Monday, August 29, 2005

Valóban itt tartunk?

Mehmet Karcsi a papájával - picture by Zaman

Olvasom a magyar médiában a Mehmet Karcsi ügyet. A címek magukért beszélnek:
Első fokon a magyar édesanyának ítélték Mehmet Karcsikát (Magyar Rádió Online, 2005.08.24 19:06:21)
Első fokon az anyáé Mehmet Karcsika (Népszava, 2005.08.24 19:17:31)
A magyar édesanyának ítélték Mehmet Karcsikát (Hír TV, 2005.08.24 19:32:24)
- A török bíróság a magyar édesanyának ítélte Tüysüz Mehmet Karcsikát (MTI, 2005.08.24 20:05:36)
Majd négy nappal később
- Első fokon édesanyjának ítélték Mehmet Karcsikát (Klubrádió, 2005.08.28 13:57:23)
Kéthetente látogathatja anyja Mehmet Karcsikát (Index - bulvár, 2005.08.28 15:24:35)
- Karcsika édesanyja Isztambulba utazik (Blikk.hu, 2005.08.29 01:31:17)
És végül mai hír:
Törökországban is harcolt gyermekéért (MTV - Híradó videó, 2005.08.29 11:19:08

Aztán előkerestem a net-en annak a török újságnak (Zaman) a beszámolóját, mely megtalálta a hónapok óta keresett apát és fiát: Mehmet Karacsit. Mint eddig is, most is sokkal több információt tudtam meg az “ügy” állásáról, mint a magyar sajtóból. Már a főcím is pontosabb, korrektebb: “A kis Mehmet “átadhatóvá vált” Magyarországnak”. A sajátos feltételes mód sejteti az olvasóval, hogy “nem eszik olyan forrón a kását”, van még egy-két dolog, amíg a bírósági döntés törvényerőre emelkedik. A Zaman megírja, hogy a török bíróság a “szülő által elkövetett gyermek(ember)rablásra vonatkozó nemzetközi büntetőtörvény - International Parental Kidnapping Crime Act (IPKCA) -, alapján, ill. annak megfelelően hozta meg döntését, azzal a kikötéssel, hogy az apánál marad a gyermek mindaddig, amíg a fellebbezések adta lehetőségeket követően az ügy végleg le nem zárul. Addig, pedig az anyának lehetősége van fiát látni, ill. fiával együtt lenni minden hónap első és harmadik szombatján délelőtt 10.00 és délután 18:00 óra között. Amíg a véglegesen le nem zárul az ügy, a gyermek nem mehet külföldre.


Majd az újság kommentár ízű beszámolója a bíróságon történtekről, ill. a kialakult helyzetről. Apa és fia nem jelent a tárgyaláson, mivel az anya már a tárgyalóteremben volt. Az anya örült a döntésnek, hogy fiát hazaviheti Magyarországra, de ugyanakkor szomorú volt, hogy jó ideig eltart még, amíg ez meg is valósulhat. Majd emlékeztet a napilap, hogy a “magyar média Törökország EU-tagságának támogatását a kis Mehmet visszajuttatásához kívánta kötni.” Ezenkívül, a lap szerint a szerdai döntés megosztotta a magyar közvéleményt, és néhány magyar tudósító ott volt a tárgyaláson.

A tárgyalásról szóló beszámoló szerint, a török igazságügyi minisztérium nemzetközi jogi és külföldi ügyekkel foglalkozó osztálya nevében a főállamügyészség nyújtotta be a vádat Mehmet ellen. Apa és fia nem jelent meg a tárgyaláson, őket idősebb Mehmet mamája és bátyja képviselte. Az anya (Papp Edina) a magyar konzulátus képviselőinek társaságában volt. Papp török ügyvédje megismételte, hogy a gyermeket a (magyar) bíróság az anyának ítélte, és az apa elrabolta. Az ügyvédnő szerint semmi akadálya a kis Mehmet átadásának, a bírósági pszichológus, pedig követelte a gyerek visszaadását. Az apa (és fia) ügyvédje viszont rámutatott, hogy a magyar bíróság döntését a török igazságszolgáltatás nem ismeri el. Egyúttal bejelentette, hogy az apa is beadott egy elhelyezési kérelmet a török családjogi bíróságon, és kérte, hogy annak döntéséig a felek várjanak. Ugyancsak kérte egy másik pszichológus szakértő meghallgatását is. A bíróság végül is a kérést elutasította, és Mehmet átadása mellett döntött.

Majd a lap, számomra meglepő, megjegyzése: “Papp örült a bírósági döntésnek, de azt nem kommentálta a megjelent török és magyar riportereknek, mert szerződést kötött egy magyar média intézménnyel, valamennyi interjújára és fényképére. Az apa ügyvédje pedig megismételte, hogy reméli Mehmet Karcsi Törökországban marad, mert ha időközben a török családjogi bíróság az apa javára dönt, akkor az felülírja a jelenlegi elsőfokú bírósági döntést. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az anya bármikor láthatja fiát.

Közben az apa tett egy meglepő és váratlan ajánlatot a bírósági döntés után. Ügyvédje irodájába hívta Papp Edinát, hogy ott találkozzék a fiával, annak ellenére, hogy jogilag ez nem megengedett. Az anya azonban nem jött el a találkozóra. Ez az ügyvéd szerint még nagyobb meglepetés volt. Az apa végül azt nyilatkozta, hogy természetesen fellebbez az ítélet ellen. És nagyon bízik a török igazságszolgáltatásban, annak tudatában, hogy hibát követett el, amikor fiát elrabolta. Azonban rögtön hozzátette: “Edina legalább olyan bűnös, mint én. Különben nem fajult volna ide a dolog.” Mehmet ügyvédje szerint a kisfiú nehezen viselte el, hogy a beígért találkozóra a mama nem jött el. Állítólag kifakadt: “Nem akarom látni a mamát! Nagyon jól megvagyok az apával A török napilap a Duna televízió és Blikk Magazin tudósítóira hivatkozva megjegyzi: a bírósági döntés jelentős média esemény volt Magyarországon.

Végül a Zaman nevű napilap feleleveníti az ügy hátterét. Ezek szerint Mehmet Károly két évvel azután született, hogy a szülők 1995-ben összeházasodtak. Az apa 2002-ben elment Amerikába dolgozni. Papp Edina beadott egy gyerekelhelyezési kérelmet anélkül, hogy erről az apát értesítette volna, majd a bíróság az anyának ítélte a gyermeket. Ezután Edina összeházasodott a magyar állampolgár Bogos Attilával. Visszatérve Magyarországra az apa semmilyen hivatalos választ nem kapott kérvényeire gyermeke ügyében, ügyéről. 2004-ben elrabolta fiát és Törökországba hozta. A Budapestre látogató török miniszterelnök megígérte magyar kollegájának, hogy megtalálják Mehmetet és visszajuttatják Magyarországra. Az apát és fiát a török biztonságiak nem találták, végül a Zaman akadt rá. Ezután került a magyar média középpontjába.

Ami engem valóban megdöbbentett. Úgy tűnik, most már nem Mehmet Karcsiról szól a történet. Azzal, hogy az anya “eladta story-ját” számomra egészen más dimenziót adott a történet. Ez már nem “családi ügy”, nem “anya-fia kapcsolat”, nem “nemzeti ügy”, hanem tiszta business. A Zaman értesülését csak alátámasztotta az anya ma reggeli tv interjúja, melyből egyértelműen kitűnt: szavait azért fontolja meg, azért nem nyilatkozik, mert “pénz van mögötte”. Szegény Mehmet Karcsi. Gusztustalan, amit a magyar média művel, és amihez partner az anya. Vagy fordítva?

Kapcsolódó anyag:
Mehmet Karcsi története
(2004. július 10-től 2005. augusztus 12-ig)

1 Comments:

At 12:16 AM, Anonymous Anonymous said...

Hello,

Azert a torok mediat sem kell felteni.Mert nem eszik a kasat olyan forron.Ok is a sajatjukat vedik.Olyat irtak arrol hogyan jutott at a gyerek az apaval Isztambulba,hogy tapsolt a fulem.
Na de,ezen nekunk nincs jogunk vitazni.Mi nem tudjuk mi tortenik legbelul.Soha ne is tudjuk meg mi az amikor elraboljak a gyerekunket.Az ember ilyenkor mindenre kepes.Nem vedem egyik oldalt sem.Magyar vagyok,de torok baratom van.Ez az o dolguk.A media pedig mocskosan felfuj es kiteker mindent,ahogy az tortenik mar evezredek ota!!!Akarmelyik orszagban!Ugyanis az emberek ezt veszik!CsaK!!!Atlag hirek nem erdekesek!

 

Post a Comment

<< Home