találtam rá a szerző által hivatkozott web-oldalra. Helyzetemet, keresési módszeremet alaposan megnehezítette az ítélet címe:



A háborús bűntett és más bűncselekmények miatt K.L. és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben 2006. március 6-án kihirdetett ítélet. Az ítélet jogerős.

(az ítélet teljes szövege)


Nem tudom, minden bírósági végzésben, indoklásban kiskorúnak, netán ártatlannak tekintik a perbe fogottakat, alperest, felperest egyaránt? De talán a legmegdöbbentőbb maga az itélet, amelyben valamennyi szereplőt csak monogramjával jelölik.

Tényleg ez a magyar joggyakorlat?

Moszkvai utazás '56-os díjazottaknak

A hír nem új. A Reuters már hétfőn beszámolt arról a fonák helyzetről, hogy a magyar oktatási minisztérium által fiataloknak kiírt pályázat győztese moszkvai utazást nyer. A dolog pikantériája – és erre hívta fel a brit hírügynökség is a figyelmet - , hogy a „Freedom Fighter 1956 (Szabadságharcos 1956) nevet viselő internetes quiz-játék fődíja a moszkvai utazás. A minisztérium szerint ebben nincs semmi kivetni való, hiszen a nyertes betekintést nyer(het) azon orosz/szovjet archívumok anyagaiba, amelyek az 1956-os forradalommal foglalkoznak, és csak helyben tanulmányozhatók, olvashatók.

A hírről, most a moszkvai hírportál (Moscow News) is beszámol, abszolút korrektül, megemlítve, hogy a forradalom leverése több mint két és fél ezer magyar halálát okozta és vagy 200 ezren az ország elhagyására kényszerültek. Az illusztrációnak szánt korabeli képen magyar tankok látszanak a Parlament előtt. (a baloldali tornyán jól látható a Kossuth címer). A fotó forrásának megadott web címen azonban ez a kép nem található! Ugyanakkor egy nagyon jó ’56-os összeállításra hívja fel a figyelmet az orosz hírportál.

Tuesday, July 18, 2006

Magyar fiatalok tengeri kalandja

Öt debreceni teenagert mentettek ki brit életmentők a nyugat-angliai partoknál, mint arról a helyi (Burnham) képes hírportál beszámol. Az apályt kihasználva, és a veszélyt fel nem ismerve, vágtak neki a srácok a közeli szigetre való átúszásnak, ami különben tilos, mivel dagály esetén igen nagy a víz sodrása. A hír szerint a szerencsés kimenetelű kalandban semmi kivetnivalót nem talált az Angliában táborozó gyerekek egyik felügyelője (és egyben anya) bizonyos Harsányi Edit. Azt sem igazán értette, hogy a helyiek miért értesítették a parti őrséget és hívták ki a vízi mentőket.

A szakszervezet közbelép

Kisebb szenzációnak számított Ausztráliában az a bejelentés, hogy az egyik szakszervezet visszaadta (kifizette) a munkásoknak a sztrájkjuk miatt levont bérüket. Az egyik téglagyár munkásai ugyanis ebédszünetben szakszervezeti gyűlést tartottak, az azonban elhúzódott és a tervezettnél 20 perccel továbbtartott. Mire fel a cégvezetőség négy órát levont a gyűlésen részt vett munkások fizetéséből. Ezt az összeget, most a szakszervezet megtérítette.

Érdemes megemlíteni a vita tárgyát is. A gyár egy francia céget (Ceric) bízott meg az új égetőkemence megépítésére. A francia cég pedig egy magyar munkaközvetítőn (Fornax) keresztül 11 cseh munkást hozott a tengerentúlról (Európából). A szervezett ausztrál melósok ezt nem jó szemmel nézték, és kíváncsiak voltak, hogy vajon ugyanannyi bért kapnak-e (ezek a „szerencsétlenek”), mint az Ausztráliában szokásos. Ezért be akartak menni a cég irodájába és megnézni a bér és egyéb feltételekről szóló szerződéseket, megállapodásokat. Mivel a biztonsági őrök ezt megakadályozták, az ebédszünet idejére tiltakozó gyűlést hívtak össze. A megbeszélés azonban 20 perccel túllépte a megengedett ebédidőt.


Monday, July 17, 2006

Sírba vitte ....

.......... a 9 millió dollárt érő new york-i ház tulajdonosa az épületben történt gázrobbanás valódi okát. Lapjelentések szerint dr. Bartha szombaton belehalt háza összeomlása közben szerzett sérüléseibe. A rendőrség most már csak nyomozói következtetésekre támaszkodhat a július 10.-i gázrobbanást illetően. A romok alól kiemelt dr. Nicholas Bartha ugyanis sohasem nyerte vissza eszméletét. Az öngyilkossági kísérlet ezért csak feltételezés marad, aminek szándékáról e-mail-ek árulkodnak. Dr. Bartha vagy 20 neves közéleti személyiségnek küldte el elektronikus levelét, melyben legnagyobb bánatáról, háza elvesztéséről tudatja a címzetteket. Érdemes megjegyezni, hogy a ház „műemlék” jellegét csak növelte, hogy egykor „kémközpont” volt. Egyes vélemények szerint a CIA ötlete is e házból származott. Az első világháborút követően gazdag és befolyásos new-york-iak titkos találkahelye lett az épület, ahonnan megpróbálták befolyásolni az amerikai és nemzetközi eseményeket. Az ötlet állítólag jópofa kedvtelésnek indult, ahol a klub jellegű összejöveteleken a tagok kicserélték információjukat. A titokzatos társaságnak havi rendszerességgel helyet adó épület a „Room” (szoba) nevet kapta, és a hozzátartozó telefonnak titkos száma volt. Dr. Bartha házának (elő)történetéről a New York Times is beszámolt „Ha a falak mesélni tudnának....” címmel.

Az öngyilkosságra utaló jelek közé sorolják a jussát követelő ex-feleséghez írt e-mail-ét, melyben többek között olyanok olvashatók, hogy „ezt az aranybányát porrá és hamuvá változtatom” és „mindig azt akartad, hogy adjam el, én viszont mindig azt mondtam, hogy innen csak a temetőbe költözöm”.


.

Előzmények


Egy gázrobbanás utóélete (2006. július 13)
Magyar oknyomzás vs. amerikai (2006. július 11)


Számvetés

.....ezzel a címmel jegyeztem le véleményemet az idei Golden Blog (2006) versenyről. Akit érdekel, ITT olvashatja.

Thursday, July 13, 2006

Egy gázrobbanás utóélete

Amíg a new york-i gázrobbanás kapcsán az index.hu „magyar-kutatás”-ba kezdett a szándékos, öngyilkossági kísérlet elkövetőjének családneve alapján, addig a román hírportálok sem ültek karba tett kézzel. De, míg az index.hu az orvos new york-i – állítólagos - munkahelyén érdeklődött dr. Bartha után, és az egyik erdélyi honlap is megerősíteni látszott az orvos magyarságát, a román nemzeti sajtó felkereste Bartháék ősi földjét, a magyarországi hírekben is sokszor szereplő Verespatak-ot. Így – talán – kialakul egy teljes kép arról az emberről, akiről a New York Times (NYT) azt írta, hogy román (állampolgár)-ként érkezett a US-be, és román-magyar „örökségét” (heritage) mindig hangoztatta. Ugyancsak a tekintélyes amerikai lapban olvasható, hogy Dr. Bartha háza elárverezését követően a kilakoltatási parancs hallatán közölte: ezt utoljára 1947-ben a román kommunisták tették vele, ill. családjával. Megjegyzendő, hogy a most 66 éves orvos, 1940-ben született, azaz magyar fennhatóság alatt.

No, de lássuk, mit ír a román nemzeti sajtó, mely bizonyos pontokon megegyezik a NYT-ban megjelent amerikai (életrajzi) adatokkal.

A Nemzeti Újság kinyomozta, hogy Dr. Nicholas Bartha Verespatakon született. A lap felkereste azon kevesek egyikét, aki még mindig ott lakik és (jól) emlékszik Bartháékra. A megszólaló: a dr. Bartha-nál egy évvel idősebb (67 éves) Maria Toderas.


Az erdélyi szemtanú visszaemlékezése (dióhéjban)

Maria nagyon jó barátságban volt Nicholas (Miki) mamájával, Ethel Barthá-val, akit magyarul csak Etus, románul meg Eta néninek ismert. Etus néni 1997-ben halt meg Verespatakon, ahova az 1947-ben államosított családi vagyon visszaszerzése céljából érkezett. A Barthák ugyanis nagyon gazdag emberek voltak, - a háború előtt több aranybányájuk és egy kaszinójuk volt. Maria Toderas szerint Verespatak második leggazdagabb családja volt a Bartha. Bartha János és családja – Etus néni és fiai: Nicholas és Attila – Kolozsvárra költözött. A hatvanas években a csodaszép Etus két fiával Olaszországba ment, ahol hét évig maradtak, (amíg a gyerekek el nem végezték az egyetemet), majd tovább mentek az Egyesült Államokba.

A család története sok helybéli fantáziáját mozgatta meg, hiszen nem volt mindennapos, hogy valaki(k) csakúgy útlevelet kapjon(kapjanak) és családostul ide-oda utazzanak, ki-bejárjanak az országból. A pletyka szerint vagy megbízható (kommunista) pártemberek voltak, vagy a belügynek (Securitate) dolgoztak. Maria Toderas szerint Etus néni arannyal kereskedett (üzérkedett), és mivel sohasem bukott le, ill. sohasem büntették ezért meg, felmerül a gyanú, hogy ezt nem csak zsidó származásának köszönhette, - ha valaki egyszer utánanézne a belügyi aktáknak.

Ezt a gyanút csak fokozta, hogy Etus néni valamennyi kolozsvári rokonát meghívta – és ki is vitette – amerikai látogatásra. Ez pedig felettébb szokatlan volt a kommunista időkben. Nicholas, vagy ahogy magyarul hívták: Miki 1967-ben látogatott el Verespatakra a fiútestvérével egyetemben. Maria asszony ekkor látta utoljára. Másoktól hallotta, hogy Amerikából többször járt Kolozsvárott, de szülőhelyét, Verespatakot mindig kihagyta. Még a mamája temetésére sem jött el 1997-ben. Maga helyett a holland felségét küldte, aki Maria asszonynál szállt meg. A rossznyelvek szerint azért nem tanították meg a feleséget románul (vagy magyarul), hogy ne tudjon a helybéliekkel kommunikálni. Azt viszont hazugságnak tartják, hogy Nicholas a feleségét náci szimbólumokkal „idegesítette” volna. Mivel Miki félzsidó, elképzelhetetlen, hogy ilyent tegyen. Ezt valószínűleg az asszony találta ki, hogy megszerezze dr. Bartha new york-i vagyonát. Sőt, a történtekért (gázrobbanás) is az asszonyt okolják Verespatakon, mivel úgy tudják, hogy a hatalmas vagyont Nicholas apai nagybátyától örökölte.

Maria asszony elmondása szerint mindennap kimegy a temetőbe Etus néni sírjához, ahova friss virágot visz, imádkozik, és gyertyát gyújt.

Wednesday, July 12, 2006

Az ügy lezárult

Szombat éjjel, melbourne-i otthonában váratlanul meghalt a háborús bűnökkel gyanúsított Polgár Lajos. A halálhírt meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta a Polgár-esetet ismerő közvélemény. A magyar és ausztrál (nyomozó) hatóságok valószínűleg megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy ezzel munkájuk véget ért. Különösen magyar részről lélegezhettek fel, hiszen az elmúlt több mint hatvan esztendő semmittevését, (nyomozási, kutatási) eredménytelenségét többé nem lehet a szemükre vetni. Legalábbis (a hivatalos) Magyarországon.

Nem úgy a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff, aki nagyon csalódott volt Polgár halálhírének hallatán. Zuroff volt az, aki - a Holocaust áldozatai nevében - forszírozta Polgár Lajos bíróság elé állítását, miután a melbourne-i férfi büszkén mesélt nyilaskeresztes múltjáról a The Australian és a The Age napilapnak. Ez utóbbinak kifejtette, hogy „……azért mert magas rangom volt a (Nyilaskeresztes) Pártban, az automatikusan azt jelenti, hogy zsidókat öltem? Igen, voltak olyan párttagok, akik zsidókat öltek. De én nem láttam egyetlen megölt vagy megkínzott zsidót. Ártatlan, abszolút ártatlan vagyok. Soha nem érintettem meg egy zsidót vagy bárki mást…..”

A Wiesenthal Központ igazgatója azonban úgy értékelte, hogy egy ilyen magas rangú, beosztású embernek köze kellett, hogy legyen a zsidóüldözéshez, a népirtáshoz. Hiszen Polgár az Andrássy út 60. alatti Hűség Háza (ma Terror Háza) parancsnoka volt a nyilasuralom idején. Zuroff feltételezését azonban a magyar fél nem tudta hitelt érdemlően alátámasztani. Polgár Lajos neve még a történészek, a Nyilas Párt, ill. a Holocaust-kutatók előtt is ismeretlen volt !!! Bizonyítékot végül a The Australian országos napilap munkatársai találtak a Fővárosi Levéltárban, a Szálasival együtt kivégzett Gera József periratában.

Az ausztrál törvények szerint ez azonban kevésnek bizonyult egy kiadatási kérelemhez. Olyan (szem)tanúkra lehet a vádat alapozni, akik ott voltak, és hitelt érdemlően bizonyítják a gyilkosságokban való részvételt. Ennek hiányában az ausztrál hatóságok nem találták megfelelőnek a sebtiben összetákolt magyar kiadatási kérelmet. Pontosabban a magyarok nehezen tudták összeállítani a Polgár elleni megalapozott vádakat. A canberra-i magyar nagykövetség is elismerte, hogy a (magyar) nyomozó hatóságok nem találtak perdöntő bizonyítékokat.

Az ausztrál törvények viszont megkövetelik, hogy a vádnak az elkövetés színhelyén tartózkodott (szem)tanúk vallomásain kell alapulnia. Ezért oly ritka Ausztráliában bíróság elé állítani náci háborús bűnösöket – vélekedik egy ausztrál jogszakértő. Zuroff ezért idén áprilisban világméretű felhívással fordult a még élő tanúkhoz, ill. azok felkutatására szólított fel.

Polgár Lajos fia, Lou, állítja, hogy apja mindvégig kitartott ártatlansága mellett, és váratlan halálában jelentős szerepet játszottak az utóbbi idők eseményei. Polgár Lajos, a Hűség Háza egykori parancsnoka, 89 éves volt.



Előzmények, a Polgár-ügy története

Tuesday, July 11, 2006

Blogger lett a Viszkis (?)

Most találtam rá egy blogra, mely szerint Ambrus Attila, (a „Viszkis”, wishkys stb.) a börtönből írja saját blogját (angolul). Nem tudom ebből mi az igazság. Az ötlet mindenesetre jó. Új perspektíva a blogoszférának.......

Magyar oknyomozás vs. amerikai

Felettébb sokat foglakozott az index.hu egy new york-i gázrobbanással, mely romba döntött egy négyszintes épületet a Central Park közelében. A világvárosban történt robbanásról azonnal beszámoltak a hírügynökségek, és a Fehér Ház sietett megnyugtatni az amerikai lakosságot, hogy terrorcselekményre utaló jelek nincsenek. Már az elsõ hírek is azt sejtették, hogy nem kizárt az „idegenkezűség”, azaz a gázrobbanás ténye biztos, a kérdés csak az, hogy szándékosan következett be vagy sem. A 19. század végén (1882) épült műemlék jellegű lakóházban két orvosi rendelő is működött, mely közül az egyikben a háztulajdonosa praktizált, bizonyos Dr. Nicholas Bartha.

Nos, ez tetszett meg az index.hu szerkesztőinek, melyből aztán folytatólagos regényt kreáltak, miközben „a magyar nevű orvos” egy nap leforgása alatt „magyar származású”, sőt mi több „magyar orvos” lett. Érdekes, az angol nyelvű hírekben még csak utalás sem volt az orvos-háztuljadonos „magyarságára”, származására. Ugyanakkor az index.hu mindenáron be akarta bizonyítani, hogy dr. Bartha magyar. Ehhez a net-en, pontosabban a Google-ból kikerestek egy (régi) web-oldalt, amelyen az egyik new york-i kórház sürgőségi ügyeletes orvosának neve megegyezett a háztulajdonossal. Erre alapozta a vezető hazai bulvár a hírekben szereplő dr. Bartha származását. Ugyanis a kórházi névsorban szerepel az orvosok nyelvismerete is. Valószínűleg ezért is vállalt ügyeletet ebben a kórházban az angolon kívül spanyolul, héberül, magyarul és románul beszélő orvos. Az index.hu-val ellentétben számomra azonban ez nem jelentette és nem jelenti, hogy dr. Bartha magyar. Sőt, biztosra vettem, hogy erdélyi, aki alkalmazkodott a helyi (manhattan-i) viszonyokhoz, a népesség összetételéhez, amikor megadta nyelvismeretét. Az index.hu állítólag még a kórházat is felhívta. Ki tudja, miért, minek? Hiszen, ha valakinek felrobban a lakása, háza, akkor nem valószínű, hogy bemegy a munkahelyére és arra vár, hogy (magyarul) interjút adjon. Arról nem is beszélve, hogy ha valakinek olyan helyen van háza, és praxisa, ahol az átlag ár egymillió dollár, nem valószínű, hogy kórházban fog ügyelni. Szóval, baromi nagy és felesleges felhajtást csinált a virtuális bulvár.

Tehát, a világsajtó, de még a helyi (new-york-i) sem említette dr. Bartha „magyar” származását. Ugyanakkor a New York Times helyi (Region) hírei közt részletesen beszámol a történtekről. Eszerint a most 66 éves dr. Bartha még román volt, amikor 1973-ban a római egyetemen megismerkedett feleségével, a holland Cordula Hahn-nal. Bartha az orvosira járt, Hahn pedig germanisztikát tanult. 1974-ben jöttek Amerikába, ahol Bartha szüleinél laktak. Hahn a new york-i holland konzulátus kulturális osztályán dolgozott, Bartha pedig tanult, hogy elismertesse olasz (orvosi) diplomáját.

1977-ben összeházasodtak és hamarosan két leányuk született. Az asszony otthon maradt a gyerekekkel, (az ekkor már) dr. Bartha pedig kórházi ügyeleteket vállalt. 1980-ban elérkezett az idő, hogy megvalósítsa álmát: házat vegyen Manhattan kellős közepén. A közel 400.000.- dolláros ingatlan árának a felét készpénzben dr. Bartha a szüleivel együtt kuporgatta össze. Majd 1986-ban a fiatal család, az orvos szüleivel együtt, beköltöztek a négyszintes házba. Dr. Bartha többször is említette, hogy ez élete nagy műve és itt akar meghalni.

A szorgos ember példamutató családi élete azonban nem volt olyan felhőtlen, mint az a kívülállóknak tűnt. Felesége végig megtartotta leánykori nevét és 2001-ben kiköltözött két lányával a házból, és benyújtotta a válópert. Ezekből az iratokból aztán kiderült, hogy a ház ura az asszonyt állandóan náci propagandaanyagokkal idegesítette. Cordula Hahn ugyanis a nácik által megszállt Hollandiában született, bujkáló zsidó szülők gyermekeként. A perirat szerint Bartha nem támogatta felesége mellrák elleni kezelését sem.

Első fokon a bíróság 1.23 millió dollárt és három évig havi 2 ezer dolláros tartásdíjat ítélt az asszonynak. Az akkor 5 millió dollárt érő házat a bíróság nem tekintette közös szerzeménynek. Dr. Bartha azonban fellebbezett, és közölte, hogy nem akar válni. Ezzel viszont azt érte el, hogy a házát vagy el kell eladnia, vagy jelzáloggal megterhelni a több mint egymillió dolláros elsőfokú ítélet rendezése érdekében.

Bartha pechjére a Feljebbviteli Bíróság megmásította az elsőfokú bíróság döntését, és a házat közös szerzeménynek nyilvánította. Ettől kezdve dr. Bartha depresszióba esett, több öngyilkossági kísérletet követett el. 2005 augusztusában az asszonynak fizetendő összeg már elérte a 4 millió dollárt. Az egyetlen kiút a ház eladása maradt. Erről azonban dr. Bartha hallani sem akart: „inkább meghalok a saját házamban” – mondta. Idén áprilisban rendelték el a ház elárverezését, és a bírósági döntés értelmében az árverést követő tízedik napon kilakoltatást kell alkalmazni. Múlt pénteken megjelent a sheriff helyettese, hogy elvigyen néhány dolgot az asszony holmija közül. Dr. Bartha nem volt jelen. Hétfőn reggel viszont erős gázszagot éreztek a környéken. A szomszéd házban lévő klub tulajdonosa ki is hívta a gázművek embereit. A szakemberek megérkezés után tíz perccel következett be a robbanás. Dr. Barthát a romok alól hozták ki.

Monday, July 10, 2006

Simon Pál

Lehet, hogy csak számomra újdonság, de Paul Simon legújabb lemezének (Surprise) ismertetése azzal kezdődik, hogy a 60-as évek kedvelt duójának, a Simon & Garfunkel-nek tagja magyar származású. Pontosabban „magyar zsidó családba született” 1941-ben New York közelében. A magyar ifjúság az 1967-ben készült, és 1968-ban Oscar-díjjal kitűntetett film (Diploma előtt - The Graduate) kísérőzenéjéből ismerhette meg munkásságát. A következő évben (1969) Paul Simon a "Diploma előtt" zenéjével a legjobb filmdal kategóriában nyert Grammy-díjat.

Sunday, July 09, 2006

Gyurcsány Finnországba készül

A finn MTI (STT) jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc jövő csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Finnországba érkezik. Finnország tölti be az EU elnökségét az év második felében, ezért a megbeszélések középpontjában (elsősorban) az Unió jövője, valamint a külkapcsolatok lesznek. Gyurcsányt elkíséri (új) külügyminisztere, Göncz Kinga is.

Thursday, July 06, 2006

Magyarok a hírekben

Két magyar vonatkozású hír is megjelent a brit hírportálokon az elmúlt 24 órában. Az egyik egy hitelkártyacsalás, a másik egy autóbaleset kapcsán.

A Nagy-Londonhoz tartozó, Thames (Temze) parti Kingston egyik benzinkútjának pénztárából valaki elemelt egy hitelkártya számlákkal teli zsákot. A tettes egy csomag cigarettát kért a benzinkutastól és ameddig az elfordult, a rabló a pénztárgép melletti pénzes-zsákot felkapva elmenekült. Mint később kiderült, a zsákban nem pénz volt, hanem az aznap hitelkártyával vásárolt számlák. A rendőrség szerint a rabló tévedésből vitte el az értéktelen papírokat, de a kételkedők megnyugtatására felszólították az aznap ott hitelkártyával fizetőket, hogy jelentsék az esetet bankjuknál, ill. kérjenek új hitelkártyát. A hír tanulságos érdekessége, hogy a megszólaltatott szakértő szerint, a tanácsos a hitelkártyával való fizetés után a kapott számlamásolatot megőrizni, mert csak így tudjuk a bank felé hitelérdemlően bizonyítani, hogy valóban mennyit is költöttünk, fizettünk aznap, ill. azon a helyen.

Különben a jelentés megemlíti, hogy azért ilyen érzékenyek (és idegesek) a kingstoni-ak, mert nemrég (idén májusban) ítéltek három év börtönre két magyart, név szerint a 27 éves Horvát Attilát és a 32 éves Szabó Gábort hitelkártya-hamisítás miatt. A kingston-i rendőrség tavaly szeptemberben fogta el a két magyart, akik speciális berendezéssel felszerelve, rejtett kamerával olvasták le a pénzautomatáknál az ügyfelek titkos számkódjait. Lebukásukkor 70 „klónozott” hitelkártyát találtak náluk.

A másik eset június 29-én történt Essex-ben az M11-es úton. Itt egy kamion lengyel sofőrje belerohant egy személygépkocsiba, mely ennek következtében kigyulladt. A súlyos közúti balesetben a személyautó két – feltehetőleg – huszonéves magyar utasa (egy férfi és egy nő) meghalt. A lublini gépkocsivezetőt őrizetbe vették, mivel kialvatlan volt, és a kötelező tachométer adatait is meghamisította. A két elhunyt magyar azonosítása érdekében most azt tervezik, hogy az essex-i rendőrök Magyarországra utaznak.

Wednesday, July 05, 2006

Szövegértelmezés

A Los Angeles Times is felhívja a figyelmet a magyarországi kárpótlásra jelentkezés közelgő határidejére. Az idén márciusban – a választások előtt – újra indított kárpótlásról annak idején én is beszámoltam, méghozzá elég szkeptikusan és kritikus hangon. A kaliforniai újság viszont egész más megvilágításba helyezi az esetet, melynek végkicsengése azért valahol találkozik az én véleményemmel. („…..nagyon kevés túlélő, ill. annak "házastársa" jogosult valamiféle kárpótlási jegyre(?)…..” – további részletek itt)

Mégis, az az érzésem, hogy a Los Angeles Times, és az amerikai Holocaust túlélők nincsenek teljesen tisztában az általam kritizált törvénymódosítással, ill. annak szövegével. Hiszen a cikk azzal a dicsérő és lelkesítő gondolattal indít, hogy a német kormány és a svájci bankok jóvátételi, kárpótlási akciói sorába beállt a magyar állam is. Méghozzá igen nagyvonalúan, mivel a (legújabb) magyar kárpótlás nem szorítkozik a halál-, ill. munkatáborokba hurcoltakra. Az idén márciusban hatályba lépett budapesti törvénymódosítás alapján bárki jelentkezhet, aki még nem tette, és akiket (bármilyen oknál fogva – tehát nemcsak faji vagy vallási alapon!) „….. az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak…”

A cikk szerint igen nagy az érdeklődés az amerikai Holocaust túlélők között. A riporter meglátogatott egy idősek otthonát, ahol épp szorgalmasan töltötték ki a többoldalas jelentkezési lapot. A jelenlévők többsége karján jól látható a kékes színű számtetoválás. Jó néhányan magyar feleségük, ill. férjük után várják a beígért egyszeri összeget (a LA Times cikke szerint mindenegyes szülő után USD 1.800, és mindenegyes gyerek után USD 800 jár, akik magyar segítséggel jutottak koncentrációs táborba - miközben az eredeti magyar tájékoztató elsősorban a munkaszolgálatosokról szól! ) A kaliforniai lap megjegyzi, többen (ügyvédek is!) arra panaszkodtak, hogy nehezen érhető a kitöltendő kérdőív. A magyar nyelvet jól értők is nehezen birkóznak meg nyolcvan év felett ezzel a kihívással.

Vannak, akik nem nagyon bíznak abban, hogy ebből valaha is pénzt látnak, mert mint mondják, már egyszer (vagy 10 évvel ezelőtt) volt egy hasonló „akció”, amikor 30.000.- forintot adtak egy emberéletért. Az sem érkezett meg sokukhoz. Valószínű most is a szemétkosárban landol ez a kérvény is.

Ennek ellenére, a cikkíró megjegyzi, hogy a Los Angeles-ben élő kb. tízezer holocaust túlélő közül ötven jelentkezőre számítottak, de már most ennek ötszörösét is meghaladja a magyar kérdőívet kitölteni szándékozók száma. Az Egyesült Államokban 120 ezerre becsülik a még életben lévő Holocaust túlélőket. Egy 2003-as tanulmány szerint a túlélők 25 %-ának jövedelme, nyugdíja a szövetségi, központi szegénységi színt alatt van. Ellentétben az ország többi zsidó származású 55 éven felül állampolgárával, akiknek mindössze 5 % él a létminimum alatt.

A felhívást a washington-i magyar nagykövetség tette közzé még idén március végén, – Simonyi András nagykövet szervezésében -, mint az itt - harmadik cikk (Hungarian Compensation) - olvasható angolul.

A jelentkezési határdő: 2006. július 31. Ekkorra kell Budapestre érkezniük a kitöltött kérdőíveknek.




Tuesday, July 04, 2006

A névtelen külügyminiszter

Olvasom az arab emírség - Qatar – vezető angol nyelvű hírportálját, benne a „Nemzet hírei röviden”. Ebből megtudtam, hogy tegnap (03.07.06) Budapesten a magyar külügyminisztériumban fogadás volt, amelyre, a Magyarországra akkreditált valamennyi külföldi képviselőt meghívták. Pontosabban, Göncz Kinga hívta meg őket külügyminiszterré történt kinevezése alkalmából, amolyan bemutatkozásképpen. Amíg a hírben kiírták Qatar budapesti nagykövetének teljes nevét (Mubarak bin Rashid Al-Bou’ainain), sőt az üdvözletét küldő qatar-i külügyminiszter és egyben miniszterelnök-helyettes teljes nevét (is), az „őexcellenciája” titulussal együtt (H E Sheikh Hamad Bin Jassem bin Jabor Al-Thani), addig a magyar külügy első emberének, pardon asszonyának nevét meg sem említik.

Hogy ennek mi lehet az oka, nem tudom, csak sejtéseim vannak. Az oldal többi hírével összehasonlítva megállapítható, hogy amíg a fehérorosz (Belarus) nemzeti ünnep alkalmából küldött qatar-i jókívánságokból (is) hiányzik (Alekszandr) Lukasenko neve, (csak elnöki titulusa utal rá), addig a (Qatar-ból) távozó iraki nagykövet (Sadiq Hamidi Al Rikabi) név szerint van megemlítve.


Monday, July 03, 2006

Egy kis földrajz

Olvasom az index.hu bulvár hírét (hétfő, 9:37), melynek forrásaként az MTI-t jelölték meg. Íme a négymondatos jelentés egy huszonegy éves fiatalemberről, akiknek hét anyától hét gyereke van.

„……Keith MacDonald 15 évesen nemzette első gyermekét, aki a Jamie Leah nevet kapta, de nem sokkal azután, hogy a kicsi világra jött, már el is hagyta az anyát. A második gyerek Kady, a harmadik Angelis volt, a negyedik nevét - ő egy hónappal később született - már nem is közölte a lap.

Keith tavaly nyilvánosan dicsekedett azzal, hogy nem segíti pénzügyileg első hat gyermekét. A hetedik édesanyjával sem él együtt. Newcastle Sunderland nevű külvárosának lakója, míg jövendő hetedik gyermekének anyja a közeli Washingtonban él a szüleivel
. ……”

Hogy mindez melyik országban játszódik, az index.hu írásából nem derül ki, sőt még az sem, hogy melyik lapból vették a hírt. A fiatalember neve alapján valószínűleg angol nyelvterületen él, és Newcastle és Washington két olyan városnév, melyből szép számmal találunk a világban Angliától az USA-n át Ausztráliáig.

Ez adta az ötletet, hogy megkeresem az angol nyelvű hírek között az eredeti szöveget. A londoni Sun és Mirror web-oldalain leltem a hírre, amiből egyértelmű, hogy a „panoráma” anyag Angliában született, már csak azért is, mert a szóban forgó hétgyermekes apa szociális juttatásait angol fontban kapja.

Most már csak azt szerettem volna tudni, hogy hol játszódik pontosan a történet, amiből a brit sajtó nem a fiatalember termékenységét emelte ki, hanem annak anyagi vonzatát. Hiszen egy munkanélkülivel van dolgunk, aki a 44 fontos heti segélyből magát is alig tudja eltartani. Ráadásul a rossznyelvek szerint pénze nagy részét játékautomatákra költi. A Mirror úgy tudja, hogy a hétgyermekes apa a rossz minőségű óvszereket hibáztatja a történtekért, mely a brit adófizetőknek – a fennálló szociális törvények értelmében – egy millió fontsterlingbe kerül majd a hét gyermek állami támogatása 16. életévük betöltéséig. Erről már az inforadio.hu (hétfő, 9:44, Daily Mirror) is beszámolt. Hogy a különös eset hol játszódik, azonban ebből a magyar nyelvű hírből is hiányzik.

Hála az Internetnek, egy kis nyomozás után ez is kiderült. Ezek szerint észak-kelet Anglia történetünk színhelye. Méghozzá Sunderland városhoz tartozó egykori szénbányász település Washington. Egyes források szerint innen származik az Egyesült Államok első elnökének családja is. De, aki a rockzenében jártasabb, mint az amerikai történelemben, annak talán többet mond és jelent, hogy az angliai Washington szülöttje Brian Ferry.

Sunderland 300 ezer lakosával a legnagyobb város Edinburgh és Leeds között. Newcastle-nak csak 270 ezer lakosa van, így nehezen elképzelhető, hogy „Sunderland nevű külvárosában” (lásd index.hu) többen laknának, mint magában a városban.


Newcastle US (Washington szövetségi állam)
Newcastle AUS
Newcastle UK


Sunday, July 02, 2006

A gitározó nagykövet

Ismét fellép, mint gitáros Simonyi András washingtoni nagykövet. Mint azt a Maryland állambeli Caroll County (megyei) újság írja, a július 04-i ünnepség sorozat keretében kedden a Blues Night koncerten fellép Simonyi András is. Jegyek kaphatók a 410-857-2771 telefonszámon. A washingtoni nagykövetnek nem ez az első nyilvános fellépése, hiszen azokról időnként már beszámoltam.

A zenélő nagykövet (2005.06.08)
A rockénekes nagykövet (2005.09.28)

Saturday, July 01, 2006

Szolgáltatás

Mai (szombati) történet. Egy ismerősöm esküvőjére akartam dísztáviratot küldeni. Felhívtam a Magyar Telekom 192-es számát, melyre a telefonkönyvben találtam rá. A készséges férfihang megkérdezte, hogy mikorra kérem a kézbesítést. Mondtam, hogy azonnal. Mire a vonal másik végén: „Csak hétfőre tudjuk vállalni. Ilyenkor már zárva vannak a postahivatalok”.

Nem akartam hinni a fülemnek. Megnéztem a Magyar Telekom internetes oldalát, ahol a „Távirat szolgáltatás” címszó alatt (pdf formátumban többek között) ez olvasható:

A távirat kézbesítés időtartama:

A szolgáltató vállalja, hogy a táviratot a feladástól számított 6 órán belül, sürgős távirat esetében 4 órán belül, levéltávirat esetében 24 órán belül kézbesíti. A felsorolt időtartamokba nem számít bele a kézbesítő posták zárva tartási ideje, valamint a szolgáltatás szüneteltetése esetén eltelt időszak.

Ez aztán a szolgáltatás!

(Hanyadik századot írunk?)