Monday, June 27, 2005

Tony közelről

Úgy látom a magyar sajtó nem igazán törekszik megismertetni a nagyközönséget Tony Blair elképzeléseivel. Inkább a „kontinentális” francia-német vonalat képviselik, vagy legalábbis megpróbálják a britekre kenni, tolni a múlt heti (költségvetési) kudarcot. Hogy mi is a brit álláspont? - azt egy walesi helyzetjelentésből tudhatjuk meg, ami dióhéjban a következő.

Közel sem volt egyedül Nagy-Britannia az EU elnökség végső kompromisszumos javaslatának elutasításában. Más országok is azon voltak, és vannak, hogy radikális költségvetési reformra van szükség a 21. század kihívásaira, hogy fel tudjuk venni a versenyt, pl. Kínával és Indiával. A UK évi 3 millió fontot kap vissza, ami jó alap az ujjal-mutogatásra a kudarc óta. Pedig Tony Blair világosan megmondta, hogy hajlandó a brit visszafizetésről tárgyalni, de csak akkor, ha az egész költségvetési mechanizmust újra tárgyalják és rendezik. Különösen a mezőgazdasági támogatást, illetve kiadást, - Common Agricultural Policy (CAP) –, ami a teljes költségvetés 40 %-át teszi ki, miközben pl. kutatás-fejlesztésre ennek tizedét költi az EU.

Európa messze kullog a US mögött. India például több tudományos végzettségű embert ad évente, mint az EU. Kína, pedig az elmúlt öt évben megháromszorozta a kutatás-fejlesztésre fordított összeget. A világ 20 legjobb egyeteme közül csak kettő van Európában! Tony Blair egy olyan költségvetésért küzd, aminek a segítségével 2010-re megfelelő létszámú végzős lenne, és elegendő pénz jutna a K+ F-re. A (brit) miniszterelnök sohasem mondta, hogy a mezőgazdasági támogatást egyik napról a másikra meg kell(ene) szüntetni. Viszont, arra kell ösztönözni (segíteni) a gazdaságtalan mezőgazdasági tevékenységeket folytatókat, hogy hagyjanak fel vele, és valami mást csináljanak a vidékfejlesztés területén. Blair a lisszaboni egyezmény szellemében cselekszik, hogy a tudásalapú gazdaságnak megfelelő 21. századi költségvetési rendszer legyen, ne pedig a 20. század közepei.

Arról se feledkezzünk meg, hogy Nagy-Britannia (Németország után) a második legnagyobb befizető, miközben hasonló nagyságú országok milliókkal többet kapnak vissza a nagyszámú parasztgazdaságuk miatt. (pl. Franciaország).

Elgondolkoztató érvek. Vajon ezekről „mifelénk” miért nem beszélnek?

1 Comments:

At 5:26 AM, Anonymous Anonymous said...

Hegyi Gyulának volt a témáról egy cikke a Népszabadságban ("Verseny és képesség"). (És bár kétségtelen, hogy nem megy addig amit Te szeretnél, azért kiindulási alapnak elfogadható.)

p/s: A 40% különösen annak fényében sokkoló, hogy a mezőgazdaság ~4%-át adja az EU bevételeinek...

 

Post a Comment

<< Home