Monday, April 02, 2007

Csapongás

Ezzel a címmel írtam meg gondolataimat az SZDSZ elnökválasztásáról. Akit érdekel, ITT olvashatja.

9 Comments:

At 12:12 AM, Anonymous Anonymous said...

Néhány konkrétum, ami a téma megértését segíti:
1. 1982: a kommunista (ugyanakkor magát szocialistának nevező rezsim) lehetővé teszi, hogy max. 500 fős magánvállakozásokat (gazdasági munkaközösségeket: gmk) lehessen létrehozni. A Marx Károlyról elnevezett Közgazdasági Egyetemen a kapitalizmus elfogadható változatával, az ún. szociális piacgazdasággal barátkoznak. A gazdasági bajokért a magántulajdonost nélkülöző gazdasági rendszert okolják.

2. 1990: Kis János (az SZDSZ elnöke) kijelenti, hogy nem akar Magyarország miniszterelnöke lenni. Tudni kell, hogy egy tipikusan zsidó kinézetű filozófusról van szó, aki ráadásul meglehetősen fenyegetően közelíti meg a tennivalókat. "A pincétől a padlásig" rendet csinálna, és elzavarná a régi rendszer embereit. Az SZDSZ elveszíti a választásokat, győz a mérsékelt Antall.

3. 1990: az első választás hajnalán Vitányi Iván (MSZP) tesz egy olyan megjegyzést, miszerint az SZDSZ antikommunistái és az MSZP újszocialistái tulajdonképpen nem állnak messze egymástól.

4. 1990-92: Csurka István, az MDF alelnöke elkezdi hangoztatni a liberálisok által antiszemitának tartott nézeteit. Nyílt zsidózásra Magyarországon 1944 óta nem volt példa. Az addig "népies-urbánus" néven folytatott szembenállás a liberalizmus, idegenség, magyarság és antiszemitizmus fogalomkörökkel bővül.

5. A Charta mozgalom összehozza az SZDSZ és az MSZP reprezentánsait. Megszületik a közös nevező: antifasizmus és az antiszemitizmus elleni fellépés. Csurka szerint: "összenő, ami összetartozik".

 
At 10:59 AM, Blogger Pocakos said...

Remek összeállítás, a (látszólag) tényeken alapuló történelemhamisítás iskolapéldája, de nevezhetném „ügyesen összeeszkábált propaganda” anyagnak is. Aki kicsit is figyelmesen olvasta „csapongásaimat”, ott megtalálhatja, hogy „a demokráciára való átállás, a valódi erővonalak kialakulása 1993-ra datálható.” (9. bekezdés). A névtelen beíró 1990 és 92 közötti megszólalásokkal manipulál. Figyelmen kívül hagyva az akkori politikai helyzetet, a politikai pártok és irányok útkeresését, mely 1993-ra érett be. (részletek ITT ). A beírásban jelzett időszakban semmi jele nem volt egy maszopos-szadeszes összeborulásnak. Kivéve, hogy a választási eredmények (utolsó, 7.ábra) fényében (a Fidesz-szel együtt) egy csapatba, azaz ellenzékbe kerültek. Az MDF a maga 42,49 %-ával és 164 mandátumával a legerősebb parlamenti frakció lett. A második legtöbb szavazatot kapott párt a 24,09 %-os SZDSZ volt, 93 mandátummal. A 8,55 %-os MSZP-t még a kisgazdák is megelőzték, a maguk 11,4 %-ával. A kormánykoalíciót az MDF, FKGP és az 5,44 %-os KDNP adta. Az ellenzéket, pedig az SZDSZ, MSZP és az 5 %-os küszöböt épp, hogy elérő FIDESZ (5,44%) alkotta. MIÉP ekkor még nem volt! Az MDF-ből a kormányzás ideje alatt kivált Csurkára, mint alelnökre hivatkozni, pedig az Antall-i örökség lejáratása, sőt mi több, meggyalázása.

Különben is az idézet ("összenő, ami összetartozik") a szocdem Willy Brandt-tól szrámazik, aki a berlini Fall leomlásakor, 1989-ben mondta:
“Jetzt wächst wieder zusammen, was zusammen gehört.”

 
At 2:38 PM, Anonymous Anonymous said...

T. Pocakos Úr! Illenék ismertetnie, ha komoly vitatkozó, hogy mitől manipuláció az, amit írtam. Ha Ön ebben az országban él (időnként úgy tűnik, távolról küldi újságpapír szagú üzeneteit), akkor éreznie kellene, hogy mitől van az, hogy ezt az országot két részre lehetett osztani. Miért nem három? És a liberálisok miért nem a mérleg nyelve, miért tartanak sokan attól, hogy bedarálódnak a szocik közé? Ha valaki ma az SZDSZ-ről ír, akkor nem a szamizdatról meg a szovjetekről kell beszélni, hanem arról a kényszerhelyzetről, emibe került ez a párt. A többi tényleg csak csapongás...

 
At 5:25 PM, Blogger Pocakos said...

T. Anonymous,

fentebbi, előbbi beírásomban részletesen ismertettem, hogy az 1990 és 92 közti politikai megszólalásokból önkényesen kiragadott és készített összeállítása miért, mitől manipuláció. Utóbbi hozzászólása pedig még inkább alátámasztja ezt. Hiszen felrója nekem, hogy „….Ha valaki ma az SZDSZ-ről ír, akkor nem a szamizdatról meg a szovjetekről kell beszélni, hanem arról a kényszerhelyzetről, emibe került ez a párt…..”.

Visszakérdezek:
Ha Ön annyira naprakész, mint írja, akkor miért 15 évvel ezelőtti politikai megszólalásokkal jön elő, annak bizonyítására, hogy az MSZP és az SZDSZ gyakorlatilag ugyanaz? (lásd öt pontja). Vagy nem tudja, mit írt le? Hiszen, most meg azért aggódik, hogy szadeszt „bedarálják” a szocik. Kérem, ha Ön valóban oly jól ismeri a magyarországi helyzetet, nevezzen meg egyetlenegy pártot, amelyet a szocik az elmúlt 15 évben „bedaráltak” . Persze, a „bedarálásra” már nem egy példa volt az elmúlt 10 évben, - az efajta mentalitásból eredő aggodalma, tehát jogos.

Megjegyzem, „újságpapírszagú üzeneteimet” nem kell olvasni. Ez, az Internet adta szabadság, felbecsülhetetlen előnye. Viszont ajánlom a Fidesz alapította lapban, a témával kapcsolatban tavaly megjelent cikket.

 
At 5:39 PM, Blogger Pocakos said...

folyt.
A válaszom végén említett cikk linkje nem müködik. Itt viszont megtalálható és olvasható:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=14176

 
At 8:18 PM, Anonymous Anonymous said...

1.Az SZDSZ történetéről és helyzetéről csak őszintén szabad írni. Azt gondoltam az Ön írása címe láttán, hogy talán itt egy lehetőség arra, hogy valaki összefoglalja ezt a történetet. Csalódtam, mert nem hatolt mélyre. Megelégedett a külsőségekkel. Itt azt kellene vizsgálni, hogy a liberális értelmiség, mely sokak szerint egy nagy réteg, miért nem ezt a pártot támogatja?
2. Végre írni kellene az antiszemitizmusról is, csak ettől mindkét oldalon elzárkóznak. 3. Olyat nem írtam, hogy az MSZP és az SZDSZ tulajdonképpen azonos közeg, bár Vitányiéktól valóban lehetett ilyeneket hallani. Itt arról van szó, hogy M.o-on kétféle szellemi áramlat van: a) pragmatikus, "nyugatos", vitatkozós és b) egy állandóan a múltban kutakodó, görcsös, kontervatív irányzat. Ez két külön világ, ami már 1987-ben előjött. Más útról nem tudok. Nincs itt semmi manipuláció, a gyökerek a múltba nyúlnak. Attól, hogy Csurkának is ez a véleménye, az én megítélésemet nem befolyásolja. Egyébként még MDF-es korában elindult a jobbszélre, erre emlékezni miért lenne kegyeletsértés? Antall különben is elhatárolódott tőle. 4. Kóka kapcsán az merül fel, hogy az országot ezek után két liberális gazdasági ember irányítja, és hogy egy kádárista atyáskodáshoz szokott országra rá lehet-e szabadítani a szabad versenyt vagy hasonlót. 5. A Fidesz-irodalom nem vonz, bár érdemes mindent elolvasni. Tölgyessy Péter véleménye elég közel áll hozzám, őt mérvadónak tartom. 6. Az SZDSZ önállóságának megtartása szellemileg lenne fontos, a politikai realitás azonban (az 5 %-os küszöb miatt) ellene szól. Önálló SZDSZ esetén értékes szavazatok veszhetnek el.

 
At 10:16 PM, Blogger Pocakos said...

Szelídül uraságod. ;-)
Az ötpontos első bejegyzése nem arról szól(t), amiről most beszél, ír. Mostani témakörei (rövid) válaszom.

1. Figyelmetlenül olvas. Elmélkedésem elején közlöm: „…Őszintén, nem követtem az elnökválasztási kampányt, sőt magával az SZDSZ-szel sem igazán foglalkoztam az utóbbi időben….” Tehát, senki sem várhatta el, hogy mélyreható elemzésbe kezdek egy hír hallatán, nevezetesen egy elnökválasztás kapcsán. Gyakorlatilag első reakcióimat, „csapongó gondolataimat” írtam le. Többre nem is vállalkoztam. A „vizsgálódást” meghagyom másoknak, pl. Önnek. Szívesen elolvasom majd a blogjában. ;-)

2. Mit kellene írni az antiszemitizmusról? (amitől „mindkét oldal elzárkózik”)

3. A kétféle szellemi áramlatról eddig, (ennyire egyértelműen, és érthetően) nem írt. Ugyanakkor ötpontos „konkrétumában” így fogalmaz: „…..Csurka István, az MDF alelnöke elkezdi hangoztatni a liberálisok által antiszemitának tartott nézeteit…..” Ez azt jelenti, hogy egyetért Csurka tézisével, miszerint a „népies-urbánus” ellentét, valójában „keresztény-zsidó” ellentét. Továbbá: Csurka nem antiszemita, csak a liberálisok tartják annak. Amiből az következik, hogy a liberálisok „zsidók”, de legalábbis „túlérzékeny érintettek”.

4. Kókára valóban nem tértem ki, mert nem vagyok hajlandó jóslatokba bocsátkozni. Viszont meglepett győzelme. Ennek okát próbáltam – a magam módján – kutatni, megérteni: a párt és alapítóinak múltjának, történetének bizonyos pillanatainak felelevenítésével.

5. Talán Tölgyessyvel kellene felvennie a kapcsolatot, és rajta kérni számon azt, amit tőlem vár(t) el.

6. Ez a meghatározás, „végkövetkeztetés” annyira bonyolult, ellentmondásos, logikátlan, már-már értelmetlen, hogy ezzel akár publicistának is elmehetne. ;-)

 
At 7:33 AM, Anonymous Anonymous said...

Azért nem érti, amiket felvetek, mert a megközelítésem nem hasonlít a hazai sajtó által nyújtott, pártpolitikai alapon születő sztereotípiákhoz. Pl.: megvetem az antiszemitizmust, ugyanakkor elfogadom, hogy a Csurkának is vannak jó meglátásai. Ön ez utóbbiból kizárólag azt szűrte le, hogy én egy ellenséges elem lehetek, és érvelés helyett azonnal címkézni kezdett. Sőt, a mostani reagálásában azzal a klasszikus csúsztatással él, mintha én olyasmit sugallnék, hogy a liberálisok zsidók. Ez már csak azért is röhejes, mert én liberális vagyok, és nem vagyok zsidó, vagyunk ilyenek többen is. Viszont azzal egyetértek, hogy sok zsidó túlérzékeny. Például az árpádsávos zászlóra, ami jelen állapotában egyáltalán nem hasonlít a nyilasok árpádsávos zászlajára.
Tudom, "állatkerti zsiráf" vagyok, és Ön még ilyet nem látott - képletesen szólva. Ezért nem szabad az újságban olvasott sztereotípiákat átvenni. Ma Magyarországon nem létezik pártpolitikai befolyástól mentes politikai sajtó. Néha próbálkoznak ilyesmivel, de egyrészt senkit sem érdekel, másrészt nincs, aki finanszírozza. Éppen ezért lenne jó, ha a blogok közt az ember egyéni véleményekkel találkozna. Ez a műfaj erre jó, ezért olvassák sokan. További blogírást és jó egészséget kívánok!

 
At 2:58 PM, Blogger Pocakos said...

Kedves Anonymous,

túlértékeli önmagát, amikor „állatkerti zsiráf”-nak, valamiféle „különleges lény”-nek képzeli magát. Többször elolvastam levelezésünket, és megállapítom, hogy első bejelentkezéséből levont (eredeti) véleményem, következtetésem helytálló. Nem a témához szólt, nem azt vitatta, hanem „a téma megértését” (sicc!) igyekezett segíteni „konkrétumai”-val, amik gyanítom, nem a saját szavai, gondolatai, azokat valahonnan másolta. Majd jöttek a vargabetűk: a magyarázkodások, a mellébeszélések, a sértegetések. Miközben úgy kerülgette hozzászólásának igazi okát, mint macska a forró kását. Pedig két elszólásából egyértelműen kiviláglik, hovatartozása:

1. „….a liberálisok által antiszemitának tartott……..”
2. „…..az árpádsávos zászlóra, ami jelen állapotában egyáltalán nem hasonlít a nyilasok árpádsávos zászlajára…..”

Az 1. pontban cáfolja későbbi saját állítását, miszerint Ön „liberális”. („……megvetem az antiszemitizmust, ugyanakkor elfogadom, hogy a Csurkának is vannak jó meglátásai…..)
Persze most nem fogok vitát nyitni, hogy ki a liberális és mi a liberalizmus. Különös tekintettel, hogy a „szalonzsidózás” egyik kódolt szava a „neoliberalizmus”.

Egyébként elárulom Önnek, hogy szerintem (is) vannak Csurkának jó meglátásai, de nem tudom elfogadni, mert végkövetkeztetéseiben - Móricka módjára - mindenről a „zsidók” jutnak az eszébe.

A 2. pontbéli állítása alapján, pedig feltételezem, hogy vak, jobbik esetben, pedig heraldika szakértő, ha ilyen határozottan ki meri jelenteni, hogy egyáltalán nem hasonlít a két zászló egymásra.

Mivel beszélgetésünknek semmi köze az SZDSZ elnökválasztásához, ezért ismételten megköszönöm a számomra tanulságos, de írásom szempontjából irreleváns hozzászólásait. Ugyancsak legjobbakat kívánok!

 

Post a Comment

<< Home