Saturday, February 18, 2006

Új szakaszban a Polgár ügy

Susanne Nozick, aki hajlandó tanúskodni Polgár ellen
The Age /Photo: Simon Odwyer


A mai (pénteki) sajtótájékoztató óta az ausztrál lapok (ismét) tele vannak Polgár Lajos történetével. A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója újabb bizonyítékokat mutatott be Polgár háborús bűnösségének igazolására, amiket jövő héten ad át az ausztrál szövetségi rendőrségnek (AFP), annak reményében, hogy a 89 éves melbourne-i lakost ezek alapján letartóztatják. Az újabb bizonyítékok a jeruzsálemi Yad Vashem Holocaust Múzeumban kerültek elő, melyeket Budapestre küldtek átvizsgálni. Az előkerült dokumentumok elsősorban a háború után felelősségre vont, bíróság elé állított, elítélt és kivégzett nyilas vezetők perében tett tanúvallomások. A Wiesenthal Központ ezen dokumentumok alapján keresi a még életben lévőket. Így találtak rá, a már tegnapelőtt blogomban említett Susanne (Zsuzsanna) Nozick-ra, aki hajlandó tanúskodni Polgár ellen.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Szembesítés című írásomban – mint a korszak jó ismerője - megjegyeztem, hogy ".....a The Australian-ban megjelent vallomással szemben fenntartásaim vannak. Nem tartom életszerűnek, hogy félholtra vert, meztelen embereket saját lábukon el lehet hajtani mínusz 30 fokos hidegben az Andrássy út 60 -tól a Duna-partig. Ehhez túl nagy, túl hosszú a távolság. Persze, lehet, hogy csak én nem vagyok tisztában, mit bír el, ill. ki az ember. Vagy az idős hölgy már nem emlékszik pontosan az átélt borzalmak időrendiségére......."

Egy távoli szerverről (72.24.238.162) két különböző néven is bejelentkezett egy anarchista, és a magyar fórumokról jól ismert szélsőségesek logikájával próbált nyomást gyakorolni rám. (lásd 17 hozzászólás
).

A kifogásolt „vastag betűs” sorokban arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy valószínűleg tévedés azt állítani, hogy az áldozatokat "meztelenül hajtották az Andrássy úttól a Duna-partig". („…. all the women were marched naked to the banks of the Danube River….”) Ha ez így lett volna, akkor annak lenne "nyoma", "híre", szemtanúja, hogy 30 akárhány meztelen nőt terelnek/tereltek a nyilasok (végig a városon). Sokkal inkább "életszerű(bb)", (és történelmileg elfogadhatóan hiteles), hogy a Duna-parton vetkőztették le őket.

Egyúttal arra is fel szerettem volna hívni a figyelmet, hogy a tanuk memóriája is megromlik, nem mindig emlékeznek vissza pontosan az eseményekre, ill. csak bizonyos - "felejthetetlen" - emlékek maradnak meg az emlékezetben, az időrendiség, a történések pontos lefolyása nem! Akik ismerik az Eichmann pert vagy a Demjanjuk esetet, azok tudják, hogy ezeken a tárgyalásokon - 20-30-40 év távlatából - sokan még az illetőt sem ismerték fel! Arról nem is beszélve, hogy az izraeli Legfelső Bíróság végül is nem látta 100 %-osan bizonyítottnak "Rettegett Iván" személyét. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor "vastagbetűs" mondataimat, gondolataimat (a Szembesítés-ben) leírtam, amiből csak egy szót ragadtak ki rosszindulatú, tudatlan szélsőséges elemek.

Időközben igazam bebizonyosodott! A The Australian lehetetlent állított, amikor helytelenül, félreérthetően közölte inkriminált mondatát (lásd fentebb), ami egyértelműen arra utal, hogy az újságíró nem ismerte, nem ismerhette a magyarországi viszonyokat.

Zsuzsanna asszony szavait most már korrektül és pontosan idézték a tegnapi sajtótájékoztatón, és azt követően.


„…Három napig kínozták őket a Hűség Háza pincéjében, majd akik még életben voltak, azokat elhajtották a Dunához, ott megparancsolták, hogy vetkőzzenek le, és a jeges Dunába lőtték őket….”

Zsuzsanna asszony sohasem találkozott Polgár Lajossal, a sötét pincében eltöltött napok és átélt borzalmak okozóit, elkövetőit nem ismerte, nem emlékszik rájuk. Viszont élőtanúja annak, ami a Hűség Házában, ill. annak pincéjében történt 1944 végén. A borzalmakat átélt és túlélt asszony, most attól tart, hogy tanúskodása hallatára Polgár Lajos el fog tűnni.

Az ausztrál lapok még két dologra hívják fel a figyelmet. Az egyik, Polgár Lajos magyar bíróság elé állításának jogi útvesztői – ausztrál szemmel. A másik a The Australian országos napilap tudósítása Budapestről.

Ausztrál jogi szakértők szerint nagyon nehéz helyzetben a nyomozó hatóság. Ahhoz, hogy Polgárt le lehessen tartóztatni, és bíróság elé állítani, ahhoz alapos bizonyítékokra („hihető” tanúkra) van szükség.
Zsuzsanna asszony tanúvallomása – egymagában - nem elegendő! Azt kell hihetően bizonyítani, hogy Polgár részt vett, akár tevőlegesen, akár közvetve, a megerőszakolásokban, a kínzásokban vagy a gyilkosságokban a Hűség Háza pincéjében.

A szakértő szavait hallva, olvasva valódi shakespeare-i dráma alakul ki a szemünk előtt, hiszen a borzalmak túlélőinek kétségbeesve kell tudomásul venniük, hogy a jog szerint nekik a saját szenvedéseiket nehezebb bizonyítani, mint egy nyilasnak a saját ártatlanságát.

Talán még ennél is döbbenetesebb a The Australian-ban megjelent budapesti tudósítás. Peter Wilson ellátogat
ott a helyszínre, Polgár Lajos egykori parancsnok ’”birodalmába”, a ma múzeumként működő Terror Házába, az Andrássy út 60-ba. Legnagyobb meglepetésére nem találta Polgár Lajos fényképét a nyilas és kommunista rémuralom elkövetőinek több száz fotóját bemutató egyetlenegy teremben. Még nagyobb meglepetésére, amikor ezt szóvá tette, a múzeum alkalmazottai megtagadtak bárminemű felvilágosítást Polgár Lajossal kapcsolatban, arra hivatkozva: „nincs bizonyítva, hogy bármilyen bűntettet is elkövetett volna".

Peter Wilsonnak feltűnt, hogy annak ellenére, hogy mindkét diktatúra (nyilas és kommunista) rémtetteit hivatott bemutatni a múzeum, mégis a nyilas idők után érdeklődő alig tud meg valamit, még az épületben zajlott eseményekről sem. A kiállítási anyag többsége a kommunista korszakot és annak borzalmait mutatja be. A leglátványosabb tárgy egy szovjet tank, amely az 1956-os forradalom leverését jelképezi. A tudósító szerint magyar zsidó szervezetek magánbeszélgetéseken panaszkodnak, hogy a Terror Háza múzeum és kiállítás szándékosan kicsinyíti a Holocaust-ot és a II. világháború idején elkövetett „atrocitásokat”, miközben nagy teret ad a kommunista korszak rémtetteinek. A kiállítási anyagot azért is régóta támadják, mert az azt sugallja, hogy mindkét diktatúrát (nyilas és kommunista) idegen hódítók hozták létre. Erre utal a Terror Háza megnyitásán, 2002-ben, Orbán Viktor nacionalista politikus, és akkori miniszterelnök elhangzott beszéde is, amikor kijelentette: „….gyermekeinknek tudniuk kell, hogy mindkét diktatúra olyan rendszer volt, amely idegen hadseregek támogatása nélkül hazánkban a hatalmat sem elnyerni, sem megtartani nem lett volna képes…"
(.....Viktor Orban, a nationalist politician who was then prime minister.......: "We have to tell our children that both dictatorships were systems forced on us by foreign armies.")

Végül a helyszíni tudósító megjegyzi: a náciknak nem volt nehéz lelkes magyar kollaboránsokat találniuk, hiszen Magyarország jóval náci Németország létrejötte előtt antiszemita törvényeket vezetett be, majd később a Kommunista Párt 800 ezer tagot tudott „toborozni”, azaz a lakosságnak több mint 10 százalékát.


.

Közben Polgár Lajos fia is megszólalt apja ártatlansága mellett, védelmében. Kijelentette, hogy apja - idős kora ellenére - hajlandó Magyarországra utazni, hogy ártatlanságát bizonyítsa, és nevét tisztázza.

.

A Polgár ügy kronológiája

0 Comments:

Post a Comment

<< Home