Thursday, May 29, 2008

Gyorshír a magyar médiának

Egy névtelen hozzászóló ma reggel arról értesített, hogy sokkal több magyar vonatkozása van a napokban elhunyt legöregebb németnek, mint azt - a hírügynökségi jelentésekből - eddig sejteni lehetett. (és amiről tegnap be is számoltam - lásd ITT ) Ime:

Künstler úr fia és unokája Budapesten él. Idén 2008-ban halála előtt hazalátogatott, ahol egy véletlen baleset során combnyaktörést szenvedett. A Szent János kórházban áldatlan körülmények között kezelték. Amint helyzete stabilizálódott Németországba visszaszállították. lb_kredatus@hotmail.com

No comment. Csak köszönet a beírónak! ;-)

Wednesday, May 28, 2008

Magyar volt a legöregebb német

Gyorshír: úgy tűnik, Künstler úr még magyarabb, mint gondoltam, és alábbi bejegyzésemben kifejtem. Egyik kedves, de névtelen hozzászóló ezt közölte (lásd # 2 comment)

Künstler úr fia és unokája Budapesten él. Idén 2008-ban halála előtt hazalátogatott, ahol egy véletlen baleset során combnyaktörést szenvedett. A Szent János kórházban áldatlan körülmények között kezelték. Amint helyzete stabilizálódott Németországba visszaszállították.
(2008. május 29. de. 10:00)



- . -

Miközben Németország a legöregebb németet gyászolja, addig a magyar média a K.u.K Monarchia utolsó veteránjaként emlegeti a 107 éves korában elhunyt Franz Künstler-t. Ez még elfogadható, hiszen német nyelvű nekrológjában mindenhol megemlítik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia keleti felében, Magyarországon született. Pontosabban Soosd-on vagy Soost-on, ami ma Romániához tartozik. Hogy pontosan hol is található ez a dél-magyarországi város (südungarische Stadt Soosd), nem sikerült kiderítenem, még az Internet segítségével sem.

De ez legyen a legnagyobb baj. ** Sokkal érdekesebb a magyar nyelvű hírek összehasonlítása a némettel, például a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) nekrológjával.

Az, hogy Künstler úr születési helyét a magyar hírközlők mellőzik, még csak elmegy. Habár az index.hu megemlíti, hogy a mai Románia területén látta meg a napvilágot az utolsó K.u.K-ás veterán.

A Független Hírügynökség szerint Németország északi részén élt a most elhunyt. Az MTI-re hivatkozva a Fidesz gyorshíre viszont a délnyugat-németországi Niederstetten városát nevezi meg, és tájolja be az elhalálozás helyét. Ezzel szemben Niederstetten, Baden-Württemberg tartomány északi részén található. Ha ránézünk a térképre, akkor valahol „középen” a Majna menti Frankfurt közelében kell keresnünk.

A magyar változatbánáti sváb”-nak nevezi származásilag emberünket, ugyanakkor a FAZ a „Donauschwabe” (dunai, Duna-menti svábok) elnevezést használja. A wikipedia szerint a bánáti svábok Nyugat-Romániában, Temesvár környékén élnek/éltek, a dunai vagy Duna-menti svábok viszont a Vajdaságban (Szerbia), Szlavónia (Horvátország) és Dél-Magyarország területén. Megjegyzem Baden-Württemberg szövetségi tartomány, Stuttgart fővárossal a „svábok” földje, hazája: Svábia (Schwaben).

De fogadjuk el, hogy a Donauschwaben és a Banater Schwaben között nincs akkora különbség, hogy ezt továbbragozzuk.

Most pedig lássuk, mi maradt ki a magyar hírekből. Künstler még 17 éves volt, amikor 1918. januárban a katonaorvos alkalmasnak találta katonai szolgálatra. (Ne feledjük, 1900. július 24-én született, és az I. világháború 1918. november 11-én ért véget!). Márciusban már kint volt az olasz fronton, a magyarok számára sem ismeretlen Piave-nál. A két háború között Budapesten élt, és egy vaskereskedésben dolgozott. A második világháború idején a Magyar Királyi Hadseregben szolgált a keleti fronton, (motoros) futár volt Ukrajnában.

Itt álljunk meg! Ez a magyar hírekben így jelent meg:

1942-ben hat hónapig mozgópostásként szolgált Ukrajnában.

Hogy ezt a „mozgópostás” elnevezést, mint katonai beosztást honnan vették a magyar hírszerkesztők, nem tudom. Egy biztos, minden postás „mozgó”, amíg él. De a Kurier, magyarul „futár”-t jelent. Sőt, van ilyen nevű újság is, viszont „Mozgópostás” nevű lapról még nem hallottam. (Most látom, az angol nyelvű hírekben "mobile courier" szerepel, de ez sem "mozgó"-t jelent, hanem - katonai értelemben - motoros futárt). Ugyanakkor a vonatokon levélválogatásra, szortírozásra berendezett kocsit valóban mozgópostának hívják. Csakhogy ilyen munkát miért vállalt volna Künstler úr Ukrajnában? Azért elég rafinált, hogy a magyar hadsereget meg sem említik a magyar források, sőt azt sem, hogy Künstler Ferenc 46 éves koráig, azaz 1946-ban történt kitelepítéséig, születése óta(!) magyar állampolgár volt!

Ami pedig végképp megdöbbentő, az a magyar változatok hallgatása a FAZ nekrológja azon részéről, miszerint: Franz Künstler-t a nyilasok elfogták és statáriális bíróság elé állították. Nagy szerencséjének tartotta, hogy sikerült lefizetnie fogvatartóit és így a kivégzése előtti pillanatokban meg tudott szökni.

A 107 éves legöregebb németet gyászolja 86 éves fia, Franz, aki ugyancsak magyar állampolgárnak született.


.
Kiegészítés

** Köszönet geri-nek (lásd #1 comment), hogy megtalálta Künstler Ferenc szülőhelyét Temesvártól délre: Sósd / Şoşdea / Sósdia / Waldau, Romania. Egy kis keresgélés után kiderült, hogy volt/van egy kastély is itt, mely a Lopresti bárók tulajdona volt. Lopresti Árpád báró haláláról a New York Times November 28, 1881, Wednesday számában is megemlékeztek. A báró arról volt híres, hogy nem fizetett adót. Kutyákkal tartotta távol az idegeneket, különösen az adószedőket. Végül a hadsereget hívták segítségül, de ekkor Lopresti báró azt mondta, hogy felrobbantja kastélyát, ha a katonaság megindul. A New York Times szerint a 80.000 forint adótarozást felhalmozott báró halálakor valóban találtak robbanószert a kastély pincéiben.

Hála a Google-nak, kiderült, hogy Lopresti báróról Jókai is megemlékezett, mint a 1848-49-es szabadságharc egyik lelkes támogatójáról, aki saját költségén állított fel szabad huszárcsapatot. Több cikk is foglalkozik báró Lopresti Árpáddal, amiből kiviláglik, hogy nagy patrióta és adakozó volt, ugyanakkor valószínűleg Kossuth-hoz fűződő barátsága, valamint osztrák ellenessége miatt tagadta meg az adófizetést, és emlékezett meg halálakor róla a New York Times is.



.
Megjegyzés
Ha valakit érdekel Franz Künstler (részletes) története, annak figyelmébe ajánlom a Cicero nevű magazinban megjelent (német nyelvű) interjút.

.

Saturday, May 24, 2008

A kiadatás sarkalatos pontja

A Tudatlanság vagy szándékosság című bejegyzésemre a következő e-mail-t kaptam:

"......gebedjek meg, ha ertem ;) Nyilvan baromira nem ertem az ausztral igazsagszolgaltatas felepiteset, de Pauline Caust szerepe nekem felfoghatatlan: egyreszt ugyved, amit meg ossze tudok kotni azzal, hogy a MK megbizottja, de mashol meg ugyesz, illetve a vadat kepviselo allami ugyeszsegi megbizott - hogy jon ossze az, hogy valaki egyszerre kepviselje a magyar es az ausztral allamot?........"

Válaszomat itt teszem közzé

Valószínűleg nem fejeztem ki magam egyértelműen.

Van egy "eset", egy ügy. Valakit bíróság elé akarnak állítani. Ilyenkor az alapállás: vád és védelem. Mindkettőt ügyvéd képviseli. A vád képviselője az ügyész, a védelemé a védőügyvéd.
Ez Magyarországon is így van:
"......(az ügyész) A bírósági eljárásban:
Közvádas (hivatalból üldözendő) ügyekben képviseli a vádat, a bírósági tárgyaláson részt vehet és indítványokat tehet annak döntése előtt, büntetőügyek iratait magához kérheti, jogorvoslati jogokat gyakorol, polgári peres és nemperes eljárást indíthat
...." (wikipédia)

Pauline Caust foglalkozására nézve ügyvéd (lawyer), az ausztrál államszövetségi Főügyészség (Commonwealth Director of Public Prosecutions - DPP) kiadatással foglalkozó ügyosztály (Prosecutions Branch) tagja, a vád képviselője.
A vádló a magyar állam, ergo Pauline Caust asszony a magyar államot képviseli.

Az ausztrál államot a *bíró* képviseli! (kiadatási ügyben)

A bírónak nem feladata a vádlott (Zentai) bűnösségének megállapítása! Az (ausztrál) államot képviselő (helyi, nem szövetségi!) bíró feladata annak megállapítása, hogy alapos-e a vád, és a kiadatási kérelem megfelel-e a nemzetközi, de mindenekelőtt a két ország közötti egyezménynek, azaz "egy állampolgárunkat kiadhatunk-e egy idegen országnak" ?!!!! Zentai bűnösségének megítélése és elítélése a vádló fél, a magyar állam és bíróság feladata.

Tehát, Pauline Caust nem képviseli az ausztrál államot! Hogyan is képviselné, hiszen egy rendes, törvénytisztelő és adófizető polgáráról van szó, aki (mint ausztrál!) a légynek sem ártott. Ez itt az igazi dilemma! Erről szól a kiadatás!

Különben saját állampolgárt nem szoktak kiadni. A kiadatási egyezmények elsősorban azért születnek, hogy ha valaki bűnt követ el (pl. Kulcsár Attila) és külföldre menekül, akkor ki tudják kérni és a kölcsönösség alapján kiadni. Saját állampolgárát - ahol komolyan veszik az állampolgárságot! - nem adja ki egyetlen ország sem "az akkor is a mi kölykünk" elv alapján. (majd mi elővesszük és megbüntetjük, tessék megmondani mit csinált, és ha az nálunk is bűn, akkor elítéljük). Ha Kulcsár osztrák állampolgár (is) lett volna, soha nem adják ki!

Elárulom, hogy Zentai-ra az ügy kipattanásával egy időben (2005 nyara) Magyarországon folyt kettősállampolgársági vita irányította figyelmemet. Eredeti szándékom az volt, hogy felhívjam a hazai közvélemény figyelmét az állampolgárság jelentőségére. Hogy az államra milyen óriási felelősség hárul, ha komolyan veszi polgárai védelmét, függetlenül attól, hogy milyen bűnt követtek el. Ezért ellenzem a „kettősállampolgárság” milliós nagyságrendű osztogatását, miközben a hazai 10 millió tagjait sem képesek tisztességesen megvédeni, vagy képviselni a világban.

Az ENSZ szerint állampolgárságtól senkit sem lehet megfosztani! Ez a náci időkre vezethető vissza, amikor az állam vallás és származás alapján fosztotta meg egyes tagjait állampolgárságuktól. Hasonló volt a szovjet gyakorlat is, de az, politikai, ideológiai alapon történt. Az állampolgárságtól való elbocsátást, viszont bárki kérheti. Ez személyi jog! Az ausztrálok nagyon komolyan veszik az állampolgárság intézményét, és, mint „bevándorló ország”, nem tesznek különbséget az ott születettek és a később érkezettek között. Ez a Zentai ügy sarkalatos pontja. Az USA ügyesen megoldotta ezt a problémát: aki bevándorláskor hazudott, hamis adatokat adott, eltitkolta, letagadta addigi életének bizonyos részleteit, azaz félrevezette a hatóságokat, attól bármikor (azonnal) meg lehet vonni az USA állampolgárságot, és kiutasítani az országból! Most ennek bevezetésen gondolkoznak az ausztrálok is, mert nem szeretik, hogy a világ "megvetéssel" néz rájuk.

Ezt a magyaroknál nem érzem, nem tapasztalom. Azon a Top 10-es náci listán, amit a Wiesenthal Központ a hó elején közzétett (és ami miatt az ausztrálok szégyenkeznek), két magyar is szerepel! A harmadik legkeresettebb a Budapesten élő Képíró Sándor, és a hetedik helyen szereplő kiadatásra váró Zentai. Még nem olvastam olyan cikket a magyar sajtóban, hogy bárki is szégyenkezett volna, hogy két magyar is van ezen a „(szégyen)listán”.





.
A Zentai story


Friday, May 23, 2008

Plusbrief Individuell

Ez a neve a Német Posta (Deutsche Post) legújabb szolgáltatásának. A remek ötlet lényege: bárki otthon komputerével megtervezheti saját „személyre szabott” levélbélyegét, amit aztán e-mail-en elküld a postának, és hat munkanapon belül megkapja az egyéni tervezésű bélyeggel ellátott borítékokat. A posta web-oldalán még ötleteket is találhatunk a sajáttervezésű bélyegekre.

Mint arról a Mecklenburg-Vorpommern-i szocdem fiatalok (JuSo) antifasiszta web-oldala (Endstation Rechts) beszámol, ezt a remek postai ötletet használták ki a neo-nácik, amikor Rudolf Heß fényképével készült bélyeges borítékokat rendeltek meg, amit a Német Posta le is szállított. A posta elismerte, hibázott, de azzal védekezett, hogy igen nehéz ellenőrizni és kiszűrni az ilyen eseteket. Ígéretet tettek, hogy a megrendeléseknél a jövőben jobban odafigyelnek a tiltott témákra és anyagokra.

Rudolf Heß, a „Führer (Hitler) helyettese” néven került be a világtörténelembe, annak ellenére, hogy a Szovjetunió elleni invázió előestéjén (1941. május 10.) Skóciába repült, hogy állítólag különbékét kössön a britekkel. Küldetése azonban kudarcba fulladt, mivel földre érése után lefogták, és hadifogolynak tekintették. A náci propaganda árulásról beszélt, és Heß-t elmebetegnek nevezte. Örök rejtély, hogy valóban egyéni akció volt-e, vagy sem. A háború után a nürnbergi perben életfogytiglan börtönre ítélték, és a győztes hatalmak (amerikai, szovjet, brit és francia) katonái, havonta váltva egymást, a Nyugat-Berlinben lévő Spandau-i börtönben őrizték. A Szovjetunió még akkor sem járult hozzá szabadon bocsátásához, amikor Rudolf Heß már a speciális börtön egyetlen (háborús bűnös) foglya volt. Több mint 45 évi fogság után, 1987-ben (családja szerint kétes körülmények között) börtön cellájában öngyilkos lett. 1941-es akciója miatt a neo-nácik „a béke követé”-nek tekintik Hitler egykori helyettesét.

Wednesday, May 21, 2008

Tudatlanság vagy szándékosság?

Pontosítás, kiegészítés a bejegyzés alján (május 24. 2008)

A magyar média (élén az MTI-vel) megint valami bődületes marhasággal hitegeti a hazai közvéleményt. Az internetes hírportálok, napilapok online változatai főcímben kürtölik világgá (persze csak magyarul!) „Zentai ügyvédeinek kudarca” (lásd hirkereso.hu), hogy idén augusztusra tűzték ki az egykori magyar katona kiadatási meghallgatását.

Az MTI-re hivatkozva a Népszabadság Online keretes írásában szó szerint idézi a Magyar Távirati Irodát:

"......Zentai Károly ügyvédjeinek kudarcaként értékeli a The Australian című lap a perthi bíróság keddi döntését, miszerint augusztusban megtartják a meghallgatást a háborús bűncselekménnyel vádolt 86 éves férfi kiadatási ügyében. Zentai ügyvédjeinek "nem sikerült tovább halogatniuk a bírósági meghallgatást, miután a Nemzetközösségi Főügyészség vezetője (Commonwealth Director of Public Prosecution - DPP) időpocsékolásnak bélyegezte próbálkozásukat, hogy csak egy előzetes meghallgatásra kerüljön sor" az ügyben - áll a lap internetes oldalára szerdán felkerült cikkben. (MTI).......(NOL)

Kezdjük ott, hogy nem az ausztrál napilap értékeli kudarcnak Zentai ügyvédeinek teljesítményét, hanem a Magyar Köztársaságot képviselő ügyvédnő: Pauline Caust. Alana Buckley-Carr mai (május 21) tudósításának címe: Kitűzték Zentai meghallgatásának időpontját. Alcíme, pedig idézi a vádat képviselő állami ügyészségi megbízott elégedettségét, hogy a bíróság nem adott helyt Zentai ügyvédjének időhúzó javaslatára. Dennis Barich védőügyvéd ugyanis az ügy „politikai jellege” miatt „előzetes meghallgatást” indítványozott a tegnapi tárgyalást vezető bírónőnek Elisabeth Woods-nak. Ha ehhez a bírónő hozzájárul, akkor Zentai meghallgatását csak valamikor jövőre lehetett volna valójában kitűzni. A kiadatást és a magyar államot képviselő ügyésznő, Pauline Caust ez ellen erélyesen tiltakozott, és megjegyezte, hogy ez az eljárási forma felesleges időhúzás (lenne), különös tekintettel, hogy az „előzetes meghallgatás”-ra vonatkozó törvényt Nyugat-Ausztrália (WA – fővárosa Perth) szövetségi államban, 2002-ben már eltörölték. Woods bírónő helyt adott Caust ügyésznő tiltakozásának, és idén augusztus 18-ára kitűzte Zentai kiadatási meghallgatását.

Ez történt. Ebből csinált az MTI egy kisebb fajta szenzációt a bulvárosodásra egyre kapósabb magyar média számára.

Néhány tény.

Ausztrália Államszövetség (Commonwealth of Australia), valamennyi szövetségi államban van Főügyészség. A Szövetségi Főügyészség (Commonwealth Director of Public Prosecutions - DPP) jelenlegi vezetője, igazgatója (Director) Chris Craigie SC, aki 2007. október 13. óta tölti be ezt a tisztséget, melyet kinevezés alapján hét évig tölt be. A nyugat-ausztráliai (Perth) Főügyész, kinek titulusa „igazgatóhelyettes” (Deputy Director), Ros Fogliani.

A The Australian-ból idézett ügyészasszony öröme érthető, elvégre Zentai védői ellenérdekeltek: ők a kiadatás ellen küzdenek, melynek része az időhúzás is. Caust asszony pedig három éve nem tudja elérni, hogy legalább a meghallgatásig eljusson az ügy. Öröme valóban szívből jöhet, hiszen az index.hu pont egy évvel ezelőtt (2007. május 30.) már idézte Pauline Caust-ot a „Nem húzhatja tovább Charles Zentai” című beszámolóban.




Pontosítás, kiegészítés (május 24, 2008)

A következő e-mail-t kaptam:

"......gebedjek meg, ha ertem ;) Nyilvan baromira nem ertem az ausztral igazsagszolgaltatas felepiteset, de Pauline Caust szerepe nekem felfoghatatlan: egyreszt ugyved, amit meg ossze tudok kotni azzal, hogy a MK megbizottja, de mashol meg ugyesz, illetve a vadat kepviselo allami ugyeszsegi megbizott - hogy jon ossze az, hogy valaki egyszerre kepviselje a magyar es az ausztral allamot?......"

Válaszomat ITT tettem közzé. (kattints rá!)


.
A Zentai story



Tuesday, May 20, 2008

Augusztus 18.

Erre a napra tűzte ki a perth-i bíróság Charles Zentai Károly meghallgatását a magyar kiadatási kérelemmel kapcsolatban. A mai tágyalásnak ez volt az egyetlen pontja. A bíróságon Zentai nem jelent meg, csak ügyvédje és fia. A meghallgatási időpont kihirdetése után az újságírókkal közölték, hogy Zentai orvosi vizsgálatra volt ma berendelve az egyik (helyi) klinikára. Ügyvédje szerint ennek nincs jelentősége az augusztusi meghallgatás szempontjából. Ugyanakkor jelezte, hogy mind ő, mind Zentai családja mindent elkövetnek a kiadatás megtagadása érdekében. A 87 éves egykori magyar katona egészségi állapotán kívül a reá váró budapesti bíróság illetékességét vonja kétségbe Zentai védelme. A magyar katonai bíróság ugyanis nem azonos értékű az ausztrál vagy bármely más külföldi (polgári) bírósági eljárással. Sőt, a védelem érvei szerint a magyarországi katonai bíróság intézménye a háború utáni szovjet megszállás idejéből származik, amely akkoriban népbíróság néven működött. Ez az igazságszolgáltatási forma, és bírói gyakorlat (a három bíróból álló tanács) a mai napig is fennáll, és az ausztrál újságoknak nyilatkozó magyar katonai ügyész is azt magyarázta, hogy a magyar (katonai) jogrendben három (független) bíró dönti majd el Zentai bűnösségét. Ráadásul két volt katonatársa ellen a népbíróság által lefolytatott per akkori tanúvallomásai alapján. *



*
Részletek a korabeli jegyzőkönyvek alapján született írásból (teljes szöveg)

".........A budapesti Dózsa György utat 1944 őszén Aréna útnak nevezték. Akkoriban az 51. szám alatti laktanyában (Vonat laktanya) volt az I. számú fogatolt vonatosztály körlete. Az alakulat parancsnoka Máder Béla százados, a helyettese Nagy László volt, az egyik beosztott tiszt Zentai (vagy Zentay) Károly zászlós.
(....)
A háború után Máder Béla századost és Nagy Lajos főhadnagyot felelősségre vonták. Az eljárás során közvetlen bizonyíték nem került elő. (...) Maradnak tehát a tanúvallomásokról készült jegyzőkönyvek, amelyeket a Budapesti Népbíróság megmaradt iratai között, a Fővárosi Levéltárban őriznek. Azok között van a Zentai Károlyra vonatkozó iratok dossziéja is. A Nagy és Máder ügyében kihallgatott tanúk is többször beszéltek Zentai zászlósról.
(....)
Máder Bélát az amerikai hadsereg 1945-ben kiszolgáltatta a magyar hatóságoknak, a budapesti népbíróság 1946. március 21-én életfogytiglani kényszermunkára ítélte, 1956 szeptemberében szabadult. Nagy Lajost szovjet hadifogság után 1947 nyarán állították elő, az év végén került bíróság elé. A Budapesti Népbíróság 1948. február 26-án más bűncselekmények mellett Balázs Péter meggyilkolásában is bűnösnek mondta ki, és ezért halálra ítélte. A köztársasági elnök kegyelme folytán a büntetést életfogytig tartó kényszermunkára változtatták. 1956 végén elhagyta az országot.........."


.
A Zentai story





Monday, May 19, 2008

Fáziskésés vagy hanyagság

A Népszabadság online változata az utóbbi időben főoldalán előszeretettel ajánlja hétvégi hely-, ill. hírkitöltő, a szakzsargonban „konzerv” anyagnak nevezett, berlini tudósításait. Tegnap (vasárnap) például „Legyilkolt magyar zsidók egy brandenburgi tömegsírban?” címmel egy év eleji hírrel rukkolt elő Dési András. Az esetről már 2008. január 16-án számolt be az MTI-re hivatkozva az index.hu. A terjedelmes beszámoló néhány mondata is mintha visszaköszönne Dési mostani tudósításában. Pedig már akkor gondolkoztam, hogy az index.hu cikk pontatlanságait szóvá kéne tenni. A januári MTI jelentés azzal zárul, hogy „…Az idézett sajtóértesülések szerint az ügy január végén vagy február elején a cottbusi tartományi bíróság elé kerül,…..”

Nos, ez úgy tűnik kicsit elhúzódott. De nem annyira, ahogy azt a Népszabadság berlini tudósítója tálalja. A cottbusi bíróság döntéséről ugyanis a német sajtó már május 09-én beszámolt. De még ez a „lassúság” is megbocsátható lenne, ha a beszámoló pontos infókat közölne, hiszen egy kis kutatómunka az alapos tájékoztatás érdekében mindennél többet ér. A berlini tudósítás azonban nem erről szól. Különösen ez a bekezdés árulkodik a felületes ismeretekről, vagy a felületes fogalmazásról:

"......A hitleri rezsim 1943-ban hozta létre a sachsenhauseni koncentrációs tábor egyik "kihelyezett altáborát" Jamlitzban, ahova Auschwitz-Birkenauból hoztak mintegy 8-10 ezer foglyot, többségében magyar és lengyel zsidót kényszermunkára. A kényszermunkásokat a többi között az SS Kurmark nevű gyakorlóterén dolgoztatták...." (Dési András - Népszabadság)

Ma már az általános iskolákban is tanítják, hogy 1944. március 19-i náci megszállás után kezdődött meg a magyar hatóságok aktív közreműködésével a hazai zsidóság összegyűjtése, majd a nyár folyamán a biztos halálba küldése. Ami viszont nem köztudott, és amiben valóban az olvasó segítségére lehetett volna a Népszabadság berlini tudósítója: Kurmark egy tájegység neve (kb. olyan, mint a Hanság vagy az Őrség) nem messze Dési András tartózkodási helyétől, Brandenburg tartományban.

A Lieberose nevű város évszázadokon át a von der Schulenburg család birtoka volt. A náci vezetés, Himmler javaslatára, itt kívánta kialakítani Európa legnagyobb (Waffen-SS) kiképzőtáborát és gyakorlóterét. Ezért 1943-ban a terület kisajátítását (a nácik így hívták az államosítást) helyezték kilátásba. A grófi család elköltözött, a több faluból álló terület lakóit, pedig megkezdték „áttelepíteni”. A katonai központ (Garnisonstadt – Laktanyaváros) kiépítésére a közeli koncentrációs táborból (Sachsenhausen) hoztak kényszermunkásokat. A magyarok 1944 kora őszétől, de inkább 1945 elején érkezhettek a lieberose-i táborba, amikor már a szovjet front közeledte miatt Auschwitz-ot kiürítették és a (még) munkaképes foglyokat továbbszállították a birodalom belsejébe. A kiképzőtábort februárban felszámolták, a lieberose-i kényszermunkások közül, pedig a munkára alkalmatlanokat legyilkolták, és tömegsírba dobták. Történészek szerint az áldozatok magyarok, magyar zsidók voltak.

A háború után, a közeli Jamlitz-ban a megmaradt barakkokban a szovjet megszállók speciális tábort alakítottak ki náci gyanús elemek számára. Az 1947 áprilisáig fennálló táborban embertelen körülmények között tartott személyek többsége fiatalkorú volt, akiknek egyetlen bűnük, hogy valamelyik náci szervezet tagjai voltak.

Az NDK-hoz tartozó Lieberose sem kerülte el az államosítást. Így a von der Schulenburg családot, amely a náci időkben még tiltakozhatott és pereskedhetett a terület kisajátítása ellen, a kommunista diktatúrában kártalanítás nélkül fosztották meg tulajdonuktól.

Az egykori tábor területét és környékét felparcellázták, és konyhakertes házakkal építették be. 1971-ben egy elhagyott közeli kavicsbányában emberi csontokra bukkantak, majd egy tömegsírra. Egyes (Stasi) források szerint az NDK hatóságai kegyeletsértően kezelték a feltárást és a magyar áldozatok földi maradványait. Az aranyfogakat beolvasztották, és a zsidó vallás előírásai ellenére a csontokat elégették. Ha ez igaz, akkor felvetődik a kérdés: vajon akkoriban értesítették-e erről a magyar felet, és akkor vagy azóta a magyar hatóságok hogyan reagáltak erre?

Ami a mostani helyzetet illeti. A történészek az áldozatok számát ismerve úgy gondolják, hogy a még fel nem tárt, meg nem talált tömegsír valószínűleg Hans-Jürgen Heinze háza, ill. kertje alatt húzódik. (Érdekes, a (kommunista) Neues Deutschland le merte írni a tulaj teljes nevét, sőt jelenlegi lakhelyét is, a bajor Marktredwitz-et). Az 51 éves férfi - (gondolom párthű) - szüleitől örökölte az NDK-s időkben parcellázott telket és házat, és nem akarja, hogy azt feltúrják. A történet hírértékét egy jogi visszásság adja. Az egyik oldalon a telek tulajdonosának joga van megtagadni ingatlanára az „idegen behatolást, hogy ott feltárást végezzenek”, különösen, hogy az egész akció csak feltételezésen alapszik. Ugyanakkor törvény írja elő az áldozatok iránti tisztelet és kegyelet jeléül, a tömegsírok feltárását és az elhunytaknak méltó emlék állítását.

Ez utóbbi előírás végrehajtását akadályozta meg a cottbus-i bíróság május 9.-i döntése, mely egyúttal helyben hagyta a telektulajdonos ingatlanához való valamennyi (személyi) jogát.



A ház és telek, melynek tulajdonosa nem akarja megengedni a feltárást, a tömegsír utáni kutakodást .(Photo: Bischoff - Berliner Kurier)



.

Fejlemény

Úgy tűnik a Népszabadság Online-nál lassan rendszeressé válik, hogy Dési András (hétvégi) cikkeit újraírják. Legutóbb ugyanazon URL cím alatt, a lap berlini tudósítójának nevével jegyezve, átírtak egy előzőleg az MTI-től származott hírt (Csaló a Népszabadságnál). Most viszont, új URL cím alatt, mai dátummal és javított címmel (Kik vannak a tömegsírban?) szó szerint megismétlik Dési tegnapi írását. Ki érti ezt?

Most vettem csak észre (15:35), hogy van különbség! A mai változat végén "megcsonkították" a szovjet speciális táborra való utalást! Megjegyzem a mai cím (Kik vannak a tömegsírban?) abszolút nem fedi a valóságot. Hiszen, nem ez a kérdés, hanem az, hogy "Van-e tömegsír?" - ezért folyik az egész per és herce-hurca..........Dési András ezek szerint nem érti, nem tudja, hogy miről is szól ez a történet.

.

.

Friday, May 16, 2008

Kommissar Kovacs

…… ahogy Kovács Lászlót, az EU adóbiztosát németül hívják (EU-Steuerkommissar), a tekintélyes pénzügyi szaklap, a Handelsblatt szerint, belopta magát a német pénzügyminiszter, Peer Steinbrück, szívébe. A német koalíciós kormány szociáldemokrata pénzügyminisztere első nagy sikerének tekinti Kovács szerdai bejelentését, miszerint az EU fontolóra veszi Steinbrück javaslatait. Németország ugyanis komoly nyomást gyakorolt az utóbbi időben az EU-ra a jelenlegi kamatadó-rendszer szigorítása érdekében. Az úgynevezett „lichtensteini adó-affér” adta meg az igazi lökést, és okot a kamatadó országhatárokon túli behajtásának törvényesítésére az EU-n belül. Steinbrück, mint jó német, mindenkit meg akar adóztatni, akinek bármilyen bevétele van, legyen az akár egyszerű megtakarítás is. Úgy tűnik ebben partnerére talált Kovács Lászlóban, aki az EU pénzügyi tanácsa, az Ecofin, előtt bejelentette: szeptember 28-án az EU pénzügyminiszterei elé terjeszti kamatadó „módosító” javaslatát.

A tervezet állítólag nem lesz annyira szigorú, mint ahogy azt Steinbrück szeretné, akinek állandó visszatérő témája és vesszőparipája a külföldön adózó híres, neves németek (Schumacher, Beckenbauer stb.) elmarasztalása, hogy rossz példát mutatnak. Steinbrück eredeti javaslata:


1. a kamatadót a természetes személyek mellett ki kell terjeszteni a jogi személyekre is, elsősorban a Lichtensteinben és Ausztriában alapított és működő alapítványokra, mert ezeket az adóhatóságok kijátszására hozták, hozzák létre.

2. a kamatadót valamennyi hozamformára ki kell terjeszteni, így például az osztalékokra is.

3. szigorú tájékoztatási kötelezettség bevezetése a jelenleg (még) kivételezett EU-tagországokra (Luxemburg, Ausztria, Belgium). Ezek az országok ugyanis nem tájékoztatják a „származási” (lakó)hely szerinti adóhatóságot, hanem helyette névtelenül(!) úgynevezett forrásadót vetnek ki – és vonnak le - a hozam tulajdonosától.

Megfigyelők szerint, Kovács tisztában van a „steinbrücki gondolat” megvalósításának nehézségeivel, elsősorban a kettősadózás veszélyével és problematikájával, valamint a javaslat elfogadásának akadályaival. Hiszen, mind a 27 tagország pénzügyminiszterének alá kellene írnia egy ilyen törvényt. Luxemburg és Ausztria azonban nagy valószínűséggel – a banktitok és kisemberek védelmében – ezt mindenképpen meg fogja akadályozni.




Kapcsolódó anyag, előzmény
Kísértet járja be Európát ..........(Saturday, April 12, 2008)


.


.

Wednesday, May 14, 2008

Magyaros készülődés

Tegnap (május 13.) a számlálóm egy igen aktív olvasót jelzett, aki a Charles Zentai Károly-ról szóló bejegyzéseimet tanulmányozta. Ma (május 14.) pedig a Hírszerző nevű hírportálon hosszabb cikk jelent meg a kiadatási meghallgatására váró Zentai Károlyról. Az írás korrektül foglalja össze az eddig történteket, és a szerző (Kiss Ádám) becsületére legyen mondva, szerénységemet is megemlítette.

Számomra az egyetlen új elem: a magyarországi „készülődés”. Ezek szerint

„……..Zentai perére itthon már felkészült a katonai ügyészség. Lefolytatták a nyomozást, és ha az ausztrálok átadják Zentait, akkor a tárgyalását minél hamarabb meg fogják kezdeni, melyhez indítványozzák a vádlott letartóztatását, elkerülendő, hogy esetleg hazautazzon Ausztráliába. A katonai ügyészség szóvivője szerint Zentai akár életfogytiglani börtönbüntetésre is számíthat……”

Megdöbbentő! Pedig dicsérnem kellene a Hírszerzőt, hogy végre a hazai média is kezdi felfedezni: foglalkozni kell ezzel a témával. A közvéleményt tájékoztatni illene, hogy mivel is vádolják a volt magyar katonát, és ha bíróság elé állítják, annak mi lesz a lefolyása. Sajnos, Kiss Ádám sem járta igazán körbe ezt a témát. Viszont, cikke fent idézett első bekezdése sok mindent elárul arról, ami – számomra – valóban megdöbbentő.

Az ügyészségi szóvivő mintha nem lenne tisztába szavai súlyával, és teljesen hülyének nézné az ügyet és annak lefolyását figyelőket.

Kezdjük ott, hogy nyílttitok: a magyar hatóságok semmilyen nyomozást nem folytattak le. A brutálisan meggyilkolt Balázs Péter ügyvéd édesapja gyűjtötte össze a Zentai Károly elleni bizonyítékokat. Miután a magyar hatóságok semmit sem tettek Zentai felkutatására, az ügyet ad acta-ra tették. Balázsék megtudták, hogy Zentai édesanyja Ausztráliába vándorolt ki. Így jutottak az egykori katona nyomára. Ez azonban a magyar hatóságokat nem érdekelte. Csak amikor a Simon Wiesenthal Központ meghirdette a még élő, és az igazságszolgáltatás előtt magát még nem tisztázott, háborús bűnökkel vádolt személyek felkutatására az „Utolsó esély” nevű programját, - a Balázs család átadta az összegyűjtött iratokat a náci-vadász szervezetnek. A Wiesenthal Központ pedig a periratot eljuttatta a magyar hatóságokhoz, azzal, hogy (végre!) cselekedjenek.

Elképesztő hatásvadász kijelentés az ügyészségi szóvivő részéről azt állítani: azért kell (majd) Zentait letartóztatni, hogy megakadályozzák esetleges hazautazását Ausztráliába, és „akár életfogytiglani börtönbüntetésre is számíthat”.

Aki kicsit is jártas bűnügyekben, vagy csak újságot olvas, az tudja, hogy gyilkosságban való bűnrészességért (amivel Zentait vádolják) nem adnak életfogytiglani börtönbüntetést. Még a szigorúbb katonai törvények szerint sem. Apropó. Zentai felett miért katonai bíróság fog dönteni? A nyugati világban a háborús bűnösökről civil, polgári bíróság dönt. De ennek megválaszolása nem a szóvivő kompetenciája. A szökés lehetőségére hivatkozás, mint a letartóztatás (egyetlen) oka viszont kicsit nevetséges. Pláne, ha arra gondolunk, hogy egy olyan emberről van szó, akinek fényképe már most bejárta a világot. Természetesen szabad mozgásában korlátozni kell, de egy 86 éves vádlott esetében talán a háziőrizet is megfelelne, főleg, ha még óvadékot is kérnének tőle.

Ezek csak egy laikus első reflexei a hazai sületlenségek hallatán, olvasatán. A magyar hatóságoknak, és a hazai médiának ennél sokkal jobban kellene felkészülnie és a lakosságot is felkészítenie egy ilyen világszenzációnak ígérkező tárgyalásra, perre.

.

A Zentai story

.



Tuesday, May 13, 2008

Lendvai, mint ombudsman(?)

Bevallom, kíváncsian vártam Paul Lendvai újságombudsman-i bemutatkozását. Részemről a nagy várakozást, (vagy inkább elvárást?) a Népszabadság eddigi ombudsman-jainak munkássága váltotta ki. A Majtényi-Miklósi páros valóban szó szerint értette és látta el feladatát, hiszen ombudsman-hoz illően, minden esetben olvasói levélből indultak ki. Lipovecz Iván szakított ezzel a gyakorlattal, és ehelyett egy széleslátókörű kritikus szemével vizsgálta a napilap kéthetenkénti teljesítményét. Azt hittem, Lipovecz tevékenysége alatt a Népszabadság rájött, hogy mégis csak ombudsman-ra van szüksége, nem pedig lapkritikusra. Lendvai „kinevezése” vagy felkérése(?) hírére felcsillant a remény, hogy (végre!) egy olyan embert sikerült az ügynek megnyerni, aki tisztában van az (újság)ombudsman szerepével és feladatával. Igaz, a beharangozás kapcsán megjelent cikkekben, interjú(k)ban vajmi kevés szó eset az ombudsman-i feladatkörről. Pedig a német nyelvű wikipédia-ban is olvasható, hogy „…a lapok és kiadók már régóta alkalmazzák az olvasók és a szerkesztőség közti kapcsolattartásra, közvetítésre az “ombudsman-i intézményrendszert”, pl. a New York Times. ...." (....Sie sollen zwischen Lesern und Anzeigenkunden auf der einen Seite und Redaktionen und Verlag auf der anderen Seite vermitteln. So hat zum Beispiel die New York Times einen Ombudsmann....)

Ebből a szempontból, és ilyen előzmények után és tudatában Lendvai nekem csalódást okozott. Pontosítok! Nem Lendvaiban csalódtam. Hiszen ő, mint Kelet-Európa szakértő írt, mondott véleményt egy vezető kelet-európai napilapról. A csalódásom a Népszabadságnak szól, mivel elállt eredeti szándékától, az újságombudsman alkalmazásától. Hiába biggyesztették oda alcímnek, hogy „a felkért ombudsman értékel”. Elérhetőségi (e-mail) címet ma már nem közölnek a cikk(ek)hez, sem a nyomtatott, sem az online változatban.

Ami pedig a harmadik ombudsman-t és bemutatkozó írását illeti.

Paul Lendvai, mint Kelet-Európa szakértő dolgozta be magát a média világába. Szavait, mondanivalóját „kelet-európai” akcentusa teszi igazán hitelessé nemcsak az osztrák tv-ben, de az egész német nyelvterületen. Ugyanezt a Kárpát-medencében idegen akcentussal biztos, hogy nem tudta volna elérni. Hacsak nem a „show business”-ben próbálkozott volna, mint a felejthetetlen Brachfeld Siegfried. Írásai, meglátásai hűen tükrözik a Monarchia utódállamainak mentalitását, sajátos gondolkodását, egymáshoz való viszonyát.

Jó tollú ember. Meglátásai remekek. Különösen, ami a bolgár téma hiányának felvetését illeti. Hiszen a miniszterelnök felesége bolgár származású! Lendvainak ezért külön köszönet, mert ezzel a „szál”-lal a magyar média és közvélemény nem szokott foglalkozni.


Végül, két megjegyzés.

1.

A cikket miért a „Munkatársunktól” forrásmegjelöléssel jegyezték?
Ezzel csak nem azt akarták jelezni, hogy a 79 éves szaktekintélyt felvette a Népszabadság? Vagy tán némi iróniával és önkritikával így akarták tudatni, hogy a „szabadnépes” jogfolytonosság alapján meg sem szűnt a munkaviszonya? ;-)

2.

Ez a feketehumor is átvillant az agyamon Lendvai „beköszöntője” olvasásakor:

„………Egy sajtóorgánum, amely hajlandó egy független, Budapesten született, de sok év óta külföldön élő és dolgozó kolléga véleményét kérni, és ezt kéthetenként változtatás nélkül közölni, kétségtelenül kockázatos lépést tesz…….” (Paul Lendvai - Népszabadság)


Lendvai valóban kiválóan ismeri a magyarországi viszonyokat. Hiszen ennél keményebb kritikát a Népszabadságról nem is mondhatott volna a Kelet-Európa szakértő.


.


.

.
PS.
A "felkért ombudsman értékelése" szokatlanul rövid ideig volt a Népszabadság Online (NOL) főoldalán, mint "ajánlott olvasmány". Pollner (kedd) 14:30-kor tette ki véleményét a Médiablog-ban, és mire ez a bejegyzés napvilágot látott (kedd) 23:27, már híre-hamva sem volt a szaktekintély írásának.

Monday, May 12, 2008

Schengen a hírekben

Tavaly decemberben a nagy ünnepi határnyitások idején már említést tettem a hirtelen jött örömbe vegyülő ürömre, melyről elsősorban a svájciak számoltak. Svájc, amely nem tagja a Schengeni övezet-nek, Ausztriával közösen rendezi meg idén nyáron (június 07 - 29.) a futball Európa-bajnokságot. Az alpesi országok már akkor jelezték, hogy Schengen ide, meg oda, az esetleges rendbontások elkerülése végett szigorítani fogják a határellenőrzést. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, és a magyar autóst, szurkolót, „mezei” turistát, bevásárlót stb. hogyan érinti majd, a hazai médiából – egyelőre – nem lehet megtudni. Ezért 4 héttel az EB kezdete előtt, kicsit körbenéztem a net-en Schengen-ügyben.

A legfrissebb hír – néhány órás – legnagyobb meglepetésemre nem az EB vendéglátó országaiból jött/jön, hanem Berlusconi Olaszországából. Az új olasz belügyminiszter ugyanis az illegális bevándorlók áradatára hivatkozva ki akarja terjeszteni az útlevélvizsgálatot az EU belsőhatáraira, azaz a schengeni határszakaszokra is.
Indoklása szerint elsősorban a román útlevéllel érkezőkre, valamit Kelet-Európa összes roma származású polgárára vonatkozna ez a rendelet, mivel az utóbbi időben Olaszországban elszaporodtak ezen személyek által elkövetett bűntények. Roberto Maroni úgy fogalmazott, hogy Olaszország a Schengeni-szerződést hatályon kívül kívánja helyezni, mivel a szomszédos országok nem veszik komolyan a határellenőrzést. Ez a célzás egyértelműen Magyarországnak szól, hiszen Románia tavaly óta EU-tag, de nem része a schengeni övezetnek. Viszont Magyarország a schengeni övezet egyetlen tagja, mely határos, ill. szomszédos Romániával.

Valamivel régebbi – néhány napos – az a bécsi keltezésű hír, miszerint a bécsi magyar nagykövet (Horváth István) találkozóra hívta a határmenti osztrák és magyar polgármestereket a tavaly december óta feszült helyzetre való tekintettel. Ugyanis a határ mindkét oldalán a települések nem igazán jó szemmel nézik, érzékelik a megnövekedett forgalmat. A találkozó nem hozott áttörő eredményt, legalábbis az osztrák rádió és tv (ORF) szerint, viszont „valami megindult”. A jelentésből kiderült, hogy Mörbisch (Meggyes) és Fertőrákos között az autóforgalom még egy (jó) ideig szünetelni fog, ugyanakkor Lutzmannsburg (Locsmánd) és Zsira, valamint Deutschkreutz (Németkeresztúr) és Harka között az elmúlt hetekben rendeződtek a dolgok. Hogy ez konkrétan mit jelent, talán a magyar hírekből (egyszer) megtudhatjuk.

Ugyancsak az ORF hírei közt olvastam, hogy Draskovics Tibor (MSZP) igazságügyi miniszter egy bécsi munkatalálkozón megígérte Günther Platter (ÖVP) osztrák belügyminiszternek, hogy a magyar fél mindent megtesz az EB sikeres és zavartalan lebonyolítása érdekében. A szorosabb együttműködés részeként fokozzák a közös rendőri munkát, az adattovábbítást és –cserét, különös tekintettel a DNS vizsgálatokra. Az osztrák cikk többször is hivatkozik a „prümi szerződés”-re, mely hangsúlyozottan nem EU-egyezmény, hanem az EU egyes tagországai közötti megállapodás. Eddig tíz ország csatlakozott a szerződéshez, köztük Magyarország is. Ennek szellemében jelezte a magyar fél, hogy még ez év végéig kidolgozza a DNS-, az ujjlenyomatok-, valamint a gépkocsi rendszámok automatikus adatcseréjét Ausztriával.

A futball EB-re készülő osztrákok mindenre próbálnak gondolni a rend és nyugalom érdekében. Megszervezték a „problémás szurkolók” előrejelzését. Osztrák rendőrök lesznek például az EU külsőhatárát képező a szlovén-horvát átkelőhelyeken, ahonnan már értesítik kollegáikat a randalírozásra hajlamos, „gyanús” szurkolókat szállító autóbuszok érkezéséről, ill. útvonaláról. Különösen a horvát és a lengyel válogatott szállása, valamint az edzéseknek és a meccseknek helyt adó stadionok környékén tartanak (esetleges) rendbontástól.

Végül egy korábbi (április 24.) hír. Görlitz-ben, a német-lengyel határvárosban a schengeni határnyitás óta megtízszereződött (!) a lopások, elsősorban az autólopások száma. Az erről beszámoló svájci tv-műsor „lopóturizmus”-nak nevezi a kialakult helyzetet. Lengyel bandák garázdálkodnak, és nincs elég rendőr. Az egyetlen vigasz, - hála a schengeni egyezménynek – a német rendőrök átmehetnek Lengyelországba és ott is ellenőrizhetik a gyanús egyéneket.


.


Kapcsoódó anyag
Schengen és a realítás (22/12/07)

.



Labels:

Thursday, May 08, 2008

Gyurcsány Jeruzsálembe készül

Május 13-15 között nagy, nemzetközi mega-találkozó lesz Jeruzsálemben, Izrael állam kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére. Mint a Jerusalem Post írja, Shimon Peres államelnök minél több ország vezetőjét próbált megnyerni, hogy az ünnepség ideje alatt tartandó nemzetközi konferencián részt vegyen. A tanácskozáson számtalan témát kívánnak megvitatni, mint például: a világgazdaság jövőjét, egy zsidó állam értelmét, tekintettel a zsidó hagyományokra az új évezredben, lehetséges-e egy zöld (termékeny és környezetbarát) Izrael megteremtése, geopolitikai helye és szerepe, Izrael képessége, hogy továbbra is vezető szerepet töltsön be a világ tudományos életében.

A meghívottak közül, már többen jelezték részvételi szándékukat, mindenekelőtt Bush amerikai elnök. Jeruzsálembe várják többek között Juscsenko ukrán, Kaczynski lengyel, Kagame ruandai, Saakasvili grúz, Mesic horvát, Topi albán, Türk szlovén és Zatlers lett elnököt, valamint Gyurcsány Ferencet és Robert Fico-t is. A már nem aktív egykori neves politikusok közül biztos ott lesz Gorbacsov, Blair és Kissinger is. Enkhbayar elnökre is számítanak, kinek személyében először látogat majd mongol államférfi Izrael földjére.

Viszont a Nobel-békedíjas házigazda Shimon Peres nem hívta meg a mega-találkozóra Assad szír elnököt. Ettől függetlenül, elég fejfájást fog okozni a helyi hatóságoknak a prominens vendégek biztonságának és elszállásolásának zavartalan biztosítása.

Érdekes, a Jerusalem Post a függetlenség (Independence) napjának nevezi Izrael állam megalakulásának ünnepét.



.
Kapcsolódó anyag

Hatvan év dióhéjban



.

.

Wednesday, May 07, 2008

Jönnek a milliomosok

Olvasom az MTI-re hivatkozó index.hu rövid beszámolóját, miszerint „Minden negyedik hongkongi dollármilliomos”. Majd a cikkből kiderül,

„…….A lakosság számához viszonyítva Hongkongban a legnagyobb a világon a dollármilliomosok aránya: minden negyedik háztartás, pontosan 26,4 százaléka rendelkezett tavaly legalább egymillió dolláros vagyonnal.

A brit Barclays Wealth vagyonkezelő szerdai jelentése szerint a dollármilliomosok - Hongkong után - a legnagyobb "sűrűségben" Szingapúrban élnek, ahol a háztartások 23,3 százalékának van legalább egymillió dollárja. A harmadik helyezett Svájc, 22,3 százalékkal, a negyedik Dánia 17,9 százalékkal.

A Barclays Wealth szerint ugyanakkor a vagyongyarapodás Szingapúrban a legütemesebb: tíz éven belül lekörözi Hongkongot, mert akkorra Szingapúrban már a háztartások 40,7 százaléka lesz dollármilliomos.
…” (ndex.hu)


Első gondolatom az volt, hogy vajon mit is jelent a „dollármilliomos”, mit akar ezzel üzenni, kifejezni a magyar média? Hiszen Hong Kong-ban és Singapore-ban is „dollár” van, csak nem éppen amerikai (USD), ezért az értékük sem annyi. És, ilyen alapon, Magyarországon is szép számmal vannak (forint)milliomosok. Elég hozzá egy használt Suzukit tulajdonolni. (akár részletre is!)

Hogy kétségeimet eloszlassam, kikerestem a témával foglalkozó cikket (angolul) a net-ről.

Egy indiai hírportál számol be ugyanerről a témáról (mármint a Barclay Wealth jelentésről) egy kicsit másképpen.

India meg fogja előzni Ausztráliát a háztartások gazdagságában – ez a címe ugyanannak a Barclay jelentésnek, amiről a magyar oldalak is írnak. Aztán kiderül, hogy az egész tanulmány másról szól, arról, hogy az elkövetkező 10 évben (2017-re) meg fog változni a világ. A gazdagság nem lesz az „iparilag fejlett” országok kiváltsága, jellemzője. Az USD-ban mért milliomosok száma jelentősen meg fog nőni az eddig „fejlődő” országoknak nevezett térségekben. Észak-Amerika és Európa elveszti vezető szerepét, és a gazdagság, a fejlődés súlypontja átkerül Kínába, Indiába és az Öböl-országokba. Ez mindenekelőtt a gyenge (amerikai) dollárnak köszönhető, mely nagyban gyarapítja a dollármilliomos háztartások számát.

A felmérés az egymillió dollár értéket meghaladó háztartásokat vette figyelembe. Eszerint tavaly hét olyan ország volt a Földön, ahol több mint egy millió háztartás vagyona ért többet, mint egymillió USD, ezek pedig (sorrendben) Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, USA és Nagy-Britannia. A következő évtizedben pedig még öt ország fog csatlakozni a milliomosok klubjához: Spanyolország, Hollandia, Ausztrália, Tajvan és Dél-Korea.

Ugyanakkor a legtöbb új milliomost a gyorsan fejlődő országok elsősorban Kína, India és Oroszország fogja adni.

.



Minden folt megtalálja......

Francesco Cossiga, egykori olasz elnökkel készített interjút, a magát első és egyetlen angol nyelvű kurd újságnak nevező KurdishGlobe hírportál. Az észak-iraki Erbil-ben megjelenő lap egy független Kurdisztán létrehozásáróll faggatta Cossigát. A volt olasz elnök elmagyarázza, hogy ez meglehetősen bonyolult, és a közeljövőben nem lát esélyt ennek megvalósítására. Elsősorban a világpolitikára hivatkozik, mindenekelőtt az Egyesült Államokra és az EU-ra, melyeknek hasonlóak az érdekeik, különös tekintettel a NATO-ra. Az USA Törökország támogatója, az EU pedig megosztott függetlenségi kérdésekben. Cossiga Koszovó példáját hozza fel, kiemelve, hogy Spanyolország első pillanattól ellenzte a balkáni tartomány függetlenségét, attól tartva, hogy az Katalónia (Barcelona) és a Baszkföld elszakadását vetít(het)i előre. Majd Szlovákiával példálózott, hiszen északi szomszédunk sem ismerte el az új független államot. Cossiga szerint a szlovákok nagyon félnek, hogy a ragadós példa az ország lakosságának mintegy 10 %-át kitevő magyar kisebbség elszakadási törekvését segítheti elő, függetlenül az EU tagságtól. A 80 éves olasz politikus minden bajok okának az első (és második) világháború után kialakult geopolitikai helyzetet tartja. Ezek az erők mozgatják ma is nemcsak Európát, de a Közel-Keletet is. Egy Iraki Államok Szövetsége keretében talán elképzelhető lenne egy kurd állam. Azonban Törökország területén biztos nem.

Talán nem véletlen, hogy a kurd újság megtalálta a megfelelő embert a független Kurdisztán gondolatának propagálásához. Cossiga ugyanis meglehetősen vitatott személyiség nemcsak a világban, de hazájában is. 2006 nyarán népszavazási javaslatot nyújtott be az olasz parlamentbe arra, hogy a dél-tiroliak maguk döntsenek jövőjükről: Olaszországhoz vagy Ausztriához akarnak tartozni, vagy esetleg független államot létrehozni? A parlament leszavazta a javaslatot, mondván már maga az ötlet is csak feszültséget okozna a kérdéses észak-olasz területen.

.




A homoszexualitás magyar atyja

Tegnap (május 06.) ünnepelte (nem csak) a melegvilág a homoszexuálitás szó, kifejezés, fogalom 140. évfordulóját. Ami miatt különösen említésre méltó ez az évforduló és dátum, hogy a szó megalkotója magyar ember volt, Kertbeny Károly Mária. A bécsi születésű íróember (újságíró, műfordító) akkor kezdett el foglalkozni az egyneműek problémáival, amikor barátja egy zsarolás következtében öngyilkos lett. Mint emberjogi harcos karolta fel az érintettek helyzetét, mondván, mint magyar csak tudja, hogy milyen kisebbségben élni az osztrák fővárosban.

Addig nem igazán volt megfelelő szó a német nyelvben (meg egyikben sem) az egyneműek szerelmére, együttélésére. A Homosexualität szó Kertbeny találmánya. A görög „homo” (egynemű) és a latin „sexualis” (nem) szavakból alkotta meg azzal a szándékkal, hogy átfogó fogalmat hozzon létre, mely nem tesz különbséget a férfiak és nők egymás neme iránti vonzalmában. A kifejezés nyilvánosan először 1868. május 06-án egy név nélküli értekezésében jelent meg Poroszországban, amelyben felhívta a figyelmet a porosz törvénykönyv két paragrafusára, mely (addig) bűncselekménynek minősítette az emberek magánéletének ezen formáját.

Kertbenyről nem tudni, hogy meleg volt-e vagy sem. Ami biztos: sohasem nősült meg, és írásaiban magáról, mint „normális” szexualitásúról írt. A világot azóta meghódított szavát 44 éves korában alkotta meg. 1882-ben Budapesten halt meg, és a Kerepesi temetőben nyugszik. A meleg hírportálok szerint 2002-ben sírját felújították, és hagyománnyá vált, hogy a melegfesztiválok idején megkoszorúzzák.

Monday, May 05, 2008

Csaló a Népszabadságnál

Nem hittem a szememnek, amikor beleolvastam a Népszabadság online változatába, és a berlini tudósító nevét láttam azon a híren, amin három nappal ezelőtt még az MTI-t jelőlték meg forrásnak! Meg is jegyeztem az előző beírásomban, hogy "...Az aláírásgyűjtésekben élenjáró, és az antifasizmus bajnokaként tetszelgő NOL szerkesztőség is csak copy-paste-val (azaz egy-az-egyben átmásolva) volt képes átvenni az MTI május 2.-i hírét. ...". Erreföl ugyanazt a linket (http://nol.hu/cikk/490547/) - ma (május 05.) délután Dési András berlini tudósításaként közlik a wikipédia alapján kicsit átírt hírt.

Mivel, nem mentettem el a nol.hu eredeti cikkét - ki gondolta volna, hogy ilyen csalásra képesek! - így az olvasóra bízom a net-en több helyen megtalálható MTI hír és a Népszabadság berlini tudósításának összehasonlítását.

.

Zavargásokról zavarosan

A Népszabadság legutóbbi (május 03.) berlini tudósításának címe: „Beckstein: Nem akarunk itt náci bandát!” majd a mindent megmagyarázó „alcím”: Zavargásokba, utcai háborúkba torkolltak a május elsejei felvonulások több német nagyvárosban. A legsúlyosabb összetűzésekre Hamburgban került sor, itt neonácik csaptak össze antifasiszta tüntetőkkel.

A tudósító Dési András két rövid bekezdésben kifejti, hogy „…A verekedéseket az "újbarna" NPD hívei kezdték,…..”

A következő bekezdést érdemes szó szerint idézni, hiszen itt magyarázza meg a berlini tudósító tudósításának („frappáns”, antifasiszta) címét: "....A Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) is csatlakozott azon szervezetekhez, amelyek követelik az idegengyűlölő NPD betiltását. Günther Beckstein (CSU) bajor tartományi kormányfő Nürnbergben, a nemzetiszocialisták által egykor felgyújtott zsinagóga helyén rendezett antifasiszta gyűlésen azzal fordult hallgatóságához: "náci bandát nem akarunk itt!" ....."

A németországi május elsejei eseményekről szóló berlini tudósítás következő, s egyben utolsó bekezdése, pedig azt feszegeti, hogy a szocdem párt, és annak vezetője Kurt Beck (SPD) mennyire népszerűtlen. Végül megállapítja:"...... Közvetlen kancellárválasztás esetén a szavazók mindössze 14 százaléka voksolna rá, a jelenleg hivatalban lévő kormányfő, Angela Merkel (CDU) viszont 68 százalékot kapna......"

Hogy ennek az utolsó bekezdésnek mi köze van a május elsejéhez, a zavargásokhoz, pláne a tudósítás címéhez, hogy mit mondott a bajor miniszterelnök Nürnbergben? Nem tudom.

A németországi május elsejei eseményekről lényegesen pontosabb információkat kapunk, ha például beleolvasunk a Die Welt tudósításába. Ebből világosan kiderül, hogy a rendbontásokért egyforma felelősség terheli a szélsőjobbot és a szélsőbalt, mivel nagyon nehéz az erőszakos csoportosulások közti politikai határt meghúzni. Lásd autonómok, kaotikusok stb. A rendbontások rendszerint már egy nappal előbb elkezdődnek. Ugyanis országszerte április 30-ról május elsejére virradóra ünneplik a Walpurgisnacht-ot (Valpurga v. Szent Walburga éj). Ez a májusfa-állítás ideje, és egy ősrégi (pogány, kelta, germán) hagyományból ered, amikor (boszorkány)tűzeket is gyújtanak. A szélsőséges elemek már ekkor randalírozni szoktak. Idén azonban először, mintha átvették volna a szakszervezetektől a munka ünnepének hangos megünneplését.

Hamburgban és Nürnbergben pártjuk (NPD) tervezett betiltása ellen szerveztek tüntetést a neonácik. Felvonulásukra ellentüntetéssel készültek az antifasiszták. A hamburgi tüntetések útvonalát a rendőrség szerint a helyi bíróság nem elég körültekintően engedélyezte, így a két tábor egymásnak esett. A randalírozást a neonácik kezdték, akik pl. az egyik hamburgi pályaudvaron, hangszórókon közölték, hogy „mától külön utaznak a külföldiek és a németek”, valamint „le a buzi kormánnyal”-t kiabálták, utalva a nemrég megválasztott CDU-s főpolgármesterre, Ole von Beust-ra, aki közismerten homoszexuális. Az antifasiszta felvonulókhoz csapódott mintegy 700 baloldali rendbontó aztán szabályos utcai csatát vívott mind a neonácikkal, mind a rendőrséggel.

A szocdem párt (SPD) vezére Kurt Beck Mainz-ban mondta el május elsejei ünnepi beszédét, amit a szakszervezetekkel való együttműködésnek szentelt, és főtémája a minimálbér emelése volt. A neonáci pártról, ill. annak betiltásáról még csak említést sem tett.

Ugyanakkor a bajorországi Nürnbergben Günther Beckstein (CSU) bajor miniszterelnök május elsejei beszédében a neonáci pártot (NPD) alkotmányellenesnek nevezte, és betiltását követelte. Nem véletlenül, hiszen a barnaveszély bajor földről indult ki. München volt a náci mozgalom bölcsője, Nürnberg pedig a náci pártnapok állandó színhelye. Itt is összecsaptak a neonácik és a baloldali rendbontók. Beckstein különösen szálka a neonácik szemében, mivel néhány évvel ezelőtt – állítólag viccesen - azt mondta, hogy Bajorország „ötödik törzse” (nemzetisége) a zsidók. Az öt törzs vagy nemzetség: az ősbajorok (Altbayern), a svábok (Schwaben) a frankok (Franken), a (kitelepített) szudétanémetek és a zsidók.

A Népszabadság berlini tudósításából az is kimaradt, hogy a fővárosban, Berlinben, a május elsejei rendbontás a baloldali elemek műve volt. Rátámadtak a békéltető szándékkal a helyszínre érkező Dieter Glietsch rendőrkapitányra, akit kövekkel és üvegekkel dobáltak meg, és akinek végül rabomobilba szállva kellett elmenekülnie.



.
Megjegyzés
(2008. május 05.)

Ha már antifasizmus. Hiába keresem vagy várom a Népszabadság berlini tudósítójának megemlékezését Philipp Freiherr von Boeselager-ről, az 1944. július 20-án Hitler ellen elkövetett sikertelen merénylet túlélőjéről, aki most május elsejére virradóra hunyt el. Az aláírásgyűjtésekben élenjáró, és az antifasizmus bajnokaként tetszelgő NOL szerkesztőség is csak copy-paste-val (azaz egy-az-egyben átmásolva) volt képes átvenni az MTI május 2.-i hírét. Egy sorral vagy gondolattal többre sem tellett, pedig a családnév nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, pláne a volt NDK-sok előtt, akik Magyarországon kerestek menedéket, amíg továbbutazhattak Nyugat-Németországba. A budapesti Máltai Szeretetszolgálat vezetője volt Csilla Freifrau von Boeselager, aki 1989-es szolgálataiért nyerte el a német állampolgárságot. A kíváló asszonyra már csak azért illene emlékeznie a Népszabadság szerkesztőinek, mert az MTI jelentés is megemlíti, hogy Philipp Freherr von Boeselager a katolikus rend segélyszolgálatának egyik alapítója volt.


.
(Hogy adjunk a bulvárnak is: Csilla asszony halála után, 1995-ben Pitti Katalin operaénekesnő lépett Dr. Wolfhard Feriherr von Boeselager-rel házasságra.)


.
.
Most látom, Dési András mégis csak írt! Igaz, mai (05.05.08) tudósítása alig különbözik a Népszabadságban múlt pénteken (02.05.08) megjelent MTI hírtől. Véleményem itt olvasható.


.

Friday, May 02, 2008

A magyar média játszik Zentaival

Ezt a címet a Népszabadság Online-tól kölcsönöztem, - szabadon. Az eredeti cím szerint „Zentai „játszik” a bírósággal” és az MTI-re hivatkozva számol be a magyar napilap a Londonban megjelenő The Independent egyik cikkéről. Ugyanez a témája az index.hu jelentésének is, ami ugyancsak az MTI-t teszi meg forrásnak.

Az index.hu több ausztrál forrást is megemlít (The Australian, ABC Radio PM), valamint a fentebb idézett brit The Independent-et. A jelentések alapján a magyar hírportálok szinte kizárólag Zentaira hegyezik ki a történetet. Sok újat persze nem írnak, hiszen – ahogy már jeleztem – Zentai foggal-körömmel küzdeni fog kiadatása ellen. Ami viszont például az ausztrál állami ABC rádió adásában hallható (és olvasható) volt, - és a magyar hírközlők elhallgattak! - az ugyancsak általam említett - Mark Aarons is azon a véleményen van, hogy a kiadatás valószínűleg „humanitárius okokból” el fog maradni.

De, talán még ennél is bosszantóbb, ahogy az Independent cikkét tálalják a hazai olvasóknak. Claire Soarese írása a brit napilapban a „Körözöttek: az utolsó nácik” (Wanted: the last Nazis) címmel a Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatóját kérdezi a napokban nyilvánosságra hozott toplistáról, arról a háborús bűnökkel vádolt tíz személyről, akiket a náci-vadász szervezet minél előbb bíróság előtt szeretne látni.


A cikkben valóban szó van Zentairól is, mint akinek kiadatási ügye Ausztráliában folyamatban van. Efraim Zuroff, a jeruzsálemi központ igazgatója, csak áttételesen kritizálja az ausztrál jogrendet, a kiadatás törvényes útját, annak „buktatóit”, helyette - ahogy a magyar média előszeretettel közvetíti - inkább a magyar katonai bíróság előtti felelősségrevonás elől kibújni akaró Zentait támadja azzal, hogy minden eszközt megpróbál igénybe venni, és megragadni a kiadatás megakadályozása érdekében.

Viszont legalább annyit ír az Independent, és nyilatkozik Efraim Zuroff egy másik magyarról, a Budapesten élő Képíró Sándorról. Az új-vidéki vérengzés, vagy ahogy magyarul szokták emlegetni: a „délvidéki razzia”, egyik tevőleges résztvevője volt Képíró, kinek neve a Hideg napok című filmben, valamit Cseres Tibor hasonló című dokumentum-írásában is felbukkan, és akinek felelősségre-vonását Bajcsy Zsilinszky Endre is követelte, háborítatlanul él Magyarországon. A 93 éves férfinek még annyira sem kell tartania a magyar hatóságoktól, mint a kiadatása ellen küzdő Zentainak. Nem véletlen, hogy a hazai média inkább kihagyta a brit cikk ezen részének közlését. Igaz, a Népszabadság tesz rá valami halvány megjegyzést, célzást, csak azt felejti el hozzátenni, hogy vajon Zuroff úr hogyan gondolja: egyrészt elmarasztalja, és sürgeti a magyar hatóságokat, hogy lépjenek Képíró ügyében, másrészt követeli az ausztráloktól Zentai kiadatását, hogy a 86 éves férfi egy (kiszámíthatatlan) magyar bíróság előtt tisztázza magát?

Számomra úgy tűnik, nem Zentai játszik az ausztrál bíróságokkal, hanem a magyar hatóságok és média játszik a "Zentai ügy"-gyel.





.
A Zentai story (kronológia)




The Independent illusztrációja - (olvasható méretű nagyításhoz kattints rá!)

.

Thursday, May 01, 2008

Külképviselet

Tegnap (április 30.) egykori lakhelyén, a Virginia állambeli Herndon-ban, ünnepélyes keretek között felavatták Nagy Ferenc volt miniszterelnök emléktábláját. Az ünnepséget követő fogadáson hegedűszó mellett magyaros ételeket és borokat is felszolgáltak. Nagy Ferenc 1947-től haláláig (1979) a Elden St. 905. alatti házban lakott. Az ünnepségen megjelent Magyarország washingtoni nagykövete Somogyi Ferenc is.

A kisgazda Nagy Ferenc volt az utolsó magyar miniszterelnök, aki még ellenállt a második világháború után a kommunista párt (MDP) nyomásának, hogy hazája ne kerüljön teljes mértékben szovjet befolyás alá. Végül zsarolás útján lemondásra kényszerítették. Épp Svájcban tartózkodott, amikor fiát elrabolták, és csak miniszterelnöki posztja, valamint 300 ezer svájci frank fejében engedték szabadon, és utána a száműzetésbe. Az Egyesült Államokban kapott politikai menedéket, és odaérkezése óta lakott Herndon-ban.


.
Ma (május 01.) délután 2-kor a roma Horváth Adolf családja és támogatói a férfi kiadatása elleni tüntetést tartanak a toronto-i magyar konzulátus előtt (425 Bloor St. E.) - írja a kanadai sajtófigyelő, mint figyelemreméltó eseményt.

Horváth Adolf története a net-en jól követhető. Esetéről angolul a különféle kanadai jogvédők számolnak be pl. a ZSA vagy egy fórum (NC4P). Magyarul az origo.hu és a kuruc.info foglalkozott az üggyel. Az utóbbi híranyagát is a kiadatás elleni bizonyítékként hozzák fel a kiadatás ellen tiltakozók a Canadian Press hírportál szerint.

Megjegyzem, az origo.hu tudósításával ellentétben (valószínűleg félrefordítás), Horváth Adolf sohasem kapott politikai menedéket Kanadában, csak a felesége és a fia. Őt csak "védett személy"-nek ismerték el. Ezért nem értik az ottani jogvédők, hogy egy ilyen embert hogyan lehet(ne) visszaküldeni egy olyan országba, ahol romák elleni támadásokról érkeznek hírek. A magyar kiadatási kérelem jóváhagyásáról szóló és 2006 májusában készült kanadai Legfelsőbb Bíróság-i végzésben olvasható, hogy a magyar hatóságok szerint Horváth Adolf már 1999-ben egy ellene folyó bűnügy (zsarolás, fenyegetés, rablás) elől menekült Kanadába.



.