Karácsonyok a SZER-nél ?
Olvasom a 168óra Vélemény rovatában a „Karácsonyok a SZER-nél” című visszaemlékezést, mely inkább egy sajátos (egyéni) vélemény, mintsem a realitás ismertetése. Talán ezért is került ebbe a rovatba.
.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem a (Nyugat-)Németországban működött amerikai vállalatok egyike volt a SZER (Szabad Európa Rádió = Radio Free Europe / RFE), hanem (kezdetben) a CIA fedőszervezete, majd 1971-ben (a müncheni olimpiát megelőzően) az amerikai külügy (State Department) irányítása alá került. Éves költségvetését a kongresszus szavazta meg. Az ott dolgozók csak hálával tartozhatnak az amerikai népnek, hogy idegenben (Nyugat-Németország) biztosították számukra a nyugodt, - mondhatni - gondtalan munkakörülményt, a kommunista diktatúrák elleni harchoz.
A cikk vészesen emlékeztet a most divatos magyar közhangulatra, amikor sikk keverni, ill. összemosni a kádári és rákosis időket egy kis „komcsizás” érdekében. Valami hasonló kicsengése van ennek az írásnak (ellenkező előjellel), hiszen a szerző rendesen (és következetesen) keveri a rádió munkáját, feladatát, műsorát, műsorpolitikáját a munkahelyi hangulattal, viszonyokkal, miközben lenézi, kicikizi a nyugati értékrendeket. Lásd „….Mindkét országban tenyészett a karácsonyi giccs számomra elviselhetetlen mennyiségben…” vagy „….ahol – ahogy az illik - jól berúgtak a német technikusok és az amerikai titkárnők…..”
A cikk vészesen emlékeztet a most divatos magyar közhangulatra, amikor sikk keverni, ill. összemosni a kádári és rákosis időket egy kis „komcsizás” érdekében. Valami hasonló kicsengése van ennek az írásnak (ellenkező előjellel), hiszen a szerző rendesen (és következetesen) keveri a rádió munkáját, feladatát, műsorát, műsorpolitikáját a munkahelyi hangulattal, viszonyokkal, miközben lenézi, kicikizi a nyugati értékrendeket. Lásd „….Mindkét országban tenyészett a karácsonyi giccs számomra elviselhetetlen mennyiségben…” vagy „….ahol – ahogy az illik - jól berúgtak a német technikusok és az amerikai titkárnők…..”
Nemcsak szakmailag, de a laikus számára is igen nehezen értelmezhető kijelentés, hogy „……A karácsonyi műsor gerincét évtizedeken át a zenés üzenetek adták. December közepétől január végéig napi 5-6 óra…….” (168óra) Ez képtelenség! Elvégre nincs a világon egyetlenegy olyan rádióállomás sem, amely január végéig(!) napi 5-6 órában karácsonyi műsort sugározzon.
A karácsonyi műsor(ok) teljesen független(ek) volt(ak) a zenés üzenetektől. Viszont nemcsak műsorpolitikailag, de műsorszerkesztési szempontból is nagyon jól jöttek ezek a "konzerv" (előre felvett) „szív küldi” anyagok, hiszen az év ezen időszaka a szabadságolások ideje (is). Hála (Ekecs) Gézának (ahogy Csekét valójában hívták és hívják), a zenés üzenetekkel nagyon sok kollega válláról vette le a műsorkészítés terhét. Köztük a cikk szerzőjéről is, aki nem mellesleg a magyar osztály igazgatóhelyettese is volt. Ezért többszörösen is meglepő Levente (ahogy Kaszát valójában hívták és hívják) azon kijelentése, miszerint: „……Nem emlékszem rá, hogy nekünk a magyar osztályon közös karácsonyi ünnepségünk lett volna.…….” (168óra)
Egy 70. életévéhez közeledő embernek talán megbocsátható, hogy sok mindenre nem emlékszik, még arra sem, hogy – ellentétben Ekecs Gézával, aki 1956 októberében velencei nászútját megszakítva sietett vissza a müncheni stúdióba - Kasza Levente csak 1963-ban került a SZER-hez, (most októberben) mégis átvehette az 56-os Emléklapot a köztársasági elnöktől.
A karácsonyi műsor(ok) teljesen független(ek) volt(ak) a zenés üzenetektől. Viszont nemcsak műsorpolitikailag, de műsorszerkesztési szempontból is nagyon jól jöttek ezek a "konzerv" (előre felvett) „szív küldi” anyagok, hiszen az év ezen időszaka a szabadságolások ideje (is). Hála (Ekecs) Gézának (ahogy Csekét valójában hívták és hívják), a zenés üzenetekkel nagyon sok kollega válláról vette le a műsorkészítés terhét. Köztük a cikk szerzőjéről is, aki nem mellesleg a magyar osztály igazgatóhelyettese is volt. Ezért többszörösen is meglepő Levente (ahogy Kaszát valójában hívták és hívják) azon kijelentése, miszerint: „……Nem emlékszem rá, hogy nekünk a magyar osztályon közös karácsonyi ünnepségünk lett volna.…….” (168óra)
Egy 70. életévéhez közeledő embernek talán megbocsátható, hogy sok mindenre nem emlékszik, még arra sem, hogy – ellentétben Ekecs Gézával, aki 1956 októberében velencei nászútját megszakítva sietett vissza a müncheni stúdióba - Kasza Levente csak 1963-ban került a SZER-hez, (most októberben) mégis átvehette az 56-os Emléklapot a köztársasági elnöktől.
(lásd fentebb: "Szerecsenmosdatás" Friday, December 29, 2006)
Labels: SZER
posted by Pocakos @ 12:36 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home