Washingtoni út egy kaptafára (?)
Túl szépre sikerült a miniszterelnök washingtoni útja. Ez természetesen a magyar diplomácia sikere, mindenekelőtt – véleményem szerint – Simonyi Andrásé, aki igen aktív „társadalmi” életet él az amerikai fővárosban, és azon kívül is. Szinte nincs olyan hét, hogy valamelyik helyi (szövetségi állambeli város) újságban fel ne bukkanjon a neve. (Hála az Internetnek, ez jól követhető!). Kiválóan képviseli hazánkat, ami a PR munkát illeti. Hogy a követség mennyit segít a rászoruló magyarokon, akik apró-cseprő ügyeikkel hozzájuk fordulnak, azt nem tudom, de a „repi” kifogástalan.A hazai (sajtó)visszhang keltette fel érdeklődésemet egy kis kutakodásra. Valahogy nem volt elég természetes számomra ez a „nagy siker”. Kihangsúlyozták, hogy szokatlanul sok időt szánt Gyurcsányra Bush. Ez számomra érthetetlen volt, és egy kicsit „visszataszító” több szempontból is.
1. Az USA elnöke bármennyire is elfoglalt ember, ha egyszer megbeszélt időpont és találkozó van, akkor rá kell, hogy érjen!
2. A magyar média részéről akkor lett volna jogos ennek az időtartamnak a feljátszása, ha az elnök több időt fordított volna rá, mint abban megállapodtak. Nem ez történt.
3. Már jó előre lelkesedtek a hazai (baloldali) „amerikai szakértők”, hogy Bush 50 azaz ötven percet szán Gyurcsányra.
Mi volt ebben a szenzáció, nem tudom. Ugyancsak feljátszotta a hazai média, hogy mily sok (fontos) emberrel találkozott a magyar miniszterelnök. Hogy konkrétan milyen eredménnyel járt a látogatás, arról egy szó sincs. Vézna utalás, közhelyek tömkelege, hogy „majd jönnek a befektetők”, meg fog nyílni az amerikai piac a magyar vállalkozók előtt is, lesz majd vízumkönnyítés, jön majd Bush jövő október 23-ára stb. Csupa jövő idő, csupa „majd”. De semmi konkrétum.
Az Internet segítségével aztán hamarosan rá kellett jönnöm, hogy Gyurcsány útja semmiben sem különbözött a többi európai ország Amerikába látogató vezetőjének útjától, programjától. Vegyük sorjába!
Július 14-én a Fehér Ház közölte, hogy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnököt október 03-án fogadja Bush elnök.
Szeptember elsején a Fehér Ház közölte, hogy Lawrence Gonzi máltai miniszterelnököt október 03-án fogadja Bush elnök.
Szeptember 02-án, tehát másnap, Simonyi András, Magyarország washingtoni nagykövete arról tájékoztatta az MTI-t, hogy George Bush amerikai elnök és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök október 7-én tartanak megbeszéléseket. A találkozó időpontját eredetileg október 3-ra tervezték.
Úgy látszik az időpontváltozást az MTI-n kívül a világhírügynökségek nem vették át, habár pl. a Pravda már szeptember elsején, - amikor a máltai miniszterelnök washingtoni megbeszélését bejelentette a Fehér Ház – már jelezte, hogy Gyurcsány is aznap teszi tiszteletét Bushnál. (….President George W. Bush will welcome Maltese Prime Minister Lawrence Gonzi for a meeting at the White House on Oct. 3, the same day he's meeting with the prime minister of Hungary, Ferenc Gyurcsany…..)
Ezt a tévedést aztán átvette a Magyar Hírlap is, elég kínosan, hiszen már a Gyurcsány-Bush találkozó után (!) (október 07-én) közölte egy nagyon bennfentes helyszíni tudósító, hogy „……..A Fehér Ház diplomáciai naptárában kisebb torlódás volt, így az elnök egy nap alatt két új uniós tagország vezetőjével is eszmét cserélhetett: Gyurcsány Ferenc mellett a máltai kormányfőnek, Lawrence Gonzinak is szentelt időt Bush…….”
Ebben az az oltári égés, hogy Gonzi máltai miniszterelnök már akkor rég hazautazott, hiszen őt valóban, október 03-án fogadta az amerikai elnök! Ez a kép szinte ugyanaz, ugyanaz a bájmosoly, ugyanaz a póz, mint amilyen négy nappal később Gyurcsányról is készült az amerikai elnök társaságában.
És, itt válik érdekessé a történet! Ugyanis a máltai elnök washingtoni látogatásáról készült (angol nyelvű) máltai beszámolók vészesen hasonlítanak a magyarhoz! Sőt, Gyurcsány látogatásának napirendi pontjaihoz (is)!
Néhány programpont Gonzi máltai miniszterelnök meglehetősen zsúfolt washingtoni programjából.
Látogatás a Holocaust Múzeumba. Fogadás a washingtoni máltai nagykövetségen. Félórás találkozó Bush elnökkel. A megbeszélésen részt vesz Rice külügyminiszter és Hadley nemzetbiztonsági tanácsadó. A megbeszélés után találkozás a sajtóval, majd külön a máltaival. Reggeli amerikai üzletemberekkel. Az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzása az arlingtoni temetőben. Beszéd a washingtoni Georgetown Egyetemen.
És, ami még érdekesebb. A máltai sajtó beszámolója:
„…..Gonzinek a leghoszabb (35 perc) és legbarátságosabb fogadtatásban volt része, amit Málta történetében amerikai elnök adott . Washington sohasem állt ennyire közel Máltához….”
(….Gonzi clinched the longest, and warmest ever, meeting with a US president in Maltese history – 35 minutes – Washington was never as close to Malta as ever before….)
„…..George W. Bush elnök és Lawrence Gonzi miniszterelnök kivételesen hosszú washingtoni találkozója jelzi a mély baráti kapcsolatot Málta és az US között…..”
(....President George W. Bush and Prime Minister Lawrence Gonzi in Washington – an exceptionally lengthy meeting indicating a ‘warmer’ relationship between Malta and the USA....) Malta Today
Aztán a tárgyalási témák (Máltával)
Az üzletemberekkel való találkozáson azokat a területeket tekintették át, amelyek érdekelhetik az amerikaiakat. Málta előtt nyitva áll az EU belső piaca épp úgy, mint az észak-afrikai piac, köztük Líbia. A Máltára települő amerikai cégek előtt mindkét irányba megnyílik a lehetőség. A máltaiak vízumkönnyítésére kidolgoznak egy „útitervet”. Azonban úgy néz ki, hogy az amerikai kongresszus előbb-utóbb elfogadja majd, hogy mindenkinek vízum kelljen, aki Amerikába akar menni. Ugyanakkor az elnöknek hatalma van a vízumkönnyítést javasolni a kongresszusban. Málta ennek keretében elkötelezte magát, hogy 2006-ban bevezeti a biometrikus útleveleket, mely ugyancsak elősegíti majd a vízumkönnyítést.
A fogadtatás
Az arlingtoni temetőben jelentős katonai díszegység várta a máltai miniszterelnököt, jelen volt valamennyi fegyvernem – hadsereg, tengerészgyalogság, haditengerészet, légierő – magas rangú tisztjei, akik Gonzit elkisérték egészen a hatalmas márvány emlékműig. (Ismeretlen Katona sírja)
(....He was greeted by a massive military contingent standing to attention, covering all the US forces – the Army, Marines, Navy and Air Force. He was flanked by high-ranking military officers who walked with him up the green expanse and steps leading to the huge marble tomb....)
Ezeket olvasva elgondolkozik az ember: valóban olyan szuper, sikeres és egyedülálló volt ez az amerikai látogatása a magyar miniszterelnöknek, mint ahogy azt a hazai sajtó beállította? Vagy most ez a „trend” Washingtonban az új EU-tagokkal szemben?
Amivel viszont meglehetősen mostohán foglalkozott a magyar média, Gyurcsány látogatásával egy new york-i zsinagógába. Az MTI-re hivatkozó Népszabadság csak ennyit írt:
„……(Gyurcsány)…a New York-i Park East- zsinagógába látogatott, amelynek vezetõ rabbija, Arthur Schneier a felekezetek közötti párbeszéd és a kisebbségvédelem világszerte ismert szószólója…….”
Nos, erről a jóemberről, azért egy picit többet is írhatott volna a hazai média. Ugyanis a bécsi születésű rabbi Budapesten vészelte át a náci-nyilas időket. Majd 1979-ben tagja volt annak az amerikai küldöttségnek, amelyik Magyarországra hozta a Szent Koronát. Budapesti díszdoktorátusa mellett, a debreceni református szeminárium teológia doktora is.
Ennyit a hazai tájékoztatásról.
PS. Most szerdán, október 12-én, Bush elnök nemcsak az Oval Irodában fogadta a lengyel államelnököt, hanem tiszteletére még vacsorát is adott. Vajon Kwasniewski washingtoni útja mennyire lesz sikeres?
..
Kapcsolódó anyagok
9/11 és a kormányfő emlékezete
A George Washington Egyetem előadói
Ami a tengerentúlról nem jött át
posted by Pocakos @ 1:22 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home