Lendvai, mint ombudsman(?)
Bevallom, kíváncsian vártam Paul Lendvai újságombudsman-i bemutatkozását. Részemről a nagy várakozást, (vagy inkább elvárást?) a Népszabadság eddigi ombudsman-jainak munkássága váltotta ki. A Majtényi-Miklósi páros valóban szó szerint értette és látta el feladatát, hiszen ombudsman-hoz illően, minden esetben olvasói levélből indultak ki. Lipovecz Iván szakított ezzel a gyakorlattal, és ehelyett egy széleslátókörű kritikus szemével vizsgálta a napilap kéthetenkénti teljesítményét. Azt hittem, Lipovecz tevékenysége alatt a Népszabadság rájött, hogy mégis csak ombudsman-ra van szüksége, nem pedig lapkritikusra. Lendvai „kinevezése” vagy felkérése(?) hírére felcsillant a remény, hogy (végre!) egy olyan embert sikerült az ügynek megnyerni, aki tisztában van az (újság)ombudsman szerepével és feladatával. Igaz, a beharangozás kapcsán megjelent cikkekben, interjú(k)ban vajmi kevés szó eset az ombudsman-i feladatkörről. Pedig a német nyelvű wikipédia-ban is olvasható, hogy „…a lapok és kiadók már régóta alkalmazzák az olvasók és a szerkesztőség közti kapcsolattartásra, közvetítésre az “ombudsman-i intézményrendszert”, pl. a New York Times. ...." (....Sie sollen zwischen Lesern und Anzeigenkunden auf der einen Seite und Redaktionen und Verlag auf der anderen Seite vermitteln. So hat zum Beispiel die New York Times einen Ombudsmann....)Ebből a szempontból, és ilyen előzmények után és tudatában Lendvai nekem csalódást okozott. Pontosítok! Nem Lendvaiban csalódtam. Hiszen ő, mint Kelet-Európa szakértő írt, mondott véleményt egy vezető kelet-európai napilapról. A csalódásom a Népszabadságnak szól, mivel elállt eredeti szándékától, az újságombudsman alkalmazásától. Hiába biggyesztették oda alcímnek, hogy „a felkért ombudsman értékel”. Elérhetőségi (e-mail) címet ma már nem közölnek a cikk(ek)hez, sem a nyomtatott, sem az online változatban.
Ami pedig a harmadik ombudsman-t és bemutatkozó írását illeti.
Paul Lendvai, mint Kelet-Európa szakértő dolgozta be magát a média világába. Szavait, mondanivalóját „kelet-európai” akcentusa teszi igazán hitelessé nemcsak az osztrák tv-ben, de az egész német nyelvterületen. Ugyanezt a Kárpát-medencében idegen akcentussal biztos, hogy nem tudta volna elérni. Hacsak nem a „show business”-ben próbálkozott volna, mint a felejthetetlen Brachfeld Siegfried. Írásai, meglátásai hűen tükrözik a Monarchia utódállamainak mentalitását, sajátos gondolkodását, egymáshoz való viszonyát.
Jó tollú ember. Meglátásai remekek. Különösen, ami a bolgár téma hiányának felvetését illeti. Hiszen a miniszterelnök felesége bolgár származású! Lendvainak ezért külön köszönet, mert ezzel a „szál”-lal a magyar média és közvélemény nem szokott foglalkozni.
Végül, két megjegyzés.
1.
A cikket miért a „Munkatársunktól” forrásmegjelöléssel jegyezték?
Ezzel csak nem azt akarták jelezni, hogy a 79 éves szaktekintélyt felvette a Népszabadság? Vagy tán némi iróniával és önkritikával így akarták tudatni, hogy a „szabadnépes” jogfolytonosság alapján meg sem szűnt a munkaviszonya? ;-)
2.
Ez a feketehumor is átvillant az agyamon Lendvai „beköszöntője” olvasásakor:
„………Egy sajtóorgánum, amely hajlandó egy független, Budapesten született, de sok év óta külföldön élő és dolgozó kolléga véleményét kérni, és ezt kéthetenként változtatás nélkül közölni, kétségtelenül kockázatos lépést tesz…….” (Paul Lendvai - Népszabadság)
Lendvai valóban kiválóan ismeri a magyarországi viszonyokat. Hiszen ennél keményebb kritikát a Népszabadságról nem is mondhatott volna a Kelet-Európa szakértő.
.
.
.
PS.
A "felkért ombudsman értékelése" szokatlanul rövid ideig volt a Népszabadság Online (NOL) főoldalán, mint "ajánlott olvasmány". Pollner (kedd) 14:30-kor tette ki véleményét a Médiablog-ban, és mire ez a bejegyzés napvilágot látott (kedd) 23:27, már híre-hamva sem volt a szaktekintély írásának.
posted by Pocakos @ 11:27 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home