Monday, November 15, 2010

Zentai rehabilitásáért küzd

Közel féléves hallgatás után ismét Charles Zentai (Steiner) Károllyal foglalkozik a nemzetközi média. Egy budapesti (zsidó) fiatalember 1944-ben halállal végződött brutális megverésében való részvétel vádjával kérte Budapest az egykori magyar katona kiadatását Ausztráliától még 2005-ben, amit a perth-i Szövetségi Bíróság idén július 2-án elutasított. Pontosabban helyt adott Charles Zentai Károly fellebbezésének, és ezzel a magyar kiadatási kérelmet a gyanúsított magas korára és egészségi állapotára tekintettel elutasította.

Neil McKerrache bíró akkori indoklásában külön hangsúlyozza a döntés humanitárius jellegét, tekintettel a kiadatásra várt gyanúsított “szállíthatóságá”-nak, tengerentúli utazásának kockázatára, valamint a magyarországi jogrendszer kiszámíthatatlanságából eredő, esetleg aránytalanul súlyos ítéletre. A kiadatási kérelmet formálisan rendben találó, és helyben hagyó Brendan O'Connor, akkori ausztrál belügyminiszter, mindezeket a körülményeket nem vette figyelembe, és ezért McKerrache bíró felülbírálta a miniszteri jóváhagyást.

Ennek már négy és fél hónapja, és ez idő alatt az ausztrál Szövetségi Ügyészség nem élt a bírói döntés elleni felllebbezési jogával és lehetőségével. Megjegyzendő, hogy az elmúlt öt évben az ausztrál Legfőbb Ügyészség képviselte Magyarországot, a magyar államot (kormányt) a kiadatási ügyben.

November 15-én Zentai (és ügyvédje) megjelent a helyi bíróságon, hogy jogi helyzetét rendezze és tisztázza. Ugyanis a belügyminiszteri jóváhagyást követően tavaly ilyenkor már a helyi börtönben várta kiadatását a háborús bűnnel vádolt egykori magyar katona. Majd óvadék fejében szabadlábra helyezését (hazaengedését) kérte, amit méltányossági alapon (még Karácsony előtt) meg is adtak neki. Azóta otthonában várta további sorsát. Most kellett hosszabbításra jelentkeznie. Ez alkalommal azonban nem hosszabbítás kért, hanem a fogva tartásának megszüntetését, hiszen a magyar kiadatási kérelmet a bíróság júliusban elutasította. McKerrache bíró azonban Zentai mostani kérésének elbírálást három héttel elnapolta, hogy ezáltal még egy utolsó lehetőséget adjon a kiadatást helyben hagyó belügyminisztériumnak és a Magyarországot (is) képviselő Szövetségi Ügyészségnek egy (esetleges) fellebbezés átgondolására, és benyújtására.

Közben megindultak a per befejezése és lezárása körüli alkudozások. Zentai közölte, hogy eláll az ilyen esetekben szokásos kártalanításoktól, az elszenvedett anyagi és erkölcsi károk kompenzálásától. Két dolgot kért csupán: személyi szabadságának visszaállítását és, hogy a teljes perköltséget az ausztrál állam állja. Az ügyészség viszont már jelezte, hogy az utóbbi követelést nem fogadja el, és csak a perköltségek felét hajlandó állni.

Végleges bírói döntés Zentai ügyében tehát, 21 nap múlva várható, amennyiben az ausztrál állam nem él fellebbezési jogával.

Érdekes volt megfigyelni, hogy a hírügynökségi jelentések a kiadatást kérőnek hol Magyarországot, hol a magyar államot, hol a magyar katonai vagy hadbíróságot, hol pedig a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központot nevezik meg.





.

A Zentai story (kronológia)

.

Sunday, November 14, 2010

Szemérmes hazai média

Olvasom az index.hu -n az MTI jelentését, mely szerint emberrablásra készülő négy magyart tartóztattak le Los Angeles-ben.

"......A 70 éves, ausztriai K. István, a 64 éves, Arizonában elfogott K. László, valamint a Magyarországról érkezett 35 éves B. Attila és S. Zsolt a Los Angelesben ékszerboltokkal és marihuána-gyógyszertárral rendelkező Vadim Shapiro elrablására szövetkeztek. ....."


Vadim Shapiro nevét beírtam a Google-ba és azonnal kiadta a történetet angolul, és érdekes módon itt nem tekintették szemérmesen “kiskorúnak” a bűnözőket. Az FBI szóvívőre hivatkozva az amerikai hírportál teljes nevűket közölte, sőt még becenevet is! Ime:

"........Istvan "Steve Kelly" Kele, 70, of Austria; Attila Berkesi, 35, of Hungary; Zsolt Simon, 36, of Hungary; and Lazlo Kopacsi, 64, of Arizona are charged in a federal grand jury indictment with conspiracy to interfere with commerce by threats and violence, according to Laura Eimiller of the FBI ....."

Vajon az index.hu és az MTI miért szemérmeskedik? Miért nem lehet kiírni ezen bűnözők nevét a magyar médiában, mikor az egész világon olvashatók a tettesek neve?



Friday, November 05, 2010

Ki tud többet Amerikáról?

Megint kaptam egy emilt, ami amolyan körlevél formájában terjed, és talán szerzője nem is tud róla. Ezért utólagos engedélyében bízva teszem közzé. Bevallom, bizonyos fenntartásaim vannak, mert kissé "balos"-nak érzem hozzáállását, ugyanakkor helyszíni tudósítása jól érzékelteti a magyar valóságot.


".......A CORVINUS egyetem 2010 november 4-én előadásra hívta meg az Obama-kormány magyarországi nagykövetét. A több mint 60 perces alkalom tanulságos volt. Egyrészről kiderült, az amerikai kormány hosszú távú defenzív politikára készült, Európát pusztán stratégiai pontnak tekinti a közel-keleti helyzethez. Ugyan a szokásos ideológiák elhangzottak, azonban kiderült, a demokratizmus eszméi már az Egyesült Államokban sem jelentenek sokat. Az amerikaiak polarizáltak, és a nagykövetasszony elmondása szerint, az Egyesült Államok komolyan aggódik, hogy elveszíti Európa támogatását. Látható volt, hogy az elkövetkező évek az USA számára a recesszió, az amerikai társadalom szétesése és az Irán elleni küzdelemről fog szólni, nem a tudástőkéről.

Nem telhetett el azonban a 60 perc lebőgés nélkül, ami mivel egy nagyköveti pozícióban álló személy előtt történt, így nyugodtan nevezhetjük nemzetközi szintűnek is. Ez számunkra is tanulságos lehet. Kezdődött a légkondicionáló rendszerrel, amit az előadás előtt nem teszteltek le, hanem az előadás alatt kezdték javítani, ami többször is félbeszakította a nagykövetasszony beszédét, nem kis riadalmat okozva a kísérő body guard-ok között, akik alighanem bombatámadásra gyanakodtak.

Miután a levezető elnök mindenkit megnyugtatott, hogy ez csak a légkondi, az egyik professzor, aki szintén levezetője volt a vitának, a saját kutatásaira alapozva próbált érvelni az elhangzottakkal kapcsolatban. Azonban bajba került, mert nagyon tudálékosan kezdte a mondandóját, azonban sajnos a nyelvtudása nem volt ezzel szinkronban, így 5 percen keresztül kérdezett, amit a végén a nagykövetasszony nem értett meg, és újabb 5 percbe telt, amíg ketten átfordították neki érthetően a kérdést. A szakmai blama az volt, hogy a hallgatóság soraiban a hallgatók aktuálpoilitikailag sokkal felkészültebbek voltak, mint a levezető professzorok, akiknek éppen ezen kérdéskörök számítottak kutatási témájuknak, amiből elméletileg publikálniuk kell(ene).

Ez nagyon súlyos tanulság mindnyájunknak, ugyanis egyedül a nagykövetasszony diplomáciai érzékenységének volt köszönhető, hogy a levezető professzorok szakmailag nem égtek le nyíltan a hallgatóik előtt, ugyanis a hallgatók jóval relevánsabbakat kérdeztek, mint a hasonló területen oktatók. Ez a nagykövetasszony válaszaiból is egyértelmű lett. Kiderült, hogy a professzorok kérdései rendkívül semmit mondóak, tele üres akadémizmussal és hiúsággal. (A záró kérdés a levezető elnöknek nem is annyira kérdés, mintsem önreklám volt, hogy ezt a témát ő kezdte el a 90-es években először oktatni. Aztán valahogyan a kérdésből pestiesen szólva nem lett semmi.)

Számomra ez szép példa volt, miként nem szabad az egyetemi kutatómunkához lélekben viszonyulni. ......"


Frissítés (07.11.10.)
Időközben kaptam egy másik beszámolót ugyanerről az eseményről:

".....Nos hát én ott voltam ezen a beszélgetésen. Az amerikai kül- és belpolitikával kapcsolatos meglátások elég érdekesek és süt belőle az illető Amerika-utálata, a nagykövet nagyrészt a szokásos bullshitet mondta el (common values, alliance, eu és a cfsp fontossága stb.), Irán, a recesszió és az amerikai társadalom helyzete szóba sem került, a NATO új stratégiájáról és a lisszaboni summitról volt szó meg az afganisztáni háborúról és a magyar részvételről, ill. az orosz-amerikai kapcsolatok javulásáról.

Az viszont tény, hogy a szervezés elég gyalázatos volt, a "légkondni" miatt sokszor semmit se lehetett hallani, a Kerekes kiejtése textbook hunglish volt és tényleg magát reklámozta, a kérdező pedig a Magyarics volt, aki szintén nem tud angolul, ill. elég elvontat kérdezett (geopolitika), amire a nagykövet nem nagyon tudott mit mondani. Az is igaz, hogy a hallgatók egész jókat kérdeztek, mivel a Magyariccsal ellentétben nem elméleti, hanem gyakorlati témákat feszegettek, amikre a nagykövet nyilván jobban fel volt készülve....."

.

.

Hogy miről is beszélt a nagykövetasszony, az ITT olvasható angolul a budapesti US Nagykövetség web-oldalán (kattints rá!)

.