Minden kezdet nehéz ....
Valahogy el kell indítani ezt az évet. Ez motoszkál bennem napok óta. Nem ismerem a „házszabályokat”, hogy vajon minden piros betűs ünnepkor írni kell valamit? Elvégre a „blog” amolyan napló, tehát illik lejegyezni azokat a dolgokat, amik ilyenkor történnek, pláne, ha „hírblog”-ról van szó. Figyelve a net-en zajló életet, ilyenkor év-fordulón, általában számot vetünk az elmúlt esztendőben történtekről (talán ki is értékeljük), és valamiféle bizakodást keltő „szózattal” és a jobbítás szándékával adunk új (lelki) erőt életünk elkövetkező 365 napjára.Magyar viszonylatban való igaz, hogy (még a félévszázados évfordulót is háttérbe szorítva) a választás lesz a legnagyobb esemény ebben az esztendőben. Sajnos. Sajnos, azért, mert annyira megosztott az ország, hogy ez „vérre menő” lesz. Ezt sejteti a köztársasági elnök is, aki újévi üzenetében szinte csak erre koncentrált és kvázi csitította a népet, (és a pártokat), mint valami orwell-i tömegszuggeszció. Igen, orwell-inek tűnt számomra, - ahogy egy átmulatott éjszaka után – a magyar háztartásokhoz hasonlóan az én otthonomba is beköltözött, és az én dobozomból is rám nézett az ország első embere, hogy elmagyarázza mi a helyes viselkedési mód választások idején. Ezt a „másnapos” orwell-i hangulatot csak fokozta a (magyar és EU zászló, címer stb. nélküli) egyhangú (barnás) háttér egy erősen gesztikuláló államelnökkel, aki (csapkodószerű) kézmozdulataival próbált nyomatékot adni mondandójának. Hangulatilag mindezt még jobban alátámasztotta a (szájbarágós) jelbeszédtolmács. Borzasztó erős (pszichikai) nyomás alatt éreztem magam az évbúcsúztató utáni ébredés első óráiban.
posted by Pocakos @ 12:57 PM
1 Comments:
akkor örülök, hogy kihagytam.
Post a Comment
<< Home