Mire számíthatunk?
Ez a 600. bejegyzésem. Ezzel zárom a 2006. évet, ill. nyitom a 2007.-et. Akit érdekelnek gondolataim a jövőt illetően, azok ITT olvashatják az idei évre szánt jóslataimat. (Gondolatok)
Rejtélyes gyilkosság
Igaz, csak áttételesen van magyar vonatkozása.
Sydney-t (és Ausztráliát) az ünnepek ellenére egy rejtélyes és brutális gyilkosság foglalkoztatja. 
Photo: The Age
Még Karácsony előtt (dec. 22-én) holtan találtak egy idős magyar (származású) asszonyt az otthonához tartozó egyik kukában. A hírek szinte egyöntetűen kiemelik, hogy a 81 éves Katherine Schweitzer budapesti születésű Holocaust túlélő. 1956-ban hagyta el Magyarországot férjével, Schweitzer Pállal, és telepedtek le Ausztráliában. A jómódú házaspárnak nincsenek leszármazottjai, sőt az asszonynak rokonsága sincs az ötödik kontinensen. Az asszony, férje halála óta – több mint 20 éve - él egy lakóház 5. emeletén lévő háromszobás lakásban. A szomszédok elmondása szerint az utóbbi időben többször panaszkodott, hogy a figyelő- és portaszolgálat nem megfelelő. Utoljára 2006. dec. 22-én látták. Pontosabban délután két óra tájban hívta telefonon háziorvosát, hogy nem érzi jól magát. Az orvos csak hat óra után viszonozta a hívást, de akkor már nem vette fel senki a kagylót. Kiment a lakásra, majd egy szomszéd segítségével rátalált megfojtott betegére a házhoz tartozó szeméttároló egyik kukájában. A rendőrség külön nyomozó csoportot állított fel, de eddigi munkájuk eredménytelen volt. Most „motiváció” szakértőket (profiler) vontak be, akik feladata az elkövető indítékainak felkutatása, behatárolása. A feltevések szerint olyan valakit keresnek, akinek érdekében állhatott Schweitzer asszony halála, - annak ellenére, hogy rablásra vagy hasonló cselekményre utaló nyomot (a lakásban) nem találtak. Ugyanakkor köztudott, hogy az asszonynak jelentős (több millió dolláros) vagyona van, amit a helyi izraelita hitközségre kívánt hagyni.
Szerecsenmosdatás (?)
Az alábbi - Karácsony előtti – bejegyzésemre (Karácsonyok a SZER-nél?) közvetett választ fedeztem fel a Népszabadság dec. 28. számában (A Szabad Európa Rádió 1956-ban). Ez a se füle, se farka hosszú írás gyakorlatilag „szerecsenmosdatás”, hiszen abszolút nincs aktualitása: az évforduló már rég „lecsengett”, és a „könyvismertetés” is idejétmúlt. Az egyetlen elfogadható érv: a 168óra Vélemény rovatában egy héttel korábban megjelent írás (v. telefoninterjú?) burkolt kimagyarázkodása. Hogy mire alapozom feltevéseimet?
1. A szerző a Népszabadságban megjelent cikkében be- ill. elismeri, hogy 56-ban nem dolgozott a SZER-nél.
2. Semmi konkrétumot, újat nem mond. Nem is mondhat, hiszen nem volt ott !!! Ezért csak néhány könyv, tanulmány megállapításait ollózza össze. Ezt viszont - a kívülálló laikus számára – nagyon ügyesen, szavahihetően.
3. Vajon erről a „kényes” témáról (a SZER szerepe az 56-os forradalomban) miért egy olyan ír, aki ott sem volt, miközben jó néhányan élnek még az akkori szerkesztőség tagjai közül? (Sőt, a kollegák körében az a hír járja, hogy egyiküknél dokumentumok is vannak, amelyekhez csak halála után lehet hozzáférni.)
4. Érdekes az utolsó bekezdés, mely oly jellemző a szerzőre. Áttételesen, (és utólag(!) a 168órában írtakhoz képest valamicskét csak) „benyal” egykori munkaadójának, miközben valamiféle (magyarországi) „elismerést” hiányol, a későbbi időkről. Remélhetőleg nem arról, amikor mint igazgatóhelyettes (szinte) elviselhetetlen munkahelyi légkört alakított ki. (és ezzel elősegítette a magyar osztály időelőtti bezárását, a magyar adás elnémítását - összeollózás helyett inkább erről a szomorú végjátékról írhatott volna (végre) egy hiteles beszámolót).
5. És, ha már a kollegákat (is) megemlítette. Hanák Tibor 1999 december elején hunyt el. Igaz, több évig kómában feküdt, miután 1991. „…Karácsonykor kiesett a munkából…” (Borbándi: Magyarok az Angol kertben), és munkaviszonya 1991. dec. 31-én megszűnt. Nem firtatom, hogy (Kasza) Levente, mint (egykori) igazgatóhelyettes és kollega, honnan számítja a rendszerváltást *, de azért (ez a Hanák megemlékezés is) jól jellemzi a SZER-hez és munkatársaihoz való viszonyát..*
".....
már a rendszerváltás előtt elhunyt Hanák Tibor...." (KL. Népszabadság)
Labels: SZER
Karácsonyok a SZER-nél ?
Olvasom a 168óra Vélemény rovatában a „Karácsonyok a SZER-nél” című visszaemlékezést, mely inkább egy sajátos (egyéni) vélemény, mintsem a realitás ismertetése. Talán ezért is került ebbe a rovatba. .
Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem a (Nyugat-)Németországban működött amerikai vállalatok egyike volt a SZER (Szabad Európa Rádió = Radio Free Europe / RFE), hanem (kezdetben) a CIA fedőszervezete, majd 1971-ben (a müncheni olimpiát megelőzően) az amerikai külügy (State Department) irányítása alá került. Éves költségvetését a kongresszus szavazta meg. Az ott dolgozók csak hálával tartozhatnak az amerikai népnek, hogy idegenben (Nyugat-Németország) biztosították számukra a nyugodt, - mondhatni - gondtalan munkakörülményt, a kommunista diktatúrák elleni harchoz.
A cikk vészesen emlékeztet a most divatos magyar közhangulatra, amikor sikk keverni, ill. összemosni a kádári és rákosis időket egy kis „komcsizás” érdekében. Valami hasonló kicsengése van ennek az írásnak (ellenkező előjellel), hiszen a szerző rendesen (és következetesen) keveri a rádió munkáját, feladatát, műsorát, műsorpolitikáját a munkahelyi hangulattal, viszonyokkal, miközben lenézi, kicikizi a nyugati értékrendeket. Lásd „….Mindkét országban tenyészett a karácsonyi giccs számomra elviselhetetlen mennyiségben…” vagy „….ahol – ahogy az illik - jól berúgtak a német technikusok és az amerikai titkárnők…..”
Nemcsak szakmailag, de a laikus számára is igen nehezen értelmezhető kijelentés, hogy „……A karácsonyi műsor gerincét évtizedeken át a zenés üzenetek adták. December közepétől január végéig napi 5-6 óra…….” (168óra) Ez képtelenség! Elvégre nincs a világon egyetlenegy olyan rádióállomás sem, amely január végéig(!) napi 5-6 órában karácsonyi műsort sugározzon.
A karácsonyi műsor(ok) teljesen független(ek) volt(ak) a zenés üzenetektől. Viszont nemcsak műsorpolitikailag, de műsorszerkesztési szempontból is nagyon jól jöttek ezek a "konzerv" (előre felvett) „szív küldi” anyagok, hiszen az év ezen időszaka a szabadságolások ideje (is). Hála (Ekecs) Gézának (ahogy Csekét valójában hívták és hívják), a zenés üzenetekkel nagyon sok kollega válláról vette le a műsorkészítés terhét. Köztük a cikk szerzőjéről is, aki nem mellesleg a magyar osztály igazgatóhelyettese is volt. Ezért többszörösen is meglepő Levente (ahogy Kaszát valójában hívták és hívják) azon kijelentése, miszerint: „……Nem emlékszem rá, hogy nekünk a magyar osztályon közös karácsonyi ünnepségünk lett volna.…….” (168óra)
Egy 70. életévéhez közeledő embernek talán megbocsátható, hogy sok mindenre nem emlékszik, még arra sem, hogy – ellentétben Ekecs Gézával, aki 1956 októberében velencei nászútját megszakítva sietett vissza a müncheni stúdióba - Kasza Levente csak 1963-ban került a SZER-hez, (most októberben) mégis átvehette az 56-os Emléklapot a köztársasági elnöktől.
Labels: SZER
