09/09/09
Nagy nap a mai. Egy különleges dátum. Legutóbb 08.08.08. volt egy ilyen nap. De mikor lesz a következő? 01/01/01 - csak közel ezer év múlva - 3001. január elsején. A következő emlékezetes dátum jövő októberben lesz: 10/10/10 majd két év múlva novemberben: 11/11/11 . Ez a nap (november 11. 11 óra) különben az Emlékezés Napja, azaz a veteránok napja, a háborúkban elesettek emléknapja. Ezen a napon a Brit Nemzetközösségben, valamint szövetségeseinél, akik együtt harcoltak az első világháborúban egy percre megáll az élet, és mindenki emlékezik az ország hősi halottjaira.Labels: 'Emlékezés Napja'
Solymár 2008
Nagy nap a mai (november 11.). 90 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget hivatalosan az első világháború. Ezen a napon: 1918. 11. hó 11. napján délelőtt 11 órakor hallgattak el a fegyverek – a nyugati fronton. Azóta ez a nap az Emlékezés Napja (Remembrance Day) a Brit Nemzetközösség országaiban, ami az évek folyamán a háborúkban elesett katonák emléknapja lett. Eleinte azt gondoltam, hogy ezt a napot Magyarországon azért nem ünneplik, mert a vesztesek oldalán álltunk, és a hazai gondolkodás nem tudja ezen magát túltenni, pedig a harcok, háborúkban elesett katonákra való emlékezés egyetemes. Később jöttem csak rá, hogy ennek a napnak az „elhallgatása” valójában a búsmagyar gondolkodás része. Hiszen az első világháború vége egyben Európa szerte a nagyreményű újrakezdést is jelentette. 1917-től kezdve sorra buktak meg, bomlottak fel, tűntek el a monarchiák, császárságok, birodalmak, hogy helyükbe jobb, szabadabb és igazságosabb társadalmak jöjjenek. Ettől a novemberi naptól számítja sok európai ország függetlenségét, nemzetállammá alakulását, létrejöttét. A függetlenség, a Habsburg Birodalomtól való elszakadás, a (nép)köztársaság kikiáltása új dimenziókat nyitott Magyarország számára is. Ennek megünneplése, történelmi jelentőségének tudatosítása még napjainkra sem valósult meg. Helyette az a másfél évvel későbbi (1920) felocsúdás és rádöbbenés uralkodott el, hogy a béke és függetlenség örömmámorát jelentő 1918. november 11. valójában romlást hozott az országra. A pozitív jövőkép, a „think positive” életfelfogás, az „ennél csak jobb jöhet”, (mert mindnyájan azon és azért vagyunk) helyett a múlton való búsulás és a megszépült álmok kergetése lett úrrá a magyar közvéleményen, közhangulaton és közgondolkodáson, ami - sajnos - (még) napjainkban is tart. Vajon milyen királyságot állított „helyre” a Horthy Miklós vezette magyar arisztokrácia, amelyben a törvényesen megválasztott királyt (IV. Károly) fegyveresen űzték el (budaörsi csata)? Valószínűleg a világon egyedülálló helyzet alakult ki: a „király nélküli királyság” Ez a gondolkodásbeli fonákság napjainkban is velünk él, az élet szinte minden területén. Talán ez lehet a magyarázata annak is, hogy a hazai média egy szóval sem említette meg a vasárnapi solymári megemlékezést, ahol magyar részről hivatalosan senki sem jelent meg.
Solymár határában található katonai temetőben nyugszanak a Brit Nemzetközösség pilótái, akik a második világháború idején (1944. április – november) vesztették életüket a Magyarország feletti harcokban. Az olaszországi légitámaszpontokról felszálló szövetséges brit (és amerikai) gépek feladata a varsói felkelés támogatása érdekében a náci hadigépezet lekötése volt. A solymári temetőben 210 pilóta nyugszik, közülük
128 brit,
37 lengyel,
20 dél-afrikai,
13 ausztrál,
6 kanadai,
6 új-zélandi,
1 francia
Az Emlékezés Napja alkalmából az elmúlt vasárnap (nov. 09-én, 11 órakor) meghitt ünnepségen vehettek részt azok, akik az elesett katonákra való egyetemes megemlékezést ápolják. Magyar szót nem hallottam. Csak egy díszegyenruhás magyar katonát láttam, aki trombitaszólójával járult hozzá a megemlékezéshez. Koszorút helyezett el a budapesti brit, lengyel, pakisztáni, indiai, ausztrál és kanadai nagykövet, valamint a dél-afrikai és a francia nagykövetség képviselője, és Új-Zéland tiszteletbeli konzulja. Három imát hallhattunk: egy anglikán tiszteletestől, egy lengyel katolikus paptól (lengyelül) és egy rabbitól (héberül, majd ugyanazt angolul).
A sírok között sétálva igencsak elérzékenyültem, amikor a pilóták életkorát olvastam, a többség 20-22 éves volt, de találtam egy 19 éveset is, aki szülőföldjétől 20 ezer kilométerre halt hősi halált a világszabadságért.
A vasárnapi megemlékezés a „Lest we forget”, a „Nem feledünk” gondolat jegyében zajlott, amit én a „soha többé háborút” eszméjével egészítenék ki.
.
11/11 - az Emlékezés Napja (kattints rá!)
.
Labels: 'Emlékezés Napja'
11/11 - az Emlékezés Napja
Ausztráliában, épp úgy, mint a Brit Nemzetközösség valamennyi országában, ill. szövetségeseinél, minden év november 11-én 11 órakor emlékeznek a háborúk hősi halottjaira. Ausztrália esetében a tengerentúlon elesettekre. Ezen a napon, 1918. november 11-én 11 órakor ért véget hivatalosan az első világháború. Az ország lakosságához képest a legnagyobb veszteség (61 919 halott) Ausztráliát érte. Szinte nem volt olyan család az ötödik kontinensen, hogy ne veszített volna el közeli családtagot, rokont vagy barátot. Ezért ezen a napon 11 órakor egy perce megáll az élet országszerte és mindenki emlékszik az elmúlt száz év hősi halottjaira.
A nyugati front újra csendes
1918. november 11-én hajnali 5.00 órakor háromtagú német katonai delegáció elfogadta a szövetségesek nevében tárgyaló francia Foch tábornok fegyverletételi követelését. A megállapodás értelmében 11 óráig az összes katonai tevékenységet beszüntetik a nyugati fronton (francia és belga területeken) és a németek 30 napon belül visszavonulnak a Rajna túl partjára. A négy évig tartó háborúba 416 ezer ausztrál önkéntes jelentkezett, akik közül 324 ezren a tengerentúl (elsősorban Európában) szolgáltak. A több mint 60 ezer hősi halott közül 45 ezren a nyugati fronton estek el, több mint 8 ezren pedig a Dardanellák-nál, a törökországi Gallipoli-nál, egy rosszul szervezett partraszállási kísérletnél. Ezt az eseményt és a napot (1915. április 25.) tekintik az ausztrál hadsereg születésének, mert az itt partraszálló brit hadseregtől függetlenül saját zászló alatt harcoltak az ausztrál és új-zélandi katonák (ANZAC – Australian and New Zealand Army Corps).
Egy perces néma tiszteletadás
1919 májusában egy melbourne-i újságíró (Edward George Honey) javaslatot tett a London Evening News hasábjain, az I. világháború halottjaira való országos megemlékezésre. Az ötlet eljutott a királyhoz, V. György-höz, aki 1919 november 07-én proklamációban jelentette be, hogy ezentúl minden év november 11-én 11 órakor két percre álljon meg az élet a Brit Birodalomban, és a nép emlékezzék a háborúk halottjaira. Az első megemlékezés még abban az évben megtörtént. Manapság az egy perces fejhajtás a tisztelgés és emlékezés szokásos ideje.
Pipacs
Az emlékezés szimbóluma a pipacs, amit ezekben a napokban – elsősorban – a férfiak viselnek a kokárdához hasonlóan a zakójukon. Ez ilyen tájt mindenhol jól láthatók az angol nyelvterületről érkező tv híradók és hírek képanyagában. Ennek a jelképnek a története úgyszintén az I. világháború idejére nyúl vissza. 1915-ben egy kanadai tiszt (John McCrae) verset írt a pipaccsal borított (csata)mezőről, ahol bajtársai elestek, és ezek a pipacsok mindörökké rájuk fognak emlékeztetni. 1918-ban egy amerikai költőnő (Moira Michael) válaszversében azt írta, hogy legyen a pipacs az elhunyt katonákra emlékezés szimbóluma. Ugyanebben az évben egy francia asszony (Madame Guerin) selyemből készített pipacsokat kezdett árulni a hazatérő katonák megsegítésére. 1921-ben a brit légió árulta ezeket a pipacsokat a hadirokkantak megsegítésére, amit aztán a birodalom többi országában is meghonosodott.
Az Emlékezés Napjáról (Remembrance Day) a világon mindenütt megemlékeznek, ahol ausztrálok élnek, így Magyarországon is, most vasárnap a solymári (nemzetközösségi) katonai temetőben. .Solymár 2008 (Tuesday, November 11, 2008).Labels: 'Emlékezés Napja'
