Lajos
Bródy János, Pásztory Zoltán(+), Illés Lajos(+), Szörényi Szabolcs, Szörényi Levente
.
Döbbenten olvasom, hogy elment "A" Lajos, egy legendás, korszakalkotó együttes névadója. Mindig furcsállottam, vagy inkább felettébb érdekesnek tartottam, hogy ha a magyar beat-zene elsőszámú együttese jött szóban, akkor az emberek elsősorban „A Szörényi”-re gondoltak. Tudod, a Levente. Meg a Szabolcs. Ja és a Tini. Tudod, a Bródy. Ugyanakkor Pásztoryt és (Illés) Lajost szinte meg sem említették. Ők csak "egyszerű" (zenekari) tagok voltak.
A magyar beat-rajongók az Illés-ékben látták, vélték felfedezni, és megtalálni a „mi Beatles”-ünket. A nagy „ellentábor”, pedig az Omegá-ban a Rolling Stones-t. Talán nem véletlen, hogy Kóbor (János) a Mecky becenevet kapta. Viszont a beat-világban páratlan, hogy egy együttes ne valamiféle fantázianévvel szerepeljen, hanem egy családnévvel. Ebből is látszik, hogy az Illés együttes, még a 60-as évek elején is „hagyományőrző” volt, a zenekarvezetőről kapta nevét, épp úgy, mint a tánczene addigi ünnepelt együttesei: a Holéczy, a Chappy, a Tabányi, a Martiny, vagy a Kelényi együttes, zenekar. A beat-korszak ebben is változást hozott, hiszen a névadó és családneve önálló életet élő fogalommá vált. Elmaradt mellőle az "együttes" (zenekar) megjelölés, és épp olyan jól hangszó, rövid, kéttagú szó lett belőle, mint a nagy brit példaképé, a Beatles-é. A kezdeti koppintásokat aztán felváltották a sajátos „népies” zenei motívumok, a kétértelmű (politikai) szövegekkel egyetembe. Azonban az évek során így is követni lehetett a beatles-i irányzatokat. Kezdve a lemezborítóktól, a ruha és haj(bajusz) viseleteken át, a „polgári engedetlenség” finom, visszafogott, de határozott közvetítéséig. Szörényi és Bródy. A két „frontember” nevével asszociál(t) egy korszak apraja-nagyja, ha az „Illés” (név) jön szóba. Pedig a névadó is épp oly hús-vér ember volt. Sajnos, már csak VOLT. Mégis, Lajos esetében valóban igaz az ilyenkor szokásos mondás: emléke örökké élni fog. Társaival együtt sokat tett érte. Köszönjük, Lajos!
Szégyen, csak a szépre emlékezünk
A magyar médiát figyelve, szomorúan konstatálom, hogy mily igaz a címbeli mondás: „csak a szépre emlékezünk”. Miközben töredelmesen bevallom, nagyon hezitáltam, hogy a „már megint a zsidók” címet adjam ennek a bejegyzésnek. Ugyanis a világ hírügynökségei és hírportáljai mással sincsenek tele, mint a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ nácivadász igazgatójának újvidéki nyilatkozatával. Tessék csak beírni a „Kepiro” szót az angol nyelvű Google News-ba. Több oldalon keresztül olvasható:
„…….Kepiro, 93, who lives in Hungary, was identified last year by the Simon Wiesenthal Center as having been convicted twice in Hungarian courts, ... …….”
(„…..a 93 éves Képíró (Sándor), aki Magyarországon él, a Simon Wiesenthal Központ azonosította tavaly, mint akit két magyar bíróság is elítélt……”)
Őszintén, nem értettem, mit erőlködik ez az ember (a nácivadász Efraim Zuroff ), nem veszi észre, hogy a magyar hatóságok a fülük botját sem mozgatják? Már tavaly is tartott egy sajtóértekezletet Budapesten, aminek valójában nem volt, nem lett semmi foganatja. Most meg Szerbiában tűnt fel, és ott marasztalja el az ottani kormányt, hatóságokat – ugyancsak Képíró Sándor miatt, amiről szinte minden magyar újság, hírportál (stop.hu, index.hu) beszámol(t), élén az MTI-vel, illetve a Távirati Irodára hivatkozva. A sok helyütt olvasható MTI jelentés megjegyzi:
"...A már 93 éves Képíró az 1942-es délvidéki mészárlásokban csendőrként, az 1944-es deportálásokban pedig csendőr századosként tevékenykedett.
Efraim Zuroff szerint a csendőrök becsületkódexének megsértése, amiért 1944-ben Képírót 10 évre elítélték, elévült, ám a háborús bűnök, amelyekért 1946-ban 16 évet róttak ki rá, nem évülnek el. A Képíró-ügyet a Fővárosi Bíróság vizsgálja, de "nincs tudomásuk" a Simon Wiesenthal Központ által említett 1946-os ítéletetről. A szakkollégium-vezető elmondta, sem Képíró erkölcsi bizonyítványában, sem a hadtörténeti, sem az országos levéltárban nem leltek rá az Efraim Zuroff tudomása szerint 1946-ban hozott ítéletre. ......."
.
Nos, itt esett le az a bizonyos tantusz! Miért pont most ment a nácivadász Újvidékre, és miért pont most közli ezt a semmi újat nem tartalmazó „sürgetést” a hazai média? A dátum miatt ! Most volt 65 éve az újvidéki mészárlásnak, vérengzésnek, razziának stb. - mindenki lelkiismerete szerint választhat meghatározást a történtekre, amikor is 1942. január 20 és 23 között, három nap alatt(!) 1300 (szerb, cigány, zsidó) embert lőttek a jeges Dunába. Nevezhetjük (még) atrocitásnak, túlkapásnak vagy akárminek, de ez akkor sem változtat a tényen, a történteket nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Hiszen Horthy Magyarországa is megvetéssel vette tudomásul a délvidéki „eseményeket”, Bajcsy-Zsilinszky Endre volt a felelősségre vonás egyik szószólója. Ítéletet is hoztak.
Megdöbbentő, hogy még a harcos „baloldal”, - élén a Népszavával és a Népszabadsággal, - sem emlékezett meg az idén erről a szégyenletes 65. évfordulóról. Pedig a múltban – még tavaly is – írtak róla, sőt az újvidéki megemlékezésekről, koszorúzásokról is beszámoltak. Most, az idén, hallgattak. Helyette jött Zuroff úr, a nácivadász, és a magyar média azon tanakodik, hogy vajon van-e háborús bűnösünk vagy nincs, és ha van, akkor el lehet-e ítélni?
Szégyen.
A budapesti Sevcsenkó szobor esete
Hála az Internetnek, no meg a "blogolásnak", sikerült kideríteni Juscsenkó ukrán elnök legutóbbi "félmondatát":Juscsenkó elnök egy budapesti Tarasz Sevcsenkó emlékmű felállítását javasolta.
amire csak én(?) kaptam fel a fejem ("Hallgat a magyar média" címmel). Hiszen a hazai hírközlők nem, hogy magyarázatot, de még e félmondat ismertetését sem tartották fontosnak. Ugyanis Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kárpátaljai látogatása során találkozott az ugyancsak éppen odalátogató ukrán elnökkel. Elnézést, ez nem valamiféle irónia, - ez az ukrán hírportálok címe, (angol nyelvű) megfogalmazása: "Ukrajna elnöke Kárpátaljára (Zakarpatya régió) látogatott", majd az elnöki sajtóosztályra hivatkozva így folytatódik: "ahol felavatott egy iskolát és találkozott Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel".Nem hagyott nyugodni ez a Juscsenkó megjegyzés, ill. hogy miért tartotta az ukrán média, no meg az elnök maga, olyan fontosnak ezt megemlíteni. Kutatgatásaim eredményét olvasta, és segítségemre sietett a blogtárs, az ismert kárpátaljai író, Balla D. Károly (BéDéKá). Ő biztos forrásból tudja, - és tudatja - a szobor történetét, ill. annak sorsát. Az ukrán elnök felvetése, a budapesti Sevcsenkó szobor sorsa, tehát nem véletlenül került szóba Munkácson - a Gyurcsány-Juscsenkó találkozón - az elmúlt hétvégén. De vajon az "ügy" és a félmondat (egyöntetű) elhallgatása a magyar médiában a véletlen műve?
Fejlemény
Amíg a hazai média hallgat erről a "félmondat"-ról, addig a kárpátaljai magyar sajtó beszámolt róla !!!
".....A későbbi, Juscsenko–Gyurcsány megbeszélésről kiszivárgott hírek szerint az ukrán elnök javasolta, hogy Budapesten állítsanak szobrot Tarasz Sevcsenko emlékére......"
(A hálószemért BéDéKá-nak köszönet!)
.
Kommentárom a Fővárosi Önkormányzatnak a szoborral kapcsolatos levelére
.
Kicsi a világ
Egy meglehetősen furcsa világra, vagy inkább web-oldalra bukkantam, ahol (számomra) nehezen érthető, értelmezhető (részben) angol nyelvű hírek között találtam rá a Hungarian szóra. Az oldal címe: (My) Machberes, és Tannenbaum rabbi bejegyzései olvashatók itt. Méghozzá olyan családi eseményekről, mint esküvő. A furcsaság benne az, hogy a házasulandók családfája is fel van sorolva. És itt találtam a Hungarian szóra! Ugyanis - a szöveg szerint - tegnap (szerdán) fogadott örökhűséget Taub rabbi fia, Aaron, Rubin rabbi lányának. Vagy fordítva(?).
A szövegből aztán az is kiderül, hogy mindkét New York környéki orthodox (rabbi) család a történelmi Magyarországról származik. Aaron nagyapja a híres kállói rabbi/rebbe leszármazottja. Rubin rabbi ősei pedig szászrégeniek.
Őszintén bevallom, az angol (jiddish?) szövegből nem volt könnyű rájönnöm, hogy a „Kaliver” és a „Sasregener” a nagy-kállói és szászrégeni rabbi családra, dinasztiára utal. Érdeklődésemet csak fokozta, hogy a Machberes (mely kb. naplót, - ne adj Isten! - blog-ot jelent) bejegyzésben magyar szöveget is felfedeztem! (“Szol a Kakos Mar,”) Ez volt aztán az igazi meglepetés! Hiszen, mint kiderült, a „Kaliver rebbe” írta ezt a híres magyar nótát. Itt jegyzem meg, hogy ez volt a Szabad Európa Rádió magyar adásának az első szignálja is az ötvenes években.
Hála az Internetnek, hamarosan megtaláltam magyarul is a nóta és „szerzőjének” történetét, vagy inkább legendáját? (részlet:)
Az első jelentős magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) Szerencsen született 1751-ben. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a hászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye főrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett — számos hívőt és tanítványt gyűjtve maga köré — ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerű sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temető bejáratában. A „kállói szent” (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte azt a néhány magyar népdalt (köztük a „Szól a kakas már” és a „Sírnak-rínak a bárányok” címűeket), amelyeket héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig énekelnek.
A legenda szerint a kállói szent sokat időzött a környező erdőkben és mezőkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerű pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tőle. Amaz boldogan kötötte meg a számára előnyösnek tűnő üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette.
Szól a kakas már, majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.
Micsoda madár, hej de micsoda madár?
Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj,
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
(a nóta teljes története ITT olvasható)
Az Amerikában élő jelenlegi (nagy-)kállói rabbi
