Valóban itt tartunk?
Mehmet Karcsi a papájával - picture by Zaman
Olvasom a magyar médiában a Mehmet Karcsi ügyet. A címek magukért beszélnek:
Első fokon a magyar édesanyának ítélték Mehmet Karcsikát (Magyar Rádió Online, 2005.08.24 19:06:21)
Első fokon az anyáé Mehmet Karcsika (Népszava, 2005.08.24 19:17:31)
A magyar édesanyának ítélték Mehmet Karcsikát (Hír TV, 2005.08.24 19:32:24)
- A török bíróság a magyar édesanyának ítélte Tüysüz Mehmet Karcsikát (MTI, 2005.08.24 20:05:36)
Majd négy nappal később
- Első fokon édesanyjának ítélték Mehmet Karcsikát (Klubrádió, 2005.08.28 13:57:23)
Kéthetente látogathatja anyja Mehmet Karcsikát (Index - bulvár, 2005.08.28 15:24:35)
- Karcsika édesanyja Isztambulba utazik (Blikk.hu, 2005.08.29 01:31:17)
És végül mai hír:
Törökországban is harcolt gyermekéért (MTV - Híradó videó, 2005.08.29 11:19:08
Aztán előkerestem a net-en annak a török újságnak (Zaman) a beszámolóját, mely megtalálta a hónapok óta keresett apát és fiát: Mehmet Karacsit. Mint eddig is, most is sokkal több információt tudtam meg az “ügy” állásáról, mint a magyar sajtóból. Már a főcím is pontosabb, korrektebb: “A kis Mehmet “átadhatóvá vált” Magyarországnak”. A sajátos feltételes mód sejteti az olvasóval, hogy “nem eszik olyan forrón a kását”, van még egy-két dolog, amíg a bírósági döntés törvényerőre emelkedik. A Zaman megírja, hogy a török bíróság a “szülő által elkövetett gyermek(ember)rablásra vonatkozó nemzetközi büntetőtörvény - International Parental Kidnapping Crime Act (IPKCA) -, alapján, ill. annak megfelelően hozta meg döntését, azzal a kikötéssel, hogy az apánál marad a gyermek mindaddig, amíg a fellebbezések adta lehetőségeket követően az ügy végleg le nem zárul. Addig, pedig az anyának lehetősége van fiát látni, ill. fiával együtt lenni minden hónap első és harmadik szombatján délelőtt 10.00 és délután 18:00 óra között. Amíg a véglegesen le nem zárul az ügy, a gyermek nem mehet külföldre.
Majd az újság kommentár ízű beszámolója a bíróságon történtekről, ill. a kialakult helyzetről. Apa és fia nem jelent a tárgyaláson, mivel az anya már a tárgyalóteremben volt. Az anya örült a döntésnek, hogy fiát hazaviheti Magyarországra, de ugyanakkor szomorú volt, hogy jó ideig eltart még, amíg ez meg is valósulhat. Majd emlékeztet a napilap, hogy a “magyar média Törökország EU-tagságának támogatását a kis Mehmet visszajuttatásához kívánta kötni.” Ezenkívül, a lap szerint a szerdai döntés megosztotta a magyar közvéleményt, és néhány magyar tudósító ott volt a tárgyaláson.
A tárgyalásról szóló beszámoló szerint, a török igazságügyi minisztérium nemzetközi jogi és külföldi ügyekkel foglalkozó osztálya nevében a főállamügyészség nyújtotta be a vádat Mehmet ellen. Apa és fia nem jelent meg a tárgyaláson, őket idősebb Mehmet mamája és bátyja képviselte. Az anya (Papp Edina) a magyar konzulátus képviselőinek társaságában volt. Papp török ügyvédje megismételte, hogy a gyermeket a (magyar) bíróság az anyának ítélte, és az apa elrabolta. Az ügyvédnő szerint semmi akadálya a kis Mehmet átadásának, a bírósági pszichológus, pedig követelte a gyerek visszaadását. Az apa (és fia) ügyvédje viszont rámutatott, hogy a magyar bíróság döntését a török igazságszolgáltatás nem ismeri el. Egyúttal bejelentette, hogy az apa is beadott egy elhelyezési kérelmet a török családjogi bíróságon, és kérte, hogy annak döntéséig a felek várjanak. Ugyancsak kérte egy másik pszichológus szakértő meghallgatását is. A bíróság végül is a kérést elutasította, és Mehmet átadása mellett döntött.
Majd a lap, számomra meglepő, megjegyzése: “Papp örült a bírósági döntésnek, de azt nem kommentálta a megjelent török és magyar riportereknek, mert szerződést kötött egy magyar média intézménnyel, valamennyi interjújára és fényképére. Az apa ügyvédje pedig megismételte, hogy reméli Mehmet Karcsi Törökországban marad, mert ha időközben a török családjogi bíróság az apa javára dönt, akkor az felülírja a jelenlegi elsőfokú bírósági döntést. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az anya bármikor láthatja fiát.
Közben az apa tett egy meglepő és váratlan ajánlatot a bírósági döntés után. Ügyvédje irodájába hívta Papp Edinát, hogy ott találkozzék a fiával, annak ellenére, hogy jogilag ez nem megengedett. Az anya azonban nem jött el a találkozóra. Ez az ügyvéd szerint még nagyobb meglepetés volt. Az apa végül azt nyilatkozta, hogy természetesen fellebbez az ítélet ellen. És nagyon bízik a török igazságszolgáltatásban, annak tudatában, hogy hibát követett el, amikor fiát elrabolta. Azonban rögtön hozzátette: “Edina legalább olyan bűnös, mint én. Különben nem fajult volna ide a dolog.” Mehmet ügyvédje szerint a kisfiú nehezen viselte el, hogy a beígért találkozóra a mama nem jött el. Állítólag kifakadt: “Nem akarom látni a mamát! Nagyon jól megvagyok az apával” A török napilap a Duna televízió és Blikk Magazin tudósítóira hivatkozva megjegyzi: a bírósági döntés jelentős média esemény volt Magyarországon.
Végül a Zaman nevű napilap feleleveníti az ügy hátterét. Ezek szerint Mehmet Károly két évvel azután született, hogy a szülők 1995-ben összeházasodtak. Az apa 2002-ben elment Amerikába dolgozni. Papp Edina beadott egy gyerekelhelyezési kérelmet anélkül, hogy erről az apát értesítette volna, majd a bíróság az anyának ítélte a gyermeket. Ezután Edina összeházasodott a magyar állampolgár Bogos Attilával. Visszatérve Magyarországra az apa semmilyen hivatalos választ nem kapott kérvényeire gyermeke ügyében, ügyéről. 2004-ben elrabolta fiát és Törökországba hozta. A Budapestre látogató török miniszterelnök megígérte magyar kollegájának, hogy megtalálják Mehmetet és visszajuttatják Magyarországra. Az apát és fiát a török biztonságiak nem találták, végül a Zaman akadt rá. Ezután került a magyar média középpontjába.
Ami engem valóban megdöbbentett. Úgy tűnik, most már nem Mehmet Karcsiról szól a történet. Azzal, hogy az anya “eladta story-ját” számomra egészen más dimenziót adott a történet. Ez már nem “családi ügy”, nem “anya-fia kapcsolat”, nem “nemzeti ügy”, hanem tiszta business. A Zaman értesülését csak alátámasztotta az anya ma reggeli tv interjúja, melyből egyértelműen kitűnt: szavait azért fontolja meg, azért nem nyilatkozik, mert “pénz van mögötte”. Szegény Mehmet Karcsi. Gusztustalan, amit a magyar média művel, és amihez partner az anya. Vagy fordítva?
Kapcsolódó anyag:
(2004. július 10-től 2005. augusztus 12-ig)
Krisztina Mosolyországban
Olvasom a TV2 esetét a kínai Hősök terével. Először copyright problémának tűnt, így ahhoz nincs mit hozzászólnom, azt csak nyugtázni tudom, és figyelemmel kisérem a fejleményeket. Az eset azonban egyre inkább etikai kérdést vet fel – legalábbis számomra –, ahogy a szereplők megnyilatkozásait látom. Valami nem stimmel a riporternő állításai körül. Erre mondják, hogy „nem életszerű”. Mit is mondott?
Két és fél évvel ezelőtt Kínában forgattunk a Naplónak. Szecsuán tartományban egy kínai sofőr fuvarozott minket, egy kis faluba tartottunk. Ott egyébként európai ember még nem járt. Fél órája lehettünk úton, amikor mindketten elaludtunk az autóban, aztán egyszer csak kinyitottam a szememet, és ott volt a Hősök tere! Nem hittem el! Sajnos le volt zárva, így nem tudtunk bejutni, mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy Európa-parknak építették. Azt mondta a sofőr, hogy körülbelül tíz éve építették, de csődbe ment. Nem értettem, mit keresett ott a semmi közepén ez a létesítmény, hiszen ötven kilométerre volt a legközelebbi város.
A riporternő szavaiból az derül ki, hogy 2003 évelején, telén (január, február) jártak Kínában, és keresték az "európai ember nem látta falu"-t. Hiszen a megadott időpontból kb. januárra, februárra lehet következtetni.
Megnéztem a TV2 Napló című műsorának archívumát, ott a következő Kínával kapcsolatos műsorokat találtam. Érdekes, hogy a 2003-as Kínával foglalkozó adások szövegét 2004-ben módosították.
2003-04-13
Magyarnótát fúj fél Sanghaj és Peking
Utolsó módosítás: 2004. március 16., kedd 21:17
"....egy kedves szekszárdi tanító néni áll, aki megpróbálta a majdnem-lehetetlent: magyarra tanítja a kínaiakat.
2003-05-19
Üzenet a Nagy Fal mögül
Utolsó módosítás: 2004. március 16., kedd 21:17
Peng Fei bácsi ….. Valószínűleg ő a világ legfurcsább magyar-kínaija, ……
Több Kínáról szóló, és 2003-ban leadott műsort nem találtam, pontosabban a Napló archívumában nem találta a TV2 keresője. A 2003-ban sugárzott két műsorban nincs szó arról az „európai ember (még) nem látta falu"-ról, ami miatt állítólag a forgatócsoport útnak indult. Egyáltalán, a két riportban nincs szó Szecsuan-ról, ill. Szecsuán tartományról, mely több mint ötször nagyobb Magyarországnál (485.000 km2) és lakóinak száma 8,5-szer több (86.730.000) hazánkénál. Itt taxizni nem semmi! Ezért még érdekesebb, hogy hogyan emlékezhetett, ill. tévedhetett ekkorát a riporternő. De fogadjuk el, rossz szó, név csúszott ki a száján. Csak akkor hogyan ismerheti ilyen jól ennek a tartománynak a fővárosát Chengdu-t, ahonnan egyetlenegy tudósítást sem küldött? Különös tekintettel az „európai ember nem látta falu"-ra. Mégis, e-mail-ében ezt írja:
„……Én viszont évekkel korábban valóban láttam az emlékmű mását Kínában. Mielőtt behívtak a stúdióba felhívtam operatőr kollégámat és megkérdeztem, hogy ő is úgy emlékszik-e, hogy az egyik Csengduból induló utazásunk alkalmával a kocsiban ébredtünk erre a látványra……”
Aztán ez a taxis história.
"........Fél órája lehettünk úton, amikor mindketten elaludtunk az autóban, aztán egyszer csak kinyitottam a szememet, és ott volt a Hősök tere! Nem hittem el! Sajnos le volt zárva, így nem tudtunk bejutni, mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy Európa-parknak építették. Azt mondta a sofőr, hogy körülbelül tíz éve építették, de csődbe ment……."
Ha valaki kinyitja a szemét, és ott találja maga előtt a Hősök terét, akkor arról egy tévéstáb miért nem csinál(t) képeket? Hiszen mindennel fel voltak szerelve, ha amúgy is forgatásra indultak az "európai embert nem látott falu"-ba. Ha nem tudtak bejutni, azért azt, amit láttak, (amikor kinyitotta a szemét) felvehették volna az operatőrrel, és a hihetetlen szenzációs felfedezésről tájékozhatták volna – már akkor(!) 2003 kora tavaszán – a TV2 nézőit, - ja és a Kulturális Örökség Hivatalt. Nem hiszem, hogy a Sváby csapat ne ugrott volna erre a sztorira, már csak a nézettségi mutatók, meg a konkurencia miatt is.
Aztán az sem világos számomra, hogy ha a taxiban indulás után kb. félórával elaludtak, mégis mikor ébredtek fel? Csak azt tudjuk, hogy a kérdéses helytől 50 kilométerre van a legközelebbi város. Melyik város? Chengdu, a kiindulópont nem valószínű, hiszen félóra alatt, amíg el nem aludtak legalább 30-40 kilométert kellett menniük egy rozoga járgánnyal is. Azt viszont tudniuk kellett, hogy az „európai ember nem látta falu" milyen messze lehetett, hiszen oda igyekeztek, és a taxisnak tudnia kellett, hogy hova viszi utasait. ("Hova parancsolja? Az európai ember nem látta faluba!") Ha reggel indultak a nagy kalandra, akkor fél óra autókázás után hogyan, miért aludtak el? Ráadásul mindketten! Egyáltalán ketten voltak? Mindenesetre, szokatlan, magyarán: nem életszerű a történet. Ja, és az "európai ember nem látta falu" milyen messze van Chengdu-tól, vagy a legközelebbi várostól?
De nézzük tovább a Napló archívumát.
Legközelebb egy 2004-es szeptemberi műsorban tűnik fel Sanghaj neve, ill. egy onnan szóló helyszíni tudósítás, riport. Gyanítom, ekkor tévedt el a stábbal a taxi. És szegény riporternőnk nem két és fél éve járt arra, hanem kb. egy éve. Lássuk, mire is alapozom feltevésemet.
2004-09-14
Kína, a száz napos tojás országa
Kezdés időpontja: Napló
A távol-keleti országban van a világ vége, a világ legmagasabb felhőkarcolója, és sült szöcske, ki ne vágyna oda?
Utolsó módosítás: 2004. szeptember 20., hétfő 13:59
".......Kína a különös kettőségek országa: a Napló stábja meghívást kapott például egy tsz-be, igen egy termelőszövetkezetbe, ahová a dolgozók nyugati autókkal járnak és a párttitkár is luxuslimuzinnal érkezik. De van ott akkora virágpiac, aminek több ezer négyzetméteres üvegcsarnoka alá beférne egy átlagos magyar falu is: és ha már falu, a Sanghaj közeli Hangszian falucskának csupán valami százezer lakosa van, míg magyar testvérvárosának, a Dunaújváros melletti Perkáta falujának mindössze négyezer. Ez az igazi nagy testvér…....."
Ez a tavaly ősszel közvetített adás tartalmaz néhány olyan elemet, amelyben hasonlóság fedezhető fel a riporternő kalandos állításával. Ebben is szerepel egy nagyváros közeli kis falu, igaz erre már járhatott európai, sőt magyar is, hiszen Perkáta testvérfalujáról van szó. Perkátának különben valóban jó kapcsolatai lehetnek Kínával, hiszen az egykori TSZ nevét megtartva, ma mezőgazdasági részvénytársaságként szerepel a cégbírósági jegyzékben: MKB Magyar-Kínai Barátság Mezőgazdasági Rt.
Ezzel a feltevéssel viszont az a baj, hogy tavaly ősszel már csak a romokat, az enyészetet láthatta a riporternő. Mivel az 1996-ban 50 millió US dollárért épült shanghai-i Disneyland 2000-ben már nem működött. Meg aztán, tavaly őszre jobban, pontosabban illene emlékezni.
És ha már etikáról írtam az elején. A Mokka főszerkesztője a HVG oldalán elismerte, hogy hibáztak, hiszen
"....– jelezte a hvg.hu-nak a főszerkesztő – ha a képek készítője baráti hangot üt meg a levelében s nem jogi következményeket kilátásba helyező, keményhangú e-mailt ír, még meg is tették volna, hogy a Mokkában másnap közlik a fotók forrását. ..."
Azért eléggé beképzelt, nagyképű, no és kioktató szöveg egy főszerkesztőtől azzal érvelni, hogy "ha baráti hangot üt meg"...... Szerzői jogi kérdést ezzel magyarázni, - egy televiziónak, ill. annak főszerkesztőjének - meglehetősen komolytalan. Akárcsak a riporternő magyarázkodása.