A kiadatás sarkalatos pontja
A Tudatlanság vagy szándékosság című bejegyzésemre a következő e-mail-t kaptam:"......gebedjek meg, ha ertem ;) Nyilvan baromira nem ertem az ausztral igazsagszolgaltatas felepiteset, de Pauline Caust szerepe nekem felfoghatatlan: egyreszt ugyved, amit meg ossze tudok kotni azzal, hogy a MK megbizottja, de mashol meg ugyesz, illetve a vadat kepviselo allami ugyeszsegi megbizott - hogy jon ossze az, hogy valaki egyszerre kepviselje a magyar es az ausztral allamot?........"
Válaszomat itt teszem közzé
Valószínűleg nem fejeztem ki magam egyértelműen.
Van egy "eset", egy ügy. Valakit bíróság elé akarnak állítani. Ilyenkor az alapállás: vád és védelem. Mindkettőt ügyvéd képviseli. A vád képviselője az ügyész, a védelemé a védőügyvéd.
Ez Magyarországon is így van:
"......(az ügyész) A bírósági eljárásban:
Közvádas (hivatalból üldözendő) ügyekben képviseli a vádat, a bírósági tárgyaláson részt vehet és indítványokat tehet annak döntése előtt, büntetőügyek iratait magához kérheti, jogorvoslati jogokat gyakorol, polgári peres és nemperes eljárást indíthat...." (wikipédia)
Pauline Caust foglalkozására nézve ügyvéd (lawyer), az ausztrál államszövetségi Főügyészség (Commonwealth Director of Public Prosecutions - DPP) kiadatással foglalkozó ügyosztály (Prosecutions Branch) tagja, a vád képviselője.
A vádló a magyar állam, ergo Pauline Caust asszony a magyar államot képviseli.
Az ausztrál államot a *bíró* képviseli! (kiadatási ügyben)
A bírónak nem feladata a vádlott (Zentai) bűnösségének megállapítása! Az (ausztrál) államot képviselő (helyi, nem szövetségi!) bíró feladata annak megállapítása, hogy alapos-e a vád, és a kiadatási kérelem megfelel-e a nemzetközi, de mindenekelőtt a két ország közötti egyezménynek, azaz "egy állampolgárunkat kiadhatunk-e egy idegen országnak" ?!!!! Zentai bűnösségének megítélése és elítélése a vádló fél, a magyar állam és bíróság feladata.
Tehát, Pauline Caust nem képviseli az ausztrál államot! Hogyan is képviselné, hiszen egy rendes, törvénytisztelő és adófizető polgáráról van szó, aki (mint ausztrál!) a légynek sem ártott. Ez itt az igazi dilemma! Erről szól a kiadatás!
Különben saját állampolgárt nem szoktak kiadni. A kiadatási egyezmények elsősorban azért születnek, hogy ha valaki bűnt követ el (pl. Kulcsár Attila) és külföldre menekül, akkor ki tudják kérni és a kölcsönösség alapján kiadni. Saját állampolgárát - ahol komolyan veszik az állampolgárságot! - nem adja ki egyetlen ország sem "az akkor is a mi kölykünk" elv alapján. (majd mi elővesszük és megbüntetjük, tessék megmondani mit csinált, és ha az nálunk is bűn, akkor elítéljük). Ha Kulcsár osztrák állampolgár (is) lett volna, soha nem adják ki!
Elárulom, hogy Zentai-ra az ügy kipattanásával egy időben (2005 nyara) Magyarországon folyt kettősállampolgársági vita irányította figyelmemet. Eredeti szándékom az volt, hogy felhívjam a hazai közvélemény figyelmét az állampolgárság jelentőségére. Hogy az államra milyen óriási felelősség hárul, ha komolyan veszi polgárai védelmét, függetlenül attól, hogy milyen bűnt követtek el. Ezért ellenzem a „kettősállampolgárság” milliós nagyságrendű osztogatását, miközben a hazai 10 millió tagjait sem képesek tisztességesen megvédeni, vagy képviselni a világban.
Az ENSZ szerint állampolgárságtól senkit sem lehet megfosztani! Ez a náci időkre vezethető vissza, amikor az állam vallás és származás alapján fosztotta meg egyes tagjait állampolgárságuktól. Hasonló volt a szovjet gyakorlat is, de az, politikai, ideológiai alapon történt. Az állampolgárságtól való elbocsátást, viszont bárki kérheti. Ez személyi jog! Az ausztrálok nagyon komolyan veszik az állampolgárság intézményét, és, mint „bevándorló ország”, nem tesznek különbséget az ott születettek és a később érkezettek között. Ez a Zentai ügy sarkalatos pontja. Az USA ügyesen megoldotta ezt a problémát: aki bevándorláskor hazudott, hamis adatokat adott, eltitkolta, letagadta addigi életének bizonyos részleteit, azaz félrevezette a hatóságokat, attól bármikor (azonnal) meg lehet vonni az USA állampolgárságot, és kiutasítani az országból! Most ennek bevezetésen gondolkoznak az ausztrálok is, mert nem szeretik, hogy a világ "megvetéssel" néz rájuk.
Ezt a magyaroknál nem érzem, nem tapasztalom. Azon a Top 10-es náci listán, amit a Wiesenthal Központ a hó elején közzétett (és ami miatt az ausztrálok szégyenkeznek), két magyar is szerepel! A harmadik legkeresettebb a Budapesten élő Képíró Sándor, és a hetedik helyen szereplő kiadatásra váró Zentai. Még nem olvastam olyan cikket a magyar sajtóban, hogy bárki is szégyenkezett volna, hogy két magyar is van ezen a „(szégyen)listán”.
.
A Zentai story
posted by Pocakos @ 10:15 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home