Háttér
„….Amerikai kongresszusi delegáció utazik Budapestre Kuba ügyében…” írja a Népszabadság Online az MTI-re hivatkozva, amit aztán több magyar hírportál is átvett. Az MTI híre azonban, úgy tűnik, mintha csak ürügy lenne az új washingtoni nagykövet (Somogyi Ferenc) bemutatására, hiszen alig esik szó a címbeli delegációról.
Szinte a magyar bejelentéssel egy időben közölte a cseh Prague Daily Monitor angol nyelvű hírportál a nemzeti hírügynökség, a CTK-ra hivatkozva, hogy „Schwarzenberg (cseh) külügyminiszter az amerikai kongresszus tagjaival tárgyal Kubáról”. A cikk szerint Prága kritikus álláspontja a totalitárius kubai rendszerrel szemben közismert. A rövid történelmi áttekintésből, vagy inkább utalásból kitűnik, hogy amióta a cseh diplomácia főfeladata az emberi jogok védelme és terjesztése a világban, nagyon megromlottak a cseh-kubai viszonyok. A jelentés megemlíti, hogy amíg az Egyesült Államok 45 éve Castro (és rendszerének) elszigetelésén dolgozik, addig az EU tagállam Spanyolország, sokkal engedékenyebb, és a párbeszédet keresi a karib-tengeri kommunista rendszerrel.
A kubai ellenzék támogatásában Schwarzenberg már külügyminiszterré való kinevezése előtt kivette részét. 2005 májusában kiutasították Kubából, mert odaérkezésekor találkozni akarta a helyi ellenzék képviselőivel. 2006-ban pedig a kubai nagykövetség nyújtott át egy tiltakozó jegyzéket a cseh külügyminisztériumban Csehország Kuba-ellenessége miatt. Végül tavaly tavasszal Prága és Havanna kiutasította egymás diplomatáit.
Az amerikai delegációt a kubai születésű Albio Sires vezeti, és mielőtt tovább utaznának Magyarországra, majd Lengyelországba, csehországi programjuk között szerepel a Prágában működő Szabad Európa Rádió (RFE/RL) meglátogatása is..
Kapcsolódó anyag
„29 kubai kap politikai menedékjogot Magyarországon.” (Tuesday, August 21, 2007)
Pontosítás
Néhány napja hír volt a magyar médiában, hogy „29 kubai kap politikai menedékjogot Magyarországon.” Már sokszor kifogásoltam, hogy (politikai) menedékjogot nem lehet kapni. (politikai) Menedéket lehet kérni, és azt meg lehet, sőt, kell adni. (az arra valóban rászorulóknak). Még pontosabban: a menekült státusz elismerését kérelmezni kell, amit aztán a befogadó ország megvizsgál, majd jóváhagy, elismer.
A hír magyar változatából azonban hiányzik néhány – szerintem – lényeges infó. Kezdjük azzal, hogy ezek a kubaiak nem a hírhedt internálótábor lakói. Nincsenek összezárva a terrorizmussal vádolt és (évek óta) ítélet nélkül fogva tartott mintegy 360 fővel, akiket al-Qaeda és talibán kapcsolattal gyanúsítanak. Ezek a kubaiak gyakorlatilag szabadon mozoghatnak az amerikai haditengerészeti támaszponton, sőt olyanok is vannak köztük, akik ott alkalmazottként dolgoznak. Menekült státuszuk elismerésére várnak, amit a fennálló amerikai törvények nem engednek meg, és, amit a köznyelv csak „vizes lábak – száraz lábak” (wet feet – dry feet) törvény néven emleget. Különösen a Floridában élő (emigráns) kubaiak körében.
Elvben csak azokat a kubaiakat fogadja be az Egyesült Államok, akik elérik a floridai partokat, azaz „száraz a lábuk”, amikor bebocsátást kérnek. Akiket a nyílttengeren kapnak el, azokat (elvben) visszaküldenek (toloncolnak) Kubába. Ez a Clinton kormány idején 1995-ben elfogadott gyakorlat mélységesen bántja és felháborítja a Castro hatalomra kerülése óta Floridába menekült, és elsősorban Miami-ban élő kubaiakat. Az áldatlan állapot elleni tiltakozás jeléül Ramon Saul Sanchez már többször, legutóbb tavaly (2006) januárban éhségsztrájkba kezdett Miami „Little Havanna” nevű (főleg kubaiak által lakott) városrészében. Sanchez, aki egyben a Demokrácia Mozgalom vezetője, éhségsztrájkjával (és aláírásgyűjtésével) elérte, hogy az amerikai hatóságok ma már nem küldik vissza a „nedves lábúakat”. Viszont bebocsátásukat sem engedélyezik az US-be, azonban megtűrik őket a guantanamo-i támaszponton, amíg további sorsuk rendeződik.
Sanchez tavalyi akciójakor tutajjal érkezett 15 kubai várt kitoloncolásra. A guantanamo-i támaszponton tartózkodó menekültek száma ma már 44 fő, akik közöl huszonketten most július 29-én (Sanchez mintájára) éhségsztrájkba kezdtek. Már két hete nem ettek, amikor augusztus 8-án a CBS tv-társaság is beszámolt tiltakozásukról. A jelentés hangsúlyozza, hogy a 44 fő többsége ellenzéki, és visszatérésük (visszaküldésük) esetén megtorlásnak lennének kitéve.
Múlt pénteken (augusztus 17-én) jelentette a Párizsban megjelenő International Herald Tribune (IHT), hogy az éhségsztrájk befejeződött, miután a sztrájkolók megtudták, hogy közülük 29 főnek menekült státuszuk elismerése mellett, beutazási vízumot adott Magyarország.
A BosNewsLife hírportál úgy tudja, hogy a Magyarországon letelepedők között olyan is van, aki már több mint két éve tartózkodik Guantanamo-n.
Az Európában megjelenő amerikai hírlapnak (IHT) nyilatkozott az aktivista Sanchez, aki elmondta, hogy a támaszponton élő 44 kubai közül öten már megszerezték az amerikai (bevándorlási) vízumot, 29 személyt Magyarország fogadott be, heten pedig még várnak egy meg-nem-nevezett országba való távozásra. Egy ember viszont családi okokra hivatkozva úgy döntött, hogy visszatér Kubába. Sanchez megjegyezte még, hogy egy házaspár további sorsa még tisztázatlan, mivel ők nem fogadták el a felajánlott magyar (beutazási) vízumot. A Demokrácia Mozgalom vezetője örült, hogy az éhségsztrájknak vége van, már csak azért is, mert két sztrájkolót a múlthéten kórházba kellett szállítani.
Mindezek ismeretében meglehetősen nehezen hihetőek a Független Hírügynökségnek nyilatkozó külügyminisztériumi államtitkár szavai:
"........Horváthné Fekszi Márta hangsúlyozta, hogy a mostani döntés egy hosszabb távú egyeztetési folyamat eredménye: először George W. Bush amerikai elnök tavalyi magyarországi látogatásán került szóba Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel folytatott megbeszélései során. Ezután nem sokkal utazott Göncz Kinga külügyminiszter Miamiba egy Kuba-konferenciára, majd idén Magyarországra látogattak a kubai menekültek képviselői is, akik tárgyaltak mind az öt parlamenti párttal. ...."
Érdemes megjegyezni, hogy az MDF honlapján, idén június 28.-i dátummal, Dávid Ibolya beszámol kubai ellenzéki vezetők látogatásáról a magyar Parlamentben, és közli az elnökasszony felhívását ötpárti nyilatkozat elfogadására. Az MDF honlapján olvasható pártelnöki felhívásban, valamint nyíltleveleiben mégcsak utalás sincs a menekültekre, ill. azok befogadására.
.
.
Fejlemény (Tuesday, August 28, 2007)
Hírközlés magyar módra
A német nyelvű Google-ban kerestem magyar vonatkozású híreket. Egy múlt heti hírre lettem figyelmes, mely szerint Dél-Tirolban elfogtak egy körözött magyar gyilkost. A szövegből hamar rájöttem, hogy arról a férfiről van szó, aki Magyarországon megölt egy fiatal (prostituált) lányt, majd úgy próbálta beállítani, mintha az öngyilkosságot elkövetve a vonat alá vetette volna magát. Az esetről múlt pénteken számolt be a dél-tiroli online, ezért puszta kíváncsiságból megnéztem a magyar hírportálok beszámolóját. A hirkereso.hu összesen öt találatot jelzett, és mind az öt szinte ugyanazt az MTI hír közölte, kisebb-nagyobb eltéréssel. Ami feltűnő volt: a tettes neve kimaradt a jelentésből, pedig – gondolom – név nélkül igen nehéz nemzetközi körözést kiadni bárki ellen. A magyar hírekben megjelent egyetlen név, a zalai rendőr-főkapitányság sajtószóvivője, Csizmazia Péter volt. Az elfogás körülményeiről is hallgatnak a magyar jelentések, ill. igencsak elnagyolt utalások olvashatók bennük.Ezzel szemben Olaszország német nyelvű autonóm területén, Dél-Tirol-ban részletesen megírják az elfogás körülményeit. Eszerint, a magyar hatóságok által keresett, körözött személy: Salamon Tibor magyar állampolgár a gyilkosságot követően Dél-Tirolba menekült, ahol előzőleg már járt, sőt mi több dolgozott. A Bozen-től (Bolzano) délre fekvő Tramin-ban (Termeno) élő magyar barátai és ismerősei között próbált megbújni. Álnéven vett ki egy szobát és állt munkába. A magyar rendőrségtől kapott információk alapján egyértelművé vált, hogy a gyanúsított Dél-Tirol-ban tartózkodik. A bozen-i (bolzano-i) rendőrségen Stefano Mamani vezetésével, valamint Benno Baumgartner államügyész irányításával alapos nyomozásba kezdtek: telefonbeszélgetéseket hallgattak le, és Salamon magyar barátait kezdték megfigyelni. Amikor már látszott, hogy szorul a hurok a körözött férfi körül, Salamon Tibor péntekre (augusztus 17.) virradó éjjel önként jelentkezett a bozen-i, (Bolzano-i) rendőrségen. Néhány honfitársa ellen bűnsegédletben való részvétel miatt feljelentést tettek.
Kiegészítés
Most (aug.21.) találtam rá a Zalai Hírlap augusztus 10.-i számára, ahol keresik az "eltűnt" Salamon Tibort.
Egy ország megvezetve
rás nevű olvasóm a "Rendszerváltók" című írásom hozzászólásában a rendszerváltáshoz vezető út fordulópontját 1982-re datálja, mivel Magyarország akkor lett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagja. A felvetés valóban logikusnak tűnik, főleg Medgyessy Péter volt miniszterelnök titkos ügynök múltjának napvilágra kerülése óta. Hiszen nemcsak a sajtó, de a szakemberek, történészek is nagyjelentőségűnek tartják a magyar csatlakozást, különös tekintettel az akkori nemzetközi helyzetre, a Szovjetuniótól való függőségre.
Erre utaló, ezt magyarázó néhány fejtegetés, amit a net-en találtam
„……..A hatalom természetesen monolit volt még ekkor, rivális értelmiségi csoportok nem mutatkoztak még a színen, de már a 70-es évek második felében két feladatra kellett koncentrálnia az ország politikai vezetésének. Egyfelől gondoskodnia kellett az ország gazdasági túléléséről (s ez a nyugati országok felé való nyitást tette szükségessé); másfelől fenn kellett tartania az ország ideológiai elkötelezettségét a szövetséges országok irányába.
(Csizmadia Ervin: Medgyessy öt éve ÉS )
„…….Medgyessy azt válaszolta, hogy az IMF-csatlakozási tárgyalások titkossága miatt. Elmondta, hogy 1968-ban a szovjetek megakadályozták Magyarország csatlakozását az IMF-hez. Amikor később nyilvánosságra került, hogy újra próbálkozna az ország a csatlakozással, akkor Szűrös Mátyás akkori moszkvai nagykövetnél szovjet küldöttség tiltakozott ez ellen.
(origo.hu)
„……a szovjet övezet részeként Magyarországnak korlátozott szuverenitása volt. S ezt a korlátozott szuverenitást is alaposan kikezdte például a KGST 1976-os XXX. ülésszaka, amely a szocialista országok egységének növelésére, mondhatnánk, a nyugatihoz hasonló szorosabb integráció megteremtésének programját fogalmazta meg. Az 1968-tól "különutas" Magyarország számára eléggé vészjósló perspektívát jelentett volna, ha a KGST látszategységében kell feloldódnia.
(Csizmadia E. Népszabadság 2002. aug. 10.)
„…eladósodott Magyarország 1982-ben lépett be a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), hogy megmeneküljön a nemzetközi fizetésképtelenségtől: az IMF a pénzügyi élet végső mentsvára, amely szigorú gazdaságpolitikai feltétek mellett ugyan, de akkor is adhat hitelt, ha más már nem hajlandó. A belépő ország természetesen köteles volt megadni főbb gazdasági mutatóit, majd a többi tagországhoz hasonlóan folyamatos adatszolgáltatást kellett teljesítenie. Nyilván már a belépéskor nem vitte rá a lélek a magyar rezsimet az igazmondásra,….”
(Bod Péter Ákos Magyar Szemle 2005. június)
".......A nemzetközi konferenciát Magyarország 20 éves IMF és világbanki tagságának alkalmából rendezték.
Horn Gyula MSZP-s politikus, korábbi miniszterelnök elismerően szólt az 1982. évi vezetésről, amiért az nem engedett a Varsói Szerződés nyomásának és nem engedte a nyugati kapcsolatok befagyasztását, illetve a csatlakozás megakadályozását.
A csatlakozási tárgyalások delegációvezetője (Fekete János – Pocakos) az akkori körülményekről elmondta: 1981 őszén a volt KGST országok súlyos fizetési nehézségekkel küzdöttek, és Magyarország is közel került a fizetésképtelenség bejelentéséhez. (Magyar Nemzet – MTI-re hivatkozva)
Majd a mai napig élő (városi) legenda:
“…..a régióban elsőként, 1982-ben beléptünk az IMF-be …”
(index.hu 2007. márc. 26)
(Marjai József )………Kormánytagsága idején jelentős lépéseket tett azért, hogy Magyarországot, a keleti blokkból elsőként, felvegyék a Nemzetközi Valutaalapba….”
(index.hu)
".......1982-ben - elsőként a közép- és kelet-európai államok közül - Magyarország az IMF és az IBRD tagja lett......"
(Progress Vállalakozásfejlesztő Alapítvány)
A valóság azonban mást mutat!
A Nemzetközi Valutaalap története szerint jóval a magyar csatlakozás előtt öt, azaz öt „kommunista” ország már tagja volt. 1980-ra azonban számuk kettőre csökkent (Románia és Jugoszlávia), ugyanis időközben szovjetnyomásra Lengyelország, Csehszlovákia és Kuba visszalépett a tagságtól.
Due to the pro-capitalist bias of both organizations, only five Communist states have ventured to join the Bank and the Fund, and by 1980 that number had dwindled to two, Yugoslavia and Romania. Mutual suspicion and hostility, coupled with the reluctance of the Bank and Fund to accommodate the special needs of their Communist members, eventually led to the withdrawal of Poland, Czechoslovakia and Cuba from the organizations. Conversely, Yugoslavia and Romania have received levels of IMF and IBRD funding which exceed the average level of members which are non-Communist, developing nations.
Az egykori Jugoszlávia tagságát meg lehet kérdőjelezni, hiszen nem volt a KGST tagja, tehát szovjetnyomásról nem igazán lehet beszélni. Azért megjegyezendő, hogy már 1968-ban az IMF tagja volt
Ugyanakkor Románia belépési dátuma az IMF honlapja szerint 1972 december 15. , tehát tíz évvel korábban már tagja volt a Nemzetközi Valutaalapnak, mint Magyarország.
Még valami
Az IMF honlapja szerint a magyar csatlakozás dátuma 1982. május 06.
Az origo.hu tudósításában pedig ez olvasható:
"......Medgyessy büszkén emlékezett, hogy a minisztériumban végzett munkájáért 1982. április 4-én a Munka Érdemrendjének arany fokozatával tüntették ki. ..."
Ezek szerint a magyar vezetés, a csatlakozás sikerét illetően, olyan biztos volt a dolgában, hogy egy hónappal korábban már ki is tüntette a „KGB-t elhárító tisztet”? Kapcsolódó anyagok (időrendi sorrendben)
Wednesday, June 29, 2005
Az IMF is aggódik (?) (a 2005-ös költségvetés kapcsán)
Wednesday, October 29, 2008
Amit a válságról tudni kell
Monday, February 23, 2009
Baj van, nagy baj van (?)
Monday, March 23, 2009
Miért hagytuk, hogy így legyen?
.
Labels: IMF
Le a kalappal !
Igen. Le a kalappal Majtényi László újságombudsman előtt, aki a „Horn-üggyel” kapcsolatos kritikámat (Az ombudsmanokat megvezették, ugye? ) nemcsak meghallgatta (elolvasta), de arról július 24-én a Népszabadságban be is számolt. Majd, amikor e-mail-ben jeleztem felé, hogy nem egészen azt írtam, ami ott megjelent, e-mail-fordultával elnézést kért és megígérte, hogy a hibát (legközelebb) orvosolni fogja. És, tessék. A nyomtatott Népszabadság mai (augusztus 07.) számában meg is tette. Sőt, cikkét olvasói levelemmel kezdi. Köszönöm!
.
Vallomás a megjelenés hátteréről
.
Távolban a mentesség
A magyar médiát ismét foglalkoztatta az amerikai vízum, ill. vízummentesség. Méghozzá több fronton. A Népszabadság washingtoni tudósítója számolt be meglehetősen zavarosan az elnöki jóváhagyás előtt álló törvénytervezetről, és annak esetleges kihatásairól a magyarokra. Aztán amúgy mellékesen (a schengeni egyezmény kapcsán), említette meg Gyurcsány miniszterelnök és az EU-biztos Franco Frattini a problematikát annak reményében, hogy előbb-utóbb előrelépés lesz ez ügyben is. A HVG pedig egy rémtörténettel, egy magyar vízumkérő kalandjaival a budapesti amerikai követségen, lepte meg olvasóit, ráadásul angol nyelven is. Érdemes a két cikket, különösen az utolsó mondatokat, bekezdéseket összehasonlítani. Az angol változat szerint a nagykövetség belső ügyekről nem nyilatkozik, különben sem volt az esetnek tanúja. A magyar változat szerint az esetet, ill. az ügyet kivizsgálják. Majd az index.hu számolt be egy videokonferenciáról, amit a budapesti amerikai nagykövetség rendezett. (Lehet, hogy a HVG hatására?) Aztán jöttek a – szokásos – mutogatások: lám a lengyelek még rosszabbul állnak, a csehek jobban, de nekik sem biztos a mielőbbi (amerikai) vízummentesség. Ez adta az ötletet e bejegyzés megírásához.
Először is két dolgot kevernek a hazai sajtómunkások: más a mentesség, és más a könnyítés. A (vízum)mentesség kizárólag üzleti és turista célú beutazásra vonatkozik, és maximum 90 napra! Tehát, ha valaki az Egyesült Államokban akar dolgozni, tanulni, vagy netán „életvitelszerűen ott tartózkodni”, letelepedni, akkor már „vízumköteles”, pontosabban ottléte tartózkodási engedélyhez kötött. Megjegyzem, az EU-ban is hasonló a helyzet, hiszen, ahhoz, hogy valaki egy másik tagországban dolgozzék, tanuljon vagy életvitelszerűen (90 napnál hosszabb ideig) tartózkodjék, bizony bejelentkezési kötelezettsége van! Csak erről nem igazán tájékoztat a hazai média.
A gazdag, pardon a gazdaságilag fejlett államok elsősorban az illegális munkavállalóktól tartanak, féltik leginkább országukat, lakosságukat, mert azok „olcsóságukkal”, igénytelenségükkel nemcsak a munkalehetőségeket szerezhetik meg az állampolgárok elő, hanem az életszínvonal romlásával járó szociális, belső feszültségeket is okoz(hat)nak. Nincs másként ez az Egyesült Államok esetében sem. Ez a felfogás, „irányelv” és gyakorlat szinte évszázados, ha nem régebbi, és (részben) független a bevándorlási hullámoktól. Csak olyan országokkal van vízummentesség, amelyek állampolgárai nem próbálják a törvényeket (nagyszámban) kijátszani, és nem élnek vissza a turizmus adta lehetősséggel (és bizalommal), és időben elhagyják az országot. Eddig csak azok az országok kaphatták meg a vízummenteséget, amelyek turistái, odalátogatói közül kevesebb, mint 3 %-a a vízum lejárta után sem hagyta el az Egyesült Államok területét. Az évek folyamán végzett megfigyelések alapján, mára már 27 olyan ország van a világon, amelyek részesei az USA vízummentes politikájának, az úgynevezett Visa Waiver Program-nak:
Andorra, Australia, Austria, Belgium, Brunei, Denmark, Finland, France, Germany, Iceland, Ireland, Italy, Japan, Liechtenstein, Luxembourg, Monaco, the Netherlands, New Zealand, Norway, Portugal, San Marino, Singapore, Slovenia, Spain, Sweden, Switzerland and the United Kingdom.
Itt kell megjegyezni, hogy a budapesti amerikai nagykövetség feladata azoknak a "kiszűrése", akikről feltételezhető: nem fognak időben visszatérni, és nagy valószínűséggel fekete munkából akarnak megélni. Ez a hálátlan feladata, "szűrés", megítélés sokszor félreértésbe torkol(hat) mindkét részről. Az amerikai hozzáállást, ill. annak okát pedig a magyar média nem közvetiti kellő alapossággal és szimpátiával sem a lakosság, sem a vízumkérők felé. A most aláírásra váró törvénytervezet bizonyos könnyítést hozhat majd ezen a téren, mert a hazautazást megtagadók, ill. a bebocsátást megtagadottak 2 %-os határát, 10 %-ra kívánják felemelni.
Ugyanakkor a terrorfenyegetés, a terrorizmus elleni harc miatt a jövőben jobban meg akarják válogatni a beutazókat. Ennek alapja az új biometrikus útlevél, mely chip formájában sok értékes, és azonnal lehívható, ellenőrizhető adatot szolgál tulajdonosáról. Erről már tavaly hoztak egy rendeletet, melynek értelmében 2006. november 8. óta a vízummentes államok polgárai közül is csak azok léphetnek be az Egyesült Államok területére vízummentesen, akiknek már ez az újfajta útlevelük van. Vagyis személyi adataikat nemcsak magukkal hordozzák, de azt államközi szerződés alapján a biztonsági szervek egymás közt (bármikor) ellenőrizhetik. Ezért javasolták a briteknek már 2005. tavaszán, hogy aki „zökkenőmentesen” akar a jövőben az USA-ba utazni, az jó, ha minél előbb beszerzi az új biometrikus (brit) útlevelét.
Ebből viszont az következik, hogy ha Magyarország el is érné, hogy a renitens, a vízum lejárta után sem hazatérő, állampolgárai száma, aránya - a „rendesekhez” képest - 10 % alá csökkenne, akkor sem kaphatná meg a vízummenteséget, hiszen a biometrikus útlevelet hazánkban még nem vezették be.** A kétoldalú tárgyalások alapja pedig az ilyenfajta útlevelekben lévő adatok hivatalos (és bizalmas) cseréje.
Viszont az ehhez vezető út első nagy lépése lenne, ha az USA bevezetné az ausztrálok által kidolgozott és évek óta (jól) működő elektronikus rendszert (ETA), mely segítségével interneten keresztül is meg lehet szerezni a vízumot. Nem kell sorba állni, megalázó interjúkon részt venni, és az ez úton megkapott (és leellenőrzött) vízummal nagyvalószínűséggel a határról sem küldenek vissza. A rendszert jelenleg az USA is tanulmányozza elsősorban épp a kelet-európaiak miatt.
.
** Tschöppy nevű olvasóm írja, hogy e-útlevelet már tavaly augusztus 29. óta Magyarországon is lehet igényelni. Köszönettel nyugtázom comment-jét, azzal a megjegyzéssel, hogy ez még mindig nem felel meg az amerikai előírásoknak, hiszen - mint a hivatalos web-oldalon olvasható - "....Rendelet előírásainak megfelelően a későbbiekben (2006. június 30-tól számított 36 hónapon belül) ezen adattartalom kiegészül a birtokos digitális ujjlenyomatával....." Ez pedig azt jelenti, hogy a most kiállításra kerülő e-útlevelek csak 2009-től felelhetnek meg az amerikai előírásoknak. Gondolom, ujjlenyomat ügyben ugyancsak a kiállító hatósághoz kell majd (ismételten) fordulni. A távolság tehát csökkent. Vajon a bürokrácia mikor fog?
.
Fejlemény
"Vízummentesség" és a valóság (Saturday, October 18, 2008)
.
