Folyékony gáz
A Jakarta Post újabb részleteket közöl az indonéz kereskedelmi miniszter magyarországi látogatásáról. A tegnapi beszámolót folytatva a lap kiemeli, hogy Magyarország érdeklődik az indonéz folyékony földgáz LNG (liquefied natural gas) iránt, mert szabadulni akar az orosz földgáz függőségétől. Ezt az igényt Kóka János vetette fel a miniszter asszonnyal folytatott tárgyalásain. A felvetés összecseng Gyurcsány Ferenc legutóbbi tanulmányútjaival, amikor Nyugat-Európában próbált alternatív megoldást keresni a magyar energiaipar gazdaságosságára és Oroszországtól való függőség enyhítésére. Kóka is megemlítette az épülő horvátországi folyékony földgáz elosztót. Igaz, amíg a miniszterelnök zágrábi útjáról szóló hírekben Magyarország felajánlotta segítségét a tároló ki-, ill. megépítésére, addig Kóka Jánost idézve a jakarta-i lap már arról számol be, hogy ez az elosztó horvát-magyar közös beruházás, és örömmel fogadnák az Indonéziából érkező folyékony földgázt. A továbbiakat Kóka októberre tervezett indonéziai útján tárgyalják meg. A lap ugyanakkor idézi a kereskedelmi miniszter asszonyt, aki szerint Indonézia jelenleg nehézségekkel küzd a Japánba, Dél-Koreába és Tajvanra irányuló folyékony földgáz exportjának teljesítésénél, mivel csökkent az indonéz termelés és nőtt a belföldi piac igénye, de azért hazaérve megtárgyalja a dolgot az illetékes minisztériumokkal.Kóka ismét megemlítette a már két évvel ezelőtt felvázolt „jövő képet”, miszerint a magyar vállalatok érdekeltek az infrastruktúra, a vízgazdálkodás, az erőművek, szénbányák, telekommunikáció és informatika területén az együttműködésre. A magyar gazdasági miniszter ugyancsak szóbahozta a haditechnikát, a radarlétesítmények modernizálását és a(z egykori) szovjet hadiberendezések alkatrészeinek pótlását.
A két ország kereskedelmének fejlesztésére Magyarország az idén 16 millió eurót fog költeni, amiből 35 % oktatásfejlesztésre megy, a többi pedig az export-import vállalkozások megsegítésére a magánszektorban. Ezt az összeget 2011-re megháromszorozza a magyar fél. Mindezek fejébe, cserébe a kereskedelmi miniszter asszony szeretné, ha hazája Magyarországon építené ki kelet-európai kereskedelmi központját, és látná el a térséget indonéz árukkal.A lap végül megismétli a miniszter asszony kijelentését, miszerint 2002 és 2006 között éves átlagban 3,21 %-kal csökkent a két ország közti kereskedelmi mérleg. Különösen a tavalyi év fájdalmas, hiszen 2006-ban ez a csökkenés 7.34 % volt, annak ellenére, hogy növekedett a Magyarországra irányuló indonéz export (kivitel).
Négy milliárd US dollár nyomában
Magyarországon tartózkodik Mari Pangestu, indonéz kereskedelmi miniszter. Kissé hihetetlen, de a vezetéknév (Mari) nem becézés, mégis hölgyet takar. A Jakarta Post Budapestről keltezett jelentése szerint, Indonézia kereskedő, kereskedelmi házat kíván létesíteni Magyarországon a két ország (és a térség) gazdasági kapcsolatainak fellendítésére. Mint a cikkből kiderül, az ÁzsiaCenter-ben már működik egy részleg, ahol egy indonéz és egy magyar (vegyes)vállalat árulja a dél-kelet ázsiai ország termékeit. Az indonéz miniszter asszony szerint nehéz helyzetben vannak, mert a kis- és közepes vállalkozások számára ismeretlen Kelet-Európa, elsősorban, mert messze van, nincsenek közvetlen szállítási lehetőségek és útvonalak, valamint a bankrendszer sem az igazi. Mármint ami az indonéz exportot ill. annak fejlesztését elősegítené. Ami talán – számomra – a legmeglepőbb volt: magyar üzletemberek előtt Mari asszony szomorúan állapította meg, hogy a két ország kereskedelmi mérlege jelentősen visszaesett 2002 és 2006 között. Évente átlag 3.21 %-kal, 2006-ban pedig mindkét irányba 7.34 %-ban!
Ez azért meglepő, mert két évvel ezelőtt (2005. júliusában) Gyurcsány Ferenc (és Kóka János) indonéziai látogatása során, a kíséretükben lévő (magyar) üzletemberek 4 milliárd dolláros beruházást ígértek Dél-Szumátrába befektetni egy szénbánya üzemeltetésére. A Jakarta Post akkori cikkében az is állt, (ahogy arról blogomban akkor beszámoltam): ".......Magyarország ad még vagy 25 millió US dolláros kölcsönt egy autópálya építéséhez. Gyurcsány miniszterelnök ezenfelül informatikai (IT) termékeket és szolgáltatásokat ajánlott fel, valamint katonai berendezéseket. „Magyarország kivitele (export) Indonéziába tizede az Magyarországra érkező indonéz importnak” – mondta Gyurcsány,….” (teljes szöveg itt)
Mari Pangestu miniszter asszony, mostani kétnapos látogatásának a középpontjába a múltbani (előző, akkori) megbeszélések folytatása áll, többek között az infrastruktúra, a honvédelem, gyógyszeripar és az informatika terén a lehetséges együttműködés érdekében. Olvasható a Jakarta Post Budapestről keltezett írásában. A jelentés még megemlíti az egyik magyar tárgyaló partner, Garamhegyi Ábel, nevét, aki a helyettes gazdasági és közlekedési miniszter, és aki nagyon dicsérte indonéz tapasztalatait. A miniszterhelyettes szerint remek dolog az indonézekkel kereskedni, mert segítőkészek, és az üzleten keresztül már az első percben beleszeret az ember az országba. Ez a bók keltette fel érdeklődésemet Garamhegyi Ábel iránt. A GKM honlapján található infók szerint Garamhegyi nem miniszterhelyettes, hanem államtitkár, és szakmai életrajzából hiányzanak az Indonéziával való aktív kereskedésre utaló adatok. Hacsak nem a Hollandiában szerzett PhD-je alkalmával (1995-ben) került kapcsolatba az egykori gyarmattal és annak kereskedőivel. .Fejlemény
Gyurcsány tanulmányúton
Egy angol nyelvű lengyel hírportál világosított fel, hogy miért is járt a napokban annyit külföldön a magyar miniszterelnök. Tegnap (kedden) például Dániában volt, azt megelőzően pedig Rómában, Zágrábban és Athénban „tárgyalt”. A magyar médiából számomra nem jött át olyan egyértelműen utazása(i) célja, mint ahogy ebből a néhány soros hírből megtudható. Eszerint a miniszterelnök honlapján(?) egy közleményben(?) önvallomást tett, amikor közölte: „....Hónapok óta keresem a lehetőségeket energia politikánk megreformálására, hogy el tudjunk szakadni a hagyományos tüzelőanyagoktól (fossil fuels = szén, olaj, földgáz), ebből a célból jártam Rómában, Zágrábban és Athénban.....” A lengyel hírportál megjegyzi: Gyurcsány Zágrábban egy folyékony földgáz elosztó horvátországi megépítésében való segédkezésről tárgyalt, Görögországban pedig a két ország földgáz hálózatának összekapcsolásáról.
Eladták a Balettintézetet
Az izraeli Elbit Medical Imaging Ltd fejlesztő és beruházó cég eladta magyarországi (befektetési) tulajdonának a felét, az Andrássy 25 Kft.-t. Az izraeli üzleti portál, a Globes (online), szerint az Andrássy 25. Kft., gyakorlatilag az ezen a címen található (egykori) Balettintézet, amely most 15 millió euro-ért váltott gazdát. Az Elbit Medical elnöke, Shimon Yizhaki, elmondta, hogy cége a szálloda és idegenforgalmi szektor irányába fejleszt Magyarországon, és az óbudai Álomsziget megvalósítására koncentrál, mely területnek 30 %-ban tulajdonosa. Ezért adták el a patinás budapesti műemléképületet, az egykori (állami) Balettintézetet.
Magyar autóbuszvezető halála?
A DailyRecord skót hírportál jelenti, hogy tegnap (vasárnap) hajnalban Glasgow-ban leszúrtak egy 26 éves autóbuszvezetőt az egyik megállóban, amikor az három társával hazafelé tartott. A feltehetőleg magyar autóbuszvezető a helyszínen meghalt, egyik 24 éves társát pedig súlyos állapotban szállították a dél-glasgow-i közkórházba. A skót rendőrség két huszonévest keres, akik rátámadtak a „kelet-európai” társaságra. A környéken lakók döbbenettel vették tudomásul a történteket, egyikük meg is jegyezte: „ez egy kelet-európai család, még rágondolni is rossz, hogy valaki idejön új életet kezdeni és ilyen idióták egyszerűen elveszik azt tőlük.”
Mennyire komoly Putyin javaslata?
Bevallom, személyes ellenszenv (is) húzódik e bejegyzésem mögött, mivel az évek folyamán a Népszabadság Online (nol) felelső szerkesztője (és munkatársai) írásai alapján egy meglehetősen szélsőbalos társaságot ismertem meg, aki(k)nek elsőszámú ellensége az Egyesült Államok. Ezen persze nem csodálkozom, hiszen LP, az egykori bonni tudósító, a Kádár-korszakban (a vietnami háború idején) sajátította el az akkoriban jól fizetődő, biztos egzisztenciát jelentő Amerika-ellenességet. Ez sem lenne baj. Sokkal inkább fájlalom, hogy a német nyelvben jártas egykori tudósító most az angol nyelv rejtelmeiről oktatja olvasóit, amit ráadásul (alapvető) szakmai hibával is tetéz: ugyanis az amerikai elnök soha sem mondta Putyin javaslatára, hogy „interesting idea” (érdekes ötlet). Ha a nol felelős szerkesztője vette volna a fáradságot és beleolvas néhány (angol nyelvű) világlapba, vagy web-oldalba (pl. Bloomberg) akkor tudhatná, hogy Bush az „interesting suggestion” kifejezést használta. Tehát nem ötlet, hanem javaslat, vagy talán még jobban kifejezi az elnöki megjegyzést az angol szóra utaló magyar „szuggesszió”.
Piti ügy. A lényegen nem változtat, hogy ötlet-nek vagy javaslat-nak fordítjuk a "suggestion" szót. De ha már idézünk, ráadásul angolul, akkor azt pontosan illik, pláne ha azt egy felelős szerkesztő teszi.
A cikknek, véleménynek(?) van azonban ennél (sokkal) súlyosabb szakmai hibája: az egyoldalúság. A téma, a problematika körbejárása, „teljeskörű” (be ronda szó!) bemutatása helyett a szerző úgy próbál manipulálni, mintha még ma is kétpólusú világban, a hidegháború idején élnénk. Mintha a világ sorsa felett két ember (Hruscsov és Kennedy, Brezsnyev és Nixon, vagy Gorbacsov és Reagan) döntene. Mintha két ember pókerjátékának lennénk kitéve, azon múlna életünk, jövőnk. Megdöbbentő, ilyeneket olvasni közel húsz évvel a szovjetrendszer és vele együtt a kétpólusú világ összeomlása után. Felettébb meglepő, hogy még utalás sincs a szakértők, elemzők véleményére, bírálatára az érdekes putyini javaslattal kapcsolatban. Pedig a Guardian-ra és a New York Times-ra hivatkozva, - jóval a nol cikke elött! - a sydney-i Morning Herald-ban már olvasható volt, hogy a javasolt azerbajdzsáni radarbázis több okból sem felel meg az amerikai elképzeléseknek. Kezdve ott, hogy a telepet Oroszország 2002 óta csak bérli (méghozzá mindössze 10 évre), ráadásul nem rakétaelhárítás a rendeltetése, hanem (csak) megfigyelés, előrejelzés. Az amerikaiak viszont egyfajta „védőpajzsban” gondolkoznak, amely „reptében” semmisítené meg az USA-nak (és Európának) szánt, kelet felöl érkező nemkívánatos rakétákat. Amerikai részről, nemzetvédelmi szempontból nem (lehet) megnyugtató egy olyan bázist felépíteni, és megbízhatóan üzemeltetni, amelyet egy idegen hatalom, (Orosz)ország is csak bérel, ráadásul rövidtávon.
A putyini javaslat hátteréről kimerítő elemzést olvasható az RFE/RL internetes oldalán „Mennyire komoly Putyin javaslata?” címmel. A már fentebb jelzett (gyakorlati) problémák mellett Putyin elsősorban politikai előnyökre kívánt javaslatával szert tenni. Az orosz elnök ugyanis rossz szemmel nézte/nézi a francia-német közeledést, különös tekintettel, hogy mindkét nyugat-európai vezető (Merkel és Sarkozy) jobboldali, és szorosabbra kívánja fűzni az euró-atlanti (US – EU) kapcsolatokat. Ha e két európai nagyhatalom vezetője is beáll Nagy-Britannia mögé, akkor az USA stratégiai megjelenése (megerősödése) Európában „bebetonozhatja” ezt a szövetséget. Ugyanakkor a putyini ajánlat sok szimpatizánst szerez(het) Európában az amúgy igencsak megtépázott orosz bizalom helyreállítása érdekében. (lásd energiafüggőség és válság: vezetékek elzárása, újak tervezése stb.) A mostani javaslat mindezeket igyekszik elfeledtetni, hogy a bajkeverő szerepét a megoldáskeresőé váltsa fel.
Gazdasági és politikai sikerei ellenére Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy egy (újabb) fegyverkezési versenybe kezdjen, az USA-val, ill. a „Nyugat” ellen. Ezért igyekszik – eddig sikeresen – az iráni konfliktust előtérbe helyezni, mely csak része az amerikai rakétavédelmi terveknek. Hiszen Irán mellett még ott van Észak-Korea rakéta- és atomfenyegetése. Putyin márciusi döntését, hogy (fizetési hátralék miatt) leállítatta az orosz állami Atomsztrojekszport vállalat atomerőmű építését Iránban, Washington örömmel fogadta. Az orosz bejelentés azonban nem nyugtatta meg sem a Közel-Kelet, sem a világ békéje miatt aggódókat, sőt a két ország (USA, Oroszország) kapcsolatait sem erősítették, hiszen Irán továbbra is a térség atomhatalma kíván lenni, jelentős fegyvertárral.
Az azerbajdzsáni helyszín valójában a térség országai (Törökország, Izrael, Szaud Arábia, Egyiptom és Pakisztán) számára lehet érdekes javaslat, hiszen onnan 6000 kilométeres körzetet (Közel-Kelet, Kína, Dél-Ázsia, India és Afrika nagy része) lehet megfigyelni. Katonai szakértők azonban kétlik, hogy a javasolt megfigyelőállomás a közelgő rakéták megsemmisítésre is alkalmas hely lenne, szerintük Közép-Európából (Csehország, Lengyelország) biztosabb lenne egy rakétatámadás elhárítása. Putyin javaslata ellen szól, hogy az USA nem hajlandó senkivel sem megosztani (nemzet)védelmi rendszerét, különösen nem egy olyan országgal, amelyet eddig sem a „megbízhatóság” jellemzett. Orosz részről is meg vannak győződve, hogy Washington nem fog lemondani eredeti tervéről. Amerika túl sokat invesztált már eddig is bele. Viszont az USA megpróbálhatna egy olyan megoldást keresni, amely megfelelne mind az orosz (azerbajdzsáni), mind az amerikai (Közép-Európa) elképzeléseknek.
Ezekről a nol felelős szerkesztője mélyen hallgat. Nem csoda. Csak a régi beidegződések működnek, úgy ahogy azt az elmúlt 40 évben megtanulta. Különben sem illik ilyesmikről írni, hiszen az idézett elemzést a Szabad Európa Rádió (RFE/RL) munkatársa készítette.
Hol van Mlynky ?
Első hallásra, olvasásra valami lengyel ellenzékire tippelnék a Solidarność időkből, ha valaki ezt a kérdést tenné fel. Kis segítséggel, - a szlovák Spectator nevű hírportálnak köszönhetően - aztán kiderül, hogy nem személyről, hanem egy településről van szó. Méghozzá egy magyarországi községről, nem messze Budapesttől. Talán sokunknak azonnal „beugrik”, ha azt mondom, írom, hogy Pilisszentkereszt. Igen, ez a Budapesttől 30 kilométerre levő „kétnyelvű” kisközség szlovák neve (Mlynky), mely a Spectator szerint egyúttal Magyarország „legszlovákabb” falva. A török kiűzése után (1747) újraalapított, jelenleg kétezer fős falu 53 %-a, azaz több mint a fele, vallja magát szlovák nemzetiségűnek. Ide látogatott el az elmúlt hétvégén (június 2-án) a Szlovák Köztársaság államelnöke, hogy a helybéliekkel együtt ünnepelje a település 260 éves születésnapját. A szlovák hírportál megemlíti, hogy Ivan Gašparovič államelnök részt vett a Szlovák Házban tartott találkozón, valamint a szlovák nyelvű katolikus misén, majd koszorúzott az elődök emlékét őrző Emlékpark-ban, meglátogatott egy művészeti kiállítást, megtekintett egy felvonulást és más kulturális eseményt.
Gašparovič dicsérte a helyi lakosokat, hogy az elmúlt 260 év alatt megtartották identitásukat, kultúrájukat, hagyományaikat. Majd többek között ilyeneket mondott:
„…. Azt hiszem nagy tartozásunk van (Szlovákiában élőknek) a határon túl (külföldön) élő szlovákokkal szemben, …… akiknek több támogatásra lenne szükségük, főleg kulturálisan és erkölcsileg…..”
„…Elégedett vagyok, hogy a Magyarországon és másutt élő szlovákok támogatják azt az országot, ahol élnek…..”
„….Meggyőződésem, hogy a Szlovákiában élő kisebbségeknek, mint szlovák állampolgároknak mindenük megvan a jó életkörülményhez, a kultúrához és természetesen a tanuláshoz……”
„……Nagyon örülnék, ha azt láthatnám, hogy a magyarországi szlovák kisebbség is ugyanezt élvezhetné…….”
A Spectator végül megemlíti, hogy az ünnepségen részt vett Szili Katalin, a (magyar) országgyűlés elnöke.
Ezek után kíváncsi voltam a hétvégi esemény magyar „tálalására”. A hirkereso.hu azonban mindössze két találatot (stop.hu, nepszava.hu) adott a „Pilisszentkereszt” szóra. Mindkettő az MTI-re hivatkozik, és igen szűkszavúan számol be a rendezvénysorozatról. Az egész Szili Katalin látogatására van kihegyezve, és a végén - a „futottak még” kategóriában - olvasható, hogy „…..A házelnök a szlovák-magyar kétnyelvű falu újratelepítésének 260. évfordulójára érkezett a Pilisszentkeresztre, ahol találkozott Ivan Gasparovic szlovák államfővel…..”
.FejleményVéleményem szerint a magyar média hozzáállása már előrevetítette Szili Katalin októberi "magánlátogatását"..
