Egy kiállítás képei
Egy időszaki kiállításról ad hírt a 168óra nevű hetilap online változata „Hazatérés, újrakezdés” címmel. A cikk a koncentrációs táborokat megjárt, Holocaust túlélők viszontagságairól számol be, illetve mutatja be a kiállítást, amely Budapesten a Páva utcai Holocaust Emlékközpontban tekinthető meg. A téma valóban érdekes, és ugyanakkor - valahol, valahogy - morbid. Ugyanis arról szól, hogy ameddig a deportálások jól szervezetten zajlottak, addig a hazatérés már korántsem volt (annyira) megszervezve a hatóságok részéről. Magyarán, a háborút vesztett ország, a magyar állam nem volt felkészülve ezeknek a kisemmizett embereknek, állampolgárainak a fogadására.Bármennyire is érdekes, izgalmas a téma, nem értem, a cikk megjelenésének időzítését, hiszen, mint az a Holocaust Emlékközpont honlapján olvasható, a kiállítás már tavaly november 21. óta megtekinthető. A szervezők a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről elfogadott és hatályba lépett 1946. évi XXV. Törvénycikk 60. évfordulójáról kívántak ezzel megemlékezni. Ezért is volt furcsa számomra, hogy a hetilap miért a mostani, 2007. januári számában számol erről be? Valószínűleg „jegelt”, „konzerv” anyagról van szó, aminek közlését a szerkesztő a téli uborkaszezonra halasztotta, elvégre a kiállítás még március 25.-ig nyitva van. Talán nem véletlen, (vagy tán épp ezért) ez az időpont sincs a cikkben megjelölve. A 168óra 1945-46-ról ír, viszont az Emlékközpont honlapján és a plakáton (is!) nyomatékosan 1945-1947 olvasható.
De, ne csak a 168óra hibáiról szóljak. A hetilap internetes kiadásában látható néhány kép a kiállítás érdekességeiről. Az egyik aláírása: „Hatvanéves cigi, rágógumi”. Lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de (hatvan éve) 1947-ben már nem igazán osztogattak rágógumit az amerikai katonák, azt már akkoriban a feketepiacon lehetett kapni. Nekem valahogy túl újnak tűnt, tűnik a kiállított doboz, csomag. Utánanéztem, és – hála az Internet-nek – megtaláltam a híres Wrigley’s csomagolásának időrendi változatait. Mintha sejtésem bizonyítva lenne. Hiszen – ha hinni lehet a gyártónak - , akkor 1938-ban, majd pedig 1950-ben volt „arculatváltás”. Az 1938-as doboznak, paklinak valóban piros a (két) széle, akárcsak a 168óra fotóján, de a mentalevél hiányzik róla! Az csak az 1950-es borítón jelenik meg. A felírat is más! Az 1938-ason „the PERFECT GUM” olvasható, míg a kiállított darabon az 1950-től szabványosított „CHEWING GUM” látható.
posted by Pocakos @ 8:27 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home