James Bond és a Népszabadság
A Népszabadság hétvégi kis színes londoni beszámolóját olvasom Ian Fleming-ről, a James Bond ügynökfigura kiagyalójáról. Figyelmesen olvasva rá kellett jönnöm, hogy itt két teljesen különböző dolgot hoz, ill. mos össze (de inkább kever) a szerző. Van egy múlt vasárnap (augusztus 28-án) sugárzott tv „dramedy”, és van egy levéltári dosszié, amelynek tartalmáról csak most (augusztus 14-én) számolt be a Times. Mindkettő érdekes olvasmány (eredetiben), és meglepően eltér a magyar változattól.A Hudson story
Kezdjük talán a régebbivel, a levéltári anyaggal. A magyar változatból nem derül ki a lényeg: az ezredes sikkasztására fény derült! Ő maga vallotta be, hogy a náci-ellenes balkáni partizánakciók és mozgalmak szervezésére és finanszírozására rábízott, és ejtőernyővel ledobott, arany és gyémánt nagy részét elásta, hogy a háború után saját célra használja fel. Az egészben a legmegdöbbentőbb, - és ez a „szenzáció” – a botrány elkerülése végett a brit hatóságok ezt a kínos esetet nem hozták nyilvánosságra. Őszinte beismerését követően a többszörösen kitüntetett háborús hős Hudson ezredes ellen nem indult per vagy eljárás. Hagyták futni, 1995-ben Dél-Afrikában halt meg.
Ami a magyar segítőjét illeti. Hudson-t a balkáni „kaland” után 1944-ben ejtőernyővel dobták le Lengyelországban a varsói felkelésben való segédkezéshez. Majd Romániában találjuk a hadseregnek dolgozni. Itt ismerkedik meg Stephen Zollner-rel, és szervezi be az elásott kincs Nagy-Britanniába juttatására. Zollner elmegy a jugoszláviai Cacak-ra, ahol annál a parasztháznál, amely Hudson főhadiszállása volt megtalálja a kincs egy részét. A brit kormány megbízásából fa felvásárlással foglalkozó Zollner a budapesti brit nagykövetség futárszolgálatával küldi el Hudson-nak az elrejtett kincset. Zollnert a jugoszláv hatóságok elfogják, majd beismerő vallomást tesz.
A Fleming story
Talán ennél is érdekesebb a Fleming story, amely ugyancsak kissé másként néz ki a valóságban, mint azt a Népszabadság londoni tudósítója jelenti.
A brit lapok is beszámolnak a BBC „dramedy”-ről, ami egy amerikai kifejezés a „drama” és „documentary” sajátos műfajra, amikor hiteles dokumentumok alapján rekonstruálnak történeteket. Nos, ilyen volt ez a múlt vasárnapi adás is. Néhány érdekes adat, ami az adásban szerepelt, a magyar tudósításban viszont nem.
- Földünk lakosságának több mint a fele látott legalább egy James Bond filmet
- Több mint 100 millió példányban adták el a Bond könyveket.
- Ian Fleming nyolc éves volt, amikor édesapja meghalt az I. vh.-ban. Winston Chruchill írt róla nekrológot.
- Fleming első Bond könyvét, regényét 43 éves korában írta.
- jamaica-i házát „Goldeneye”-nak (aranyszem) nevezte, ez volt a fedőneve az egyik titkos akciónak, amiben részt vett a haditengerészetnél a háború idején.
- Fleming írta a „Chitty Chitty Bang Bang” cimű mesetörténetet 1961-ben fiának mondott esti meséi alapján. Ebből készült 1968-ban a nagysikerű, népszerű musical film.
Ian Fleming magyar vonatkozásai
A Népszabadság cikkírója említi, hogy „….Lord Rothermere-hez, a Daily Mail tulajdonosának feleségéhez fűződő tizenkét éves viszonya terhességbe torkollott. A kényszerű házasság boldogtalan volt…..” Néhány nappal ezelőtt már felmerült a Daily Mail - „Vörös Ken” londoni főpolgármesterrel kapcsolatban, aki nem igazán kedveli a lapot, mert az a 30-as években náci Németország mellett tette le a garast.
Érdemes tisztázni. A Daily Mail családi vállakozás, és első tulajdonosa, aki naggyá tette a lapot és médiabirodalmat alapított: Harold Harmsworth (1886-1940), aki 1st Viscount Lord Rothermere néven került be a történelembe. Ő volt az, aki szimpatizált a fasizmussal, és a „magyar ügy”-gyel, Trianon-nal. Egyes brit források szerint 1927-ben felajánlották neki a magyar koronát. Lord Rothermere annyira kedvelte Hitlert, hogy kijárta a személyes találkozást a Führer-nél.
Az a Lord Rothermere, akiről a Népszabadság londoni tudósítója ír, az Harold fia: Esmond Cecil Harmsworth, 2nd Viscount Lord Rothermere (1898-1978) . Az ő felesége volt Ann Geraldine Mary Charteris . Téves, de legalábbis félre érthető a Népszabadság megjegyzése: „….a Daily Mail tulajdonosának feleségéhez fűződő tizenkét éves viszonya……” Anne Charteris csak azután lett Lady Rothermere, hogy első férje (Shanne O’Neill) a II. világháborúban hősi halált halt, és 1945-ben hozzáment Lord Rothermere-hez. A terhessége miatti válás kimondását 1952-ben Ian Fleming Jamaica-n várta ki, ahol asszonyára várva írta meg első regényét a Casino Royal-t. Még ebben az évben összeházasodnak, - hiszen jön a gyerek. Ha kapcsolatuk, viszonyuk valóban tizenkét éves volt, akkor Ann asszony már az első férjét is csalta Fleminggel.
A Goldfinger story
Amiről viszont nem szól a londoni beszámoló. Fleming egyik könyvének (és filmjének) gonosz címszereplője: Goldfinger, egy híres magyar építészről Goldfinger Ernő-ről kapta a nevét. A fáma szerint Fleming nagyon nem szerette az emigráns és sikeres építészt, aki baloldali, marxista nézeteket vallott, és pl. a háború alatt a Szovjetuniónak gyűjtött, valamint ő tervezte a háború után a brit kommunista párt székházát, és a kommunista pártlap a Daily Worker irodaházát. Talán épp ezért gondolta Fleming, hogy hampstead-i szomszédjáról, akinek saját tervezésű házát ki nem állta, nevezze el James Bond hidegháborús ellenfelét Goldfinger-nek. Ernő annyira mérges volt, amikor 1959-ben megjelent nevével a könyv, hogy perelni akarta az írót. Aztán kapott hat tiszteletpéldányt és ügyvédje lebeszélte a pereskedésről. A film betétdala hozta meg a világsikert a wales-i születésű Shirley Bassey-nek, néhány héttel Fleming halála után. (A kislemez felvétele 1964 augusztus 20-án volt.)Ian Fleming 1964 augusztus 12-én halt meg Jamaica-n.
posted by Pocakos @ 12:53 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home