Rómában Internet és tv nélkül
Pedig megvolt a lehetőségem, hogy 10 euró letét fejében megkapjam a szállodai szobámban lévő tv távirányítóját, és negyedóránként 50 centért leülhettem volna az Internet elé valamelyik internet kávézóban. Minden megkezdett negyedóra számított, azaz egy kerek óra két euró lett volna. Mégis, megálltam, hogy elkerüljem ezeket a helyeket. Helyette bejártam a várost és felfedeztem néhány olyan érdekességet, amikről az útikalauzok nem számolnak be. Például 16 euróért lehet heti bérletet venni, ami minden járműre (metro-busz-villamos) jó a közigazgatási határon belül. Általában a közlekedés olcsó, hiszen 1 euróba kerül egy jegy, amivel az érvényesítéstől számított 75 perc (azaz egy és negyedóra) alatt annyit utazom, amennyit akarok valamennyi közlekedési eszközön. Ez meg is látszik, hiszen (főleg csúcsidőben) borzasztóan tele vannak a kocsik, alig lehet felférni rájuk. Ettől függetlenül a gépkocsi park is jelentős, a mopedekről nem is beszélve. A lopás nem ismeretlen, legalábbis erre utalnak a hatalmas láncok, amikkel a robogók kerekeit odaerősítik. Láttam olyan távirányítós csipogó villogó riasztót is ezeken a járgányokon, amiket Magyarországon csak autókra szerelnek.Az árakban nagy eltérés tapasztalható a turisták által látogatott helyek és a perifériák („proli” negyedek) között. Ugyanaz a cappuccino, ami a „külvárosban” 70-80 centbe kerül, az „antik” Belvárosban 2,50-3,00 eurót is elkérnek érte. Érdekesség, hogy kétféle árat számolnak a pultnál és az asztalnál fogyasztásnál. Például, ha a szendvicset a pultnál kérem és (állva) fogyasztom el, akkor 1,50 euró, ha viszont leülök, és „kihozzák” („szervírozzák”) a pulttól kéznyújtásra lévő asztalhoz, akkor 2,50 euró, azaz 1 euró a felszolgálási díj. A legdrágább cappuccino-t a Cafe Argentina nevű helyen ittuk, ahol 4,20-at kértek érte. Igaz, ez egy szerdai nap volt, amikor valamilyen nemzetközi futballmeccs (rugby) volt a városban, és sok skót-szoknyás szőrös lábúval találkoztunk. A drága kávé talán annak is szólt, hogy „kupaszerdán” nem szolgálnak fel szeszesitalt Rómában! Az effajta kampánycsendet Magyarországon is be lehetne vezetni.
Apropos, kampány. Az olaszok is azon a hétvégén (április 9-10) választanak, mint mi. Érdekes, sehol a városban nem láttam olyan plakátot, hogy „négy évvel ezelőtt rosszabbul éltünk” vagy, hogy „négy évvel ezelőtt jobban éltünk”. Egyáltalán semmilyen agymosó plakátot nem láttam. Viszont annál több párt választásra buzdító falragaszát. Eleinte azt hittem, hogy az ellenfél emberei húzták át egy X-szel a párt jelképét, jelvényét, aztán rájöttem, hogy eleve így vannak nyomtatva, azaz ezzel jelzik, hogy hova is tegye a polgár a „keresztjét”. Fini és Berlusconi mellett feltűnően sok volt a kommunista párt választására buzdító plakát. Mussolini unokáját (Alessandra) a parlamentbe javasló plakátokkal is találkoztam. Kis kutakodás után megtudtam, hogy Alessandra Mussolini 1962-ben született. Papája (Romano) a diktátor Benito Mussolini harmadik fia, nagynénje, pedig Sophia Loren. Egy időben színészkedett, és a Playboy-ban is szerepelt. Majd elvégezte az orvosi egyetemet, és sebész lett. Jelenleg az Európa Parlamentben képviselő.
Jártam az egykori zsidónegyedben, amit ma is „Ghetto”-nak neveznek. Két dolog tűnt fel:
1. a mártírok nevei között alig akad német hangzású, amiből arra következtetek, hogy az itteni közösség szefardi, azaz spanyol és portugál területekről származók.
2. a Holocaust-ra utaló táblák szövegeiben „náci” vagy „nácifasiszta” szerepel. Ebből, pedig egyértelműen kiderül, hogy a deportálásokat és megsemmisítéseket a (hitleri) német megszállás számlájára írják.
A város másik részén található a Magyarország tér (Piazza Ungheria), amely állítólag a 30-as években a gazdag (olasz) fasiszták kedvelt találkozó helye volt. Különben ma is itt található a Cafe Hungária, ahol a személyzet közül senki sem tud magyarul. A Magyar Intézet épületét, pedig 1928-ban vásárolta a magyar állam, amikor az akkori magyar vezetés kereste a kapcsolatokat Mussolini Olaszországával. Ugyancsak magyar nevű utcára bukkantam az 1942-es világkiállításra tervezett új, modern városrészben (E.U.R.), ami ugyancsak Mussolini érdeme. A gigantománia és a szocreál keveréke ez a irodanegyed, ahol épp úgy hiányoznak az út menti, árnyékot biztosító, fasorjellegű fák, mint bármely magyar lakótelepen. Az utcákat híres zeneszerzőkről nevezték el, az egyik kis utcában Liszt nevét fedeztem fel. Sőt egy Liszt bár is található itt.
Az 1960-as olimpia színhelyén, az egykori olimpiai falu egyik utcája ma is a Szovjetunió nevét viseli (Via Unione Sovietica). Senkit sem zavar, épp úgy, mint Togliatti, akiről ugyancsak utcát neveztek el (Viale Palmiro Togliatti). Sőt, az ország címerében is megtalálható az ötágú (vörös) csillag.
Végül, még egy érdekesség. Egy római elővárosi vasútállomás, valamint egy út neve (Via) Nomentana. És ezzel, Internet és televízió nélkül sem tudtam teljesen kikapcsolódni, és egy hétig felejteni a magyar belpolitikát.
posted by Pocakos @ 1:56 AM
2 Comments:
Köszönöm a pontosításokat! Mentségemre szolgáljon, hogy megérkezésem után azonnal lejegyeztem első benyomásaimat.
Kimaradt még, hogy hiába mentünk ki a Cinecitta-ba, sajnos nincs vezetés úgy, mint Hollywoodban (Universal Pictures), pedig szívesen barangoltam volna a régi és ismert világhírű filmek (és rendezők, színészek) emlékei között.
Amiről még írnom kell. Rengeteg a koldus. Különösen a karján kisgyermeket tartó, cipelő (cigány?) asszony. A földalattira egyszer felszállt egy fiatal asszony kezében egy cumisüveggel (gyerek sehol) elkezdett ordítani, hogy nincs munkája és dolgzoni akar, majd kisírt szemekkel kalapozott és leszállt. Hogy mennyi volt a valóságtartalom, és mekkora a show? - nem tudom. De, ha minden (gyerek és asszony) koldusnak csak 20 centet adtam volna, akivel összeakadtam, akkor naponta legalább 5 eurót költhettem volna erre a nemes célra.
De jó dolgod volt... De miért nem mentél be egy könyvtárba Internetezni?
Vissza a "jódologhoz": Itt megint hull a hó. Hadd hulljon...
:-)
Zsoltson
Post a Comment
<< Home