1956 finn szemmel
Két finn kutató könyvet írt az 1956-os magyar forradalomról, ill. annak finnországi visszhangjáról. A könyv ecseteli azt a fonák politikai helyzetet, ami az akkori Finnországot jellemezte, és amit később „finnlandizáció” néven híresült el a brezsnyevi időkben. A finn napilapban (Helsingin Sanomat) megjelent könyvismertetés szerint Kádár (1968-ban) megdicsérte a finn köztársasági elnököt (Urho Kekkonen) a forradalom idején tanúsított magatartása miatt. Finnország ugyanis nem fogadott be egyetlen magyar menekültet sem. Igaz, a magyarok sem tolongtak a forradalom leverése után finnországi menedékért. Ezt finn részről a Szovjetuniótól való félelemmel magyarázzák.Kekkonen elnök 1956 márciusában foglalta el hivatalát és elsőszámú feladatának tartotta a finn-szovjet jó viszony ápolását. Ezért különösen kínos volt a magyar forradalomhoz való hivatalos finn (állami) politika. Finnország ez idő tájt lett az ENSZ tagja és nem igazán akart szembeszállni a Szovjetunióval. A fegyveres harcok azonnali beszüntetését követelő amerikai javaslatnak, az ENSZ közgyűlés Moszkvát (a szovjet „beavatkozást”) elitélő határozatának megszavazásától a finn küldött távolmaradt. Akárcsak Jugoszlávia és még tíz ázsiai és afrikai ország. Az amerikai javaslatot 50 állam szavazta meg, nyolcan pedig ellenezték.
A finnek tűntető, de tapintatos távolmaradását, ill. annak magyarázatát ma már nehezen lehet elfogadni, hiszen az ugyancsak nem sokkal korábban (1955) függetlenné vált Ausztria vagy kétszázezer menekültet fogadott be (igaz, átmenetileg), akik közül mintegy harmincezren le is telepedtek.
A finn helyzetre jellemző, hogy nem volt igazán tiltakozás, tűntetés sem a magyarok mellett. Különösen a szovjet nagykövetség elől hiányoztak a tiltakozó diákok. A külsőségek hiánya ellenére a finnek szépszámmal gyűjtöttek adományokat és küldték a rászorulóknak. Sőt, Kekkonen elnök a magyarokért tartott istentiszteleten rótta le kegyeletét.
posted by Pocakos @ 3:03 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home