Vigyázó szemetek......
.........ezzel a címmel elmélkedem a gyűlöletkeltő web-oldalak elleni fellépésről a magyar és amerikai álláspontról a Népszabadság és Chicago Tribune cikke alapján. A részletek ITT olvashatók.
Testvérvárosok
Azt írja a Turkish Daily News (angol nyelvű) török napilap/hírportál, hogy 100 tagú delegációt küldött az Istambul-tól keletre, kb. 100 km-re fekvő Kocaeli nevű város Budapestre, hogy felvegyék a testvérvárosi kapcsolatokat. A városi önkormányzat ellenzéki tagjai azonban nem jöttek Budapestre, mert sokallták a delegáció létszámát, no meg a költségeket, annak ellenére, hogy a szállást és az ellátást a magyar fél állja. A vízum és utazási költségeket viszont a török önkormányzati (köz)pénzből fedezik. A háromnapos budapesti kirándulásra a török városatyák ráadásul külön(magán)gépet béreltek.
Dániából nézve
Már egy hónapja, hogy az észak-dániai Aalborg-ból figyelem és követem a világ eseményeit. Magyar vonatkozású észrevételeim, (sőt mi több felfedezéseim!) a Gondolatok című blogomban olvashatók.
Iván, az ombudsman
Olvasom Lipovecz Iván krtikáját a Népszabadságról, a Népszabadságban, és ezzel bizonyítottnak érzem korábbi feltevésemet, megállapításomat: Iván nem a lap “újságombudsman”-ja, mint azt a Népszabadság állítja, hirdeti, hanem egy szereptévesztésben lévő, széleslátókörű kritikus. Különösen feltünő mai (nov.13.) írása, melynek már a címébe is belecsempészte elkötelezettségét, elfogultságát, amikor így fogalmaz: “Ami a Népszabadságból, sajnos, kimaradt” Ez az egyesszám elsőszemélyes “sajnálkozás”, “nem tetszés” aztán végig vonul a cikken. Jó meglátásai vitathatatlanok! – csak hát egy (ujság)ombudsman-nak nem az a feladata, hogy – divatos kifejezéssel élve – “önmagát fényezze”.
Az ombudsman feladata a “kisember” (esetünkben az olvasó) ügyvédjeként a panaszok, észrevételek közvetitése. A wikipédia (magyarul) ezt így határozza meg:
".............Az ombudsman feladata (.......) , panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv (újság, lap – P.) értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat....."
Talán érdemes a német nyelvű wikipédiát is idézni (már csak azért is, mert mind Lipovecz, mind pedig a nol szerkesztői e nyelv kiváló ismerői).
Itt megtudhatjuk, hogy az ombudsman svéd szó, és közvetitőt jelent. Még pontosabban az ombud “óészakiul” meghatalmazást (németül Vollmacht) jelent. Sőt az internetes lexikonból kiderül, hogy az újságombudsman alkalmazásában közel sem olyan úttörő a Népszabadság (ill. az egykori Magyar Hírlap), hiszen a tekintélyes lapok és kiadók már régóta alkalmazzák az olvasók és a szerkesztőség közti kapcsolattartása, közvetitésre ezt az “intézményrendszert”, pl. a New York Times. **(........Sie sollen zwischen Lesern und Anzeigenkunden auf der einen Seite und Redaktionen und Verlag auf der anderen Seite vermitteln. So hat zum Beispiel die New York Times einen Ombudsmann.....)
Mi történt Prágában?
Olvasom a magyar internetes oldalakat, melyek az MTI-re hivatkozva számoltak be a hétvégi prágai zavargásokról, élükön a Népszabadság Online. Meglepő, hogy az MTI-t leszámítva a hazai média egyetlenegy (magyar) tudósítója sem jelentkezett a helyszínről. Érdekes mód, az MTI helyszíni tudósítója is kizárólag a cseh, ill. prágai (rendőrségi) szóvivő(k)re hivatkozott. Csak vasárnap délután kapott észbe az index.hu, és jelentette meg Prágából keltezett beszámolóját, ami már megközelítette a külföldi hírügynökségek jelentéseiből addig kirajzolódott képet, történetet.
Megjegyzem, az index.hu szombati beszámolója igencsak antiszemitára sikerült. Az MTI hírét ugyanis két képpel illusztrálta. Az egyiken egy vérző fejű, összevert neonáci látható, a másikon izraeli zászlókat lobogtatók. A két kép egymás mellé téve önmagában is gyűlölet-, ill. szimpátia keltő. Hiszen milyen asszociácíót és indulatokat gerjeszt a gyanútlan szemlélőben egy megvert ember fényképe mellett Izrael állam zászlaja? Mindez Prágában, egy pogromra emlékezés kapcsán.
Ellentétben az index.hu izraeli zászlós képével, a nyugati hírügynökségek azt jelentették, hogy a Kristallnacht-ra emlékezők közül - a szolidarítás jeléűl - sokan sárgacsillagot tűztek kabátjukra. Itt jegyzendő meg, hogy 1938 november 09-ről 10.-re virradóra Németország szerte zsinagógákat gyújtottak fel, üzletek kirakatait törték be, (fosztották ki) és vagy 400 izraelita vallásút öltek meg, vertek agyon. 1938 novemberében már náci Németországhoz tartozott, azaz a Harmadik Birodalom része volt Ausztria és Csehország nyugati része a Szudéta-vidék is. A Kristallnacht (“kristály éjszaka”) elnevezés egyes kutatók szerint a náciktól származik, akik ezzel a cinikus kifejezéssel utaltak az utcákat elborító üvegdarabokra. Az éjszakára szervezett náci terrort kiváltó ok a párizsi német nagykövet elleni sikertelen merénylet (1938.11.07.) volt. Az időzítést pedig a müncheni sörpuccs (1923.11.09.) 15. évfordulója adta. Ugyanis a megemlékezésen kapta a hírt Hitler: a párizsi merénylet következtében elhunyt a nagykövetség egyik alkalmazottja (Ernst Eduard vom Rath, a nagykövetség titkára)
Első pillanatra teljesen véletlennek tűnt, hogy pont ennek a pogromnak a 69. évfordulójára hirdetett Irak-ellenes tüntetést a Fiatal Nemzetidemokraták (MND) nevű cseh neonáci szervezet. Az már viszont több, mint véletlen, hogy felvonulásuk útvonalát a híres, történelmi prágai zsidónegyeden (Josefov = Józsefváros) keresztül jelölték meg. Kérésüket mind a rendőrség, mind a bíróság elutasította, mitöbb betiltotta. Ennek ellenére az Interneten meghirdették, hogy a tüntetést mindenképpen megtartják. Felhívásuk alapján vagy ötszáz résztvevőre számítottak - külföldről is. Az Internet segítségével az ellentábor is megmozdult, akiket a magyar média nemes egyszerűséggel “anarchisták”-nak nevezett. Pedig e gyűjtőnév alá tartoznak a baloldal és az antifasiszták radikális, szélsőséges tagjai is, akik ugyancsak nem vetik meg az utcai randalirozást, verekedést. Nem kell ahhoz filoszemitának (a zsidóság jogi és társadalmi egyenlőségének védelmezője) lenni, hogy valaki a cseh katonák iraki jelenléte ellen tiltakozzék, ahhoz elég egy kis Amerika-ellenesség is. (lásd Eörsi Mátyás jegyzete.)
Múlt szombat (nov.10) délután közel 500 neonácival vette fel a harcot Prága utcáin vagy 1200 “anarchista”, akik között szép számmal voltak nácigyűlőlő németek is. Az első tetlegelésnél is német anarchistát vett őrízetbe a cseh rendőrség. Erről, a Népszabadság egykori izraeli tudósítója – a felvidéki születésű – Jehuda Lahav így számolt be a Haaretz-nek Prágából: “......Az egyik neonáci bors-spray-t fújt az anarchistákra, mire azok jól helyben hagyták a támadót.....” A helyszínről tudósító Lahav szerint vagy kétezeren védték a történelmi zsidónegyedet a cseh és német neonáciktól köztük fiatal zsidók és “anarchisták”.* *(The 2,000 members of the group, which also included young Jews and anarchists, positioned themselves at the outskirts of the capital's historic Jewish quarter, where they warded off some 400 Czech and German neo-Nazis.)
Mahler előzetes
Nem, nem a zeneszerző Gustav-ról van szó, hanem a balszélről a jobbszélre előző Horst-ról, akivel hosszú interjút készített és közölt a Vanity Fair amerikai magazin német kiadása. Erről a Népszabadság berlini tudósítója (Dési András) számolt be a lap hasábjain, ami online is elérhető. Az online-on megjelent első verzióban a felvezetés még szellemeskedett a magazin nevével (Vanity Fair = Hiúság vására), az archivált változatból ez már hiányzik. Viszont a Frankfurter Rundschau cikkében – szinte – szó szerint olvasható (németül). De nem emiatt készül(t) beírásom. A Népszabadság tudósítója nemes egyszerűséggel átveszi Horst Mahler szavait és az „.....NSZK fasiszta államgépezet...” kifejezést használja, anélkül, hogy azt idézőjelbe tenné. Ezzel pedig a cikkíró, és vele együtt a Népszabadság is, fasisztának tekinti az egykori Nyugat-Németországot. Már ezt felháborítónak találtam.
Aztán, megdöbbenéssel olvastam, hogy „......A 61 éves Mahler ......(...) meghatározó élménynek nevezte, amikor tinédzserként elvesztette apját, aki az öngyilkosságba menekült, mert nem tudta elviselni Hitler bukását......” (D. A.). Ha Mahler most 61 éves, akkor 1946-ban született, és 1956-ban lépett tinédzserkorba, így édesapja több mint 10 éven át gyötrődött a gondolattal, hogy az elveszett és elpusztult birodalmat, és annak vezérét kövesse a halálba.
Ez adta az ötletet, vagy inkább kényszerített(?), hogy alaposabban körbejárjam a hírt. Elég volt kikeresni a net-en Horst Mahler életrajzát, amiből sok minden más mellett kiderül, hogy a jelenlegi neonáci ideológus 1936-ban született. Tehát valóban tinédszer volt, amikor Harmadik Birodalom pusztulását látva és követően édesapja a halálba menekült. A Vanity Fair cikkének ismertetésével pedig még várhatok, hiszen csak az első rész (az első 16 oldal) jelent meg a magazin mostani számában. Ezt sem jelzi a Népszabadság, ill. berlini tudósítója.
copy - paste
Olvasom a Népszabadságban, hogy Batthyány Lajos emlékkiállítás nyilt Bécsben. A cikket "Munkatársunktól" jelzi a lap, de a hír végén ott van zárójelben, hogy a (valódi) forrás az MTI. Mindez csak azért érdekes, mert egy (bagatellnek tűnő) elíráson akadt meg a szemem:".......Az eredeti dokumentumok, levelek, festmények, tárgyak és fegyverek nem csupán Batthyány Lajos kiemelkedő személyiségét és tragikus sorsát mutatják be, hanem egyúttal felelevenítik a reformkor jellegzetes történelmi időszakát és az 1948-49-es események főbb mozzanatait is...."Amikor ma (nov.05.) reggel ezt észrevettem, csak mosolyogtam magamban. Véletlen elírás, majd csak észreveszik, és kijavítják. Szóra sem érdemes. De azóta sem jutott senki eszébe, pedig most már este hét óra felé jár az idő. Aztán támadt egy ötletem: megnézem a többi hírportált is, vajon a szerkesztő urak elolvassák-e az MTI jelentését, mielőtt azt átveszik? Hát, NEM !!! Ugyanez a (most már) bődületes marhaság olvasható pl. a Hírextra, vagy a stop.hu oldalán, ami azt bizonyítja, hogy ebben az országban senki sem olvassa, ellenőrzi a híreket. Ez bizony inkább trehányságra vagy nagyfokú figyelmetlenségre utal, sem mint az MTI iránti abszolút bizalomra.
