Tuesday, May 23, 2006

Az elmúlt hétvége

Örömmel konstatálom, hogy az index.hu szerkesztői is nézik blog-omat, mielőtt valami magyarvonatkozású külföldi hír megjelenne a hírportálon. Csak az zavar – időnként (egy picit) -, hogy forrásnak, hivatkozásnak nem szoktak megjelölni. Erről a viselkedésről különben több vita volt már “blogger körökben”. Legutóbb, a hétvégén.

Ennyi bevezető után, ma (kedd) 10:49:57-kor kukkantottak be hozzám index-ék, majd 11:48-kor kikerült a portálra egy közel egyhetes hír (ContraCosta Times, 18.05.), amit végül a Washington Post is felkapott. (ebből idéz az index.hu) A lényeg, két öregasszony meglehetősen bizarr biztosítási csalást követett el. Hajléktalanokkal olyan életbiztosítást kötöttek, amelyekben elhalálozás esetén a szépkorú hölgyeket illeti meg a biztosítási díj. Számomra nem volt annyira érdekes ez a hétvégi téma, hogy jegyezzem. Mindenesetre családi körben megemlítettem, hogy a csaló kaliforniai vénasszonyok elgázolták áldozataikat, hogy azok életbiztosításához jussanak. Aztán azt is, hogy a rendőrség akkor jött rá a turpisságra, amikor a jegyzőkönyvek alapján megállapították, hogy a balesethez az autómentőt előbb hívták ki, mint mielőtt a halálos gázolás megtörtént volna. Ez különben kimaradt az index.hu tálalásából. Egyébként az eset maga, engem kicsit az “Arzén és levendula” story-ra emlékeztet.

Ha pedig már a hétvége magyar vonatkozású híreit említem. A legnagyobb “publicitást” (több száz hírportál hozta) egy magyar horgász kapta, bizonyos Komlósy Gábor. A szerencsétlen férfit “a kifogott hala ölte meg” – ez volt a hétvége igazi (bulvár?) szenzációja. A jelentések szerint, az 53 éves férfi horgára egy hatalmas (1,20 méteres, és 80 kilós) harcsa akadt, amely magával rántotta a vízbe. Valószínűleg kifogás közben megcsúszott és beverte a fejét, majd a Szamosba esett és megfulladt. Amikor holttestére rátaláltak, még mindig a kezében volt a horgászbot, rajta a hallal. - kicsit rumos hordó íze van ;-)

A másik magyarvonatkozású hír már nem volt ilyen kapós a hírvilágban. A nemrég Magyarországon járt amerikai újságíró, a New York Times-ban publikáló Thomas Friedman cikke már csak néhány hírportálon jelent meg. Témája a 21. századi kihívás, az internetes forradalom és annak látható eredményei, hatása a társadalomra, annak alakítására. Három példát mutat be. Az egyik, a ferihegyi reptérre őt kivivő kocsi sofőrjéről szól. Mint Friedman írja: ”A taxi(?) vezetője (Bakó József) mondta, hogy ha ismerőseim, barátaim Magyarországra akarnak jönni, csak üzenjek neki az Interneten keresztül. Van egy web-oldal(a), ahol meg lehet tekinteni az egész gépkocsiparkot, flottát, amelyek közöl aztán ki lehet választani a megfelelő autót.” Majd Freidman megkérdezte: “Az üzlet hány százaléka zajlik on-line? " Mire József, - Friedman szavaival - "a kommunista időbeli mérnökből lett limuzin tulajdonos", válasza: “Kb. 20-25 %.”

Ez annyira felvillanyozta Friedmant, hogy rögtön eszébe jutott James Baker egykori (amerikai) külügyminiszter mondása, mely szerint “.... (Amerikában) onnan tudod, hogy nem vagy az irodádban, hogy a limuzinod sárga és a sofőröd farsi-ul beszél.....” Ezzel szemben a magyar (taxi)sofőrnek saját honlapja van angol, német és magyar nyelven- egy kis háttérzenével. Friedman ezt a globalizácíó új üzleti modelljének tartja. Hogy valóban erről szól-e a First Class Limousine Service, döntse el az olvasó.

3 Comments:

At 4:46 PM, Anonymous rás said...

A Friedman-cikk kapcsán, gondolom, azt akartad mondani, hogy nem volt kapós (=nem volt iránta olyan nagy érdeklődés), nem pedig, hogy nem volt ittas(=kapatos). :)

 
At 6:21 PM, Blogger Pocakos said...

rás, hogy Te mi mindenre kaphatós vagy ?! ;-)
Kösz! Már javítottam.

 
At 10:00 AM, Anonymous rás said...

:)

 

Post a Comment

<< Home