Az igazi Trebitsch
Meglehetősen szűkszavú jelentéseket olvastam magyar médiában (MNO , MTV/MTI) a 91 éves korában, hétfőn elhunyt Trebitsch Gyulával kapcsolatban. Pedig többet érdemelt volna. Kezdjük ott, hogy a magyar filmipar egyik megalapítója volt, mint arról a “magyar.film.hu” is beszámol.A német lapok, pedig szinte kivétel nélkül megemlékeznek Trebitsch Gyuláról, akit a háború utáni (nyugat)német filmgyártás egyik nagyjának tekintik, ha nem a legnagyobbnak. Valóságos legendákat közölnek a 20. század kiválóságáról, aki mindent átélt, amit a múlt században csak lehetett.
Budapesten született 1914-ben, egy hivatalnok családba, ahol apja és nagyapja is azt tanácsolat: “Fiam bármi legyél, csak hivatalnok ne.” A fiatal Trebitschnek annyira megtetszett a mozi, hogy elszegődött a budapesti UFA-hoz gyakornoknak. “Mint próbaidős, az első három hónapban fizetés nélkül dogoztam” – mesélte nem kis büszkeséggel később. A “magyar király filmvetítő” diplomával, vagy inkább oklevéllel(?), 22 éves korábban megalapította az Objektív-Film vállalatot, melyről a az internetes filmtörténeti lexikon ezt írja:
Objektív Film Kft.
A 30-as évek egyik legjelentősebb filmkölcsönző, filmgyártó és filmforgalmazó cége volt 10.000 pengő törzstőkével. Telephelye Budapesten, a XIV. kerületben, a Gyarmat u. 39. szám alatt volt. 1937 őszétől Budapest Film Rt. néven működött tovább.
A németnyelvű megemlékezések szerint az Objektív Film az “árjásítás” áldozata lett, majd Trebitsch-t zsidó származása miatt 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra vezényelték, aknaszedésre. Aztán jöttek a koncentrációs táborok, és végül a Ludwigslust melletti Wöbbelinben az amerikaiak szabadították fel. Két testvére (Zoltán és Otto) haláltáborokban pusztult el, szülei, pedig Budapesten vészelték át az üldöztetéseket Raoul Wallenberg segítségével, majd kivándoroltak Izraelbe. Gyula az átélt borzalmak ellenére német földön maradt, és a brit megszálló parancsnokságon kért engedélyt két Hamburg környéki mozi megnyitásához.
A Németországban maradás fő oka, azonban a szerelem volt, mivel megismerkedett Erna Sander filmgyári öltöztetőnővel, aki hamburgi volt, és az Istenért sem akarta szülővárosát elhagyni. Trebitsch filmes karrierje igazán akkor indult kezdődött (újra), amikor találkozott a náci üldözött Walter Koppel-lel, és megalapították a Real Film vállalatot. A cég nemcsak kulturális küldetést teljesített a romokban heverő Németországban, de munkalehetőséget is adott. Az egyik statiszta - a későbbi (nyugatnémet) kancellár - az akkor még diák Helmut Schmidt volt. Trebitsch halálhírét az egykori kancellár felesége: Loki meleghangú interjúban kommentálta. Talán a legrészletesebb életrajzot a hamburgi Esti Lap, a Hamburger Abendblatt közölte.
Viszont átböngészve a németnyelvű újságokat, a Berliner Morgenpost cikkírója tesz egy nagyon érdekes megjegyzést: Trebitsch Gyula 119 évig akart élni, akárcsak Ábrahám proféta, és ahonnan az “Isten éltessen 120 évig” (bis hundertundzwanzig) – ezek szerint zsidó - köszöntés származik.
Mindig tanul az ember. Köszönöm Gyula!
posted by Pocakos @ 12:57 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home