Ki mit mond ?
“Gyurcsány hat hónapon belül mehet - a Financial Times szerint “ – kürtöli világgá a Népszabadság Online blikkfangos címe. Még szerencse, hogy csak magyarul, - így aztán leginkább a hazai olvasókat vezeti félre az országos napilap internetes változata. Hiszen a címben kiemelt megállapítást nem a tekintélyes londoni gazdasági lap tette, hanem egy magyarországi elemző, bizonyos Szabados Krisztián, kinek véleményét közli a Financial Times. Megjegyzem, a Magyarországról szóló hírt a londoni szaklap bukaresti tudósítója Thomas Escritt jegyzi. Escritt nemrég (2006. május) még a Budapest Sun újságírója volt, 2007 novembere óta, pedig Bukarestben él, és tagja az ottani angol anyanyelvű kolóniának.
.
Magyar hisztéria és az amerikai valóság
Olvasom az MTI-re hivatkozó jelentéseket, miszerint ismét fegyverszállítási balhéba keveredtünk. A hazai sajtó jellegzetes megosztottságát jól mutatja, hogy a Népszabadság bagatellizálja az ügyet, mondván „.......Magyarországot is megemlítették a The New York Times egyik csütörtöki cikkében... (....) .....Albánia, Bulgária, Csehország, Kazahsztán, Montenegró, Románia és Szlovákia társaságában......". A politikai ellentábort képviselő Magyar Nemzet, pedig már rögtön Veres pénzügyminiszterre és családi vállalkozásaira mutogat. (".....az elmúlt években csak a Trend-Fix és a Nyír-Uncia Kft. foglalkozott. Mint ismert, az utóbbi társaság Veres János pénzügyminiszter adócsalásért börtönre ítélt volt üzlettársának, Kabai Károlynak a családi vállalkozása. ...")
Ezzel szemben a New York Times arról ír, hogy az amerikai hadsereg csalás alapos gyanúja miatt felfüggesztette egy floridai cég (AEY. Inc) fegyverszállítási szerződését. A vizsgálatok szerint a tavaly november 25-én Efraim E. Diveroli cégelnök aláírásával ellátott menetlevélen az áll, hogy az MFS 2000 nevű magyar vállalat által gyártott 28 láda lőszert küldtek Afganisztánba. Bejelentés (vagy inkább feljelentés) alapján a hadsereg csalás elleni osztályának tagjai elmentek a célországba, és ott idén januárban górcső alávették a szállítmányt. Ennek során megállapították, hogy a lőszerek nem magyar gyártmányúak, hanem kínaiak.
Az amerikai napilapok megírták, hogy a szóbanforgó floridai cég vezetője mindössze 22 éves, és összesen 8 alkalmazottal dolgozik. Ennek ellenére tavaly januárban kétéves megbízást kapott 298 millió dolláros értékben, az amerikai hadseregtől. A vállalat eredetileg használt árúk kereskedésével foglalkozott, és csak 2004 óta szállít a hadseregnek. Eddig több mint 150 szerződést kötött a US Army-val, mintegy 200 millió dollár értékben.
Az amerikai sajtót és közvéleményt sokkal jobban foglalkoztatja a US hadseregben uralkodó állapotok, különös tekintettel a fegyverszállításokra és azok ellenőrzésére, mint a lőszerek eredete. A fiatalemberről és cégéről a Miami Herald közöl igen hosszú és részletes ismertetést.
Végül, néhány info a szóbahozott és az Interneten (is) fellelhető MFS 2000 nevű magyar cégről. Ez, az 1952-ben alapított Mátravidéki Fémművek mai „fedőneve”, mely 1990 óta szállít jelenlegi nevén lőszereket nemcsak a hazai, de az európai és amerikai piacra is.
A vállalat részletes története angolul megtalálható a net-en, és innen tudható, hogy a pontos magyar neve Magyar Lőszergyártó RT.
A MFS 2000 angol és magyar nyelvű honlapja és fontosabb adatai.
Érdekes, a Metalloglobus nevű magyar vállalat angol nyelvű web-oldalán megjegyzi, hogy szállít az MFS 2000 részére is, a magyar nyelvű változatból ez azonban hiányzik. (tessék a zászlóra kattintani!)
Cenzuráz a Népszabadság ?
Azt hittem csak Lipovecz Iván tudatalattija dátumozta át a Népszabadságban a Magyar Hírlap főmunkatársának antiszemita írását, amikor annak a megjelenési dátumát március 18.-t egy nappal későbbre az ország 1944-es náci megszállásának napjára, évfordulójára, március 19-re tette át. Tegnap aztán az index.hu-n megjelent Dávid Ibolya nyíltlevele, melyben a pártelnök asszony is alátámasztja, hogy az inkriminált cikk megjelenési dátuma: 2008. március 18. (első bekezdés vége felé). Az MDF honlapján is olvasható nyíltlevél szövegében is 2008. március 18. áll. Ugyanakkor a Népszabadság mai (nyomtatott) számában Dávid Ibolya szövegében az eredetitől eltérően a március 19. olvasható, látható! Ez pedig azt jelenti, hogy valaki a Népszabadságnál átírta az MDF elnökének szövegét !
Widmark és a magyarok
Olvasom a magyar hírportálokon, hogy meghalt Richard Widmark, amerikai westernhős és karakterszinész. Szép, hogy megemlékeznek róla, de vajon miért nem említik az 1961-ben készült, és Budapesten játszodó "Titkos utak" (The Secret Ways) című filmjét? Nekem ugyanis ez volt maradandó, márcsak azért is, mert még a kinzókamrában is magyar feliratok olvashatók a háttérben a falon. Hogy maga a film mekorra siker volt, nem tudom. Mindenesetre a TIME magazin 1961-ben megemlékezett róla. Az angol nyelvű wikipedia is. Ha végignézzük a szereposztást, akkor ott a ma még mindig csinos (nyugat-)német Senta Berger és a magyar Kőváry György nevét is megtaláljuk. Kőváryt különben - elsősorban német nyelvterületen - az "Egy magyar ritkán jön egyedül" (Ein Ungar kommt selten allein) című önirónikus könyve alapján ismerik..
Ivan, the Terrible
....... ezzel a címmel írtam meg észrevételeimet Lipovecz Iván, a Népszabadság "lapombudsman"-ának, egy antiszemita íráshoz fűzött megjegyzéseire. Részletek ITT (kattints rá!)
Nabucco a nagy bukó (?)
Meglepő cikket közöl a WorldPoliticsReview John Rosenthal tollából. Az európai és transatlanti ügyek szakértője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma az USA politikájával ellentétes nyilatkozatokat tesz. Az ügy pikantériája, hogy Rosenthal állítása középpontjában egy angol nyelvű MTI interjút helyez, ami Matt Bryza helyettes külügyi államtitkárral készült. Eszerint az Egyesült Államok támogatja a Nabucco projekt nevet viselő EU-s kezdeményezést egy Oroszországtól független gázvezeték rendszer megépítésére. A szakértő szerint ez nem igaz, vagy ha igaz, akkor arról Bryza úr és minisztériuma nem tájékoztatta az amerikai népet, mivel a Bush kormányzat elejétől fogva ellenezte a Nabucco projektet, mert az iráni földgázt szállít.
Rosenthal szerint az angol nyelvű média nem is foglakozott ezzel a témával egészen idén februárig, amikor is az (francia) AFP és az (amerikai) AP hírügynökség azt jelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja az EU projektet. Sőt, egyenesen „nyomást gyakorol” az EU-ra, mert annyira Nabucco-párti. Hogy ez mennyire nem igaz, arra a szerző az osztrák kancellárra, Alfred Gusenbauer-re hivatkozik, aki tavaly szeptemberben az USA ellenvetésére utalva kijelentette: „A Nabuccot megcsináljuk, bármi áron is”. Ehhez tudni kell, hogy a projekt megvalósítására alakult (EU) konzorcium tagja a részben osztrák állami tulajdonban lévő ÖMV is. A bécsi székhelyű Nabucco Gas Pipeline International GmbH konzorciumot az osztrák ÖMV-n kívül a magyar Mol, a török Botas, a bolgár Bulgargaz, a román Transgaz, valamint – most február óta - a német energetikai óriás, az RWE alkotja. Ez pedig arra utal, hogy csak azoknak az európai országoknak a vállalatai vannak benne, amelyek területén keresztül halad a tervezet gázvezeték. Amerikai cég nincs benne – jegyzi meg John Rosenthal.
A Nabucco lényege, hogy Európa, az EU, függetleníteni próbálja magát az orosz földgáztól. Eddig több mint 5 millió eurót biztosítottak a projekt számára, de mit adott hozzá az USA? Teszi fel a kérdést a szerző. Semmit. – a válasz, pontosabban: „szavakat”. Majd itt tér rá Rosenthal az amerikai külügyminisztérium magas beosztású tagjának (Matt Bryza) az MTI-nek adott interjújára. Ebben Bryza mindenről beszél, és támogatásáról biztosítja az európaiakat (így a magyarokat is!), csak arról hallgat, hogy a Nabucco valójában iráni földgázt fog szállítani, ami ellentmond az amerikai állásponttal, hiszen az Egyesült Államok elvet minden gazdasági együttműködést Iránnal. Ez pedig már nem csak John Rosenthal szavai, hiszen a német parlament, a Bundestag, tavaly júniusi jegyzőkönyvében is megtalálható:
OMV's plan to cooperate with the Iranian gas company in exploiting Iranian natural gas reserves has led to friction with the United States, which reject economic cooperation with Iran. But despite the political risks, the exploitation of the Iranian reserves is of great significance for the Nabucco project.
„….A politikai kockázat ellenére az iráni földgáztartaléknak nagy jelentősége van a Nabucco projektben…..”
Ennek előzménye, hogy az osztrák ÖMV tavaly áprilisban 22 milliárd eurós szándéknyilatkozatot írt alá Iránnal a dél-párs-i földgázmezők kitermelésére. Bármennyire is bagatellizálni akarja az amerikai külügy, pontosabban az MTI-nek nyilatkozó Matt Bryza, az iráni földgáz szerepét, mondván, hogy az energiahordozó a „Kaspi-régió”-ból érkezik, származik, a német Handelsblatt-nak nemrég nyilatkozó ÖMV Nabucco koordinátor Reinhard Mitschek egyértelművé tette: „A projektből nem lehet kihagyni az iráni földgázt”.
A WorldPoliticsReview végül felteszi a kérdést: Amennyiben az amerikai kormány Irán gazdasági elszigetelésének híve, akkor a külügy miért támogat egy ilyen projektet? Ha pedig megváltozott az Iránnal szembeni washingtoni álláspont, akkor arról miért nem tájékoztatják az amerikai népet?
.
Bűn és bűnhődés
....... ezzel a címmel írtam meg gondolataimat és véleményemet az MUOSZ-ban folyó "vitá"-val kapcsolatban, mely a nyugati emigráció egyik ismert és elismert alakjának, Kecskési Tollas Tibor-nak munkásságát vonja kétségbe. A hozzászólásokat olvasva az az ember érzése, hogy még nagyon messze vagyunk a "nyugati", vagy "európai" gondolkodásmódtól, ami a történelmi ismereteket, a személyes sorsokat és a toleranciát illeti. A részletek ITT (kattints rá!)
