Ami a magyar életrajzból kimaradt
Érdeklődéssel olvastam A főspion című írást a 168óra legutóbbi számában, de mire a végére értem, egyre több lett bennem a kétely és az értetlenség: vajon milyen megfontolásból, milyen apropóból született ez a cikk, mi adja az aktualitását?A legkézenfekvőbb cinikus válasz: könyvreklám. Tán újra kiadták? Esetleg a cikkíró csak most olvasta és nem volt más témája? Hiszen semmi aktualitást nem jegyez a szerző.
Ugyanakkor az egész cikket átitatja egy bizonyos „áporodottság”, a 60-as, 70-es évek magyarországi szelleme. Egyoldalúan, minden kritika (és új elem) nélkül dicsér egy szovjet hírszerző tisztet, aki mellesleg magyar. Érthetetlen számomra, hogy a szerző miért azt ismétli el, ami Radó emlékiratából amúgy is közismert.
A főspion mégsem hagyott nyugodni, és hála az Internet-nek, sikerült kinyomoznom a szerző néhány kusza, zavaros megállapítását, melyekre, mint a magyar újságírás hiányosságaira szeretnék rámutatni. Tudom „darázsfészek”-be nyúlok, és sokan „félre fogják érteni” soraimat, pedig csak az igazságot, a pontos tájékoztatást kívánom elősegíteni.
A teljes történet ITT olvasható
0 Comments:
Post a Comment
<< Home