Egy kivégzés margójára
Két (aránylag) rövid hír a hazai sajtóban:Az USA-ban végrehajtották az 1000. halálos ítéletet.
Szingapúrban kivégeztek egy ausztrál drogdealert.
Ez utóbbi hírnél az MTI megjegyezte: “….az ausztrál közvélemény és emberjogi szervezetek elítélték a kivégzést….” Az egyik hírportál pedig tudni vélte, hogy “…Az ausztrál vezetők többször is élesen bírálták a halálbüntetést, "barbárnak" nevezve a törvényeket….”
Aztán a Népszabadság is “rátett egy lapáttal”, amikor ezt írta: “…Howard a melbourne-i 3AW rádióban pénteken hangsúlyozta: közölte a szingapúri kormányfővel, hogy véleménye szerint a kivégzés miatt romlani fognak a két lakosság közötti kapcsolatok…..”
Mr. Howardnak, az egyik melbourne-i magánrádiónak adott interjújából idézett mondat nem egészen így szólt, és a mondat folytatását már nem találta érdemesnek leközölni a legolvasottabb magyar napilap. Az ausztrál miniszterelnök ugyanis az idézett mondatban a “személyes kapcsolatokra lesz hatással” (an effect on the relationship on a people-to-people, population-to-population basis) kifejezést használta, ami azért egy picit árnyaltabb fogalmazás, mint a “romlani fognak”. Különös tekintettel a Népszabadság idézetéből kimaradt, lemaradt(?) gondolatra, mely szerint “az ausztrál kormány nem fog büntető intézkedéseket hozni a szingapúri kormány ellen” (….The government itself is not going to take punitive measures against the government of Singapore,….) Érdekes, a baloldali brit The Independent képes volt erről beszámolni.
Az sem felel meg a valóságnak, amit a már idézett hírportál (politikafórum) állít, hogy bárki is “barbárnak” nevezte a törvényeket. Az ausztrál főállamügyész valóban “barbárnak” nevezte, csak nem a (szingapúri) törvényeket, hanem a kivégzés módját, azaz az akasztást.
És ez az a pont, ahol érdemes kissé közelebről megismerni, mit is jelentett az ausztráloknak ez a melbourne-i idő szerint reggel 9:00 órai kivégzés. (Szingapúrban reggel 6:00 óra volt)
Kezdjük ott, hogy a Morgan közvéleménykutató szerint a megkérdezettek 47 %-a a halálos ítélet mellett volt, 46 %-a ellene. Az ítélet mellett lévők sem voltak biztosak, hogy az akasztás a “leghumánusabb” kivégzési módszer. Ugyanakkor főérvük az volt, hogy ez az egyik leghatásosabb mód a kábítószer ellen. Különösen a kábítószer miatt gyermeküket elvesztett szülők gondolják úgy, hogy nem csak az áldozat, hanem az is halált érdemel, aki terjeszti, kereskedik vele. A kivégzés ellenzői sem kívánják felmenti a 25 éves fiatalembert a bűnösség és a büntetés alól. Ők valójában a halálbüntetés ellen tiltakoztak, amit 1973-ban töröltek el Ausztráliában, ellentétben Szingapúrral, ahol még most is érvényben van.
Szingapúr hajthatatlansága is érthető. A kis városállam az úgynevezett “arany háromszög” (Burma/Myanmar, Laosz és Thaiföld) tőszomszédságában fekszik (Thaifölddel határos), és nem engedheti meg, hogy a kábítószer kereskedelem rajta keresztül történjék. Ezért a nulla tolerancia. A szingapúri belügyminisztérium szerint az ausztrál fiatalembernél talált mennyiség (396 gramm heroin) 26 ezer adag elkészítésére lett volna alkalmas, és utcai forgalmi értéke meghaladja a 750 ezer amerikai dollárt.
A kivégzett fiatalemberrel (Nguyen Tuong Van) szimpatizálók a bűnös mentségére hozzák fel, hogy amikor a szingapúri repülő téren elkapták, azonnal jelezte a hatóságokkal való együttműködési szándékát. Sőt, ez alapján az ausztrál hatóságok elfogták Nguyen ausztráliai kapcsolatát. Ezenkívül, a vietnami származású férfinek nem volt szándékában Szingapúrban kereskedni a nála lévő droggal. Úgy tűnik, ezeket az érveket és körülményeket nem vették figyelembe bírái, épp úgy mint a kegyelemi kérelmet támogatók hosszú névsorát. (az ausztrál vezetőkön kívül pl. az EU vagy XVI. Benedek pápa is ellenezte a kivégzést). Az úgynevezett “boat people” leszármazott Nguyen – mint általában a vietnamiak – katolikus volt, és a melbourne-i katolikus közösséghez tartozott. Nem véletlen, hogy a (katolikus) Szt. Ignác templom harangja ütött huszonötöt a kivégzés pillanatában, jelezve a fiú életének egy-egy évét.
A bulvárlapok beszámoltak arról is, hogy Nguyen ikertestvérén akart segíteni, akinek 30 ezer (ausztrál) dolláros adósága volt/van. A thaiföldi menekült táborban született férfi, mint ausztrál állampolgár ment Vietnamba és Szingapúr érintésével készült hazajönni táskájában a testvére adóságát megváltó “szerrel”. A jelentésekből az is kiderül, hogy a szingapúri törvények szerint a kivégzésnél, ill. előtte a családtagokkal nem érintkezhetnek a halálraítéltek. Állítólag így mindkét fél jobban, könnyebben viseli el az eseményeket. Most a hatóságok azt a kivételes gesztust tették, hogy Nguyen édesanyja és ikertestvére mégis csak elbúcsúzhattak egymástól. A szigorún előírások alól a kivétel annyi volt, hogy megfoghatták egymás kezét. A (búcsú)ölelkezést viszont már nem engedték. A kivégzett drogdealer holttestét kiadták a családnak, és szombaton érkezik Melbourne-be.
A szomorú és sok vitát kiváltó történet legnagyobb tanulsága – remélhetőleg nem csak – az ausztráloknak, azon belül is az ausztrál fiataloknak, hogy tartsák távol magukat a kábítószertől.
.
Fejlemény
Úgy hírlik, Nguyen amolyan búcsúlevelet írt, melyben bocsánatot kér tettéért és arra kéri az ausztrál fiatalokat, hogy tanuljanak esetéből. A levelet szerdán fogják a temetésén ismertetni Melbourne-ben, majd gyászmisét celebrálnak a St. Patrick székesegyházban angolul és vietnámiul, és a gyülekezet előtt ismételten felolvassák üzenetét.
A legfrissebb jelentések szerint több dobozra való levelet írt fogvatartása alatt, amelyeket még nem adták a szingapúri hatóságok a családnak. A borítékok egy részére ráírta, hogy csak halála után bonthatók fel. Nguyen élete lebukásától a bitófáig itt olvasható angolul.
posted by Pocakos @ 12:57 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home