Konzulátos Ungváron
Két napos (nov. 23-24.) hivatalos látogatásra Ukrajnában látogat a magyar külügyminiszter – írják az ukrán internetes portálok. A szokásos közhelyek (találkozik kollegájával, áttekintik a két ország kapcsolatait stb.) mellett, Göncz Kinga felavatja Ungváron az új magyar főkonzulátust.
Jövő februárig nyugodtan alhat
A hírkereső programok szerint a háborús bűnökkel gyanúsított Charles Zentai Károly-ról legutóbb szeptember 22-én írt a magyar média (index.hu, MR), azt közölve, hogy kiadatási perét elnapolták, elhalasztották, ill. azt december 11-ére tűzték ki.
Az ausztrál média azonban egy hónappal később (október 24.) már azt jelentette, hogy a Perth-ben élő 84 éves Charles Zentai kiadatási perében előrelépés csak jövő februárban várható. Ugyanis védőügyvédje fellebbezett a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság határozata ellen, vitatva az ausztrál jogrend helyességét. Pontosabban. A Legfelsőbb Bíróság rendben találta azt a gyakorlatot, hogy a helyi (tagállami) hatóság (bíróság) bírálja el a kiadatási kérelmet, és tegyen javaslatot a végleges döntésre a központi, szövetségi bíróságnak. Ezt támadta meg a fellebbezés jogán Zentai. A kérelem elbírálására jövő februárban ül össze a Legfelsőbb Bíróság teljes kara, hogy megvitassa a hatályos ausztrál törvény jogszerűségét, és meghozza végleges döntését a kiadatási per szabályos lefolytatására. Ha a bírák valamiféle „joghézagot” találnának a jelenlegi (jogi) procedúrában, akkor előbb egy új kiadatási törvényt kell alkotni, és csak utána folytatódhat Zentai pere, ami éveket jelenthet az idős gyanúsított számára.
A Zentai story
Novemberi uborkaszezon
Több mint egy hónapja nem írtam. Sok minden történt ez alatt az idő alatt. Többek között elromlott a gépem. Megjártam Dániát és Bajorországot. Gépközelben voltam, nem is egyszer, de magyar nyelvű billentyűzettel sehol sem találkoztam. Így eltekintettem a bejegyzésektől. Viszont örömmel tapasztaltam, hogy néhányan e-mail-ben reklamáltak, ill. hiányolták „híreimet”. Ez jól esett, és köszönöm.
Meglepő, hogy a magyar média mennyire egyoldalú, mennyire szelektív. Bizonyos dolgokat felkap, és unalomig csámcsog rajta, miközben a világ már rég túllépett azon, hiszen annyi minden más (sokkal fontosabb) esemény történik a világban, amire érdemes odafigyelni.
Most például másról sem szólnak a magyar hírek, mint a baranyai romákról, akiket a HírTv következetesen cigányoknak nevez. Persze ebben nincs semmi kivetnivaló, csak feltűnő, hogy amíg az utóbbi évek bevett szokása (hivatalosan) „romának” nevezni ezt a jól megkülönböztethető kisebbséget, - lásd legutóbb az olaszliszkai gyilkosságot -, addig most ismét „cigányoznak”. Különben teljesen közömbös ez a „politikai korrektség”. Hiszen, bármi is helyes, ezentúl is cigánypecsenyét rendelek, cigánykereket hányok (ha még tudok), és ha félrenyelek, akkor bizony cigányútra ment….. és Cigánybáró marad Johann Strauss operettének címe. Még akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből.
Mindentől függetlenül, elég sok marhaságot hordanak össze a magyar médiamunkások erről a skandináv kalandról. Van, aki aggódik, hogy „jaj istenem mi lesz velük?” – „Uramisten, nyelvismeret nélkül hogyan mernek elindulni?”. Érdekes, ötven évvel ezelőtt senki sem aggódott azért a kétszázezerért, aki „csak úgy” útnak indult az ismeretlenbe, egy jobb jövő reményében. Vagy az a másfél millió a múlt század elején, aki 'kitántorgott". Aztán itt ez a jogi gubanc: a „politikai menedékjog”. Kezdjük ott, hogy „menedékjogot nem lehet kapni!” Csak menedéket, ill. az ehhez való jog elismerését. Nem igaz, hogy az EU-n belül, az EU tagországok között ismeretlen a politikai menekült státusz. Nem egy példa van arra, hogy Franciaország, Belgium és Portugália nem adott vissza baszk „politikai menekültet” Spanyolországnak. És a nemzetközi irodalom úgy tudja, hogy a jobboldali spanyol miniszterelnök Jose Maria Aznar probált nyomást gyakorolni az EU-ra, a tagországok közti politikai menekült státusz eltörlésére. Az ENSZ Menekültügyi Hivatala, az Amnesty International és a Human Rights Watch (eddig) ellenezte a spanyol javaslatot.
Tehát, kategorikusan nem lehet kijelenteni, hogy az EU tagországok egymás között nem ismerik, ill. nem alkalmazzák a politikai menekült státuszt. Igaz, annak elismertetését a kérelmezőnek nagyon alaposan alá kell támasztania.
Megjegyzem, a "kivándorlás" szót, fogalmat is helytelenül használja a magyar média. Hiszen az EU-n belül csak "elvándorlás"-ról beszélhetünk, kivándorlásról nem! Aki elhagyja szülőföldjét, és az Unió területén keres munkát, ill. próbál (akár családostól is!) új életet kezdeni, semmiképpen sem nevezhető "kivándorló"-nak. Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus kivándorlót új hazájában fogadják, előzetes megállapodás alapján érkezik - általában családostul - és magával viheti (szinte) valamennyi ingóságát. Csak a menekülő érkezik egy szál gatyában - főként - a zöldhatáron keresztül.
Ezért, ha a szabadköltözködés EU alapelvét szem előtt tartjuk, akkor abszolút felesleges „bulvár” felhajtás ez az egész „kivándorlási” hír. Hiszen bárki, bárhol letelepedhet és munkát vállalhat – elvileg az EU egész területén, határain belül. Erre engedélyt kérhet és kap(hat). Sőt, épp ott a nehézség, hogy az így érkezők – gyakorlatilag - semmilyen állami és szociális támogatást nem vehetnek igénybe. Csak az ott (már) ledolgozott idő, ill. befizetett adók, járulékok után és mértékében részesülhetnek a helyi juttatásokban. Ezt viszont (egy ideig) ki lehet játszani a menekült státusz megkérvényezésével. Hiszen, amíg a kérelmező „ügyét” intézik, addig az állam (köteles!) gondoskodni a delikvensről (szállás, ellátás stb.). Egy jogállamban még a fellebbezés jogával is élhet a bebocsátást kérő, így akár több évig is elhúzódhat egy-egy ilyen tortúra. Van, aki ezt a „joghézagot” (vagy inkább kiskaput) próbálja kihasználni.
Kiutasításról, kitoloncolásról szó sem lehet, mivel EU állampolgárokról van szó. Hacsak nem köztörvényes bűnöző az „EU külföldi”. Mindenesetre bulvár hírnek jó a story. Na, és színesíti a (bel)politikai életet is. Lehet mutogatni és egymást felelőssé tenni a „kialakult helyzetért”, miközben a mélyen gyökerező előítéletek továbbra is velünk vannak, velünk élnek..Kapcsolodó anyagokKitoloncolás (6/21/2005)Magyar roma helyzet kanadai szemmel (
10/20/2005)Törvényt sértett a kanadai hatóság (4/04/2006)
