Magyar volt a legöregebb német
Gyorshír: úgy tűnik, Künstler úr még magyarabb, mint gondoltam, és alábbi bejegyzésemben kifejtem. Egyik kedves, de névtelen hozzászóló ezt közölte (lásd # 2 comment)Künstler úr fia és unokája Budapesten él. Idén 2008-ban halála előtt hazalátogatott, ahol egy véletlen baleset során combnyaktörést szenvedett. A Szent János kórházban áldatlan körülmények között kezelték. Amint helyzete stabilizálódott Németországba visszaszállították.
(2008. május 29. de. 10:00)
- . -
Miközben Németország a legöregebb németet gyászolja, addig a magyar média a K.u.K Monarchia utolsó veteránjaként emlegeti a 107 éves korában elhunyt Franz Künstler-t. Ez még elfogadható, hiszen német nyelvű nekrológjában mindenhol megemlítik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia keleti felében, Magyarországon született. Pontosabban Soosd-on vagy Soost-on, ami ma Romániához tartozik. Hogy pontosan hol is található ez a dél-magyarországi város (südungarische Stadt Soosd), nem sikerült kiderítenem, még az Internet segítségével sem.
De ez legyen a legnagyobb baj. ** Sokkal érdekesebb a magyar nyelvű hírek összehasonlítása a némettel, például a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) nekrológjával.
Az, hogy Künstler úr születési helyét a magyar hírközlők mellőzik, még csak elmegy. Habár az index.hu megemlíti, hogy a mai Románia területén látta meg a napvilágot az utolsó K.u.K-ás veterán.
A Független Hírügynökség szerint Németország északi részén élt a most elhunyt. Az MTI-re hivatkozva a Fidesz gyorshíre viszont a délnyugat-németországi Niederstetten városát nevezi meg, és tájolja be az elhalálozás helyét. Ezzel szemben Niederstetten, Baden-Württemberg tartomány északi részén található. Ha ránézünk a térképre, akkor valahol „középen” a Majna menti Frankfurt közelében kell keresnünk.
A magyar változat „bánáti sváb”-nak nevezi származásilag emberünket, ugyanakkor a FAZ a „Donauschwabe” (dunai, Duna-menti svábok) elnevezést használja. A wikipedia szerint a bánáti svábok Nyugat-Romániában, Temesvár környékén élnek/éltek, a dunai vagy Duna-menti svábok viszont a Vajdaságban (Szerbia), Szlavónia (Horvátország) és Dél-Magyarország területén. Megjegyzem Baden-Württemberg szövetségi tartomány, Stuttgart fővárossal a „svábok” földje, hazája: Svábia (Schwaben).
De fogadjuk el, hogy a Donauschwaben és a Banater Schwaben között nincs akkora különbség, hogy ezt továbbragozzuk.
Most pedig lássuk, mi maradt ki a magyar hírekből. Künstler még 17 éves volt, amikor 1918. januárban a katonaorvos alkalmasnak találta katonai szolgálatra. (Ne feledjük, 1900. július 24-én született, és az I. világháború 1918. november 11-én ért véget!). Márciusban már kint volt az olasz fronton, a magyarok számára sem ismeretlen Piave-nál. A két háború között Budapesten élt, és egy vaskereskedésben dolgozott. A második világháború idején a Magyar Királyi Hadseregben szolgált a keleti fronton, (motoros) futár volt Ukrajnában.
Itt álljunk meg! Ez a magyar hírekben így jelent meg:
1942-ben hat hónapig mozgópostásként szolgált Ukrajnában.
Hogy ezt a „mozgópostás” elnevezést, mint katonai beosztást honnan vették a magyar hírszerkesztők, nem tudom. Egy biztos, minden postás „mozgó”, amíg él. De a Kurier, magyarul „futár”-t jelent. Sőt, van ilyen nevű újság is, viszont „Mozgópostás” nevű lapról még nem hallottam. (Most látom, az angol nyelvű hírekben "mobile courier" szerepel, de ez sem "mozgó"-t jelent, hanem - katonai értelemben - motoros futárt). Ugyanakkor a vonatokon levélválogatásra, szortírozásra berendezett kocsit valóban mozgópostának hívják. Csakhogy ilyen munkát miért vállalt volna Künstler úr Ukrajnában? Azért elég rafinált, hogy a magyar hadsereget meg sem említik a magyar források, sőt azt sem, hogy Künstler Ferenc 46 éves koráig, azaz 1946-ban történt kitelepítéséig, születése óta(!) magyar állampolgár volt!
Ami pedig végképp megdöbbentő, az a magyar változatok hallgatása a FAZ nekrológja azon részéről, miszerint: Franz Künstler-t a nyilasok elfogták és statáriális bíróság elé állították. Nagy szerencséjének tartotta, hogy sikerült lefizetnie fogvatartóit és így a kivégzése előtti pillanatokban meg tudott szökni.
A 107 éves legöregebb németet gyászolja 86 éves fia, Franz, aki ugyancsak magyar állampolgárnak született.
.
Kiegészítés
** Köszönet geri-nek (lásd #1 comment), hogy megtalálta Künstler Ferenc szülőhelyét Temesvártól délre: Sósd / Şoşdea / Sósdia / Waldau, Romania. Egy kis keresgélés után kiderült, hogy volt/van egy kastély is itt, mely a Lopresti bárók tulajdona volt. Lopresti Árpád báró haláláról a New York Times November 28, 1881, Wednesday számában is megemlékeztek. A báró arról volt híres, hogy nem fizetett adót. Kutyákkal tartotta távol az idegeneket, különösen az adószedőket. Végül a hadsereget hívták segítségül, de ekkor Lopresti báró azt mondta, hogy felrobbantja kastélyát, ha a katonaság megindul. A New York Times szerint a 80.000 forint adótarozást felhalmozott báró halálakor valóban találtak robbanószert a kastély pincéiben.
Hála a Google-nak, kiderült, hogy Lopresti báróról Jókai is megemlékezett, mint a 1848-49-es szabadságharc egyik lelkes támogatójáról, aki saját költségén állított fel szabad huszárcsapatot. Több cikk is foglalkozik báró Lopresti Árpáddal, amiből kiviláglik, hogy nagy patrióta és adakozó volt, ugyanakkor valószínűleg Kossuth-hoz fűződő barátsága, valamint osztrák ellenessége miatt tagadta meg az adófizetést, és emlékezett meg halálakor róla a New York Times is.
.
Megjegyzés
Ha valakit érdekel Franz Künstler (részletes) története, annak figyelmébe ajánlom a Cicero nevű magazinban megjelent (német nyelvű) interjút.
.
posted by Pocakos @ 4:08 PM
11 Comments:
Künstler szülőhelye minden bizonnyal Sósdia vagy másképpen Sósd. A régi magyar helységnévtárak szerint ez egy falu Temes vármegyében, és a nevét kétféleképpen is írták.
Először Sóstót keresgéltem, mert az angol wikiben az van (el)írva, és van vagy öt Sóstó a régi Magyarországon, de egyik sem kerül Romániához. A hasonló hangzású neveknél találtam Sósdiát a listában, ahol a hely stimmelt, és egy újabb guglizás dobta ki, hogy Sósdnak is nevezték, amit valószínűleg Soosdnak írt át a FAZ.
Künstler úr fia és unokája Budapesten él.
Idén 2008-ban halála előtt hazalátogatott, ahol egy véletlen baleset során combnyaktörést szenvedett. A Szent János kórházban áldatlan körülmények között kezelték. Amint helyzete stabilizálódott Németországba visszaszállították.
lb_kredatus@hotmail.com
Kedves Névtelen,
kösz az info-t! Megtiszteltetés, hogy ezt velem és itt közlöd. ;-)
Vajon a magyar média ezt miért nem tudja? Miért nem járnak/jártak utána? Még a bulvár is alszik. Az unoka sem lehet valami mai gyerek, hiszen a fiú Franz is 86 éves (1922-ben született).
A Cicero magazinban megjelent interjúban van egy "gyanús" félmondat, amikor Künstler úr azt mondja, hogy 1946-ban pillanatok alatt el kellett hagynia az (Magyar)országot, és fiát csak 1951-ben láthatta viszont. Ezt első olvasásra nem értettem, ill. számomra azt jelentette, hogy '46-ban 24 éves fia elkerülte a kitelepítést, és 29 évesen láthatta viszont apját. Hogy hol, az a cikkből nem derül ki.
Az érdekes infót, mégegyszer KÖSZ !
Megjegyzem a combnyaktörésről a német sajtó is beszámolt! - csak arról nem, hogy mikor és hol történt. Ezek szerint idén, és Budapesten. :-(
Még valami! - Kedves Névtelen.
Azt írod "hazalátogatott". Ha leszármazottjai Bpesten élnek, akkor még inkább szégyenletes, ahogy a magyar média (el)bánt vele. :-(
Tisztelt Szerkesztőség/Szerkesztő!
A sok valótlanságot állító cikk után, úgy érzem reagálnom kell. Az elhunyt Künstler Ferenc (Franz Künstler) fiát miért nem keresték meg eddig? Ő tudna leginkább mesélni a "császár utolsó katonájáról". Az igazságot ő tudja. Érdemes lenne egy feltáró cikket írni egy olyan emberről, aki 1900-ban született, aki túlélt két világháborút, kitelepítést, meghurcoltatást...és aki talán érdekesebb lehet egyes mai média szereplőknél. Az elhunytat egy fia, két unokája és 4 dédunokája búcsúztatta.
Tisztelettel, az egyik dédunoka
Sósdpuszta avagy Sósgya (Sosdea) a mai Romániában, méghozzá Krassó-Szörény (Caras-Severin) megyében található.
GPS koordináták: 45.45222222 szélesség, illetve 21.5205556 hosszúság.
sziasztok én künstler ferenc egyik dédunokája vagyok a legkisebb a 4 közül.Találkoztam a dédapámmal amikor hazalátogatott és a kórházban is meglátogattam amikor még jól volt.Elég rossz körülmények között kezelték ahogy azt Anonymous is mondta már. Szerintem is érdekesebb mint sok hazai "sztár" és ő legalább fontos dolgok miatt lett híres.Én sem értem hogy miért nincs részletesebb beszámoló az életéről hiszen sok mindent megélt 107 év alatt.Köszi a második kommentet Anonymousnak és köszi a honlap szerkesztőinek is hogy összegyűjtöttek ennyi információt és további sok sikert kívánok: Az egyik dédunoka
Sósd, Sosdea/Şoşdea, nagyközség Temes vármegye dettai járásában (1910) 1793 román, német és magyar lak. (Tr. R. )
Forrás: Révai lexikon
Sósd, Soósd, Sósdia, nagyközség Temes vármegye dettai járásában, (1891) 1143 oláh és magyar lak.; van fűrészmalma, vasúti állomása és távíróhivatala.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Sósd (azelőtt Sósdia), a Berzava-folyó jobb partján fekvő nagyközség. Házainak száma 226, lakosaié 1793, akik leginkább románajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkori oklevelek már Sasd, Sosd, Saasd alakban sorolják fel. A XIV. és a XV. századokban hol Temes, hol pedig Krassó vármegyéhez számították. 1369-ben Sósdi Hunfi Andrásé és Jánosé, továbbá Sasdi vagy Sósdi Péteré volt. 1449-ben Tornallyai Liptai János és Nagy Simon, valamint nőrokonaik, Helembai Sandrinnak adták zálogba, Nagy-Sasddal és Felső-Sasddal együtt. A Marsigli-féle 1690-1700. évi helységjegyzék szerint a bokcsai kerület helysége volt és Szörény vármegyéhez tartozott. Az 1717. évi összeírásban Schoschda alakban fordul elő, 100 házzal. A gróf Mercy-féle térkép Soseda alakban említi. 1839-ben Asztry Zsimond vette meg a kincstártól, akitől fia György örökölte. Ettől 1846-ban a Lo-Presti-család vette meg. 1879-ben báró Lo-Presti Árpádné szül. gróf Bethlen Jozefa örökölte, a ki azonban az erdőrészt 1880-ban az Erdősi Baiersdorf családnak adta el, a többit, pedig később Fürth Mihálynak és fiának. Jelenleg Juhász Ferencznek, Schäffer Dezsőnek, Tamási Bálintnak és Koponyi Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli régi fatemplom a görög-keletiromán egyházé. Ide tartozik: Hunyaditanya (előbb Baiersdorf-puszta) és Berchtold-puszta. Az előbbin a Baiersdorf és Biach temesvári cégnek emeletes háza van. Sósd mellett feküdt a középkorban Ölyves-puszta, melyet egy 1449-iki oklevél szerint Tornallyay János és Nagy Simon, nőrokonaikkal együtt, szintén Helembai Sandrinnak zálogosítottak el.
Forrás: Reiszig Ede, Temes vármegye községei.
Illetve:
http://www.banaterra.eu/magyar/S/sosd.htm
Üdvözlettel,
Erdősi Baiersdorf Kristóf
(Düsseldorf, chb@ish.de)
nemEcsek: nagyapám, családostul költözött ide 1905-ben. Apám, keresztapám és egy nagynéném is itt született 1905-1910 között. Az emlékeim között Sósgya puszta szerepelt. vajon miért költöztek ide az akkori Nagymágocsról ma Árpádhalom?
és miért vissza 1910-és 13 között?
Köszönöm Baiersdorf Kristófnak a felvilágosítást.
Újabb kérdésem, Hogy Sósdián melyik területet vette meg és birtokolt a báró Lipot Bechtold?
Mikor vette és adta el?
/ a gazdalista 1896-os területeiből nehéz levezetni a 6000 hold/3500 ha/ területet/
nemEcsek said!
Ilyen részletkérdésedre is nagyon szívesen válszolnék - ha tudnék. Sajnálom! Próbálj saját magad kibogoznod, bizosan sikerül, aztán örülnék, ha az eredményt velem is közölnéd! Szia!
Post a Comment
<< Home