Saturday, July 28, 2007

Szegény Ságvári

Nem tudom ki az a „munkatárs”, aki a (jelek szerint a nyomtatott) Népszabadságban tudósított Ságvári Endre emléktáblájának avatásáról. Sőt, azt sem, hogy a népszerű napilapnál alkalmaznak-e olvasószerkesztőt. Az inkriminált cikk ugyanis hemzseg a hibáktól. Már a vastagon szedett bevezetőben is téves dátum szerepel: 1944 helyett 1994. Ez még a nyomda ördögére hivatkozva megbocsátható lenne. Az azonban már nem, hogy az „idén tavasszal összetört emléktábla” a tudósítás további részében (helyesen) „tavaly április”-ra van datálva.

Meglehetősen nyakatekert Ságvári szerepének és elfogásának története is:

„……A politikai bűncselekmények miatt körözött Ságvárin az elfogására küldött csendőrök 1994 júliusában a mai étterem helyén működő cukrászdában ütöttek rajta, ám ő az akkor hatályos törvények szerint jogszerű intézkedésnek ellenállt, és a tűzharcban halálosan megsebesítették……”
(Népszabadság)

„......politikai bűncselekmények miatt körözött......” – valójában szervezkedés és egy betiltott párt tagsága miatt körözték.

„........a(z akkor) hatályos törvények szerint jogszerű intézkedésnek ellenállt.....” – ekkora marhaságot! Ilyen bükkfanyelvet! Ez magyarul úgy hangzik: „elfogásakor ellenállást tanúsított”

Itt jegyzem meg, Ságvárit származása miatt a sárgacsillag viselésére (is) kötelezte az akkor (már) hatályos törvény *. De nem ezért körözték.

Ami számomra (továbbra is) rejtély. Sehol sincs megnevezve, „beazonosítva” Ságvári társa, akivel a cukrászdában találkozott, és aki szó nélkül megadta magát. Arról sem tudunk, hogy a társ mit csinált a lövöldözés alatt, és mi lett a további sorsa? Túlélte a nyilasuralmat, vagy sem.

Vitatható az új emléktábla szövege (is):

1944. július 27-én e helyen halt hősi halált
SÁGVÁRI ENDRE
a fasisztákkal vívott fegyveres harcban

Ezzel az a baj, hogy Ságvári kórházba szállítása közben halt meg, a cukrászdánál elszenvedett halálos lövés következtében. Aztán kissé furcsa „a fasisztákkal vívott fegyveres harc”-nak nevezni egy körözött személy ellenállását. Sokkal jobban tükrözné a valóságot az alábbi felirat:

1944. július 27-én
ezen a helyen kapott halálos lövést
SÁGVÁRI ENDRE
a fasizmus ellen vívott harcban



* Az 1944. évi 1240. M.E. rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről 1944. április 5–én került kihirdetésre



Kapcsolódó anyag: Ki a háborús bűnös?


Pontosítás
amennyiben helytálló Ungváry Krisztián ÉS-ben megjelent írása, akkor Ságvári társa Szabados Lajos volt. Sajnos személyéről és sorsáról ebből az írásból sem tudunk meg semmit.




posted by Pocakos @ 12:40 PM 1 comments

Friday, July 27, 2007

Szemérmes magyar sajtó

Szinte valamennyi magyar nyelvű hírportál beszámol két magyar haláláról a spanyolországi Ibiza szigetén. Valamennyi (pl. Népszabadság, index.hu) az MTI-re hivatkozik, és megemlíti, hogy „misztikus”, „rituális” öngyilkosságra gyanakodnak a helyszínen talált bűnjelek alapján.

Ugyanakkor az angol nyelvű spanyol hírportál (thinkSPAIN) azt írja, hogy az eddigi nyomozás szerint rituális SZEX-JÁTÉK * áldozata lett a feleség, majd ezt követően végzett magával a férj. A hírportál szerint a két áldozat: Robert B (47) és Kathan O (29) – talán Kata, Katalin – magyarok, és a tetthely közelében csomó pornográf anyagot, valamint a buddhizmusról és a reinkarnációról szóló folyóiratokat, magazinokat találtak. (Nearby was found a quantity of pornographic material as well as magazines about Buddhism and Reincarnation. )



.
Frissítés

ma (július 28.) már szinte valamennyi spanyol hírportál megerősíti a thinkSPAIN fentebbi angol nyelvű jelentését a rendőrségre hivatkozva. A különbség csak annyi, hogy a pornográf anyagot nem a tetthelyen, hanem a szállodai szobában találták. (forrás: Hoy és 20minutos.es)
.
ma reggel (július 29.) egy másik angol nyelvű spanyol hírportál is beszámol a feltételezett szex-játék *-ról, mely a feleség fulladásos halálához vezetett, majd 24 órán belül a sokkolt férj öngyilkosságához. Érdekes, hogy a fulladásos halálra valamennyi angol szöveg az asphyxiation szót használja a szokásos és közismert suffocation helyett. A suffocation légzéshiányt, míg az asphyxiation oxigénhiányt jelent. Sőt, a szó eredete: Asphyxie - "pulzustalanság".

.
Kiegészítés, magyarázat
* Fulladásos orgazmus

.
A Hotel Abrat-ban laktak. A portás szerint a nő nem beszélt angolul, a férfi igen, és évek óta az első magyar vendégek voltak. - olvasható az EL PAIS web-oldalán.

.

posted by Pocakos @ 5:13 PM 0 comments

Tuesday, July 10, 2007

Az ombudsmanokat megvezették, ugye?

Olvasom a ujságombudsmanok (Miklósi Zoltán és Majtényi László) állásfoglalását (vagy tán kritikáját) Horn Gyula születésnapjának Népszabadság-beli tálalásáról. A kritika szinte kizárólag a lapban közreadott (megjelenhetett!) olvasói levélen alapszik, ill. lényegében arra hivatkozik, azt magyarázza. Megjegyzem, ezt az olvasói levelet eddig még nem sikerült a net-en fellelnem, viszont megtaláltam (és elolvastam) azokat a forrásokat, amivel egy egész bekezdésben (a demokratikus baloldal - alcímmel) foglalkozik a szerzőpáros. Itt többszöris szerepel a „törvényes rend” kifejezés, ami az egykori miniszterelnök életútja körüli vita valódi kiváltó oka. És, ami miatt tagadta meg a legmagasabb állami kitüntetést a jelenlegi államfő, Sólyom László. Az ombudsmanok is egy tavalyi Die Welt interjúban (egyetlenegy helyen! – németül) olvasható kifejezésre (die gesetzliche Ordnung – törvényes rend) vezetik vissza napjaink polémiáját, amikor ezt írják:

„……..Az államfő döntésének indoklásában elsősorban nem is az ötven évvel ezelőtti szerepre utalt, hanem egy tavalyi német lapinterjúra, amelyben Horn a "törvényes rend" helyreállításaként védte meg akkori tetteit. Horn a most megjelent Die Welt-interjúban lényegében megismételte tavalyi érveit, és mondataiban nehéz a lelkiismeret-furdalás bármi nyomára bukkanni. (Érdeklődők figyelmébe: eddig a radikális jobboldalon volt szokás a tavaly őszi zavargást ötvenhathoz hasonlítani, természetesen azzal a céllal, hogy az előbbit fölstilizálják az utóbbihoz. Most ezt Horn tette meg, ellentétes szándékkal. Szerinte akkor is, most is köztörvényesek romboltak és gyújtogattak, veszélyeztetve a "törvényes rendet".) Persze, hogy létezik ez a látszat, csak megfogalmazói azzal nincsenek tisztában, hogy míg az 56/57-es "törvényes" rend kívül állt az alkotmányosságon, sőt képviselőit puccs segítette hatalomba, ez a mostani meg alkotmányos…….”
(Horn Gyula ünnepi napok - Népszabadság • Miklósi Zoltán, Majtényi László • 2007. július 10.)


Nos, ez a magyarázat tévedés! Nem felel meg a valóságnak! Horn – vagy a Die Welt – nem ismételte meg a tavalyi kijelentést, kifejezést! A Die Welt mostani interjújában (amiről a Népszabadság is beszámolt) Horn a „közrend” (die öffentliche Ordnung *) kifejezést, fogalmat használja - többször is! – nem pedig a „törvényes rendet” (die gesetzliche Ordnung **).

Talán nem véletlen, hogy a Népszabadságnál senki sem hívta fel a német nyelvben – ezek szerint – járatlan ombudsmanok figyelmét erre az apróságra, pedig a nol szerkesztőségében többen is kiválóan ismerik a német nyelvet. Meg a hírek manipulálását.


.
angolul
* public policy
** legal order


Magánvélemény
a közrend (kicsit) rendszerfüggetlen, a törvényes rend viszont rendszerfüggő




.
Kapcsolodó írások

Amiről hallgat a magyar média (July 08, 2007)
Interpretálás (July 06, 2007 - a Die Welt 2007. július 5. interjúja magyarul)
Nyomorultak (July 04, 2007 - vélemény)


.

Bejegyzésem utóélete: a Népszabadságban

posted by Pocakos @ 2:40 PM 0 comments

Sunday, July 08, 2007

Amiről hallgat a magyar média

Az MTI-re hivatkozva írja a BosNewsLife, hogy Horn Gyula 75. születésnapi party-ján Gorbacsov kijelentette: nem tudta volna megakadályozni Horn tervét 1989-ben, hogy átvágja a Vasfüggönyt jelképező szögesdrótot. A nem mindennapi megjegyzés érdekes mód elkerülte a magyar online médiát. Pedig, az MTI ingyenes(!) hírei között valóban megtalálható a BosNewsLife jelentése:

Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: Horn Gyula is azok közé az emberek közé tartozik, akik mindig kiálltak az igazukért. Beszédében kitért arra, hogy mindig megkérdezték tőle: ő engedte-e meg a szögesdrót átvágását Horn Gyulának annak idején. "Nem kellett hozzá tőlünk engedély, pontosan tudta, hogy ennek eljött az ideje" - mondta Mihail Gorbacsov. (MTI)


A budai Várban tartott buliról beszámoló internetes hírportálok figyelmét valahogy elkerülte ez a nagy jelentőségű bejelentés. Helyette a jópofizó, helyenként cikiző, gunyoros hülyeségek jellemzik a helyszíni beszámolókat. Talán a legmeglepőbb a Hírszerző jelentése, mely szerint Heinz Fischer osztrák kancellár (sic!) – amit aztán szinte szó szerint átvett a gondola.hu is. Innen üzenem, hogy az osztrák kancellárt Alfred Gusenbauer-nek hívják, Heinz Fischer az államelnök.

posted by Pocakos @ 9:42 AM 3 comments

Friday, July 06, 2007

Interpretálás

Szinte nincs olyan magyar hírközlőszerv, amely ne ismertetné a Die Welt nevű német lapban megjelent interjút a 75 éves Horn Gyulával. Pontosabban nem ismertetnek, hanem kényük, kedvük és politikai érdekeinek megfelelően idéznek belőle. Még a Népszabadság sem vette a fáradságot, hogy böcsülettel, és szöveghűen adja vissza az interjút, miközben büszkén jelentette, hogy a cikk kefelevonatát, mindenkit megelőzve, beszerezte. („…..A tekintélyes konzervatív újság által már szerdán a Népszabadság rendelkezésére bocsátott interjúban….” – Dési András, Berlin). A kormány- és párt-közeli Népszava sem tartotta fontosnak az interjú hangulatának közlését, közvetítését.

Az interjút volt szerencsém eredetiben elolvasni, méghozzá úgy, hogy közben megpróbáltam kikapcsolni a nyilatkozóval szembeni „előítéleteimet”, és beleképzeltem magam egy átlag német helyzetébe, aki ebből az interjúból ismeri meg annak az embernek a múltját, életútját, akinek nevéhez fűződik a szovjetrendszer megszűnése és a két német állam újraegyesítése.

A cikk Horn méltatásával indít. Megemlíti azt a világot bejárt képet, amin Horn és az osztrák külügyminiszter Alois Mock szimbolikusan átvágják - a Vasfüggönyt jelképező - szögesdrótot az osztrák-magyar határon. Majd nem sokkal később az „endékások” ezrei léphették át a határt Németország nyugati fele irányába. A demokratikus fordulatot követően Horn feloszlatta az állampártot, és megalapította a Magyar Szocialista Pártot (MSZP), amely elnöklete alatt, 1994-ben, megszerezte első választási győzelmét. Miniszterelnöksége idején (94-98) hatalmas privatizációs hullám zajlott, az ország tagja lett a NATO-nak és kérvényezte az EU-ba való felvételt is. Az országnak tett mindezen szolgálataiért (Verdienste) javasolta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Sólyom László államelnöknek Horn Gyulát születésnapja alkalmából a legmagasabb magyar állami kitüntetésre. Ez aztán heves vitát váltott ki, mivel Horn nem mutat megbánást azért, hogy az 1956-os forradalom idején (azt követően – Pocakos) egy félévig tagja volt a hírhedt munkás-miliciának (Karhatalom - "pufajkások"). Sólyom a kitüntetés elutasítását azzal indokolta, hogy Horn (jelenlegi) véleménye 1956-ról „nem felel meg az alkotmányos értékrendnek”.

Ezen bevezető után olvasható a Horn-interjú, amelyet Krisztina Koenen készített. A név (Krisztina „sz”-szel) alapján a kérdező, magyar.

W
Ön most 75 éves, három társadalmi rendszerben élt, melyek közül kettőben aktív politikus volt. Van valami, amit így visszatekintve megbánt?

H
Így visszatekintve sok mindent másként csinálnék, semmi kétség. De végtelenül büszke vagyok, hogy Magyarország sok minden tekintetben első volt, mindenekelőtt az európai értékrend meghonosításában. Oly sok mindenben elsők voltunk! Csak egy példa: 1980-81-ben – az akkor még szocialista országok közül – elsőként csatlakoztunk a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz. Gyakran ez nem volt olyan egyszerű számomra, de a családom számára sem.


W
Mostanság nyilvános vita folyik Önről. Sólyom államelnök elutasította az Ön párttársai, elvtársai és a Gyurcsány miniszterelnök javaslatát, hogy születésnapján a legmagasabb állami kitüntetésbe részesüljön. Sólyom érvelése szerint Ön 1956-ban kb. egy félévig ahhoz a rendfenntartó erőhőz tartozott, amely (bűn)részese a Forradalom leverésének. Ez nem az a dolog, amit Ön (meg)bán?

H
Ha egy nagy történelmi eseményt akarunk értékelni, akkor annak minden körülményét figyelembe kell venni. Amikor a forradalom kitört, én a pénzügyminisztériumban dolgoztam. 1956 októberében a közrend megszűnt. Elkeseredett utcai harcok voltak, és december közepéig nem volt olyan szerv, (erő – Kraft), amely a rendet helyreállította volna. A Budapesti Rendőrkapitányság ekkor kezdte ezt megszervezni. Akkoriban kértek fel, hogy segítsek a közrend helyreállításában. Mint tartalékos tiszt, erre a szolgálatra kötelezve voltam. A munkás-miliciának (Karhatalom) nagyon fontos feladata volt, és ha mi kudarcot vallottunk volna, akkor ma sokan nem lennének itt. Közönséges bűnözők ellen vetettek be, akiktől ki más védte volna meg a lakosságot? Meg kellett adnunk az embereknek a lehetőséget, hogy ismét nyugodtan kimehessenek az utcára. Ennek semmi köze nem volt a szocializmushoz, nem annak volt a mellékterméke, hanem egy feladat volt, amit mindenféleképpen, minden körülmény között meg kellett oldani. Ez ma épp úgy érvényes, mint akkoriban. Különben az történik, mint tavaly októberben, amikor nyilvános helyeken, közterületeken romboltak és gyújtogattak


W
1989-ben Ön mégis egyetértett a Kádár által kivégzett Nagy Imrének, az 1956-os forradalom miniszterelnökének, rehabilitálásával?

H
Persze, hogy egyetértettem. De ez semmit sem változtat azon, hogy akkoriban (1956-ban) volt egy feladat, amit meg kellett oldani. Különben sem rejtettem soha véka alá 1956-os tette(i)met. Mindezek (ismeretében, és) ellenére az 1994-es parlamenti választáson az ország nagy többsége rám, ill. pártomra szavazott.


W
Mégis, nincs rendszer-független (köz)rend.

H
Természetesen, féltünk a rendszertől (a proletárdiktatúrában – Pocakos). Azért volt benne valami pozitív is: a szegény emberek és fiatalok felemelkedése, amire korábban (Horthy korszak – Pocakos) még sanszuk sem volt. Rákosi politikai bűnei ellenére ez egy végtelen nagy változás volt. Ugyanakkor valóban féltünk attól a rendszertől, amelyik ezt a lehetőséget adta. De ezzel nem voltunk egyedül. A munkástanácsok sem akarták a rendszert megváltoztatni, nekik is szocialista programjuk volt.


W
Ön is ahhoz a generációhoz tartozik, akik még a saját bőrükön tapasztalták a háború előtti nyomort.

H
Igen, 1932-ben, a legnagyobb nyomorban születtem és nagy nélkülözések közepette nőttem fel. Családunknak a mindennapi élelem előteremtése is már nehézségbe ütközött. Habár apám sohasem volt közvetlen kapcsolatban a kommunista mozgalommal, a rendőrség rendszeresen elvitte, így az egész család anyám keresetére volt ráutalva. Egyszer a legnagyobb télvíz idején tettek minket az utcára, mert nem tudtuk a lakbért fizetni. Aztán barakkban is éltünk, ahol tűz ütött ki, és majdnem bennégtem. Idősebb bátyámat a csendőrök egyszer úgy megverték, hogy fél szemére megvakult. 1944-ben a német megszállást követően apámat a németek elvitték, és Sopronnál, egy erdőben, agyonlőtték. Ezért kérdem én állandóan: Hogyan lehetséges Horthy-t manapság a mennybe magasztalni? Elvégre egy diktatúráért felelős, amelyben nem voltak demokratikus intézmények, és a társadalom többsége nyomorban élt. Akkoriban Európa legszegényebb országai közé tartoztunk.


W
A háború után javult a helyzete?

H
Az általános iskolát esti tagozaton végeztem el, nappal ugyanis tanonc voltam a (magyar) Siemens-nél. A gyár pártszervezete küldött később egy munkáskollégiumba, ahol leérettségiztem. Ott jelentkeztem továbbtanulásra a Szovjetunióba. 1950-től a Don melletti Rosztov-ban népgazdaságot tanultam. Tanulmányaim befejezése után visszatértem Magyarországra és a pénzügyminisztériumban kaptam állást. Később mentem a diplomáciai pályára....




Talán ennyi elég is az interjúból, annak megértésére, hogy mit tud meg egy átlag német Horn Gyuláról, és mit tud meg - ugyanabból a cikkből - egy átlag magyar a hazai sajtóból.


.
PS.
De nem csak erről hallgat a magyar média !!! Lásd ITT



posted by Pocakos @ 6:12 PM 1 comments

Wednesday, July 04, 2007

Nyomorultak


Victor Hugo klasszikusa jutott az eszembe már akkor, amikor elindult Horn Gyula életművének (hivatalos) állami elismerése körüli polémia. Ott tartunk, ott tart ennek az országnak a szellemisége, ahol Franciaország volt a 19. század elején, amikor hiába próbált valaki megjavulni, kora és annak társadalma ezt nem volt képes elismerni.

Horn 56-os múltja és szerepe eltörpül ahhoz képest, amit hazájáért és az egész „Keleti block”-ért tett, különösen a hidegháború idején fennállt két német állam egyesülése érdekében. Lehet azt mondani, hogy 1989-ben „jó helyen volt, jó időben”, de ez nem változtat a lényegen: A „Falbontás”, a Vasfüggöny lebontásának egyik legismertebb, ha nem a legismertebb magyar politikusa Európa-szerte, akárcsak Victor Hugo főhőse, Jean Valjean a 19. században. Korunk Javert felügyelőjét pedig a Magyar Köztársaság elnöke testesíti meg, aki regénybeli elődjéhez hasonlóan szigorúan hisz a törvény és a rend mindenfelettiségében, és képtelen együttérzésre, megszánásra, megbocsátásra.

Vészes hasonlóság fedezhető fel Victor Hugo regényéről írt összefoglaló és a mai magyar valóság között.


"......Ebben a műben szinte kaotikus gazdagságban egyesül a történelem, amely a waterlooi csatától az 1832-es felkelésig ível; a filozófia, amely a megbánás, vezeklés és megtisztulás útját mutatja; a szociológia, vagyis az elnyomott nép, amelyet félrevezetnek és megtipornak, meg egy hamis társadalmi rend, amelyben a volt fegyenc és az utcalány képviseli az erényt. Az izgalmas fordulatok, a különleges helyzetek és végletes jellemű szereplők a romantika egyik legnagyobb alkotásává teszik a regényt.

Hugo minden szempontból teljességre törekedett, regényében a 19. század első fele enciklopédiáját adja. A kor nevezetes eseményeit (Waterlootól egészen a forradalom barikádjaiig) szinte leltárszerű pontossággal írja le. Eközben sort kerít arra, hogy beszámoljon e fél évszázad szinte valamennyi filozófiai eszményéről, problémájáról. Elmondja véleményét az anyaságról, ráirányítja a figyelmet a gyerekek szenvedéseire, tiltakozik a nyomor, a kizsákmányolás, a prostitució, a részrehajló jogalkotás és az embertelen börtönviszonyok ellen. ...."



Szomorú, de inkább szégyen, hogy ennyire találó a mai magyar valóságra Victor Hugo regénye és annak címe. Nyomorultak.




posted by Pocakos @ 2:22 PM 2 comments