Mennyire komoly Putyin javaslata?
Bevallom, személyes ellenszenv (is) húzódik e bejegyzésem mögött, mivel az évek folyamán a Népszabadság Online (nol) felelső szerkesztője (és munkatársai) írásai alapján egy meglehetősen szélsőbalos társaságot ismertem meg, aki(k)nek elsőszámú ellensége az Egyesült Államok. Ezen persze nem csodálkozom, hiszen LP, az egykori bonni tudósító, a Kádár-korszakban (a vietnami háború idején) sajátította el az akkoriban jól fizetődő, biztos egzisztenciát jelentő Amerika-ellenességet. Ez sem lenne baj. Sokkal inkább fájlalom, hogy a német nyelvben jártas egykori tudósító most az angol nyelv rejtelmeiről oktatja olvasóit, amit ráadásul (alapvető) szakmai hibával is tetéz: ugyanis az amerikai elnök soha sem mondta Putyin javaslatára, hogy „interesting idea” (érdekes ötlet). Ha a nol felelős szerkesztője vette volna a fáradságot és beleolvas néhány (angol nyelvű) világlapba, vagy web-oldalba (pl. Bloomberg) akkor tudhatná, hogy Bush az „interesting suggestion” kifejezést használta. Tehát nem ötlet, hanem javaslat, vagy talán még jobban kifejezi az elnöki megjegyzést az angol szóra utaló magyar „szuggesszió”.Piti ügy. A lényegen nem változtat, hogy ötlet-nek vagy javaslat-nak fordítjuk a "suggestion" szót. De ha már idézünk, ráadásul angolul, akkor azt pontosan illik, pláne ha azt egy felelős szerkesztő teszi.
A cikknek, véleménynek(?) van azonban ennél (sokkal) súlyosabb szakmai hibája: az egyoldalúság. A téma, a problematika körbejárása, „teljeskörű” (be ronda szó!) bemutatása helyett a szerző úgy próbál manipulálni, mintha még ma is kétpólusú világban, a hidegháború idején élnénk. Mintha a világ sorsa felett két ember (Hruscsov és Kennedy, Brezsnyev és Nixon, vagy Gorbacsov és Reagan) döntene. Mintha két ember pókerjátékának lennénk kitéve, azon múlna életünk, jövőnk. Megdöbbentő, ilyeneket olvasni közel húsz évvel a szovjetrendszer és vele együtt a kétpólusú világ összeomlása után.
Felettébb meglepő, hogy még utalás sincs a szakértők, elemzők véleményére, bírálatára az érdekes putyini javaslattal kapcsolatban. Pedig a Guardian-ra és a New York Times-ra hivatkozva, - jóval a nol cikke elött! - a sydney-i Morning Herald-ban már olvasható volt, hogy a javasolt azerbajdzsáni radarbázis több okból sem felel meg az amerikai elképzeléseknek. Kezdve ott, hogy a telepet Oroszország 2002 óta csak bérli (méghozzá mindössze 10 évre), ráadásul nem rakétaelhárítás a rendeltetése, hanem (csak) megfigyelés, előrejelzés. Az amerikaiak viszont egyfajta „védőpajzsban” gondolkoznak, amely „reptében” semmisítené meg az USA-nak (és Európának) szánt, kelet felöl érkező nemkívánatos rakétákat. Amerikai részről, nemzetvédelmi szempontból nem (lehet) megnyugtató egy olyan bázist felépíteni, és megbízhatóan üzemeltetni, amelyet egy idegen hatalom, (Orosz)ország is csak bérel, ráadásul rövidtávon.
A putyini javaslat hátteréről kimerítő elemzést olvasható az RFE/RL internetes oldalán „Mennyire komoly Putyin javaslata?” címmel. A már fentebb jelzett (gyakorlati) problémák mellett Putyin elsősorban politikai előnyökre kívánt javaslatával szert tenni. Az orosz elnök ugyanis rossz szemmel nézte/nézi a francia-német közeledést, különös tekintettel, hogy mindkét nyugat-európai vezető (Merkel és Sarkozy) jobboldali, és szorosabbra kívánja fűzni az euró-atlanti (US – EU) kapcsolatokat. Ha e két európai nagyhatalom vezetője is beáll Nagy-Britannia mögé, akkor az USA stratégiai megjelenése (megerősödése) Európában „bebetonozhatja” ezt a szövetséget. Ugyanakkor a putyini ajánlat sok szimpatizánst szerez(het) Európában az amúgy igencsak megtépázott orosz bizalom helyreállítása érdekében. (lásd energiafüggőség és válság: vezetékek elzárása, újak tervezése stb.) A mostani javaslat mindezeket igyekszik elfeledtetni, hogy a bajkeverő szerepét a megoldáskeresőé váltsa fel.
Gazdasági és politikai sikerei ellenére Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy egy (újabb) fegyverkezési versenybe kezdjen, az USA-val, ill. a „Nyugat” ellen. Ezért igyekszik – eddig sikeresen – az iráni konfliktust előtérbe helyezni, mely csak része az amerikai rakétavédelmi terveknek. Hiszen Irán mellett még ott van Észak-Korea rakéta- és atomfenyegetése. Putyin márciusi döntését, hogy (fizetési hátralék miatt) leállítatta az orosz állami Atomsztrojekszport vállalat atomerőmű építését Iránban, Washington örömmel fogadta. Az orosz bejelentés azonban nem nyugtatta meg sem a Közel-Kelet, sem a világ békéje miatt aggódókat, sőt a két ország (USA, Oroszország) kapcsolatait sem erősítették, hiszen Irán továbbra is a térség atomhatalma kíván lenni, jelentős fegyvertárral.
Az azerbajdzsáni helyszín valójában a térség országai (Törökország, Izrael, Szaud Arábia, Egyiptom és Pakisztán) számára lehet érdekes javaslat, hiszen onnan 6000 kilométeres körzetet (Közel-Kelet, Kína, Dél-Ázsia, India és Afrika nagy része) lehet megfigyelni. Katonai szakértők azonban kétlik, hogy a javasolt megfigyelőállomás a közelgő rakéták megsemmisítésre is alkalmas hely lenne, szerintük Közép-Európából (Csehország, Lengyelország) biztosabb lenne egy rakétatámadás elhárítása. Putyin javaslata ellen szól, hogy az USA nem hajlandó senkivel sem megosztani (nemzet)védelmi rendszerét, különösen nem egy olyan országgal, amelyet eddig sem a „megbízhatóság” jellemzett. Orosz részről is meg vannak győződve, hogy Washington nem fog lemondani eredeti tervéről. Amerika túl sokat invesztált már eddig is bele. Viszont az USA megpróbálhatna egy olyan megoldást keresni, amely megfelelne mind az orosz (azerbajdzsáni), mind az amerikai (Közép-Európa) elképzeléseknek.
Ezekről a nol felelős szerkesztője mélyen hallgat. Nem csoda. Csak a régi beidegződések működnek, úgy ahogy azt az elmúlt 40 évben megtanulta. Különben sem illik ilyesmikről írni, hiszen az idézett elemzést a Szabad Európa Rádió (RFE/RL) munkatársa készítette.
posted by Pocakos @ 2:47 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home