Egy döntés háttere
"Bejött a papírforma", ezt a címet akartam eredetileg adni ennek a bejegyzésnek, amihez nem kellett nagy jósnak lennem, hiszen a Zentai ügy úgy zajlik, ahogy az várható volt. A védelem mindent elkövet a kiadatás meghiúsítása, megakadályozása érdekében. Ez természetes. Főleg az ausztrál joggyakorlat ismeretében, ahol az állampolgárnak, a „kisember”-nek számtalan lehetősége van a hatalom, az állam törvényeinek alkalmazását megkérdőjelezni, azok felülvizsgálatát kérni. Ezt a gondolkodásmódot és gyakorlatot a hazai média nem tudja felfogni, ill. közvetíteni.Ausztrál szemmel itt - elsősorban, és elvileg - nem egy feltételezett háborús bűnösről van szó – , hanem egy állampolgárról, akiért hazája köteles kiállni az „akkor is a mi kölykünk” elv alapján, - még ha az a kölyök nem saját, hanem (be)fogadott. Ráadásul bűnét szülőföldjén követte el, ahol az elmúlt több mint 60 évben a "vér szerinti szülőket" nem izgatta "gyermekük sorsa”. Az állampolgárság szentsége (még) nem tudatosult a magyar félben. A magyar médiát olvasva úgy látom a magyarok még mindig nem értik az ausztrál dilemmát, amit a kiadatás okoz. Itt nem annyira a jog, mint inkább a szégyen, ami motivál(hat)ja a kiadatás melletti döntést.
A magyar média, pedig szájíze szerint „csemegéz” az Ausztráliából érkező hírekből. Még egy nyomorult helyszíni tudósítót sem tudtak – kollektive – kiküldeni, aki tárgyilagosan számolna be erről a nem mindennapi eseményről, és az ausztrál gondolkodásmódról, dillemmáról. Ha valóban ennyire fontos a magyar félnek Zentai ügye. Ehelyett valósággal heccelik a hazai olvasótábort, és annak drukkolnak, hogy adják ki a „háborús bűnös”-t. Agyrém. Senkinek sincs szégyenérzete Magyarországon? Míg az ausztrálok szabadulni akarnak Zentaitól, addig a magyar média és a hazai hatóságok, mintha alig várnák, hogy (végre) legyen már egy kis (világraszóló) „esemény”, elvégre nagyon rég volt "háborús bűnös" pere Magyarországon.
Még a pártatlan MTI is, mely gyakorlatilag az ausztrál internetes újságokra hagyatkozik, burkoltan, a sorok között olvasva csak megírja:
„…..A magyar kormány 2005-ben kérte Zentai kiadatását, az ausztrál szövetségi rendőrség 2005. július 8-án tartóztatta le, később óvadék ellenében szabadlábra helyezték. (…) Az Ausztráliába 1950-ben kivándorolt Zentai a hetedik helyen szerepel a Simon Wiesenthal Központnak a legkeresettebb náci háborús bűnösökről összeállított tízes listáján. A nácivadász központ szerint "1944-ben Budapesten részt vett zsidók utáni hajtóvadászatokban, zsidók üldözésében és meggyilkolásában" ......" (Népszabadság)
A csúsztatás ott van, hogy a magyar hatóságok semmilyen nyomozást nem folytattak le. A brutálisan meggyilkolt Balázs Péter ügyvéd édesapja gyűjtötte össze a Zentai Károly elleni bizonyítékokat, a népbírósági tanúvallomások alapján (60 évvel ezelőtt!). Miután a magyar hatóságok semmit sem tettek Zentai felkutatására, az ügyet ad acta-ra tették. Balázsék megtudták, hogy Zentai édesanyja Ausztráliába vándorolt ki. Így jutottak az egykori katona nyomára. Ez azonban a magyar hatóságokat továbbra sem érdekelte. Csak amikor a Simon Wiesenthal Központ meghirdette a még élő, és az igazságszolgáltatás előtt magát még nem tisztázott, háborús bűnökkel vádolt személyek felkutatására az "Utolsó esély" nevű programját, - a Balázs család ismételten átadta az összegyűjtött iratokat a náci-vadász szervezetnek. A Wiesenthal Központ pedig a periratot eljuttatta a magyar hatóságokhoz, azzal, hogy (végre!) cselekedjenek!
(Ezzel kapcsolatos részeletes írásom a " Charles Zentai (Steiner) Károlyra várva" cím alatt található - kattints rá! )
Ráadásul a magyar média – élén az MTI-vel – mélyen hallgat Képíró Sándorról, aki Budapesten él (állami garanciával!) és azon a bizonyos legkeresettebb háborús bűnösök listáján a harmadik helyen szerepel.
A jogi háttér, amiről ugyancsak hallgat a hazai média.
Az ausztrál-magyar kiadatási egyezmény fellelhető a világhálón (magyarul is - kétrészes). Ebből megtudható, hogy a kiadatás a kölcsönösség alapján működik. Ez azt jelenti, hogy csak azzal lehet a másik országban bíróság elé állítani és vádolni bárkit is, ami a kiadatási kérvényben szerepel, és mindkét országban büntetendő. A büntetés mértékének azonosnak kell lennie a kiadó országban kiszabható büntetéssel. Mivel Zentait Balázs Péter meggyilkolásában való közreműködéssel vádolják, ezért csak ebben az egy ügyben lehet elítélni. Hiába állítják (egyes történészek), hogy más brutális cselekményben is kivette részét.
5. A kiadatás a jelen Szerződés rendelkezései szerint a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési idejére tekintet nélkül engedélyezhető, feltéve, hogy
a) a bűncselekményt képező tevékenység vagy mulasztás az elkövetés idején a Megkereső Államban bűncselekménynek minősült; és
b) amennyiben a kiadni kért személy terhére rótt tevékenységben vagy mulasztásban álló cselekményt a kiadatási kérelem előterjesztésének időpontjában a Megkeresett Állam területén követték volna el, e cselekmény a Megkeresett Állam hatályos törvényei értelmében bűncselekménynek minősült volna.
3. Cikk
2. A kiadatást meg lehet tagadni a következő esetekben:
a) ha a kiadni kért személy a Megkeresett Állam állampolgára. Abban az esetben, ha a Megkeresett Állam megtagadja saját állampolgára kiadatását, köteles az ügyet - a másik Állam kérelmére, és amennyiben azt saját törvényei lehetővé teszik - saját illetékes hatóságai elé terjeszteni abból a célból, hogy a kiadni kért személlyel szemben a kiadatási kérelem alapjául szolgáló valamennyi vagy valamely bűncselekmény miatt büntetőeljárást indíthassanak;
f) ha a Megkeresett Állam a bűncselekmény jellegét és a Megkereső Állam érdekeit is figyelembe véve úgy látja, hogy az eset összes körülményeire - egybek között a kiadni kért személy korára, egészségi állapotára és egyéb személyes körülményeire - tekintettel a kiadni kért személy kiadatása méltánytalan, megtorló jellegű, az emberiességi követelményekkel összeegyeztethetetlen lenne, avagy túl szigorú büntetést jelentene.
.
.
posted by Pocakos @ 5:32 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home