Wednesday, July 04, 2007

Nyomorultak


Victor Hugo klasszikusa jutott az eszembe már akkor, amikor elindult Horn Gyula életművének (hivatalos) állami elismerése körüli polémia. Ott tartunk, ott tart ennek az országnak a szellemisége, ahol Franciaország volt a 19. század elején, amikor hiába próbált valaki megjavulni, kora és annak társadalma ezt nem volt képes elismerni.


Horn 56-os múltja és szerepe eltörpül ahhoz képest, amit hazájáért és az egész „Keleti block”-ért tett, különösen a hidegháború idején fennállt két német állam egyesülése érdekében. Lehet azt mondani, hogy 1989-ben „jó helyen volt, jó időben”, de ez nem változtat a lényegen: A „Falbontás”, a Vasfüggöny lebontásának egyik legismertebb, ha nem a legismertebb magyar politikusa Európa-szerte, akárcsak Victor Hugo főhőse, Jean Valjean a 19. században. Korunk Javert felügyelőjét pedig a Magyar Köztársaság elnöke testesíti meg, aki regénybeli elődjéhez hasonlóan szigorúan hisz a törvény és a rend mindenfelettiségében, és képtelen együttérzésre, megszánásra, megbocsátásra.

Vészes hasonlóság fedezhető fel Victor Hugo regényéről írt összefoglaló és a mai magyar valóság között.


"......Ebben a műben szinte kaotikus gazdagságban egyesül a történelem, amely a waterlooi csatától az 1832-es felkelésig ível; a filozófia, amely a megbánás, vezeklés és megtisztulás útját mutatja; a szociológia, vagyis az elnyomott nép, amelyet félrevezetnek és megtipornak, meg egy hamis társadalmi rend, amelyben a volt fegyenc és az utcalány képviseli az erényt. Az izgalmas fordulatok, a különleges helyzetek és végletes jellemű szereplők a romantika egyik legnagyobb alkotásává teszik a regényt.

Hugo minden szempontból teljességre törekedett, regényében a 19. század első fele enciklopédiáját adja. A kor nevezetes eseményeit (Waterlootól egészen a forradalom barikádjaiig) szinte leltárszerű pontossággal írja le. Eközben sort kerít arra, hogy beszámoljon e fél évszázad szinte valamennyi filozófiai eszményéről, problémájáról. Elmondja véleményét az anyaságról, ráirányítja a figyelmet a gyerekek szenvedéseire, tiltakozik a nyomor, a kizsákmányolás, a prostitució, a részrehajló jogalkotás és az embertelen börtönviszonyok ellen. ...."



Szomorú, de inkább szégyen, hogy ennyire találó a mai magyar valóságra Victor Hugo regénye és annak címe. Nyomorultak.




2 Comments:

At 8:41 AM, Blogger Alex-Zsolt said...

Akarva nem akarva egy régi vicc ugrik be, melynek a lényege kb. az, hogy a könyvesbolt kirakatában négy könyv áll egymás mellett: Marx, Engels, Lenin és "A nyomorultak."
:-)

Erről meg egy apróhirdetés jut eszembe: "Elcserélném Marxot, Engelst, Lenint bőrbe kötve, Ceausescuért akárhogy megkötve."

Ebből rögtön adódik a párttitkár látogatása Mórickánál. Aki persze erre az alkalomra kirakja Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Hruscsov, Mao, Gromiko, Ulbricht és Castro képét a falra. "Nagyon helyes, nagyon helyes... Csak vegye le annak a gazembernek a képét." - Azonnal! De melyiket?
:-)

zs'son

 
At 10:26 AM, Blogger Pocakos said...

zs'son, látom a humorod (még) megvan, - meg az emlékeid. Tudod, ez az egész olyan, mint a tárogató hangja: szürkületben és távolról oly szép. ;-)

 

Post a Comment

<< Home