Jogi gubanc
Olvasom az azeri „baltás gyilkos” elítélésről szóló (magyar) beszámolókat. A történet ismert.2004-ben NATO kiképzés keretében angol nyelvtanfolyam indult a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE). Az egyik azer(bajdzsán)i hallgató (különben hadnagy) baltával megölte az ugyancsak hadnagyi rangban lévő és alvó örmény tanulótársát.
A Fővárosi Bíróság a 27 éves Safarov hadnagyot csütörtökön (ápr. 13.) első fokon életfogytiglani börtönre ítélte előre kitervelten, aljas indokból, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés és emberölés előkészítésének bűntette miatt. Az azeri katonatiszt legkorábban 30 év letöltése után szabadulhat. A vádlott és ügyvédje fellebbezett.
Az várható volt, hogy az ítéletet az örmények örömmel és megnyugvással fogják üdvözölni, miközben az azeriek a csalódottságuk jeléül tiltakozni fognak, és részrehajlással vádolják majd a magyar hatóságokat, igazságszolgáltatást. Ez szinte természetes reakció két régi, ha nem ősi ellenséges népcsoport között. A magyar bírói ítélet „fair”-nek tűnik, hiszen ha magyar ember ölte volna meg álmában szomszédját, az sem kapott volna kevesebbet. Mégis. A magyar média (beleértve az MTI -t is) eltitkol – vagy inkább elhallgat? - néhány dolgot, amit az azeriek kifogásolnak.
Nincs (magyar) válasz, hogy a gyilkosságot miért polgári büntetőeljárás alá helyezték, és miért polgári bíróság döntött a katonatiszt tettéről? Hiszen az azeri hadnagy katonaként érkezett Magyarországra, hogy a NATO keretében (kötelékében?) angolul tanuljon, ergo, katonai bíróság elé kellett volna állítani. Ráadásul nem magyar, hanem NATO (katonai) bíróság elé, semleges területen. Ez utóbbit már az azeriek követelik, de valóban, mi a magyarázata a polgári bíróság elé állításnak?
.
.
Megjegyzem, az Ausztráliában kiadatásra váró Charles Zentai Károlyt – a canberra-i magyar szóvivő szerint – Magyarországon katonai bíróság elé akarják állítani, mivel tettét katonaként követte. Ugyanakkor a kiadatást polgári büntetőeljáráshoz kérte a magyar fél, hiszen az 1946-os népbíróságok sem voltak katonaiak. Sőt, a háborús bűnösök ellen akkoriban kiszabott ítéleteket sem katonai bíróságok hozták.
.
.
Fejlemény
Most (04.18.) jelent meg egy örmény hírportálon, hogy a magyar törvények szerint az életfogytiglanra ítéltet NEM LEHET KIADNI. Ezt Nazeli Vardanyan, a brutálisan meggyilkolt örmény hadnagy ügyvédje közölte, és egyuttal jelezte, hogy az azeri média félrevezeti (és bujtogatja) a helyi lakosságot.
posted by Pocakos @ 1:58 PM
6 Comments:
Egyszerűen azért, mert nem vonatkoznak rá a katonai büntetőeljárás szabályai.
Két jogszabályt kell figyelembe venni a katonai büntetőbíráskodás kapcsán:
1. Btk.
Btk. 122. § (1) E törvény alkalmazásában katona a Magyar Honvédség tényleges állományú, a Határőrség hivatásos és szerződéses állományú tagja, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja.
(2) E törvény rendelkezéseit a katonákra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[...]
137. § 18. szövetséges fegyveres erő: a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint a Magyar Köztársasággal szövetséges államok fegyveres erői, valamint az e szerződés alapján létrehozott közös katonai szervezetek,
2. A másik jogszabály az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról.
Be. 470. § (1) Katonai büntetőeljárásnak van helye
a) a katona [Btk. 122. § (1) bek.] által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény (Btk. XX. Fejezet),
b) a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény,
c) a Határőrség hivatásos és szerződéses, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény,
d) a szövetséges fegyveres erő (Btk. 368. §) tagja által belföldön, valamint e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye
esetén.
Egyértelmű, hogy az a)-c) pontok rögtön kiesnek, mivel az azeri hadnagy nem tartozik ide.
A d) pont pedig azért esik ki, mert a Btk. értelmező rendelkezése (lásd fent) főképp a NATO-ra vonatkozik, viszont Azerbajdzsán nem tagja ennek a szervezetnek. Egyszóval hiába érkezett katonaként egy NATO-tanfolyamra, nem vonatkoznak rá a katonai büntetőbíráskodás szabályai.
Bambula: Hálás köszönet az alapos munkáért! ;-)
Vajon erről miért nem szólt a magyar média? A Te utolsó mondatoddal valamennyi magyar hírközlő egyértelművé tehette volna az eredeti hír.
Egyúttal megkérdezném: Zentait, a Magyar Király Hadsereg (egykori) tisztjét lehet ma hadbíróság elé állítani? Ugyanis magyar részről ezt ígérik, ha a kiadatás sikerrel jár(na). (a canberrai magyar nagykövetség nyilatkozata)
Pocakos:
Egy kis kutakodás alapján az alábbiakra jutottam. A szokásos felosztás következik:
1. Anyagi jogi alapok:
A Btk. 33. §-a kimondja, hogy "az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és 13. §-ában meghatározott háborús bűntettek" nem évülnek el, vagyis a bűncselekmény óta eltelt időtől függetlenül üldözendő.
Namármost a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek törvényerőre emeléséről szóló 1945. évi VII. törvény szerint:
11. § Háborús bűnös az:
1-4.
5. aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával, a reábízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett, vagy aki általában akár belföldön, akár külföldön felbújtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének, vagy megkínzásának,
A Btk. 165. §-a hivatkozik a fenti törvényre, ezáltal az ott leírt tényállások és büntetési tételeik egyúttal a Btk. része is lettek. Ha jól értem, akkor Charles Zentait ezen rendelkezés alapján akarják elítélni.
2. ELjárásjogi alapok:
A Budapesti Népbíróság az 1896. évi XXXIII. törvénycikk, a _civil_ bűnvádi perrendtartás alapján bocsátott ki elfogatóparancsot, háborús bűntett gyanújával.
Az egészet ez a népbírósági eljárás kavarja meg, mivel az elfogatóparancs kiadásakor is volt hatályos katonai bűnvádi perrendtartás, az 1912. évi XXXIII. törvénycikk. Ez szépen tovább is élt, egészen az 1962. évi 8. törvényerejű rendeletig, mely megszüntette a civil és a katonai bűnvádi eljárás kettősségét és bevezette a jelenlegi rendszert, miszerint általános jelleggel meghatározza a civil eljárást és ehhez képest állapítja meg a katonai büntetőeljárás speciális szabályait.
Én azt mondanám, hogy mivel a jelenlegi szabályozás a magyar katona által elkövetett bűncselekménynél katonai büntetőbíróság eljárását írja elő, ezért kell eljárnia a Fővárosi Bíróság katonai tanácsának. Bár férfiasan bevallom, nem látom át azt a jogalkotási folytonosságot, melyen lépve Zentai Károly hadnagytól elindulva a katonai ügyészségnél kötök ki; ez lehet, hogy azért van, mert én túlbonyolítom, és az előző mondat teljesen oké, vagy mert késő van. :)))
(Mellesleg média száksz, mert 10-ből 7 helyen Fővárosi Bíróságot írtak, ami megtévesztő, mert a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa bocsátott ki elfogatóparancsot, viszont a "Fővárosi Bíróság" azt sugallja, hogy a polgári büntetőeljárás indul ellene.)
U.i.1: Mellesleg az 1945. évi VII. törvény, illetve az általa törvényerőre emelt 81/1945 ME rendelet jogtörténeti és jogelméleti kuriózum az alábbi mondat miatt:
1. § A jelen rendeletben körülírt bűncselekmények az esetben is büntethetők, ha a cselekmény a rendelet életbe léptekor már befejezett s a cselekmény befejezésének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések alapján az büntethető nem volt.
Ez ugyanis az egyik legalapvetőbb modern jogelvvel, a nullum crimen sine lege-vel ütközik, amely szerint egy cselekmény nem büntethető, ha az elkövetésekor hatályos törvény szerint nem büntetendő. Márpedig a fenti paragrafus a visszaható hatály tipikus esete. De hogy ez ne legyen elég, a hivatkozott rendelkezés mind a mai napig hatályos, az élő jog része, ahogy az előbbi hozzászólásaimból kiderült, olyannyira, hogy a Btk. is hivatkozik rá. Érdekes meccs lenne, ha Zentai ügyvédje azt találná ki, hogy az Alkotmánybíróság előtt megtámadja az 1945. évi VII. törvényt. A Btk. ugyanis kimondja, hogy
10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
A btk. esetében rendben is lenne minden, mivel előbb hozták meg a törvényt, hogy büntetendő az 1945. évi VII. törvény szerinti bűntett, nem is ezzel van a baj. Hanem azzal, hogy olyan hatályos jogszabály alapján rendel büntetni egy cselekményt, mely megsérti a visszaható hatály tilalmát.
U.i.2: Ha lehet, akkor a "polgári per" kifejezést írd már át másra, mondjuk "polgári büntetőeljárás"-ra, mivel a "polgári per" kifejezés polgári jogi pert jelent, Ptk.-val. Polgári Perrendtartással, és semmi köze a büntetőeljáráshoz.
Bambula: ismételten kösz! és le a kalapot! ;-)
A dolog azért is bonyolult, mert Ausztráliában néhány éve (kiadatásnál) eltörölték a "háborús bűnös" kategóriát, hogy ezzel könnyebbé tegyék a procedurát. Ennek ellenére végig bogarásztam az ausztrál-magyar kiadatási egyezményt, és ott olyan pontok, kitételek, feltételek vannak, hogy csak olyan mértékű, fokú büntetés szabható ki a vádlottra, amilyen a kiadó országban kap(hat)na. Igaz, a jogalkotók itt elsősorban a halálbűntetésre gondoltak. Én ott látom a kiadatás megtagadását, hogy Zentait a magyarok katonai bíróság elé akarják állítani, miközben Ausztráliában csakis polgári büntetőeljárás lenne ellene. Ezért nem értem, hogy a magyarok miért választották a katonait. Lehet, hogy nem is akarják igazán a kiadatást? Hiszen vagy hatvan évig eddig sem volt annyira sürgős a magyar félnek (államnak) Zentai felkutatása és bíróság elé állítása, ill. a vád tisztázása.
Bambula: megint csak kösz! ;-) Már javítottam is.
Post a Comment
<< Home