A német példa (?)
Többször is elolvastam a hírt, mielőtt neki kezdtem ennek a bejegyzésnek. A bolgár hírügynökség jelenti, hogy a mai (péntek) kormányfői látogatáson szóba került a munkavállalás. A Szófiában tartózkodó Gyurcsány Ferenc – állítólag – arról tájékoztatta bolgár vendéglátóját, hogy a magyar kormány még az idén dönt a hazai munkaerőpiac esetleges elzárásáról a román és bolgár munkaerő elől. (…..whether to close down the labor market for Bulgarians and Romanians in end of the year…) Gyurcsány szerint ez is szóba jött Magyarországon, a reformok kidolgozásakor. Az már biztos, hogy a magyar kormány egységesen akar fellépni az EU csatlakozásra váró Románia és Bulgária munkavállalóival szemben, csak még azt nem tudják, hogy hogyan. Különös tekintettel a több mint egy milliós magyar kisebbségre. – jelentik a bolgár fővárosból.
Comingout
Ezzel az angol szóval, kifejezéssel szokták jelezni, nevezni, ha valaki (végre) be meri vallani „másságát”. „Előjön” (coming out) és a nagy nyilvánosság előtt „bevallja”, hogy ő bizony „más” (pl. homoszexuális) és - jobb esetben – közli, hogy „ez van”, és „nincs mit megbánni”. Sőt – valahogy, valahol – még büszke is rá a vallomástévő.
A hétvége nagy és szenzációs „Comingout”-ja azonban nem egészen fedi ezt a lassan már bevett szokást. „Csodálkozás Grass SS-Comingout-ján” címet adta a Spiegel Online mai (augusztus 12.) sajtószemléjének, ami a FAZ -ban (Frankfurter Allgemeine Zeitung) megjelent Günther Grass interjúra utal.
Ebből megtudhatjuk, hogy az irodalmi Nobel-díjas Günther Grass szeptemberben megjelenő önéletrajzi regényében beszámol késői gyermekkora eddig eltitkolt részleteiről. Mint az a Reuters német nyelvű hírében is olvasható: Günther Grass 15 évesen önként jelentkezett a Hitlerjugendbe. Az 1927-ben Danzig-ban (ma a lengyelországi Gdansk) született Grass, tehát 1942-ben – a sorsdöntő sztálingrádi csata és vereség előtt – (gyerekfejjel) határozta el, hogy belép az azóta hírhedtté vált szervezetbe, mert ezen keresztül szeretett volna tengeralattjárón szolgálni. A haditengerészethez ekkor már nem vettek fel ennyire fiatalokat. 17 évesen (1944) az SS alá tartozó "Frundsberg" hadosztályhoz osztották be munkaszolgálatra, repülőterek földi személyzetének pótlására. Rá egy évre (1945), 18 évesen pedig megkapta a valódi behívót a Waffen-SS-hez. A FAZ-ban közölt interjúban kifejti – épp úgy, mint szeptemberben megjelenő könyvében -, hogy akkoriban fogalma sem volt az SS rémtetteiről. Úgy tudta, hogy az egy elit alakulat, és azt beszélték akkoriban, hogy sokan meghalnak közülük, mert veszélyes feladatokat bíznak rájuk. Bűntudatot nem érzett sem akkor, sem később. Viszont a háború óta egyre fokozódó szégyenérzete van amiatt, ami történt, és ahogyan történt: az ország összeomlása, a hitleri őrület hatalomra kerülésének meg nem akadályozása.
.
Számomra az az igazán meglepő, hogy Grass mindezt ilyen jól tudta leplezni, és minden kényszer nélkül önként tudott előjönni. Ez számomra a csoda. Meg az, hogy senkinek sem jutott az eszébe a kiváló író múltjában vájkálni. Pedig szókimondása miatt elég sok támadás érte élete folyamán.
Bloggerek a manipuláció ellen
Az MTI-re hivatkozva közölte a Népszabadság Online (nol), hogy
„…..Visszavonta a Reuters hírügynökség egy szabadúszó fotós munkatársának csaknem ezer felvételét, mert közülük kettőről, amelyeket a libanoni konfliktusról készített, kiderült, hogy manipuláltak……”
A cikkben egy szó sem esik a bloggerekről, pedig a történtek és a kérdéses képek, és az azokhoz fűződő kommentárok már jó ideje (múlt hét vége óta) keringenek a világhálón. Ugyanakkor a nol idézi a Reuters egyik munkatársát:
„…..Az intézkedést elővigyázatosságból hoztuk - mondta Tom Szlukovenyi (Szlukovényi Tamás) képszerkesztő…….” (….a Reuters-től. - Pocakos)
Kicsit furcsállottam, hogy a magyaros hangzású névből hogyan lett ilyen határozottan „törzsgyökeres” magyar. Hála az Internetnek, nagyon hamar kiderült a határozottság titka. Igaz, a keresést egy picit megnehezítette a „képszerkesztő” foglalkozás, mert mint az angol nyelvű szövegekből kiderült: a Reuters 2004-ben hozta létre a „Global Picture News Editor” pozíciót, azzal a céllal, hogy a kinevezett személy összefogja (és irányítsa) a Reuters mindegy 80 fotóriporterét a világban, akik naponta kb. ezer képet küldenek a hírügynökség londoni központjába. Nos, ezt az új és felelősségteljes pozíciót kapta meg a Reuters-nél 1990 óta dolgozó, és elismert fotós, az (akkor, 2004-ben) 52 éves Thomas Szlukovenyi. A kinevezéséről szóló ismertetésből („press release”) aztán megtudható, hogy Thomas Szlukovenyi (Szlukovényi Tamás) fotós karrierjét Budapesten kezdte, az MTI-nél. Majd nyolc év magyarországi fotózás után a kanadai Globe and Mail-nél folytatta életpályáját, ahonnan 1990-ben került a Reuters-hez. Tom Szlukovenyi kanadai állampolgár.
E kis kitérő után lássuk azokat a világ bloggerei által kiszúrt képeket, melyek megtévesztő hamisítványok, és amelyekkel a libanoni háború valóságát próbálják egyesek manipulálni, miközben a gyanútlan olvasó, néző érzelmeit igyekeznek befolyásolni. Úgy látszik ez a „nagymédiá"-ban ideig-óráig sikerül(het) is, mint az a Reuters esete is bizonyítja.
A legtöbb hírügynökség, internetes portál és blogger a „little green footballs” nevű blogra hivatkozik, melynek tulajdonosa elég szemléletesen mutatja be a bejrúti képek manipulálását. Ugyancsak érdekes részletekre bukkant a „Drinking from Home” blog írója. Szerinte a hírportálok (Reuters, AP, BBC, Yahoo News) különböző időben készült bejrúti képein ugyanaz a síró asszony látható.
Lehet, hogy (hála az Internetnek) a blogszféra, ill. a bloggerek valóban megreformálják a globális hírközlést?
A keresztény falvakat megkimélik
Azt hiszem, nem kell elsietnem ezt az írást, mert a magyar média nem fog megelőzni ennek az AP tudósításnak a közlésével. Hamza Hendawi, az amerikai Associated Press helyszíni tudósítója a dél-libanoni helyzetről és állapotokról küldte „testközeli” beszámolóját. Számomra sok újat nem tartalmaz a tudósítás, inkább csak alátámasztja sejtésemet. Ennyi bevezető után lássuk, valóban mi a helyzet Dél-Libanonban.
"A keresztény falvakat megkímélték Libanonban" – a tudósítás címe, - és ez az, ami felkeltette érdeklődésemet a cikk iránt. A tudósító Qleia nevű kis faluból keltezi jelentését, mely mindössze három mérföldre (kb. 4,5 km) van az izraeli határtól, és ellentétben a környező településekkel, ezt nem érte izraeli támadás. Mint kiderül, keresztény arabok lakják, és a többi határvidéki keresztények lakta településekhez hasonlóan (eddig) elkerülték a bombák és rakéták. Ebből is látszik, hogy milyen összetett és komplikált Dél-Libanon politikai térképe, és a helyi lakosság viszonya Izraelhez és az Irán támogatta Hezbollah-hoz. Qleia polgármestere mondja, hogy csak a falu szélét bombázzák az izraeliek, ezért megmondta az ott lakóknak, hogy költözzenek beljebb. „Ha a falu közepét is lőni kezdik, akkor majd elmenekülünk.” - magyarázza Shafiq Wanna polgármester.
Az AP tudósítójának benyomása, hogy Dél-Libanon keresztény arabjai nem igazán szimpatizálnak a Hezbollah-val, azzal a shiita társasággal, mely elfogott két izraeli katonát és ezzel kiprovokálták ezt a lassan egy hónapja tartó harcot, harcokat. A környéken élő szuniták és druzok is megosztottak a Hezbollah pro vagy kontra megítélésében, általában csak a shiiták támogatják a gerillákat.
Ez a terület valamikor (18 éven át, egészen 2000-ig) izraeli megszállás alatt volt, és akkoriban az itt élők ezrei (keresztények, druzok - a shiitákhoz hasonlóan) jelentkeztek az izraelieket támogató milíciába (Dél-Libanoni Hadsereg), mely a (shiita) Hezbollah ellen harcolt. Sőt, a dél-libanoniak közül nagyon sokan jártak át Izraelbe dolgozni, ahol kétszer annyit kerestek, mint otthon, hazájuk legszegényebb részén. Valószínűleg az izraeliek (is) kihasználták ezt, és kiépítették maguk kis biztonsági (kém) hálózatát, amiről a Hezbollah ma is meg van győződve.
Hat évvel az izraeliek távozása után (tehát napjainkban) még mindig éreztetik az itt lakókkal ezt. Például a Dél-Libanoni Hadsereg (egykori) tagjai ma is a körözöttek listáján szerepelnek. Az „izraeli ügynök” még ma is él a köztudatban, mivel ezrével ítélték el, mint "ellenséges állammal kapcsolatot tartókat" az egykor Izraelben dolgozott helybélieket, hol pénzbüntetésre, hol börtönre.
Ezért az itt élők számára Izrael egyszerre ellenség és fontos gazdasági lehetőség. Az utakat még a megszállók építették az alatt a 18 év alatt, amíg itt voltak. „A kormányunk szégyellhetni magát” – mondja egy 29 éves szállodai alkalmazott – „attól tartok, ezután, a háború után, Bejrútot fogják újjáépíteni, nem, pedig itt a déli országrészt.”
Ahogy az izraeli hadsereg megérkezése elkerülhetetlennek látszik, úgy ébredezik újra sok helybéli régi álma: ismét Izraelben dolgozni.
Az egyik druz férfi, aki két évet töltött libanoni börtönben, mert tagja volt a Dél-Libanoni Hadseregnek, azt mondja: „Elegem van ezekből a harcokból. Ha megint jönnek, akkor elmegyek Izraelbe, és ott fogok élni”.
Egy magyar ENSZ küldött kettősélete
Olvasom a hvg.hu web-oldalán, hogy „……dr. Morvai Krisztina, a nők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő ENSZ szervezet, a CEDAW-bizottság magyar küldöttjének - kormányát bemószerolva - sikerült megtorpedóznia, hogy a hivatalos utód-jelölt, Pető Andrea történész-szociológus a jövő évtől bekerüljön a bizottságba. Igaz, Morvainak sem sikerült újabb négy évre meghosszabbítatnia mandátumát. Januártól tehát nincs magyar képviselő a CEDAW-bizottságban……”
A hosszú cikkből kiderül, hogy Morvai a függetlenséget és a szókimondást annyira komolyan vette, hogy bizottsági munkája során, figyelmen kívül hagyta az esetleges magyar (állam)érdekeket, és konfliktusba került a bizottság, ill. a Világszervezet más országaival, azok küldötteivel.
A hvg.hu írásában az alábbiakra lettem figyelmes:
„……a nők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő ENSZ szervezet, a CEDAW bizottságának magyar tagja, Morvai Krisztina - aki egyébként az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának docense…”
„………….Az interneten nem sok nyoma van Morvai többéves New York-i szereplésének. Ám a hvg.hu birtokába került jegyzőkönyvekből kitűnik, egy témába igazán beleásta magát: ez az Izraelben, illetve a megszállt területen élő arab nők helyzete és a velük szemben alkalmazott diszkrimináció volt…..”
„…..Morvai Krisztinát telefonon, New Yorkban értük utol…..”
A név nagyon ismerős volt számomra. Nem kellett sok idő, hogy „beazonosítsam” dr. Morvai Krisztinát, akinek nevével a Mehmet Karcsi üggyel kapcsolatban találkoztam először. A török-magyar kisfiú történetének média általi felfújását kutatva botlottam a jogásznő nevébe. Méghozzá az angol nyelvű török sajtó számolt be róla, említette a nevét, mint egy magyarországi befolyásos személyét. Akkoriban (2005. elején) az agilis jogásznő (angol nyelvű) levelet juttatott el a budapesti török nagykövethez, valamint az ugyancsak budapesti EU nagykövetnek Mehmet-Karcsika ügyében. Sőt, azt is elérte, hogy a török miniszterelnök magyarországi látogatásának és tárgyalásainak egyik pontja legyen ez, a különben piti, magán- és bulvárjellegű családi dráma. A miniszterelnökök sajtótájékoztatóján is szóba került, amiből arra következtettem, hogy talán ebben a jogásznő segítségére lehetett a férje, Baló György, akiről a Zaman nevű török újság azt írta, hogy „nagy név a magyar televízióban”. Máskülönben a török napilap mindebből azt szűrte le, hogy Magyarország Mehmet-Karcsika sorsától teszi függővé Törökország EU-tagságát, felvételét. Ezt a (képtelen) zsarolást a magyar sajtó is sugallotta. (lásd Magyar Hírlap)
Érdekes mód, akkoriban (tehát egy-másfél éve!) dr. Morvai neve egy civil szervezet, ill. alapítvány nevével került a köztudatba. Hol, a Női és Gyermekjogi Központ Alapítvány vezetőjeként (Népszabadság), hol igazgatójaként (Inforádió) jegyezte a hazai média. Amerikai ENSZ tevékenysége valahogy szóba sem jött, de még csak meg sem említették! Sőt, mint az „anyák megmentője” hallatta szavát a (Zombori) Sebestyén (bulvár) ügyben is. És már abban az időben összetűzésbe került az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium akkori vezetőjével, Göncz Kingával (ahogy az a Hetek-ben - keretes cikkben - olvasható)
Ez azért is felettébb érdekes, mert Morvai, most a külügyminiszter asszonyt okolja hazahívása miatt. Pontosabban az ENSZ bizottsági küldöttnek jelölt Pető Andrea és főnöke, Göncz Kinga, barátságára neheztel, mondván ennek lett az áldozata.
Csak azt nem értem, ha dr. Morvai Krisztina „több éves New York-i szereplést” hagy most ott, és a hvg.hu "csak telefonon tudta elérni" – a mostani interjú kapcsán, akkor a tavalyi Sebi és Karcsika ügyben hogyan tudott ilyen aktív lenni, és közben titokban tartani (no, meg ellátni) ENSZ küldötti megbízatását?
.Fejlemény (2007.01.09)
.
Zavarosban halászik a Malév ?
Rövid hír a SANA-tól (Syrian Arab News Agency), mely szerint tegnap (szerdán) Szíria elfogadta, hozzájárult, hogy a magyar légitársaság, a MALÉV növelje damaszkuszi járatai számát. Ezt a szír közlekedési minisztérium közölte, megjegyezve, hogy a damaszkuszi kormány ezzel is segíti a "brutális izraeli agresszió" miatt Libanonból menekülő európaiak biztonságos távozását. A közlemény szerint ez azon a megbeszélésen került szóba, amelyen a szír közlekedési miniszter és a damaszkuszi magyar nagykövet is részt vett, a két baráti ország bilaterális kapcsolatainak erősítése céljából..Megjegyzés"...Még mindig ilyen pénzéhes a Malév? Vagy valami más is van e ártatlannak tűnő jelentés mögött, amiről a magyar média (még) nem számolt be..." Ilyesmik jutottak az eszembe a fenti hír olvasásakor, valamint egy több mint 30 évvel ezelőtti eset, esemény: a Malév Flight 240 tragédiája.
Mccartizmus Lengyelországban?
Azt írja az újság (no, nem a magyar!), hogy az ikrek jó befűtöttek a tanároknak ezen a nyáron. Mármint Lengyelországban, ahol egy ikerpár került hatalomra és egy törvénymódosítás segítségével (ha a héten megszavazza a parlament) a lengyelek százezrei kerülhetnek az utcára, elsősorban tanítók, tanárok, iskolaigazgatók, egyetemi rektorok, dékánok, valamint újságírók, diplomaták, katonatisztek és politikusok. Mind-mind, akit az egykori kommunista titkosrendőrséggel való kollaborálással lehet gyanúsítani.
Megfigyelők igen nagy és sok hasonlóságot vélnek felfedezni a (Jarosław) Kaczyński kormány törvénymódosítási (kiegészítési) tervezete és az egykori kommunista idők és módszerek között, amikor az embereknek - más előjellel, de - ugyancsak a (politikai) múltjuk miatt kellett állásukat otthagyni, elhagyni.
A lengyel átvilágítási törvényt 1997-ben fogadták el, ill. lépett életben, és az akkor csak a közéleti szereplőkre, a politikusokra vonatkozott. Azaz tíz évre eltiltották a politikai élettől azokat, akik letagadták a titkosrendőrséggel való kapcsolatukat. Máskülönben a törvény értelmében, ha nem kívántak politikai pályára menni, a volt ügynökök élhették normális, hétköznapi életüket. Kb. 27 ezer embert érintett ez Lengyelországban.
A Kaczyński ikreknek azonban ez nem elég, és most azt tervezik, hogy felteszik az Internetre az egykori (tartó)tisztek teljes névsorát, valamint a nekik jelentőkét is. Mindenkit, akinek a neve a listán szerepel és 1972. augusztus elseje előtt született, ki kell rúgni a közszférából.
Az ultra-nacionalistának és anti-kommunistának titulált Kaczyński testvérek elképzelései azonban – 16 évvel a rendszerváltás után – nem biztos, hogy azt az eredményt fogják hozni, amit szeretnének. A Times cikkírója szerint a ”tisztogatás” könnyen visszaüthet. Például a miniszterelnök anélkül nevezte ki a védelmi miniszter helyettesét (Antoni Macierewicz), hogy arról egyeztetett volna saját miniszterével. Félő ugyanis, hogy az anti-kommunista hírében álló Macierewicz túllő a célon, különös tekintettel a katonai hírszerzésre. Jelenleg 1800 lengyel katonai hírszerző van, akik nem most kezdték a szakmát, és közülük nem egy jelenleg is szolgálatot teljesít, pl. Irakban és Afganisztánban. Több százra tehető azoknak a száma, akik a készülő új törvény miatt vesztenék el állásukat. És ezt az USA sem nézné jó szemmel.
(Jarosław) Kaczyński kormányfő a kommunizmus, vagy inkább a kommunisták elleni harc jegyében nevezte ki a lengyel állami televízió élére Bronisław Wildstein újságírót, aki a kollaboránsok névsorának közzétételével lett híres hazájában. Hasonló múltú és kapacitású embert kíván az ikerpár (Jarosław kormányfő és Lech államfő) a központi korrupciós ügynökség élére kinevezni, mivel meggyőződésük, hogy Lengyelország alapvető (gazdasági) gyengeségének oka az üzleti életet befolyásoló volt kommunisták titkos hálózata.
Ennek, a boszorkányüldözésre (McCarthyism) emlékeztető, akciónak lett az áldozata a múlt pénteken lemondott pénzügyminiszter(nő) Zyta Gilowska is, akinek a kommunista titkos rendőrséggel való állítólagos kapcsolata miatt kellett távoznia. Gilowska szerint előző rendszerbeli titkosügynöki kapcsolata politikai zsarolás eredménye volt, amiről most nem akarnak hallani, ill. emlékezni a hatalom jelenlegi birtokosai.
A birodalom visszavág
Az amerikai AP (Associated Press) hírügynökség Pentagon feljegyzéseket hozott nyilvánosságra, amikre a magyar médiában még nem láttam utalást. A belsőhasználatra (a katonai rendőrség - MP - részére) készült feljegyzések a Guantanamo-i támaszponton uralkodó állapotokról szólnak. Csak ellentétben az amerikaiakat elmarasztaló eddigi nemzetközi jelentésekkel, ezek most a (hosszúideje vád és ítélet nélkül) fogva tartottak agresszív viselkedéséről számolnak be, azokról az „atrocitások”-ról, amiket az őrökkel szembe követtek és követnek el. A jelentésből kiderül, hogy őrnek, felügyelőnek sem leányálom lenni ebben a börtönben. A fogva tartottak (némelyike) a filmekből ismert módon fejezi ki „nemtetszését”: beleköp, belevizel vagy belehány a levesestálba, és úgy adja vissza. Időnként tettlegességig fajul a dolog a fogva tartottak részéről. Az őröket ért támadásokat azonban nem jelentik (csak napi feljegyzés készül), mert a (katonai) előírások szerint csak azokat kötelesek jelenteni, amelyek orvosi beavatkozást, kezelést is igényelnek. Több mint 400 ilyen feljegyzést juttattak el a szabad tájékoztatás törvényre (Freedom of Information Act) hivatkozva egy konzervatív emberjogi társasághoz, mely továbbküldte az AP hírügynökségnek, mint ritka kronológiája az őrök és a fogva tartottak közötti „felszültség”-nek a 2002. december és 2005. július közötti időből.
