Pocakos News: December 2005

Tuesday, December 27, 2005

Ki a ludas az uborkaszezonban?

Megint egy MTI hírre hivatkozik az index.hu, melyben hemzsegnek a pontatlanságok. Miközben semmi újat, új információt nem közöl a magyar változat. Már az első mondat sem igaz:

„….Ismét ártatlannak mondta magát az ellene fölhozott vádakban egy ausztráliai rádióműsorban……..”

Persze ez csak annak tűnik fel, aki ismeri a „story-t. Tudja, hogy Zentai nem nyilatkozik, amióta óvadék ellenében szabadlábon várja februári tárgyalását kiadatási ügyében. De aki még ezt sem ismeri a Zentai ügyről, de követi az eseményeket, tudhatja, hogy ellentétben az index.hu (MTI) hírrel („….Zentai Károlyt, a melbourne-i nyugdíjast azzal gyanúsítják,……") Zentai Nyugat-Ausztrália (szövetségi állam) fővárosában, Perth-ben él.

Ezek az alapvető melléfogások keltették fel kíváncsiságomat, hogy vajon mit, és miért éppen most ír, jelent az ABC közszolgálati rádió Zentairól?

Az ABC külön-műsoráról van szó, mint azt a rovatvezető a legelején közli is, méghozzá a nyári („uborka”)szezonra való tekintettel. („…..As part of the ABC's summer season…..”)

Aztán szinte rádiójáték formájában dolgozza fel az elmúlt egy év eseményeit a Zentai üggyel kapcsolatban. A meglehetősen színes és hosszú műsorban igaz megszólal Zentai Károly, de csak felidézik hangját, méghozzá abból az első interjújából, amit még tavaly karácsony körül adott az egyik tv társaságnak, azt állítva, hogy igazáért, és neve tisztázásáért hajlandó Magyarországra is elmenni.

Aztán a story jobb megértése érdekében korabeli hangbejátszásokat lehet hallani, pl. „Tito marsall bejelentette, hogy a jugoszláv és szovjet csapatok (dél) Magyarország területére léptek.” Vagy például „a Balaton környékén vannak a szovjetek, és 30 kilométerre megközelítették Budapestet”. Vagy: „Itt London. Hitler halott”. Egészen a háború végéig követik az egykori híradórészletek a történelmi eseményeket, melynek részese volt Zentai Károly is.

Majd azokat az eseményeket idézi fel a rádióműsor, amelyek azóta történtek, hogy Zentai Károly nevét, mint állítólagos háborús bűnöst, felkapta a hazai (ausztrál) és a nemzetközi sajtó. Minden oldalról megpróbálja a műsor bemutatni a Zentai ügyet. Megemlítve azt a tehetetlenséget is, amit a magyar állam tanúsított, mikor hónapokig hallgatott Budapest a kiadatás ügyében.

Ez a „különkiadás” – amely a magyar változatban nincs megemlítve! – valójában azért született, mert a Zentai ügy lesz, vagy lenne az első eset, hogy Ausztrália háborús bűnöst ad(na) ki. Igazából ez foglalkoztatja az ausztrál közvéleményét és drukkol Zentai kiadatásáért vagy ellene – vérmérséklettől függően. Ez abszolút nem jött át az index.hu-ban közölt MTI híranyagából.

.
A Zentai story

.

Saturday, December 24, 2005

Szezonális üdvözlet

Kicsit hülyén hangzik. Vagy talán nagyon is? Vagy csak a fordítás teszi ennyire érthetetlenné a karácsonyi jó kívánságot angolul (Season’s Greeting)? Már jó ideje „ünnepi szezon”-nak, (holiday season) nevezik angol nyelvterületen a Karácsonytól Szilveszterig tartó „ünnepség sorozatot”, sőt a multikultúralitás jegyében Vízkeresztig, hiszen az ortodox (pravoszláv), azaz a bizánci keresztények (görögök, oroszok, románok, bolgárok, szerbek stb.) legnagyobb ünnepe - a húsvét mellett - Vízkereszt. Újabban, a karácsonyi dalokba is becsempészték a Boldog Újévet is – legalábbis az angol szövegekbe. Ehhez még hozzájön időnként (mint most is) az izraeliták „fény ünnepe” a Hannukah, melynek semmi köze a keresztény ünnephez, vagy a télhez, csak „szezonális” időbelisége egyezik meg, esik egybe. (Hogy mennyire nincsenek ezzel tisztába Magyarországon, arra talán legjobb példa egyik politikusunk – vagy tanácsadóinak - oltári baklövése)

Aztán, ha kitekintünk a világba, láthatjuk, a Föld lakosságának kb. egyharmada ünnepel, ezekben a napokban. De, ahogy univerzálisan elfogadták a Krisztus születése szerinti időszámítást, és naptárat, (mint hivatalos időmértéket), úgy a Karácsony megünneplése is egyre inkább elterjedt, ahol keresztények élnek. Én például a Vasfüggöny idején, amikor munkám Európához kötött, menekülve az európai (hazai) „hangulattól”, és a gyermekkor emlékeitől, szívesen töltöttem a „holiday season”-t valamelyik arab országban, mert ott csak az előkelő szállodákban, a külföldiek tiszteletére (és pénztárcájára) ünnepelték a Szentestét. Ezzel nemcsak azt akarom érzékeltetni, hogy a Karácsonyt nem mindenhol ünneplik, pláne nem állami ünnep (fizetett munkaszüneti nap), hanem azt is, hogy miért lett napjainkra „vita tárgya” a „karácsonyi üdvözlet”. Mert a multikultúrális országokban, elsősorban az Egyesült Államokban, most épp ez foglalkoztatja az embereket, pontosabban a sajtót. Minek nevezzük ezt az „ünnepi időszak”-ot? Szabad-e „karácsony"-nak nevezni a Karácsonyt? Vagy sokkal korrektebb(?) „ünnepi időszak”-nak hívni? Egy kis marketinggel (de szép szó! brrrr….) könnyen kiszámítható, hogy sokkal több levelezőlap és ajándéktárgy fogy a „holiday season” felirattal, mint a „Boldog v. Békés Karácsonnyal”. És ekkor felvetődik a kérdés: vajon valóban az „esélyegyenlőség”, a multikultúrizmus az, ami száműzni óhajtja a Karácsonyt, mint „időszakos üdvözlést” vagy a (globalizálódó) kereskedelem?

Egyébként megfigyeltem, hogy a nyugati (angolszász) vezércikkek - talán a "multikulturizmus" jegyében - a békét és a menekültek, a rászorulók megsegítését, befogadását, megértését hangsúlyozzák. A bethlehemi jászol is valami olyasmiről szól, hogy Józsefnek és Máriának nem volt hol megszállnia.........

Ennek szellemében, minden kedves olvasómnak, bárhol is él a világban és bármely felekezethez tartozik, nagyon boldog és békés Karácsonyt kívánok ebben az ünnepi időszakban.

.
.
Fejlemény
Olvasóim figyelmébe ajánlom (amerikai) "Kinga" comment-jét, mely nélkül fenti jegyeztem nem lenne kerek és teljes.

Thursday, December 22, 2005

Rövideszűek

A magyar média néhány napja mással sem foglalkozik, mint egy lelkes Fidesz hívő kijelentésével, mely szerint mindenképpen kedvenc pártjának kell győznie a jövő évi választásokon. Ha nem, akkor forradalmat kell (fog?) csinálni. A Fidesz választási “élcsapatát” ezért hadseregnek nevezte. A buzdító szavakat és gondolatot a magyar sajtó rendesen felkapta; az elmarasztalók (baloldal) felháborodnak és egyszerűen lehülyézik a mindenáron győzni akaró rendezőt, a védelmébe kelők (jobboldal) pedig tompítják a lelkes aktivista szavait, mondván az (művészi?) “metaforák”.

Nem értem, minek ez a bazi nagy felhajtás, ez a hirtelen hüledezés, (mű)felháborodás? Mintha ilyet sohasem hallottak volna az “elvtársak”.

A Magyar Hírlap odáig ment, hogy alkotmányjogászokkal vizsgáltatta meg Kerényi Imre szavait:

"......a Fidesz választási kampányában szerepet vállaló rendező egy polgári körös fórumon azt mondta: Magyarországon ma szabadságharc van, amelyet a jobboldalnak meg kell nyernie. Az eseményen Kerényi arról is beszélt, hogy aki szereti a hazáját, az lépjen be a polgári körök hadseregébe. A Fideszt Isten ajándékának nevező rendező a kormánypártokat magyarellenes politikával vádolta, egy baloldali választási győzelem lehetőségére pedig azt mondta: "akkor forradalmat csinálunk". A kijelentések Lövétei István szerint önmagában még nem tartoznak a gyűlöletbeszéd kategóriába, mivel konkrét felhívás formájában senki ellen nem uszítanak.

Halmai Gábor alkotmányjogász ezzel szemben úgy látja: ha valaki – mint Kerényi is – egy csoport elleni forradalomra, hadseregbe lépésre szólít fel, az nagy valószínűséggel kimeríti az uszítás fogalmát......"

A Népszabadság egész oldalt szánt a Kerényi vízióra, ill. annak hatására, különös tekintettel a jobboldalra.

Az index.hu publicistája egyenesen marxista-leninista alapon oktatja ki szegény rendezőt, amikor a forradalom és a puccs közötti különbséget ecseteli a demokráciákban.

Aztán a Magyar Nemzet híréből kiderül, hogy mindez a “hülyeség” valójában egy hónappal ezelőtt hangzott el, és a ballib média kapta most fel, hogy elterelje a figyelmet más fontos dolgokról. Ime:

".....A ma reggel a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában nyilatkozó politikus nem tartja véletlennek, hogy Kerényi Imre egy hónapja elhangzott, nagy port kavart “forradalmi" szavai éppen most kerültek elő. A Fidesz kampányfőnöke szerint ugyanis a színházrendezőre azért volt szükség, hogy elfedje a Financial Times-ben megjelent Magyarország-melléklet okozta botrányt. Közölte: nem tartja ugyan szerencsésnek Kerényi mondatait, nem is tud azonosulni velük, ám mint mondta, azok egy “művészember" szájából hangzottak el, így valamelyest magyarázhatók. ......."

Tényleg, a baloldali sajtó csak a helyet (Celldömölk) jelölte meg híradásaiban az inkriminált mondatok ismertetésekor, az időpontot nem! Vajon miért?

Ami viszont még ennél is megdöbbentőbb számomra, az a feledékenység. Ugyanis Kerényi mondandója abszolút nem új ! Hiszen a hülyének titulált rendező nem a kisujjából szopta a “hadsereg” metaforát (sicc!). Már ez év november 12-én jelentették a hírportálok a Fidesz-es kampányfőnök, Rogán Antal szavait, aki százezer önkéntes toborzásáról beszélt a “kampánycsapat”-ba. Ime:

".....A Fidesz vezető politikusai jövő héttől december 15-ig országjáró toborzó körútra indulnak - mondta el szombati sajtótájékoztatóján Rogán Antal, a párt kampányfőnöke, aki szerint a Fidesz százezer önkéntest vár csapatába. (....)

Hozzátette: az önkénteseket toborzó akció célja, hogy a választási kampány kezdetére százezer ember segítse a Fidesz választási csapatának, országgyűlési képviselőjelöltjeinek és miniszterelnök-jelöltjének munkáját. (.....)

Több ismert civil is csatlakozott már a Változás 2006 csapatához, így Eperjes Károly színművész, Grosics Gyula, az aranycsapat kapusa és Kerényi Imre rendező. ......"

Tehát, valójában nem metaforáról van szó, hanem szinonimáról, a “csapat” és a “hadsereg” szinonimájáról.

Ha a tisztelt felháborodók emlékeznének a legutóbbi választások utáni Orbán beszédre a Várban, akkor talán Kerényi Imre szavai sem lennének annyira meghökkentők, felháborítóak. Hiszen mit is mondott a leköszönő miniszterelnök híveinek? (részlet Orbán Viktor honlapjáról) *

==============
A haza nem lehet ellenzékben
"Nem fogjuk engedni, hogy visszacsempésszék a múzeumba a Szent Koronát, hogy átrendezzék a Terror Házát, hogy kisemmizzék a magyar gazdákat és hogy szétrombolják a státustörvényt." - szögezte le a kormányfő a Dísz téren tartott nagygyűlésen.

Budapest, 2002. május 7.

(....)

Polgári körök százaira van szükség

A kormányfő arra kérte a polgári Magyarország híveit, hogy a következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, száz számra alakuljanak polgári körök, most nem jogi formákra, hanem együttlétre, összefogásra, készenlétre van szükség. Mert a sokaságban lévő erő csak akkor valódi, ha képes magát megszervezni. “Tudnunk kell egymásról, ha a sors úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, egyszerre mozdulhassunk” fogalmazott a miniszterelnök, s kérte a megjelenteket, e polgári szerveződések jelentkezzenek be a demokrácia vonal ismert telefonszámán. (A szám: 06-1-475-0946)

======

.
Erre a "(ha) mozdulnunk kell, egyszerre mozdulhassunk” kijelentésre vagy inkább felszólításra, most miért nem akarnak emlékezni a háborgók? Akkoriban miért nem fogadott fel alkotmányjogászokat e gondolat tisztázására a Magyar Hírlap? Hol volt az index.hu publicistája 2002 májusában? – a többi sajtóorgánumról nem is beszélve.

Ennyire rövideszűek lennének a hazai újságírók?

* Sajnos időközben OV honlapjáról nem érhető el a beszéd, azért máshonnan kellett a linket beszereznem.

Wednesday, December 21, 2005

A nép szava

Ezzel a címmel írtam egy kis elmélkedést a megújuló Népszaváról, melynek megújulása - a hírek szerint - abból áll, hogy ezentúl "szociáldemokrata napilap" lesz az alcíme. A Párizsban élő kiváló Fejtő Ferenc (akinek eddig a Magyar Hírlapban volt rovata - "Széljegyzetek Párizsból" címmel) pedig tiszteletbeli főszerkesztő lett. Akit érdekel eszmefuttatásom, az kattintson ide.

Tuesday, December 20, 2005

Puszta véletlen ?

Napok óta foglalkoztatja a világsajtó (akárcsak a magyart) Susanne Osthoff német régésznő szabadon engedése Bagdadban. A találgatások sora látott napvilágot, különösen amióta a 42 éves asszony kijelentette, hogy nem kíván visszatérni Németországba, és az ünnepeket a bagdadi német nagykövetségen szeretné eltölteni 12 éves lányával a nyilvánosság teljes kizárásával. Miközben a magyar média nagy összegű váltságdíjat sejtetve közli híreit, addig a világhírügynökségeket egy teljesen más teória foglalkoztatja. Ugyanis - mint kiderült - Osthoff szabadon bocsátása előtti napon elhagyta Németországot és Bejrútba érkezett egy életfogytiglanra ítélt egykori arab terrorista.

Talán még vannak, akik emlékeznek egy 1985-ös gépeltérítésre, amelyből filmet is készítettek. Az Athénból Rómába tartó TWA Flight 847 járat több napos odisszeája, ami alatt a gép egyik utasát, az amerikai haditengerészet egyik szabadságon lévő békaemberét megölték, majd holttestét kidobták a kifutópályára. Az egyik elkövetőt - Mohammad Ali Hammadi – két évvel később elfogták a Frankfurti repülőtéren, és repülőgép-eltérítés, valamint gyilkosság miatt életfogytiglani börtönre ítélték.
Elfogásakor az USA kérte kiadatását, de ezt a németek megtagadták.
Most viszont az Irakban elrabolt Susanne Osthoff kiszabadulása előtt egy nappal, az életfogytiglanra ítélt libanoni férfit szabadon engedték a németek, mondván már rég letöltötte a német törvények szerinti életfogytiglani börtönbüntetést (15 év), hiszen már 19 évet ült. A német hatóságok szerint nincs összefüggés a két eset között, ill. a csupán a puszta véletlen műve, hogy a két időpont ennyire egybeesik.

Irodalmi blog

Ez a hír talán a “blog-guru” pollnert érdekelné igazán, hiszen az i-newswire.com szerint most jelent meg az Interneten az első magyar írónő (Hegedűs Ilona) blogja, méghozzá angolul. A sajtóközlemény szerint a fiatal írónő inkább versekkel foglalkozik, és saját web-oldala van, amit megnéztem, és bizony egy kicsit valamiféle önreklámozó virtuális könyvesbolthoz hasonlít, mintsem (a megszokott) bloghoz. Aztán rákattintottam a “Európai Olvasó” (European Reader) linkre, és egy pillanatra meglepődtem, mert mintha az én blogomat láttam volna, igaz csak formailag.
Ilona kezdeményezése mindenképen figyelemre méltó, mert akárcsak (Schneider) Henrik, az ifjú írónő angol nyelven próbál betörni (vagy kitörni?) a virtuális kortárs világirodalomba, de legalábbis hidat képezni a két (angol-magyar) nyelv és kultúra között.

Fizetett hírdetés?

A Torzsa család idén nem megy Bali-ra ünnepelni a karácsonyt. – jelenti a dél-koreai Herald. Torzsáék Dél-Koreában maradnak. Ami mondjunk nem nagy durranás, hiszen a szöuli magyar nagykövetről és családjáról van szó. Mint a cikkből megtudjuk Torzsáék több mint tíz éve képviselik Magyarországot Dél-Koreában, azelőtt meg Észak-Koreában. Torzsa István felesége, Katalin, 1990-ben, Szöulban adott életet ikergyermekének. A nagykövetasszony elmeséli, hogy Karácsony a legnagyobb (három napos) ünnep Magyarországon és ilyenkor nemcsak az ajándékozás, de az evészet is egy fontos része az ünneplésnek. Megjegyzi, hogy a hallé az ünnepi étel, és a diós, ill. mákos bejgli. Ezenkívül sok füstölt húst és töltött káposztát esznek ilyenkor a magyarok. Az ünnepi menüből hiányzik a goulash, mert azt szinte minden héten (sőt többször is) csinál Katalin asszony a vendégeknek, ezért ezt Karácsonykor mellőzik. Az ételekhez szükséges paprikát hazulról hozzák, amikor hazalátogatnak.

Saturday, December 17, 2005

Végre !

Végre egy miniszterelnök, aki felül tudott kerekedni a politikai és ideológiai korlátokon és csakis az ország, a nemzet érdekét tartva szem előtt küzdött a nemzetközi porondon. Ellentétben elődjével és politikai riválisával, aki kormányzása alatt, a jugó háború idején, meghunyászkodva behódolt a NATO-nak, és szó nélkül hagyta, hogy Magyarországról szálljanak fel a NATO gépek a Vajdaság bombázására. Miközben a „régi (szovjetellenes) beidegződésekre” apellálva populizmusát azzal növelte, hogy feltartóztatta az orosz segélyszállítmányokat, amikből a délvidéki magyarok is kaptak!

Ezzel szemben Gyurcsány, a haza érdekében, félredobta (baloldali) "meggyőződését", pártkapcsolatait, sőt személyes barátságát. Hiszen eddig Tony Blair egyik legjobb barátjának, a brit párt- és miniszterelnök által kezdeményezett „harmadik út” (New Labour) vagy modern szociáldemokrácia feltételnélküli követőjének (és propagálójának) tűnt, és hirdette önmagát. A (párt)logika azt tételezte fel, hogy Gyurcsány a brit EU álláspont mellett teszi le a voksát, és "behódol". Gyurcsány cikkei, megnyilatkozásai, tettei és kapcsolatai egyértelmű „angolbarát” politikát sugalltak, hiszen a nagymúltú (és a magyarhoz sokkal közelebb álló) német szociáldemokrácia és annak (ma már bukott) képviselői nem igen jelentek meg a magyar médiában. Mégis, baloldal ide, személyes barátság oda, Gyurcsány, mint miniszterelnök, csakis hazája érdekeit nézte ezen a nagyon fontos nemzetközi fórumon. Le a kalapot előtte!

Ugyanakkor a realitáshoz tartozik, hogy ez egy „csapatmunka” volt, hiszen, mint az AP írja "....Az újonnan csatlakozók (Lengyelország, Magyarország, Észtország, Lettország és Litvánia) több pénzt követeltek útépítésre és más infrastruktúrára……” A cikkből az is kiderül, hogy az igazi (él)harcos Lengyelország volt (és nem Magyarország), mivel a lengyelek vétóval fenyegetőztek, ha nem kapnak több pénzt a britek által lemondott támogatásokból.

Mindezek ellenére, Gyurcsány miniszterelnök szereplése az EU vitájában és döntéshozatalában korszakalkotó. Hiszen most először érezheti a magyar nép, hogy vezetői nem önös érdekből, vagy a „nagyok iránti tiszteletből” (meghunyászkodásból) képviselték az országot a nemzetközi színtéren.

Friday, December 16, 2005

Libanoni bandák, ausztrál huligánok

frissítve 17.12.05. 10:15-kor lásd alul Háttér info

Ezen a hétvégén néptelenek lesznek a sydney-i strandok egy része. Ugyanis a rendőrség lezárta, ill. eltanácsolta a Newcastle és Wollongong közti partszakaszt, ahol szombaton 1.500, vasárnap, pedig 2.000 rendőr fog őrködni a rendre. Úttorlaszokat állítottak fel az elhíresült Cronulla városrész körül, ahova senkit nem engednek be, és a helybélieket is felkérték, hogy hagyják ki ezt a nyári hétvégét ezen a partszakaszon, különösen a Nobby’s Beach-et. Ugyanis újabb összecsapásokra számítanak titkosszolgálati jelentések alapján.

A kialakult helyzetéért a helyi bandákat okolják, valamint a politikusokat és a „talk back” beszélgetős rádióműsorokat, akik és amelyek csak mélyítették az ellentéteket és korbácsolták az érzelmeket. A terrorizmus elleni közhangulat már régóta a levegőben van. Szeptember 11.-e óta megváltozott az emberek véleménye a biztonságról. Addig is nehezen védhetőnek tekintették a földrésznyi ország 35 ezer kilométeres partvidékét, amit elsősorban az illegális bevándorlóktól és a kábítószercsempészektől kellett védeni. A new york-i terrortámadás azonban azt bizonyította, hogy ahogy Amerikát sem védik meg többé a „nagyvizek”, az óceánok, úgy a sokkal kisebb lélekszámú Ausztrália is hasonló veszélyeknek van kitéve. A húszmilliós Ausztrália északi szomszédja például a 200 milliós többségében iszlám Indonézia. Amikor Bali-n robbantak a bombák, és több mint kétszáz ausztrál turista esett áldozatul, köztük 88 halott, kiknek többsége huszonéves fiatal volt, a közhangulat egyértelműen az arab-muzlimok ellen fordult.

A múlt hónapban leleplezett terrortámadás kísérlet ugyancsak fokozta ezt az arab-muzlim ellenes hangulatot. A lakosság nem úgy reagálta le (de ronda szó!), hogy „baromi jó a rendőrségünk” nyugodtan alhatunk, hanem az éberség fokozását szűrték le, mint tanulságot.

Ezt a „fokozódó” közhangulatot korbácsolta fel két lifesaver megverése libanoni fiatalok (banda) által. Ehhez tudni kell, hogy a lifesaver, (amit vízi mentőnek, tengeri mentőnek fordít és nevez a magyar média), szó szerint életmentőt jelent. Olyan kisportolt, úszók és surf-ösök önkéntes csapata, akik életük árán is segítik a tengerpartokon bajbajutottakat. Az ő feladatuk cápaveszély vagy hirtelen vihar, erős hullámzás esetén a strandolókat, fuldoklókat, surf-ölöket kimenteni. Ha van „hungarikum”, akkor van „australicum” is, és a surf lifesavers ilyenek. Ha valaki egy ilyen embert megver, az irdatlan mélyen megsérti a nemzeti öntudatot, - rosszabb, mintha mentőst vagy tűzoltót vertek volna meg. (magyar viszonylatban). Az úszás és az életmentés az ausztrál kultúra része, mint arról az állami web-oldalon is olvasható.

Egy ilyen páratlanul ritka eset, hogy lifesaver-eket megverjenek, valóságos népharagot vált(hat) ki. A többség társalgás közbeni felháborodással éri be, néhány forrófejű, „alulképzett” viszont tettlegességre is képes. Ez történt. A nyárra való tekintettel egy kis tengerparti „bulira” hívták a hőbörgők a „hazafias érzelműeket” az új kommunikációs vívmánnyal, az sms-sel. Állítólag a Bali-i terrortámadás évfordulójára akartak emlékezni, aztán a szónokoknak eszükbe jutott a néhány nappal azelőtti esemény, és az arab-libanoniak ellen fordultak ott helyben. A sörgőzős fejű „mélyausztrálok” mindenkire rátámadtak, akit „mediterrán”-inak gondoltak. A rendőrség nehezen, de megfékezte a mintegy 3.000 randalírozót, akiket a miniszterelnök is egyszerűen csőcseléknek (mob) nevezett. Később az újságok már „libanoni gang”-ekről és (fehér, anglo) ausztrál huligánokról számoltak be. Az elmúlt hét szinte másról sem szólt, mint e két csoport időnkénti randalírozásáról. Ebbe persze beletartozik autók összetörése, felgyújtása épp úgy, mint üzletek, szállodák megrongálása (ahova valamelyik fél szerencsétlenje megpróbált bemenekülni), sőt templomok, mecsetek is.

Az érzelmek még nem csitultak el, talán a most hétvégei „moratórium” hozzásegít majd a helyzet normalizálódásához. Ezt próbálja szolgálni az a kampány is, mely észhez szeretné téríteni a „magukról megfeledkezőket”. Neves színészek, énekesek járják a tengerpartokat, hófehér trikóban, rajta Ausztrália térképével és benne egy szóval: THINK, azaz gondolkodj!

Háttér info

A Cronulla Surf Life Saving Club (SLSC) weboldalán közlik, hogy az erre a hétvégére tervezett - szokásos (északi) - szezon-nyitó, karácsonyi parádét és karnevált elhalasztják 2006 januárjára. Az életmentő club tagjait felkérik, hogy továbbra is teljesítsék önkéntes munkájukat és járőrőzzenek a tengeparton. A 18 éven aluliak ez alól felmentést kapnak, ha ők maguk vagy szüleik ezt kérik. Külön felhívta a klub vezetőség a lifesaver-ek figyelmét, hogy egyenruhában csakis a tengreparton legyenek. Üzletekbe, bankokba és a környéken - még otthonról a szolgálati helyre és/vagy visszaúton - az egyenruha egyetlen darabját, részét sem viselhetik. Ezenkivül nyomatékosan közlik, hogy a megvert lifesaver-ek az északi (North) Cronulla-i klub tagjai voltak. Hogy mi történt valójában arról a Daily Telegraph számolt be.

Eszerint az utóbbi években egyre több strandolót zavartak meg az északi városrészekből érkező "mediterrán" kinézetű fiatalok. Viselkedésük annyira felháborító volt (szórták a homokot, labdájukat direkt a strandolókba rugták stb.), hogy sokan már kezdték elkerülni ezt a partszakaszt, és inkább máshova mentek le strandolni. A helyzet annyira elmérgesült, hogy már a környék üzlettulajdonosai is panaszzal éltek a helyi tanácsnál, önkormányzatnál. A pattanásig felszült helyzet akkor fordult tragikussá, amikor négy "mediterrán" kinézetű húsz év körül srác körbefogott három (15,19 és 20 éves) szolgálatát befejező lifesaver-t, és mielőtt nekik estek volna azt kiáltották: "Tűnjetek el a strandukról, ez a mi beach-ünk, a mi tulajdonunk!" Majd a 19 éves lifesaver egy akkora ütést kapott, hogy hanyat vágódott, és neki esett egy fémkeritésnek, és elvesztette eszméletét. A verekedésbe még vagy tízen szálltak be (ugyancsak "mediterrán" kinézetűek), akik közül néhányan szét akarták választani a verekedőket, de a többség tovább folytatta a lifesaver-ek ütlegelését.

Thursday, December 15, 2005

Az igazi Trebitsch

Meglehetősen szűkszavú jelentéseket olvastam magyar médiában (MNO , MTV/MTI) a 91 éves korában, hétfőn elhunyt Trebitsch Gyulával kapcsolatban. Pedig többet érdemelt volna. Kezdjük ott, hogy a magyar filmipar egyik megalapítója volt, mint arról a “magyar.film.hu” is beszámol.

A német lapok, pedig szinte kivétel nélkül megemlékeznek Trebitsch Gyuláról, akit a háború utáni (nyugat)német filmgyártás egyik nagyjának tekintik, ha nem a legnagyobbnak. Valóságos legendákat közölnek a 20. század kiválóságáról, aki mindent átélt, amit a múlt században csak lehetett.

Budapesten született 1914-ben, egy hivatalnok családba, ahol apja és nagyapja is azt tanácsolat: “Fiam bármi legyél, csak hivatalnok ne.” A fiatal Trebitschnek annyira megtetszett a mozi, hogy elszegődött a budapesti UFA-hoz gyakornoknak. “Mint próbaidős, az első három hónapban fizetés nélkül dogoztam” – mesélte nem kis büszkeséggel később. A “magyar király filmvetítő” diplomával, vagy inkább oklevéllel(?), 22 éves korábban megalapította az Objektív-Film vállalatot, melyről a az internetes filmtörténeti lexikon ezt írja:

Objektív Film Kft.
A 30-as évek egyik legjelentősebb filmkölcsönző, filmgyártó és filmforgalmazó cége volt 10.000 pengő törzstőkével. Telephelye Budapesten, a XIV. kerületben, a Gyarmat u. 39. szám alatt volt. 1937 őszétől Budapest Film Rt. néven működött tovább.

A németnyelvű megemlékezések szerint az Objektív Film az “árjásítás” áldozata lett, majd Trebitsch-t zsidó származása miatt 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra vezényelték, aknaszedésre. Aztán jöttek a koncentrációs táborok, és végül a Ludwigslust melletti Wöbbelinben az amerikaiak szabadították fel. Két testvére (Zoltán és Otto) haláltáborokban pusztult el, szülei, pedig Budapesten vészelték át az üldöztetéseket Raoul Wallenberg segítségével, majd kivándoroltak Izraelbe. Gyula az átélt borzalmak ellenére német földön maradt, és a brit megszálló parancsnokságon kért engedélyt két Hamburg környéki mozi megnyitásához.

A Németországban maradás fő oka, azonban a szerelem volt, mivel megismerkedett Erna Sander filmgyári öltöztetőnővel, aki hamburgi volt, és az Istenért sem akarta szülővárosát elhagyni. Trebitsch filmes karrierje igazán akkor indult kezdődött (újra), amikor találkozott a náci üldözött Walter Koppel-lel, és megalapították a Real Film vállalatot. A cég nemcsak kulturális küldetést teljesített a romokban heverő Németországban, de munkalehetőséget is adott. Az egyik statiszta - a későbbi (nyugatnémet) kancellár - az akkor még diák Helmut Schmidt volt. Trebitsch halálhírét az egykori kancellár felesége: Loki meleghangú interjúban kommentálta. Talán a legrészletesebb életrajzot a hamburgi Esti Lap, a Hamburger Abendblatt közölte.
Viszont átböngészve a németnyelvű újságokat, a Berliner Morgenpost cikkírója tesz egy nagyon érdekes megjegyzést: Trebitsch Gyula 119 évig akart élni, akárcsak Ábrahám proféta, és ahonnan az “Isten éltessen 120 évig” (bis hundertundzwanzig) – ezek szerint zsidó - köszöntés származik.

Mindig tanul az ember. Köszönöm Gyula!

Wednesday, December 14, 2005

Leesett a tantusz

Kb. egy jó hete megnőtt a blogom látogatottsága. Mivel statisztikai programok segítségével tudom követni, hogy milyen IP címről jönnek az érdeklődők, így hamar kiderült, hogy olyanok látogattak, látogatnak (főleg sulinet-es címről), akik a Google-ban az "orvosi igazolás" szópárt keresték, keresik. Az tudtam, hogy van egy ilyen cimű post-om, mely a háborús bűnösséggel vádolt, gyanúsított Zentai Károlyról szól, aki egészségi állapotára való tekintettel szeretné elkerülni a kiadatatását. Az azonban rejtély volt számomra, hogy miért keresik ennyien ezt a szópárt sulinet-es címekről?

Most azonban leesett a tantusz: miért ez a nagy országos kutakodás a net-en az “orvosi igazolás” témakörben! Ugyanis pénteken - a tavaszi traktoros tűntetéshez hasonlóan, és azon felbuzdulva, - (egyházi) diáktüntetést szerveznek a budapesti Felvonulási térre. A Magyar Nemzet cikkéből kiderül, hogy az egyházak (már) kihátráltak a tiltakozó mozgalom mögül, és azt csakis az elkeseredett szülők szervezik. Más források viszont azt állítják, hogy az (egyházi) iskolák igazgatói, tanárai felszólították a szülőket, hogy gyermekeiket engedjék el a budapesti tüntetésre. Ez ellen tiltakozott az oktatási miniszter, Magyar Bálint is. A szervezkedésről, annak vezetője Hardy F. Gábor az Info Rádiónak kifejtette: a szülőknek szervezetük semmiféle levelet nem írt. Az iskolákat kérték, hogy vegyenek részt a demonstráción, s “nagyon helyesen az iskola pedagógusa küldött a szülőnek levelet” ugyanis “kifejezetten jeleztük az iskoláknak, hogy gyermeket csak akkor hozzanak magukkal, ha erre külön engedélyük van.” (MNO)

Egyes források szerint ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a nebulók ellenőrzőjében azt olvashatja a szülő: "....amennyiben gyermeke nem vesz részt a megmozduláson, akkor arról orvosi igazolást kell hoznia…"

Mindezek fényében, úgy tűnik, nagyon megosztott a magyar társadalom, a szülők és a pedagógusok egyaránt, ha az Interneten ekkora intenzitással keresik az “orvosi igazolás” szópárt.

Tuesday, December 13, 2005

Mit ér a brit állampolgárság?

A Brit Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta David Hicks állampolgársági kérvényét. Ez így az európaiaknak nem sokat mond. Pedig érdekes eset. David Hicks ugyanis ausztrál, akit családja először eltűntnek hitt, majd, mint kiderült Guantanamo-n tartják fogva. Egyes feltevések szerint Boszniában, majd Afganisztánban harcolt, miután áttért az iszlámra. Ott kapták el.

Ausztrália nem sokat tudott tenni szabadon engedése érdekében. Amit sikerült elérni: minél előbb állítsák (katonai) bíróság elé, és ezzel lerövidül a gyanúsított amerikai fogva tartása. Ugyanis a több száz fogva tartottnak az egyetlen reménye a szigetbörtönből való távozásra, ha tárgyalják ügyét, és bíróság dönt további sorsa felett. Amíg nincs konkrét vád, és bírósági tárgyalás, addig remény sincs a fogva tartás megváltoztatására. Az ausztrál kormánynak végül sikerült elérnie, hogy Hicks ügyét (négy év guantanamo-i előzetes után) mielőbb napirendre tűzzék. Ez persze azt is jelentette, hogy több év börtön vár rá – ha bűnösnek találtatik.

Ügyvédje azonban egy érdekes dologra jött rá. A briteket ugyanis hazaengedték Guantanamo-ról, mivel Nagy-Británnia kiharcolta (megegyezett a USA kormányával): brit állampolgárokat hazájukban állítják bíróság elé. Így szabadult nyolc brit, akiket aztán (feltételes) szabadlábra helyeztek a szigetországba érkezésüket követően. Ergo, ha Hicks brit állampolgár lenne, akkor rá is vonatkozna ez a kivételezés.

Mint kiderült, Hicks mamája brit állampolgár, így az utolsó szál remény az amerikai büntetés elkerülésére a brit állampolgárság megszerzése lett. Az ausztrál hatóságok ebbe nem szólhattak bele, hiszen a 30 éves fiatalember maga dönti el, hogy próbál kibújni a terroristagyanúsítás miatti börtönbüntetés alól.

Hicks a guantanamo-i börtönből benyújtotta édesanyjára hivatkozva az állampolgársági kérelmet. A brit belügyminisztérium elutasította, arra hivatkozva, hogy nem érdemli meg. A fogva tartott ügyvédje azonban fellebbezett a Brit Legfelső Bíróság-nál, mely most – első fokon – helyt adott a panasznak, és utasított a belügyet az útlevél kiadására. Azzal az indoklással, hogy azért, mert valaki terrorista gyanús, még a törvények szerint – édesanyjára való tekintettel – az állampolgárságra jogosult. Most azon izgul a Hicks család, hogy a belügyminisztérium nehogy fellebbezzen, mert az idő nagyon sürget. Ugyanis, ha Hicks-nek, mint ausztrálnak, kell az amerikai bíróság elé állnia, akkor már semmi sem menti meg a hosszú börtön évektől. Ha sikerül brit útlevelét időben beszereznie, akkor szabad emberként hagyhatja el az USA-t.

Ehhez még egy dolgot tudni kell. Az ausztrálok amerikai forrásokból úgy értesültek, hogy a guantanamo-i különleges katonai bíróság meglehetősen sajátos szabályok szerint működik: a védelemnek korlátozott betekintése van a vádiratba és a bizonyítékok megismerésére. Ezért felmentés vagy enyhe ítélet kizárva.

Monday, December 12, 2005

Manipuláció

Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a Magyar Nemzetben a német nyelvterület sajtószemléjében egy Spiegel cikk ismertetését „Zsidó államot Schleswig-Holsteinben!” címmel. Ez valami vicc, gondoltam, de az ismertetés szerzője (fordítója) első mondatában azt sejteti, hogy komoly. Hiszen ezt írja:

„……A baloldali hírmagazin közli Henryk M. Broder Adjátok a zsidóknak Schleswig-Holsteint! című esszéjét, melyben támogatandó ötletnek tekinti az iráni elnök javaslatát……”

Az MNO ismertetője valami olyan ordenáré antiszemita benyomást keltett bennem, hogy azonnal megkerestem az eredeti Spiegel cikket, mert elképzelhetetlennek tartottam, hogy bárki is „….támogatandó ötletnek tekint(het)i az iráni elnök javaslatát……”.

Hamar kiderült, hogy a vitriolos tollú Henryk M. Broder ironikus, szarkasztikus esszét írt. Ami valami miatt nem jött át a magyar változatban.

Az esszé azzal indít, hogy Ahmadinedzsad javaslata Izraelt áthelyezni Németországban és/vagy Ausztriába még azokat is felizgatta, akik az iráni elnök előző ötletén („Izraelt leradírozni a térképről”) nem háborodtak fel. Broder idézi a kancellár asszonyt, aki a hír (és javaslat) hallatán azt mondta: „Teljesen elfogadhatatlan” ("vollkommen inakzeptabel"). Ez a suta elutasítás valóban nevetséges, ilyen megfogalmazásban. Aztán a szerző elkezdi ecsetelni azt a saját ötletét, amit már egy párszor itt a Spiegel oldalain elsütött: a Holocaustért a németek a felelősek, és annak következményéért, hogy a zsidóság elment Európából. Most megint a németek a felelősek a palesztinaiakért, mert az izraeliek ott vannak. Hozzuk vissza az izraelieket Európába, úgyis hiányoznak a német kultúrából, miközben mindenki jól járna. A palesztinoknak ott marad a Közel-Kelet, a zsidók biztonságáról gondoskodik Németország (úgyis tartoznak nekik), megélénkülne a kulturális élet, ami 1933-ban megszakadt, és rengeteg német Nobel-díjas lenne. Kb. ez Broder mondanivalója, amivel szarkasztikusan igazolni próbálja, hogy az iráni elnök mondandójának mégis csak valami alapja. A meglehetősen fekete humor csattanója, (ami a magyar változatból kimaradt, lemaradt) pedig így hangzik: lehet, hogy Aachenben már azon gondolkoznak, hogy a következő díjat az iráni elnöknek adják.

Ehhez tudni kell, hogy december 10-én adják át a Nobel-békedíjnak megfelelő legtekintélyesebb európai kitűntetést, a Károly-díjat (Karlspreis), amit az idén a luxemburgi miniszterelnök Jean-Claude Juncker nyert el. A Spiegel cikke az ünnepélyes átadás előtti napon, december 09-én jelent meg.

Most már biztos

Az Eurovision hírportálja megerősítette a német Fan-Club pénteki jelentését, miszerint Magyarország nem lesz ott jövőre az Euróviziós Táncdal Fesztiválon Athénben. A hírportál ez ügyben megkereste a Magyar Televiziót, ahol elmondták, hogy a hír igaz, valóban távol maradunk ettől a versenytől. Rapei Márta azt is hozzátette, hogy “közszolgálatinál fennálló pénzügyi nehézségek” miatt döntöttek így, de remélik a következő évben (2007) már ott lehetünk.

A híroldal megjegyzi, hogy az MTV bizonytalan pénzügyi jövő elé néz, mivel még nem kapták meg a parlamenthez benyújtott 10 millió eurós költségvetési alapot.

Előzmény
.
Eurovision 2006

Alvó utasok tömeges kirablása

Most számolt be Skócia független újsága a Sunday Herald egy október 21.-i fosztogatásról, amely a Bukarestből Bécsbe tartó Dacia Expressz-en történt magyar területen. A cikk szerint az éjszakai expresszen valami altató gázt, spray-t fújtak be a hálófülkékbe, és több mint 30 utast fosztottak ki, mielőtt még elérték volna a magyar-osztrák határt. A rablást jelentőknek nem nagyon hittek a magyar határőrök és a rendőrök, - állítja a szerző Gabriel (Gábor) Rónay.

A pórul járt - főként nyugati üzletember - utasokat több tízezer eurótól szabadították meg álmukban az éjszaka folyamán. De a nyugatra igyekvő román utasokat sem kímélték. Nem ez az első eset, sőt Franciaországban és Olaszországban is már jelentettek hasonlókat, de még egyszer sem sikerült elkapni a tetteseket. A rejtélyes (és rafinált) rablás mögött egy román bandát sejtenek, de nem akarják elhinni a bukaresti hatóságok magyarázatát, hogy az elkövetők egykori Securitate-s tisztek lehetnek, mert csak ők tudtak hozzájutni ahhoz a különleges alatógázhoz, amit az utasok mély álomba merüléséhez, elkábításához használnak. Egy másik feltevés szerint „munkanélküli fogorvos asszisztensek” között kellene keresni az elkövetőket.

Bármi is a feltételezés, én nem emlékszem, hogy a hazai média beszámolt volna az október 21-i tömeges rablásról a Dacia Expressz magyarországi szakaszán.

Sunday, December 11, 2005

EU hírek

Nem igazán találkoztam a magyar web-oldalakon két hírrel, amit az elmúlt hét EU-s eseményei között találtam.

Az egyik a lengyel utak állapotáról szól(t), és egy EU-s felmérés szerint a lengyelországi utaknak csak az 1.00, azaz EGY százaléka felel meg az EU minőségi előírásainak. A 250 ezer kilométeres lengyel úthálózat felén 2 centinél mélyebb kátyúk találhatók, az egynegyedén pedig 3 centinél mélyebbek. Ezek az útviszonyok akadályozzák az EU-n belüli kereskedelmet, a szállítást, azaz a gördülékeny közlekedést. Ráadásul balesetveszélyesek. A felmérések szerint Lengyelországban minden száz közúti balesetből 11 halálos, ellentétben az EU átlagával, ahol száz balesetből csak 3 halálos kimenetelű.

A másik hír az ÁFA-val kapcsolatos, pontosabban a különféle nagyságú ÁFA kategóriák, besorolások, „kivételek” egységes (Uniós) meghatározása. Erről tárgyaltak az elmúlt héten (eredménytelenül) az EU-s pénzügyminiszterek. (valahol lehetetett erről magyarul olvasni?). A téma a jövő héten ismét napirendre kerül majd a brüsszeli csúcson (dec.15-16.). A probléma: EU-s előírás, hogy az ÁFA nem lehet kevesebb 15 %-nál. Ugyanakkor az egyes országoknak – gazdaságuk érdekében – joguk van bizonyos termékekre, szolgáltatásra kisebb mértékű ÁFA-t kivetni. Nos, ezt szeretnék most „harmonizálni”, elsősorban a szolgáltatásokban. Például mennyi ÁFA-t fizessen egy ablakpucoló, egy fodrász, vagy egy étteremtulajdonos, azaz mekkora bevétele lesz az államnak az igénybevétel (forgalom) nagyságának függvényében. A cél: a 15 % EU-s minimum ÁFA alóli kivételek egységesítése. A tervet eddig nem igazán támogatta Németország, habár most megemelték a „Mehrwertsteuer”-t, így az államnak nagyobb játéktere lett. Ugyanakkor a franciák nagyon várják a kedvező döntést, a kivételnek számító szolgáltatások listáját, mivel Franciaországban igen sok a vendéglátóiparban (étterem) és a lakás- házrenoválási szektorban dolgozók száma.

Érdekes, erről a problémáról, témáról nem igazán faggatta a hazai média a napokban Mo.-on tartózkodott EU adóügyi biztost: Kovács Lászlót.

Schröder Putyinnak dolgozik

Nagy a felháborodás nemcsak Németországban, de az új északi EU tagállamokban, valamint Oroszország nyugati szomszédjainál is a Gazprom pénteki bejelentése miatt. Eszerint az orosz MOL alkalmazza a munkanélkülivé vált Gerhard Schröder német ex-kancellárt.

A német politikai életet igen csak felbolygatta a hír. Különösen a Zöldek, a szabaddemokraták (FDP) és az adófizetők szövetsége (Bund der Steuerzahler ) háborog. Állításuk szerint tisztességtelen dolog, amit Schröder csinál, mivel, egy kormánytag munkaviszonyának megszűnése után legalább egy évig nem szabadna olyan vállalkozásban részt vennie, amellyel hivatali ideje alatt közvetlenül foglalkozott. Schröder ugyanis, mint kancellár támogatta az Oroszországból közvetlenül érkező gázvezetékek tervét. Ezt már régóta ellenzik a lengyelek, mert úgy érzik, hogy ezzel a két nagy szomszéd, és tradicionálisan történelmi „ellenfél” (vagy inkább ellenség?) a fejük fölött összejátszik és az átmenő vezetékek díjából származó jelentős bevételtől fosztották meg őket. Hasonlóan értékelik ezt az „udvariatlan” lépést a balti államok – különösen Litvánia – valamint a beloruszok és az ukránok.

A tervek szerint az oroszországi Babayevo-ból induló gázvezeték St. Pétervár-tól északra Vyborg-nál éri el a Finn-öblöt, majd a Balti-tenger alján fut végig egészen az észak-német Greifswald városát.

Az ötletért egyébként Merkel asszony is lelkesedik, hiszen azáltal az orosz gáz közvetlenül érkezik Németországba. Ennek persze meglesz a hátránya, mert így Németország (és az EU) az orosz gáz- és kőolajforrásoktól függ majd. Méghozzá Oroszország látja majd el Németország egyharmadát, és az EU egynegyedét ezzel az energiaforrással.

Schröder, egy külön erre a célra létrehozott vállalat, felügyelő bizottságának lesz az elnöke, konkrétan az Észak Európai Gázvezeték Vállalat részvényesi bizottságának vezetője. A most alakult cég 51 %-ban Gazprom, a fenmaradó 49 % pedig fele-fele (24.5 % - 24.5 %) arányban két német cég (BASF és az E.on) tulajdona. A tervek szerint 2010-re lesz kész a vezetékhálózat. Mivel Törökország felé is épül egy hasonló (orosz) vezeték, mely ugyancsak tenger alatt fogja ellátni olajjal ás földgázzal Dél-Európát. Ily módon az eddigi vezetékek díjaitól szinte egész Kelet-Európa el fog esni, miközben az orosz olaj és földgáz árából Moszkva jelentős bevételekhez jut majd.

Saturday, December 10, 2005

Matthäus nyilatkozott

Lothar Matthäus egy Lipcsében készült interjúban a következőket mondta magáról.

Még mindig a magyar válogatottal van szerződésem, ami az elkövetkező három-négy hétben fog lejárni, de már tárgyalunk. Feltételezem, hogy még két évig a magyarokkal maradok, de a futballban minden lehetséges, és a dolgok gyorsan változnak egyik napról a másikra. Sohasem csináltam titkot abból, hogy szeretnék visszakerülni a napi munkába, ha egy jó klubcsapat érdeklődne utánam. (Matthäus nagy bánata, hogy a válogatottal, ill. annak tagjaival nincs állandó kapcsolatban, úgy, mint ahogy egy egyesületnél ez szokott lenni. – Pocakos). Ez nem muszáj, hogy a Bundesliga legyen. Külföldön is szívesen dolgozom, és épp olyan jól éreztem magam Szerbiában, mint most Magyarországon. Gyakran több elismerést kap az ember külföldön, mint Németországban, ahol a sztársággal sokszor negatív „utóíz” jár.

Friday, December 09, 2005

Magyarország nélkül az Eurovision

Az Eurovision Táncdal Fesztivál német web-oldala szerint Magyarország nem vesz részt a jövő évi 51. európai táncdal versenyen Athénban. Idén tért vissza hazánk erre e nemzetközi versenyre a NOX együttes dalával, ahol 97 ponttal a 12. helyen végzett. A német web-oldal szerint ez ügyben megkeresték az Magyar Televíziót, de még választ nem kaptak, hogy mi történt valójából. Állítólag az MTV hétfőre igért magyarázatot.

.
Háttér
Magyarország 1994 óta vett részt az Euroviziós Táncdal Fesztiválon, és akkor volt a legsikeresebb: Frederika 4. helyezet lett. 1999 és 2004 között nem vettünk részt ezen a nemzetközi versenyen. Idén a NOX 12. lett. Hogy a jövő évi részvételt magyar részről miért mondták le. Ma még nem tudni.

Fejlemény
.
Eurovision 2006

Ketten az Oscar-ért

Hatvan idegen nyelvű film vesz részt a 63. Oscar-on jelentik Hollywoodból. A listát nézve a Sorstalanság mellett Gárdos Péter: A porcelánbaba című alkotása is indul a 2005-ös év legjobb külföldi filmje címért.

Thursday, December 08, 2005

Kérdés - felelet

A BBC Európa napló című rovatának legfrissebb bejegyzését ismereti az origo.hu. Gondolom, az ragadta meg a magyar hírportál szerkesztőit, hogy a brit közszolgálati újságírója (és egyben a naplószerű rovat gazdája) néhány sort jegyzett le Budapest, pontosabban a Parlament szépségéről. A naplórészlet azonban nem csak az Országházról szól(t), hanem aktuális témáról is: egy hosszabb interjú a Budapesten tartózkodott Tony Blair-rel. Ez már a „hazai (brit) közönségnek” szólt, aminek lényegét és értelmét már nem tartotta érdemesnek az origo.hu lefordítani, ill. pontosan idézni. Részlet a magyar változatból:

„…… Mardell (….) interjút készített Tony Blairrel, és az uniós büdzsével kapcsolatban megkérdezte tőle, miért kellene a brit választóknak fizetniük a magyar csatornahálózat és a lengyel metróközlekedés fejlesztéséért. Blair erre azt mondta, ez nem erkölcsi kérdés, hanem a gazdasági önérdek diktálja ezt, a keleti tagállamok fejlesztésével ugyanis kereskedelmi szempontból jól járhat Nagy-Britannia is……” (origo.hu)

Nos, egy nagyon fontos momentum kimaradt. Mark Mardell ugyanis naplójában lejegyezte, hogy miért is tette fel ezt a „provokatív” kérdést. Miért is „provokatív”? (amiről a magyar változat nem tesz említést) Ugyanis, mint Mardell megjegyzi, az EU-ban most folyó költségvetési vitában a politikusok állandóan visszatérő témája, hogy a gazdag nemzetek támogassák a szegény(ebb)eket. De vajon a lakosság, a polgárok is egyetértenek ezzel?
Ehhez még hozzájön, hogy Tony Blair „Új Munkáspárt” (magyarul „Harmadik út”-as) mozgalma is épp azt ostorozza a szigetországban, hogy például a gazdag városrészek adófizetői támogassák a szegénynegyedek iskoláit. Ilyen körülmények között igen kíváncsian várta Blair válaszát a BBC rovatvezetője, hiszen Budapesten (EU szinten) mást mondott, mint amit otthon (Nagy-Britanniában).

Így már érthető, hogy miért mondta a brit miniszterelnök: „ez nem az erkölcsről, hanem a gazdasági önérdekről szól” Majd hozzátette: „a keleti infrastruktúra javítása, javulása a Britanniával való kereskedelmet is javítani fogja.”
(…not an appeal to morality, but to economic self-interest. He says improving the infrastructure of the east will improve trade with Britain.)

Nehéz eset

Polgár Lajos melbourne-i otthonában ...........Photo from The Australian

A The Australian újabb hosszú cikkben foglakozik Polgár Lajossal. Ebből kiderül, hogy az ausztrálok nem sok reményt fűznek ahhoz, hogy a magyarok (rövid idő alatt) elfogadható és korrekt bizonyítékokat fognak tudni produkálni a magát nyilasnak valló melbourne-i férfi ellen. Legalábbis az angolszász “fairség”-nek (fairness) megfelelően. Tom Kramer, - sydney-i holocaustkutató, kinek magyar származású szülei túlérték a vészkorszakot, és PhD-s egyetemi tanár, a téma jó ismerője (könyvet is írt róla) - állítja, hogy nehéz helyzetben vannak a magyarok. Ugyanis abban az időben (1944-1945 tele) akkora káosz uralkodott az országban, de különösen Budapesten, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy “anyagot és/vagy adatot gyűjtsön. Abból az időből alig maradt fenn valami, mint hiteles dokumentum. A (hiteles) szemtanúk felkutatása sem egyszerű – ennyi év után. Tom Kramer szerint, ha egyáltalán vannak bizonyítékok, azok valószínűleg még mindig szovjet-orosz levéltárak mélyén nyugszanak.

Az országos napilap egyúttal interjút készített Polgárral, amelyben az idős férfi elmondja saját verzióját azokról az évekről, időkről. Érdekes, erről a magyar média nem számol(t) be, ezt pótolom most. Az egész beszélgetésből engem egy fordítási “nüánsz” fogott meg igazán. Az angol nyelvű sajtó – szinte kivétel nélkül – “House of Loyalty”-nak nevezi a Hűség Házát (ma Terror Háza, az Andrássy út 60. alatt), ami magyarra visszafordítva (szó szerint) a “Lojalitás Háza”. Polgár azonban kijavítja a riporternőt és következetesen “House of Fidelity”-t mond. És milyen igaza van! Valóban, esetünkben az effajta “hűségre” a fidelity szó a helyes, és nem a loyalty-val. A kettő közti különbséget, pedig vagy valaki érti, érzi vagy sem. A szótárakban ugyanis mindkét (angol) szó első jelentése – magyarul – hűség. Ennyi nyelvészkedés után, lássuk mit mond, mesél a korát meghazudtolóan fiatalos öregúr.

Polgár Lajos felnevet, amikor a riporter megkérdezi: mit szól, hogy a magyar hatóságot népirtással vádolják. “Abszolút ártatlan vagyok. Soha, semmilyen bűnt nem követtem el.” Azon is csak mosolyog, hogy a Hűség Háza (House of Fidelity) parancsnokának hívják, nevezik. “Olyan, hogy parancsnok, sohasem voltam, az dr. Gera József volt, én csak a rám bízott feladatokat láttam el Asszisztens voltam, a munkarendért felelős, mindent felügyeltem”. Majd elmondja, hogy ellentétben a mai Terror Házában berendezett alagsori kínzókamrákkal, az ő idejében azok légópincék voltak. De elismerte, hogy 1944 októberében látott ott hat zsidót. “Meg is kérdeztem: mit keresnek ezek itt? Senki sem bántotta őket, nem úgy néztek ki, mint akiket bántottak. Szépen csöndben ott voltak. Majd azonnal mondtam, hogy hagyják a zsidókat elmenni, mert mi nem tartunk zsidókat ebben az épületben” – emlékezik Polgár Lajos.

Aztán a The Australian-nak elmeséli, hogyan lépett le a katonaságtól és biciklire pattanva ment a Royal Szállóba, ahol Szálasi első kormányülését tartotta. Amint ott várt az előcsarnokban a Nemzetvezető felismerte őt a hívek csoportjában. “Pontosan 10 óra volt, amikor kijöttek” – emlékszik Polgár – “Szálasi az élen, majd a védelmi miniszter és a többiek. Odajött hozzám. Megismert. Régi tagja voltam a Nyilaskeresztes Pártnak. Aztán odafordult a védelmi miniszterhez és azt mondta neki, hogy őt (engem) azonnal vegyen tartalékos állományba, mert szükségünk lesz rá.” Közben magamban eldöntöttem, hogy nem akarok egyetlen minisztériumban sem dolgozni. Én a párttal és a pártban akartam maradni. Dr. Gera, aki (Szálasi) helyettese volt rávágta: “Rendben, maradj a pártban, szükségem van rád!” Az ajánlatot elfogadtam és Gera asszisztense lettem. – meséli Polgár.

Majd két kivégzett mentoráról (Szálasi és Gera) kezd beszélni. “(Szálasi) Egy szent volt. Egy szent ember. Senkinek sem tudott volna ártani. Emlékezett arra, hogy Debrecenben ifjúsági vezető voltam 1942-ben. Amikor kerületi megbízott lettem, minden hónapban felmentem Budapestre tanácskozni. Ott találkoztam Szálasival. Ismert engem. Amikor lent volt Debrecenben akkor is megismert. Találkoztunk vele és ő hallott felőlem. Nagyon jó munkát végeztem, mint körzetvezető, sok új embert hoztam (a mozgalomba).”

Végül egy teljesen új oldaláról ismerhetjük meg Szálasit melbourne-i híve és követője jóvoltából. Polgár ugyanis támogatta Szálasi nagy tervét, hogy utasítsák ki, toloncolják ki (deport) a zsidókat Magyarországról a saját külön államukba. “Szálasi a zsidók legtöbbjét ki akarta tenni Magyarországból. Ez volt a terv. De ennek a leghumánusabb módon kellett volna megtörténnie. Később mesélt nekünk Madagaszkárról, hogy az lakatlan, és 20 millió zsidót is el lehet ott helyezni. Azt mondta (Szálasi): “Cionista vagyok. Ha a cionizmus célja otthont találni a zsidóknak, egy országot a zsidónak, én minden hatalmammal azon leszek, hogy a zsidókat egy új otthonhoz segítsem” – állítja Polgár Lajos, egykori nyilas párttag.

Ötven év távlatából – jegyzi meg a cikk végén a The Australian – a magyar vádhatóság nem fog szemet hunyni Polgár tettei felett, és a magyar hatóságok soraiban kevés támogatót fog találni Polgár, akik szimpatizálnának Szálasiról alkotott véleményével. Mégis, nehezen fognak olyan tanúkat (vagy bizonyítékokat) találni, akik első kézből tudják hitelesen bizonyítani, hogy valójában mi is történt a Hűség Házában.

Tuesday, December 06, 2005

Vallás vagy nemzetiség: a végtelen asszimiláció

Ezzel a címmel írtam egy hosszabb (kétrészes) értekezést ahhoz a hetek óta folyó vitához, mely szerint néhányan nemzetiségnek szeretnék elfogadtatni a magyarországi zsidóságot. A dolog jogi érdekessége, hogy a hatályos törvények szerint bármilyen csoportosulást nemzetiségnek lehet tekinteni, ha ezer aláírást sikerül összegyűjteni. Sajtójelentések szerint senkinek sincs joga az aláírások hitelességét ellenőrizni. A törvény komolyságát nincs jogom megkérdőjelezni, viszont a vallás vagy nemzetiség problematikájáról megvan a véleményem, amit történelmi áttekintéssel igyekszem kifejteni. Akit e téma érdekel, itt olvashat róla.

Monday, December 05, 2005

Biztos, hogy jó ötlet volt?

Hallom, hogy a házszabállyal összeegyeztethetetlen módon az ellenzék frakció-helyettese (hú de bonyolult!), azaz Orbán Viktor felszólította a képviselőket egy perces néma felállásra, a határon túli magyarok iránti tisztelet jeléül. Az országgyűlés elnöke rendre utasította, majd maga is csatlakozott a néma főhajtáshoz.

Ami számomra feltűnt: habár a felszólítás és a tiszteletadás a határon túli (valamennyi) magyarokhoz, ill. magyarokért szólt, Orbán csakis az erdélyieket említette. Bevallom, ez nagyon bántotta az igazságérzetemet. Különösen akkor kaptam fel a fejem, amikor Wass Albert nevét hallottam, mint a szülőföldjükön maradtak (egyik) jelképét. Utána is néztem, nem hallottam-e félre a volt miniszterelnök szavait.

"...Tisztelet a kitartásért a nehéz időkben, hogy évtizedeken át kitartottak mellettünk, csöndben, sok szenvedés között. (....) Emlékezzünk csak Wass Albert, (…..) kitartására és hűségére...."

Ez azért is furcsa volt számomra, mert én Amerikában találkoztam az emigráns íróval, költővel és nem Erdélyben.

Ami aztán végképp kétségbe ejtett, és elgondolkoztatott Orbán parlamenti partizán akciója hallatán, az a következő hír az Internetről:

"......Miután a román hatóságok nem helyezték hatályon kívül a kolozsvári népbíróság ítéletét, Romániában Wass Albert formailag ma is háborús bűnösnek számít. Magyar nyelvű regényei ugyanakkor szabadon vásárolhatók, sőt az eladási statisztikák alapján ő tekinthető az egyik legnépszerűbb írónak az erdélyi magyarság körében....."

Orbán (részben) egy Romániában (még ma is!) háborús bűnös előtti tisztelgésre állítatta fel a magyar országgyűlést? (Mit fog szólni ehhez a külföld?)

Schandl Károly Vilmos

Másfél hete írtam, hogy egy magyar témájú könyv jelent meg a világháló, ill. hirdetik. A hazai közvélemény nem sokat tud a könyv főhőséről Schandl Károlyról. Ezért gondoltam, nem árt megemlítenem blogomban e könyv megjelenését. Legnagyobb meglepetésemre a “comment”-ekben jelentkezett a könyv szerzője és pontosította könyvismertetésemet, kritikámat. Mivel a levelezés angolul folyt, néhány dolgot most megismétlek.

Részlet Kati leveléből édesapjával kapcsolatban:

Schandl Károly Vilmos 1912-ben született a politikus id. Schandl Károly egyetlen fiaként. Károly (Vilmos) édesanyja, Terézia mint hivő katolikus közeli kapcsolatban állt a pálos renddel. Kati édesapja (Károly Vilmos) 1942-ben – 30 évesen – bekapcsolódott egy náciellenes szervezkedésbe, melyet – állítása szerint – a brit titkosszolgálat irányított. A csoport főleg egykori piarista diákokból (Öreg cserkészek) állt. A gellérthegyi Schandl-villáról írtak megegyeznek Csoóri Sándor feljegyzésével.

A család aktívan részt vett a zsidómentésben. Terézia (nagy)anya például egy katolikus öregek otthonába helyezett el hamis papírokkal üldözötteket, mint kisegítő személyzetet. Kati édesapját, Károlyt a Velencei-tó közelében fogták el a szovjetek. Pontosabban az apa azt az utasítást kapta (a britektől?), hogy menjen át a frontvonalon és jelentkezzék a Vörös Hadseregnél. A szovjetek azonban rögtön letartóztatták, és anélkül, hogy bárkit értesítettek volna, a Szovjetunióba hurcolták. Csak 1956 nyarán engedték el. A forradalom idején hagyta el az országot, Londonba ment, de ott a brit titkosszolgálat nem akart tudni róla. Végül Kanadában telepedett le. A további részletek “A Turul kardja” című könyvből tudhatók meg.

Azóta már Henrik angol nyelvű blogja is felfigyelt a story-ra, és így a világhálón egyre többen tudhatják meg (angolul és magyarul) Schandl Károly nem mindennapi történetét.

Friday, December 02, 2005

Ejnye MTI

Az összes magyar hírportál szolgai módon lemásolta az MTI hírét, hogy agyvérzést kapott Habsburg Ottó felesége, majd Ottó „beazonosítása” végett az MTI jelentés utolsó mondtat így hangzik:

„…..Regina 1951-ben ment férjhez az utolsó osztrák császár és magyar király unokájához. (MTI)..."

Kedves MTI, Kedves Vince Matyi,

Habsburg Ottó az utolsó osztrák császár és magyar király ( IV. Károly ) * F I A *.

index.hu
MTVHíradó
uno.hu
gondola.hu
HírTv

.
Fejlemény
Ezt a beírásomat (mint látható) péntek este 19:00 órakor tettem. Az eredeti hír az MTI honlapján így és ekkor jelent meg:

Agyvérzést kapott Habsburg Ottó felesége
2005. december 2. 18:10

A fentebb felsorolt hírportálok azóta, részben kijavították a hibát. Persze a javítás időpontját nem közölték. Időközben Vince Mátyástól, az MTI vezérigazgatójától kaptam egy e-mailt, amelyben elismerte, hogy kollegái hibáztak.
(Lejegyezve: 2005. december 03. 16:45)

Most (03.12.05 18:28h) kaptam meg e-mail-ben az MTI-s kollega magyarázatát a történtekre:

„….Amúgy (….) az MTI (42 perccel a hír kiadása után) magától javította a hibát.……”

Ehhez csak annyit fűznék hozzá: mivel ez a hír fizetős, így a javítás nem érhette el az internetezők többségét. Ők kizárólag a hírportálok, mutációk MTI-vel jelzett híranyagaira támaszkodhatnak, támaszkodhattak. Abban viszont tökéletesen egyetértek, hogy egy magára valamit is adó hírszerkesztő nem használja agyatlanul a copy-paste-t, még akkor sem, ha egy máskülönben megbízható (fizetős) hírforrásról van szó.

Egy kivégzés margójára

Két (aránylag) rövid hír a hazai sajtóban:

Az USA-ban végrehajtották az 1000. halálos ítéletet.
Szingapúrban kivégeztek egy ausztrál drogdealert.

Ez utóbbi hírnél az MTI megjegyezte: “….az ausztrál közvélemény és emberjogi szervezetek elítélték a kivégzést….” Az egyik hírportál pedig tudni vélte, hogy “…Az ausztrál vezetők többször is élesen bírálták a halálbüntetést, "barbárnak" nevezve a törvényeket….”
Aztán a Népszabadság is “rátett egy lapáttal”, amikor ezt írta: “…Howard a melbourne-i 3AW rádióban pénteken hangsúlyozta: közölte a szingapúri kormányfővel, hogy véleménye szerint a kivégzés miatt romlani fognak a két lakosság közötti kapcsolatok…..”

Mr. Howardnak, az egyik melbourne-i magánrádiónak adott interjújából idézett mondat nem egészen így szólt, és a mondat folytatását már nem találta érdemesnek leközölni a legolvasottabb magyar napilap. Az ausztrál miniszterelnök ugyanis az idézett mondatban a “személyes kapcsolatokra lesz hatással” (an effect on the relationship on a people-to-people, population-to-population basis) kifejezést használta, ami azért egy picit árnyaltabb fogalmazás, mint a “romlani fognak”. Különös tekintettel a Népszabadság idézetéből kimaradt, lemaradt(?) gondolatra, mely szerint “az ausztrál kormány nem fog büntető intézkedéseket hozni a szingapúri kormány ellen” (….The government itself is not going to take punitive measures against the government of Singapore,….) Érdekes, a baloldali brit The Independent képes volt erről beszámolni.

Az sem felel meg a valóságnak, amit a már idézett hírportál (politikafórum) állít, hogy bárki is “barbárnak” nevezte a törvényeket. Az ausztrál főállamügyész valóban “barbárnak” nevezte, csak nem a (szingapúri) törvényeket, hanem a kivégzés módját, azaz az akasztást.

És ez az a pont, ahol érdemes kissé közelebről megismerni, mit is jelentett az ausztráloknak ez a melbourne-i idő szerint reggel 9:00 órai kivégzés. (Szingapúrban reggel 6:00 óra volt)

Kezdjük ott, hogy a Morgan közvéleménykutató szerint a megkérdezettek 47 %-a a halálos ítélet mellett volt, 46 %-a ellene. Az ítélet mellett lévők sem voltak biztosak, hogy az akasztás a “leghumánusabb” kivégzési módszer. Ugyanakkor főérvük az volt, hogy ez az egyik leghatásosabb mód a kábítószer ellen. Különösen a kábítószer miatt gyermeküket elvesztett szülők gondolják úgy, hogy nem csak az áldozat, hanem az is halált érdemel, aki terjeszti, kereskedik vele. A kivégzés ellenzői sem kívánják felmenti a 25 éves fiatalembert a bűnösség és a büntetés alól. Ők valójában a halálbüntetés ellen tiltakoztak, amit 1973-ban töröltek el Ausztráliában, ellentétben Szingapúrral, ahol még most is érvényben van.

Szingapúr hajthatatlansága is érthető. A kis városállam az úgynevezett “arany háromszög” (Burma/Myanmar, Laosz és Thaiföld) tőszomszédságában fekszik (Thaifölddel határos), és nem engedheti meg, hogy a kábítószer kereskedelem rajta keresztül történjék. Ezért a nulla tolerancia. A szingapúri belügyminisztérium szerint az ausztrál fiatalembernél talált mennyiség (396 gramm heroin) 26 ezer adag elkészítésére lett volna alkalmas, és utcai forgalmi értéke meghaladja a 750 ezer amerikai dollárt.

A kivégzett fiatalemberrel (Nguyen Tuong Van) szimpatizálók a bűnös mentségére hozzák fel, hogy amikor a szingapúri repülő téren elkapták, azonnal jelezte a hatóságokkal való együttműködési szándékát. Sőt, ez alapján az ausztrál hatóságok elfogták Nguyen ausztráliai kapcsolatát. Ezenkívül, a vietnami származású férfinek nem volt szándékában Szingapúrban kereskedni a nála lévő droggal. Úgy tűnik, ezeket az érveket és körülményeket nem vették figyelembe bírái, épp úgy mint a kegyelemi kérelmet támogatók hosszú névsorát. (az ausztrál vezetőkön kívül pl. az EU vagy XVI. Benedek pápa is ellenezte a kivégzést). Az úgynevezett “boat people” leszármazott Nguyen – mint általában a vietnamiak – katolikus volt, és a melbourne-i katolikus közösséghez tartozott. Nem véletlen, hogy a (katolikus) Szt. Ignác templom harangja ütött huszonötöt a kivégzés pillanatában, jelezve a fiú életének egy-egy évét.

A bulvárlapok beszámoltak arról is, hogy Nguyen ikertestvérén akart segíteni, akinek 30 ezer (ausztrál) dolláros adósága volt/van. A thaiföldi menekült táborban született férfi, mint ausztrál állampolgár ment Vietnamba és Szingapúr érintésével készült hazajönni táskájában a testvére adóságát megváltó “szerrel”. A jelentésekből az is kiderül, hogy a szingapúri törvények szerint a kivégzésnél, ill. előtte a családtagokkal nem érintkezhetnek a halálraítéltek. Állítólag így mindkét fél jobban, könnyebben viseli el az eseményeket. Most a hatóságok azt a kivételes gesztust tették, hogy Nguyen édesanyja és ikertestvére mégis csak elbúcsúzhattak egymástól. A szigorún előírások alól a kivétel annyi volt, hogy megfoghatták egymás kezét. A (búcsú)ölelkezést viszont már nem engedték. A kivégzett drogdealer holttestét kiadták a családnak, és szombaton érkezik Melbourne-be.

A szomorú és sok vitát kiváltó történet legnagyobb tanulsága – remélhetőleg nem csak – az ausztráloknak, azon belül is az ausztrál fiataloknak, hogy tartsák távol magukat a kábítószertől.

.
Fejlemény

Úgy hírlik, Nguyen amolyan búcsúlevelet írt, melyben bocsánatot kér tettéért és arra kéri az ausztrál fiatalokat, hogy tanuljanak esetéből. A levelet szerdán fogják a temetésén ismertetni Melbourne-ben, majd gyászmisét celebrálnak a St. Patrick székesegyházban angolul és vietnámiul, és a gyülekezet előtt ismételten felolvassák üzenetét.
A legfrissebb jelentések szerint több dobozra való levelet írt fogvatartása alatt, amelyeket még nem adták a szingapúri hatóságok a családnak. A borítékok egy részére ráírta, hogy csak halála után bonthatók fel. Nguyen élete lebukásától a bitófáig itt olvasható angolul.

Thursday, December 01, 2005

Már megint a Washington Post

A “Terrorista sejtek megvetették lábukat a Balkánon” címmel közölt írás szerint elsősorban Bosznia lett az európai terrorista merényletek kiindulópontja, központja. Az olvasó első gondolata, hogy talán nem véletlenül jelent meg ez a cikk épp most, az amerikai külügyminiszter európai látogatása előtt abban a napilapban, amely egy hónappal ezelőtt terroristákat titokban fogva tartó és vallató kelet-európai központ(ok)ról adott hírt.

A Belgrádból keltezett riport hírszerzői forrásokra hivatkozva részletesen beszámol arról, hogy az eddigi európai terrortámadások szervezése és kiindulópontja a háromvallású (és nemzetiségű) balkáni államban található. A lap szerint a boszniai háború idején sok muszlim önkéntes érkezett az Arabvilágból és a Közel-Keletről a keresztény (szerb – horvát) túlerő és “atrocitások” (mint később kiderült, tömeggyilkosságok) ellen. Ezek egy része elhagyta a Balkánt, hogy tovább folytassa szentháborúját (jihad) Afganisztánban, ill. Irakban. Viszont sokan, mint bevándorlók letelepedtek, akik közül néhányan mostanra ismét aktivizálták, aktivizálják magukat. A kisebb csoportok tagjai általában bosnyák, török vagy arab származású EU-s (svéd, dán, stb.) állampolgárok. Az amerikai újság részletesen beszámol a legutóbbi letartóztatásokról, mely a nyugati hírszerzés sikerének könyvel el. A kapcsolathálózatok közül kiemeli a cikk a londoni és madridi merényletet, valamint két meghiúsított kísérletet, az egyik színhelye Koppenhága lett volna, a másik, pedig a Vatikán, pontosabban II. János Pál pápa temetése.

Számunkra talán a legfigyelemreméltóbb Abdelmajid Bouchar marokkói állampolgár elfogása Szerbiában és kiadatása Spanyolországnak. Az amerikai napilap úgy tudja, hogy Bouchart a madridi robbantás miatt keresték, körözték. A spanyol hatóságok körbefogták azt az épületet, ahol a (madridi) helyiérdekű vasút elleni merénylet gyanúsítottjait sejtették. A kilátástalan helyzetben a terroristák felrobbantották magukat abban a lakásban, ahol megbújtak. Bouchar épp levitte a szemet, és így nemcsak megmenekült, de el is szökött.

Hírszerzői jelentések szerint Brüsszelbe ment, ahol hamis papírokat, úti okmányokat akart beszerezni. Ez azonban nem sikerült neki, mivel vagy segítőit már lefogták, vagy a lebukás elől elmenekültek. Bouchar ekkor elindult a Balkán felé. Szerb források szerint annak reményében tette ezt, hogy Boszniában vagy Koszovóban legális papírokhoz juthat és eltűnhet a Közel-Keleten. A szerb hatóságokat is meglepte, amikor egy Brüsszelbe tartó vonaton elkapták az elegáns öltönyben üzletembernek álcázva utazó terroristát. Először hamis okmányokkal utazó illegális bevándorlónak nézték, és csak őrizetbe vételekor jutott a szerbek eszébe, hogy a férfitől ujjlenyomatot vegyenek, majd összehasonlítsák az Interpol által kiadott körözésekkel. A dolog pikantériája, hogy Bouchar előzőleg osztrák és magyar börtönök vendége is volt, mint illegális bevándorló, de egyik hatóságnak sem jutott eszébe a terrorista ujjlenyomatát ellenőrizni.

Pocakos News