Tuesday, September 12, 2006

Vége az időhúzásnak

Az ausztrál Legfelsőbb Bíróság elutasította Charles Zentai Károly védőinek kifogását, mely szerint rossz az ausztrál kiadatási jogrendszer. A Magyarországon háborús bűnökkel gyanúsított Zentai, valamint a hamisítással vádolt, és ugyancsak kiadatására váró ír (származású) Vincent O'Donoghue, ugyanis megkérdőjelezte azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy kiadatási ügyekben (első fokon) a helyi (tagállami) bíróság döntsön. A védelem szerint helytelen, hogy az államszövetség (Commonwealth of Australia) központi (legfelsőbb) Bírósága helyett helyi, tagállami szinten döntenek ilyen fontos ügyben. A kifogás lényege, hogy a helyi hatóságok (személyek) gyakorlatilag (központi) állami alkalmazottak, azaz végrehajtók, tehát nem függetlenek. Nem is lehetnek, hiszen a központi, szövetségi Legfelsőbb Bíróság nem ellenőrző, hanem felettes szerv, mely az alsóbb szintű döntéseket jóváhagyja, vagy elutasítja.

A Legfelsőbb Bíróság mostani elvi döntésének indoklásában Antony Siopis bíró rámutatott, hogy a (központi) kiadatási törvény (szövege) jó, és megfelel az ausztrál jogrendszernek. Ugyanis a helyi (szövetségi tagállami) bíró nem, mint a (központi) államot képviselő alkalmazott hozza meg ítéletét, döntését, hanem – kiadatási esetekben! – mint független(?) „(magán)személy” = „persona designata” (designated person – kinevezett, kijelölt személy)

A védelem azzal érvelt, hogy a szövetségi államok közt is létező kiadatási szerződés alkalmazása eltér (el kellene térnie) a nemzetközitől, hiszen az így hozott döntés országon belülinek számít, és nem befolyásolja Ausztrália esetleges nemzetközi megítélését. Zentai kiadatása azonban nem helyi ügy, ezért annak megítélésében csakis a központi, szövetségi bíróság dönthet. Ez a jogi vita persze csak az időhúzásra volt jó, hiszen Zentai februári helyi (Perth) bíróság előtti meghallgatását ennek a jogi helyzetnek a tisztázásig halasztották el, és tűzték ki (most újra) szeptember 22-ére.



A Zentai story



0 Comments:

Post a Comment

<< Home