Kicsi a világ
Egy meglehetősen furcsa világra, vagy inkább web-oldalra bukkantam, ahol (számomra) nehezen érthető, értelmezhető (részben) angol nyelvű hírek között találtam rá a Hungarian szóra. Az oldal címe: (My) Machberes, és Tannenbaum rabbi bejegyzései olvashatók itt. Méghozzá olyan családi eseményekről, mint esküvő. A furcsaság benne az, hogy a házasulandók családfája is fel van sorolva. És itt találtam a Hungarian szóra! Ugyanis - a szöveg szerint - tegnap (szerdán) fogadott örökhűséget Taub rabbi fia, Aaron, Rubin rabbi lányának. Vagy fordítva(?).A szövegből aztán az is kiderül, hogy mindkét New York környéki orthodox (rabbi) család a történelmi Magyarországról származik. Aaron nagyapja a híres kállói rabbi/rebbe leszármazottja. Rubin rabbi ősei pedig szászrégeniek.
Őszintén bevallom, az angol (jiddish?) szövegből nem volt könnyű rájönnöm, hogy a „Kaliver” és a „Sasregener” a nagy-kállói és szászrégeni rabbi családra, dinasztiára utal. Érdeklődésemet csak fokozta, hogy a Machberes (mely kb. naplót, - ne adj Isten! - blog-ot jelent) bejegyzésben magyar szöveget is felfedeztem! (“Szol a Kakos Mar,”) Ez volt aztán az igazi meglepetés! Hiszen, mint kiderült, a „Kaliver rebbe” írta ezt a híres magyar nótát. Itt jegyzem meg, hogy ez volt a Szabad Európa Rádió magyar adásának az első szignálja is az ötvenes években.
Hála az Internetnek, hamarosan megtaláltam magyarul is a nóta és „szerzőjének” történetét, vagy inkább legendáját? (részlet:)
Az első jelentős magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) Szerencsen született 1751-ben. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a hászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye főrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett — számos hívőt és tanítványt gyűjtve maga köré — ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerű sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temető bejáratában. A „kállói szent” (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte azt a néhány magyar népdalt (köztük a „Szól a kakas már” és a „Sírnak-rínak a bárányok” címűeket), amelyeket héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig énekelnek.
A legenda szerint a kállói szent sokat időzött a környező erdőkben és mezőkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerű pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tőle. Amaz boldogan kötötte meg a számára előnyösnek tűnő üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette.
Szól a kakas már, majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.
Micsoda madár, hej de micsoda madár?
Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj,
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?
(a nóta teljes története ITT olvasható)
Az Amerikában élő jelenlegi (nagy-)kállói rabbi
posted by Pocakos @ 5:33 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home