11/11 - az Emlékezés Napja
Ausztráliában, épp úgy, mint a Brit Nemzetközösség valamennyi országában, ill. szövetségeseinél, minden év november 11-én 11 órakor emlékeznek a háborúk hősi halottjaira. Ausztrália esetében a tengerentúlon elesettekre. Ezen a napon, 1918. november 11-én 11 órakor ért véget hivatalosan az első világháború. Az ország lakosságához képest a legnagyobb veszteség (61 919 halott) Ausztráliát érte. Szinte nem volt olyan család az ötödik kontinensen, hogy ne veszített volna el közeli családtagot, rokont vagy barátot. Ezért ezen a napon 11 órakor egy perce megáll az élet országszerte és mindenki emlékszik az elmúlt száz év hősi halottjaira.A nyugati front újra csendes
1918. november 11-én hajnali 5.00 órakor háromtagú német katonai delegáció elfogadta a szövetségesek nevében tárgyaló francia Foch tábornok fegyverletételi követelését. A megállapodás értelmében 11 óráig az összes katonai tevékenységet beszüntetik a nyugati fronton (francia és belga területeken) és a németek 30 napon belül visszavonulnak a Rajna túl partjára. A négy évig tartó háborúba 416 ezer ausztrál önkéntes jelentkezett, akik közül 324 ezren a tengerentúl (elsősorban Európában) szolgáltak. A több mint 60 ezer hősi halott közül 45 ezren a nyugati fronton estek el, több mint 8 ezren pedig a Dardanellák-nál, a törökországi Gallipoli-nál, egy rosszul szervezett partraszállási kísérletnél. Ezt az eseményt és a napot (1915. április 25.) tekintik az ausztrál hadsereg születésének, mert az itt partraszálló brit hadseregtől függetlenül saját zászló alatt harcoltak az ausztrál és új-zélandi katonák (ANZAC – Australian and New Zealand Army Corps).
Egy perces néma tiszteletadás
1919 májusában egy melbourne-i újságíró (Edward George Honey) javaslatot tett a London Evening News hasábjain, az I. világháború halottjaira való országos megemlékezésre. Az ötlet eljutott a királyhoz, V. György-höz, aki 1919 november 07-én proklamációban jelentette be, hogy ezentúl minden év november 11-én 11 órakor két percre álljon meg az élet a Brit Birodalomban, és a nép emlékezzék a háborúk halottjaira. Az első megemlékezés még abban az évben megtörtént. Manapság az egy perces fejhajtás a tisztelgés és emlékezés szokásos ideje.
Pipacs
Az emlékezés szimbóluma a pipacs, amit ezekben a napokban – elsősorban – a férfiak viselnek a kokárdához hasonlóan a zakójukon. Ez ilyen tájt mindenhol jól láthatók az angol nyelvterületről érkező tv híradók és hírek képanyagában. Ennek a jelképnek a története úgyszintén az I. világháború idejére nyúl vissza. 1915-ben egy kanadai tiszt (John McCrae) verset írt a pipaccsal borított (csata)mezőről, ahol bajtársai elestek, és ezek a pipacsok mindörökké rájuk fognak emlékeztetni. 1918-ban egy amerikai költőnő (Moira Michael) válaszversében azt írta, hogy legyen a pipacs az elhunyt katonákra emlékezés szimbóluma. Ugyanebben az évben egy francia asszony (Madame Guerin) selyemből készített pipacsokat kezdett árulni a hazatérő katonák megsegítésére. 1921-ben a brit légió árulta ezeket a pipacsokat a hadirokkantak megsegítésére, amit aztán a birodalom többi országában is meghonosodott.
Az Emlékezés Napjáról (Remembrance Day) a világon mindenütt megemlékeznek, ahol ausztrálok élnek, így Magyarországon is, most vasárnap a solymári (nemzetközösségi) katonai temetőben.
.
Solymár 2008 (Tuesday, November 11, 2008)
.
Labels: 'Emlékezés Napja'
posted by Pocakos @ 3:01 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home