Menetrend
Az ausztrál zsidóság lapja, az Australian Jewish News (AJN) is beszámol a Zentai ügy állásról. Az egyetlen újdonság, a következő perth-i tárgyalás időpontja. Pontosabban, jövő hó (szeptember) 25.-re tűzték ki azt a tárgyalási napot, amikor a helyi bíróság kijelöli majd a kiadatási meghallgatás idejét. Bírósági forrásokra hivatkozva, az AJN úgy tudja a kiadatási meghallgatás 2008-ben lesz, és előreláthatólag több napot fog igénybe venni. Ha Zentai meghallgatása után a (helyi) perth-i bíróság a kiadatás mellett foglal állást, akkor azt aláírásra felterjesztik az ország igazságügyi miniszteréhez, David Johnston-hoz, aki saját hatáskörében meghozza a végső döntés. Amennyiben a miniszternek nem lesz ellenvetése, (és időközben a Legfelsőbb Bíróság sem ad helyt Zentai törvénymódosítást kérő fellebbezésének), úgy megnyílik az út az egykori magyar katona előtt, hogy visszatérjen szülőföldjére, ahol háborús bűnösséggel vádolják. Az ausztrál zsidóság lapja végezetül megjegyzi:Ausztrália még sohasem adott ki feltételezett háborús bűnöst.
.
.
Megjegyzés
A commentek csak áttételesen kapcsolódnak ehhez a témához. A háborús bűnös fogalmát, magyarországi értelmezését, a Ságvári üggyel kapcsolatban feszegettem, ami "Ki a háborús bűnös?" cím alatt olvasható.
posted by Pocakos @ 12:51 AM
5 Comments:
A 2006-ban felmentett Kristóf László volt csendőrnyomozóról írt tavalyi bejegyzése, mely sok szempontból nagyon jó, más szempontból számomra érthetetlenül semmitmondó, összefüggést mutat Ön szerint pl. a Polgár és Zentai üggyel. Nekem csak a Kristóf féle perhez és a közelmúltban újra zajló hisztériához van némi közöm, háttér információim csak ehhez vannak. Szíves figyelmébe ajánlom a http://kridtoflaszlo.blogspot.com címen található 1959-es koncepciós ítélet anyagait, az első fokú ítéletet, a fellebbezést és a másodfokúő ítéletet. Ha veszi a fáradtságot és elolvassa, érthetővé válik a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélete és eldől az a kérdés az Ön számára is, hogy miért mentették fel. Azért, amit Ön hiányolt: az 1959-es ítélet törvénytelen volt az akkori törvények szerint, koncepciós jellegű (azért nevezte így a mai bíróság, mert 13 vádlott esetében valós és felderített tények keverednek a fő koncepcióval: Kristóf László előkerülésével és elítélésével tisztázhatóvá vált a Ságvári halála. Ez pár kommunistának szükséges volt, mert az elvtársak között az a mendemonda járt, hogy besúgásnak is következménye volt az elfogás. Mindenki, aki érintett lehetett, igyekezett a saját ártatlanságát bizonyítani. Különösen szembetűnő a dologban, hogy Holós Ervin, akit elvtársai soha nem fogadtak el igazán, ők tudták miért, kapóra jött ez a történet. 32 nevem volt címmel, egyes szám első személyben írt könyve, mely mentegetődzés az árulás vagy spicliskedés vádja alól Ságvárival kapcsolatban, teljesen egyértelműen igazolja azt, hogy neki valamiért szívügye volt Ságvári halála. Aki nyitorr szívvel olvassa el Kristóf László ítéletét, annak egyértelmű az, hogy a sokat látott Legfelsőbb Bíróság (köztük Dr. Horváth Ibolyával, akinek könyve is megjelent a koncepciós perekről, tehát sokat elolvasott)a korabeli törvénytelenség megállapítása mellett miért nevezte koncepciósnak Kristóf László elítélését.
Érdemes belegondolni,hogy Donáth Ferenc, Kristóf egyik legfőbb gyalázója Kende Péterrel együtt, miközben Kristóf esetét csak ürügynek használja az LB elleni támadásaihoz (bizonyára olvasta a sajtóban megjelent adok-kapok sorozatot), gyomorforgató ártatlansággal hiszi azt, hogy az ő édasapja, Donáth Ferenc 1951-ben és a Nagy Imre perben 1958-ban koncepciós alapon lett elítélve, de az ugyanakkor elítélt Kristóf perében minden szava igazság a Mátyás (és Ledényi) bíró által vezetett népbíróságnak. Vagy nem hisz semmit, hanem más dolgok húzódnak a háttérben (én ezt hiszem).
Csak azért írom Önnek ezt, mert ritkán látok igazi érdeklődést ennek a konkrét esetnek a kapcsán. Tisztességes fő kérdésére, miszerint miért nem arról döntött az LB, hogy törvényes volt-e az 1959-es elítélés, az a válasz, hogy arról döntött. A figyelmébe ajánlott dokumentumok elolvasása után valószínűleg Ön is így gondolja.
Magyar Mária Eszter
Tisztelt Elekes István!
Visszavonom a "számomra érthetelenül semmitmondó" kijelentésemet, mert miután megpróbáltam kideríteni, hogy ki is Ön (régóta olvasgatom gondolatait, de eddig ez nem igazán izgatott), most már értem, hogy miért nincs esetleg teljesen képben. Remélem, szívesen olvassa a figyelmébe ajánlott dolgokat. Az LB 2006-os ítéletét pedig a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján lehet elolvasni. www.nja.hu
Üdvözlettel: Magyar Eszter
Kedves Mária Eszter,
először is köszönöm jelentkezést! Az ajánlott irodalmat elolvastam. Sőt, abból arra következtettem, hogy az Ön nagybátyja (volt) Kristóf László, ezért soraiból (számomra) kiérezhető elfogultsága érthető, mi több természetes. Az én problémám továbbra is a "háborús bűnös" fogalmának meghatározása a nemzetközi és a magyar törvények szerint egyaránt. Ez Mo.-on, és a magyar joggyakorlatban – a köznyelvről és köztudatról nem is beszélve! – nem tisztázott. Ha jól tudom, Kristóf családja "a Ságvári gyilkosa" megbélyegzést kívánta jogi úton semmissé tekinteni. Ez a LB 2006-os döntésével megtörtént, az indoklás azonban – véleményem szerint – nem volt elég körültekintő, sőt "olaj a tűzre" volt az amúgy is megosztott magyar társadalomra.
Ahogy én látom: Kristóf László nem Ságvári gyilkosa, viszont nem a "légynek sem ártó" nyomozó mintaképe! A fellelhető életrajzi adatok alapján "fehér folt" (ill. ellentmondásos) 1944 és 1958 közötti tevékenysége. Csak néhány dolog: ha sebesülése miatt vitték Németországba gyógyítani, akkor ott hadikórházban ápolták, majd hadifogságba kellett, hogy essen – mint más hasonló társa, bajtársa. Mo.-ra visszakerülve, és a politikai helyzet (további) alakulása miatt bujkálni volt kénytelen. Ehhez az alföldi tanyavilág biztonságot nyújtott. 1956 őszén úgy gondolta, számára is eljött az idő. A forradalom leverését követően a hatalom propaganda kirakat-perekkel próbálta bizonyítani a szovjet beavatkozás szükségességét. Ennek lett áldozata (nem mártírja !) az Ön nagybátyja.
A 2006-os felmentő ítélet, vagy döntés legvitathatóbb pontja a mindenkor (esetünkben 1944 nyarán) érvényben lévő törvényekre való hivatkozás. A LB ezzel a (felelőtlen) indoklásával valójában helyben hagyta az 1959-es (halálos)ítéletet is! Sőt, komolytalanná teszi/tette az egész magyar jogrendet, hiszen az államfő idén, épp az *akkor érvényben lévő törvényekre* hivatkozva utasította el Horn Gyula kitüntetését.
Kedves István!
Köszönöm válaszát. Szerintem teljesen egyértelműen kiderült már minden ebben az ügyben a háborús bűnnel és Ságvári halálában játszott szereppel kapcsolatban. Hogy mi a háborús bűn, az törvény kérdése. Hogy mit tartottak annak 1959-ben, az is. Mivel ennek az ügynek kapcsán mástól is kaptam megtorló per iratokat, abból kiderült számomra, hogy 1959-ben a bíróság teljesen hasraütés szerint értelmezte. Gondolom, hogy a Kónya féle tisztességes tájékoztatást és a Kende és Donáth butaságra (bár szerintem nem erről van itt szó) adott válaszait is olvasta. Ebből teljesen egyértelmű a felmentés oka és a törvényi környezete.
Egyébként meg Kristóf László igenis légynek sem ártó nyomozó volt, csak sajnos nincs írói tehetségem, hogy életét és történetét papírra vessem. Mit gondol, elmebeteg család vagyunk, ha egy életen keresztül nem felejtettük el, hogy tisztára mossuk az emlékét? Én személy szerint annyira írtózom minden erőszaktól, hogy ha valamilyen formában valóban érintett lett volna a nagybátyám, mélyen hallgatnék és a lelkéért imádkoznék magamban. A rázúdított mocskot soha nem lehet már teljesen eltüntetni, mert érdemben nem vizsgálható a dolog. Ugyebár akik nekünk (és nagybátyánmnak) nem hisznek, azok sosem látják be, hogy nem úgy volt. Akik pedig azt állítják, mint Pintér Marianna, hogy őt a nagybátyám megkínozta, egy kommunista megtorló gépezet tanúi voltak, akik fűt-fát bevádoltak bosszúból. Ha értő szemmel és szívvel olvassa el alaposan a koncepciós per iratait, nem hiszem, hogy kétséges a következtetés levonása. Felhívom a figyelmét arra, hogy a többi tanú mind elbizonytalanodott, amikor szemtől-szembe kellett (volna) a tárgyaláson azt állítani, hogy a nagybátyámnak köze volt a vallatásukhoz. Ez vonatkozik az említett Pintér Mariannára is. Szemből nehezebb vádaskodni, mint előre jegyzőkönyvbe diktálni a vádakat. Ráadásul ezeknek a tanúknak összegyüjtötték azokat a csendőröket, rendőröket, akik akkoriban voltak állományban és ott, ahol őket fogva tartották, ismeretlenül, 14 év múlva, nevekre emlékezve kellett volna megmondaniuk, konkrétan kik és mit csináltak. Nemrégiben olvastam egy megkínzott nőről, hogy amikor firtatták, miért nem tudja felismerni azokat, akik kínozták, azt válaszolta, nem néztünk az arcukba, kínoztak minket, honnan tudnám, hogy néztek ki. A kommunista megkínzási legenda képviselői túlélték ezeket a megkínzásokat, Pintér Marianna megkínzása oly szörnyű volt, hogy utána még Komáromot és több németországi tábort is túlélt (ellentétben Kristóf Lászlóval, aki belehalt a felakasztásba), és biztosan be is mutatkoztak a letartóztatottakat verők, ezért lehetett pompás memóriával emlékezni 14 év után is...
Ha elolvasta a per iratait, el kell, hogy gondolkodjon azon, hogy egyes-egyedül Kristóf László nem ment bele a játékba, az elismerésbe, a megbánásba, stb. Pedig neki is kilátásba helyezték, hogy enyhébb büntetést kap. Tudja, Anyámék viselték a védelem költségeit, az ügyvéd elég jól tájékoztatta őket, mi várható. Úgyhogy bátran kijelenthetjük, higgye el, hogy igenis mártír volt. Azon kívül egy csodálatos ember.
A háborúban, kötelezően előírt kemény módszerekkel történő vallatásokat természetesen valakik kivitelezték, de azok addigra már eltűntek, vagy átálltak az új rendszer pribékjeinek, mint az ebben az ügyben érintett nyomozócsoportban tevékenykedő Juhász testvérek egyike. A parancsnok Juhászt kivégezték, a testvére, aki ugyanott dolgozott, átállt. A nagybátyám perében ő és egy másik csendőr, Koncz Elek, aki részt vett Pintér Marianna letartóztatásában egyértelműen tisztázták a nagybátyámat. Pedig akár azt is vallhatták volna, hogy ő is megvert embereket, miért is ne? Ahogy lesz időm, a web-re még felteszem a tárgyalási jegyzőkönyveket, de ez nagyon nagy munka, beszkennelni nem lehet és alaposan kell átézni, több száz oldalról van szó. Én csak a saját nagybátyám emlékét akarom tisztázni, bár óhatatlanul le kell vonni egyéb tanulságokat is.
Azt meg, hogy mi történt a háború után, mi pontosan tudjuk, az özvegy és anyám is él még, de nem hiszem, hogy ez bárkit is érdekelne. Sajnos, hiába mondom, hogy egy percet sem bujkált, ha valakinek a mi szavunk nem számít, az azt hisz, amit akar. Mindenesetre az összes igazolást, amire abban a világban mindenhez szükséges volt, a saját nevén, saját szülőfalujából szerezte be, hazajárt Verőcére a földjeiken aktuális munkák elvégzésében segíteni Anyámnak, Pestre hozzánk a Szamuely utcába, engem nyaralni vitt a motorján Békéscsabára, kisgyerekként ez a legnagyobb élményem, motoron utazni!
Az pedig nem igaz, hogy az 1944-ben érvényben lévő törvények alapján mentették fel. Az 1958-ban lévő törvények alapján is törvénysértő az elítélése. Szerencsére, a jog egy olyan dolog, hogy ugyan sokszor ellenkezik a józan ítélő képességgel, az igazságérzettel, de mégiscsak ez tesz rendet a világban bűn és nem bűn vonastkozásában. Az is más kérdés, hogy ez ritkán mutatkozhat meg, mert az igazsághoz sok pénz, jó ügyvéd kell. Ebben az esetben a teljesen nyilvánvaló igazságot érdek nélkül, pénz nélkül, elhivatottságból segítettek komoly tudós emberek elérni.
Mindenesetre köszönöm, hogy Ön legalább megpróbált józan ésszel és lekiismeretesen foglalkozni ezzel az üggyel, ha már belebotlott.
Nekünk a feladat egyszerű, amíg tudjuk, mondjuk. Ahhoz a hősies kiálláshoz (sajnos, most már szinte bizonyos az utóbbi időben hozzám eljutott információk alapján, hogy kínzásokkal kenyszerítették a bevádolt csendőröket, rendőröket a kívánt vallomások megtételére), amit a Nagybátyám tanúsított ebben a perben, méltónak kell lenni.
Büszkének arra a pénzbüntetésre, amit mátyás bíró Anyámra kiszabott, mert igenis el akarta mondani a fivére védelmében, hogy mi történt, büszkének arra, hogy az ítéletből kihangzik a bíró Nagybátyám iránti gyűlölete.
Magyar Mária Eszter
Megjegyzés
A fenti commentek csak áttételesen kapcsolódnak ehhez a témához. A háborús bűnös fogalmát, magyarországi értelmezését, a Ságvári üggyel kapcsolatban feszegettem, ami "Ki a háborús bűnös?" cím alatt olvasható.
Post a Comment
<< Home