Nem csak Quandt-ék hallgatnak......
A Népszabadság Online egy héten át vezetőhírként hozta berlini tudósítójuk jelentését. Először október 03., majd október o6. dátummal. A BMW többségi tulajdonosáról, a Quandt család náci kapcsolatairól készült dokumentumfilm (A Quandt-ok hallgatása - Das Schweigen der Quandts) szokatlan képernyőre kerüléséről számol be Dési András. Ami számomra meglepő volt, hogy az eredeti tudósítás (október 03.) is már háromnapos késéssel jelent meg a vezető magyar lap internetes oldalán. Méghozzá úgy, hogy a cikkből nem derül ki: mikor is adták le a filmet, és azt hogyan magyarázták, kommentálták az adást követően Németországban, és mi történt az alatt a hat nap alatt, amikor a tudósítást - minden változtatás nélkül! - ismételten elővették a nol szerkesztői.Ami kimaradt. Az inkriminált dokumentumfilmet vasárnap (szeptember 30.) este, éjfél előtt félórával mutatta be – meglehetősen váratlanul - az „Első”, a német közszolgálati (állami) televízió (ARD). Ilyenkor, amikor másnap a többség reggel munkába megy, a későesti, éjszakai műsorok nézetsége kb. 8 %-os, azaz a 80 milliós lakosságból legfeljebb egymillió éjjeli bagoly tapad a képernyőre. Mégis, ezen az éjszakán a nézettség több mint 13 % volt, pedig a műsorváltozást csak vasárnap késődélután jelezte a tv-állomás. Mint hétfőn (október. 01) a közszolgálati televízió műsorfelelősei magyarázták, azonnal be akarták mutatni a Hamburgi Filmszemle nyertes filmjét. Hogy miért volt ilyen sietős, arra már csak a találgatások utalnak. Például, hogy az iparmágnás család esetleg megpróbálja megakadályozni a film bemutatását. Ez persze nem maradt ki a Népszabadság berlini tudósításából.
Az már viszont kimaradt, hogy mi is volt a nácikhoz fűződő személyes és családi szál. Nem a második feleség „hűtlensége”, amint azt a magyar változat sejteti, hanem a közös gyerek. Günther Quandt (1881–1954) 1921-ben vette el Magda Ritschel-t, majd 1929-ben elváltak. Fiúk, Harald (1921-1967), az anyjánál maradt, akinek mostohaapja lett a későbbi náci propaganda miniszter, miután 1931-ben Magda Ritschel férjhez ment Goebbels-hez. Így talán már érthető, hogy miért a Quandt család egyik birtokán rendezték az esküvőt, amin természetesen a teenager fiú is részt vett. Günther Quandt csak 1933-ban lépett be a náci pártba, és valószínűleg családi kapcsolatai is sokat segítettek egy-egy (állami) megbízás megszerzésében. Persze ez nem menti fel a kényszermunkások alkalmazásának felelőssége alól.
Erről is beszél a filmben az Egyesült Államok nürnbergi (egyik) főügyésze, a magyar származású Benjamin Ferencz, aki szerint Quandt-ot is épp úgy felelősségre kellett volna vonni (és elítélni), mint azt Krupp-pal vagy Flick-kel tették. Ezt azonban Ferencz szerint a britek megakadályozták azzal, hogy ellenőrző bizottságuk csak „szimpatizáns” (Mitläufer) besorolást adott az iparmágnásnak. Valószínűleg nem akarták, hogy a családi vállalkozás, ill. annak a brit megszállási övezetben lévő akkumulátor gyára leálljon, vagy a szövetségesek (és bürokratái) kezére kerüljön.
De, talán a legnagyobb hibája, és hiányossága a tudósításnak, - és ebben a manipulációra hajlamos nol is nyakig benne van! -, hogy nem ír, nem tudósít a film utóéletéről. Pénteken, azaz október 05-én – egy nappal a berlini tudósítás újbóli közlése előtt! - már valamennyi német nyelvű újság tele volt a Quandt család reakciójával. Közleményük szerint, a film annyira megindította őket, hogy elhatározták: kutatási projektet hoznak létre, melynek keretében egy történész átnézi a családi vállalkozás 1933 és 1945 közötti időből fellelhető összes iratát, és a nyilvánosságot mindenről tájékoztatni fogják.
posted by Pocakos @ 2:20 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home