Nézőpont kérdése
Nagy figyelemmel kisérem a választott hazámban zajló eseményeket, és annak nemzetközi, de elsősorban magyarországi visszhangját, „tálalását”. Ezért különös érdeklődéssel olvastam a Népszabadság pekingi tudósítójának értekezését „egy kínai kém”-ről.Kezdjük ott, hogy ellentétben a Népszabiban közöltekkel, Chen Yonglin nem a canberrai (kínai) nagykövetség első titkára volt, hanem a sydney-i főkonzulátus bizalmi alkalmazottja. Aztán nem szokás, mert nem lehet, „menedékjogot” kérni vagy kapni. Hiszen ez nem „jogi” kérdés, hanem egy státusz, egy állapot, amit egy ország (jogi alapon) elismer vagy sem. Tehát, (politikai) menedéket kérhetek, de menedékjogot nem. Esetleg a menedékhez való jogom (menekült státusz)elismerését kérvényezhetem. Lehet, hogy hülyén hangzik, és kukacoskodásnak tűnik, de helytelenül használjuk magyarul ezt a kifejezést.
No, de nem ez az igazi bajom a cikkel, hírrel, hanem annak tálalása: egy „elkésett, hidegháborús időket idéző, napjainkban már(-már) mosolyt fakasztó, kézlegyintéses kém-story”-nak állítja be a Népszabadság pekingi tudósítója a történteket. Pedig nem az !!! Chen Yonglin nem kevesebbet állít, ill. állított, minthogy Ausztráliában élő kínaiakat raboltak el, ill. csempésztek ki az országból Peking utasítására, majd vetettek börtönbe Kínában. Az ausztrál sajtónak azt nyilatkozta, hogy attól tart, ez vár rá is, mivel tudomása szerint évente több ilyen emberrablás történik Ausztráliában, és szerinte ezer kínai kém dolgozik az ötödik kontinensen. A sydney-i kínai főkonzulátuson Chen volt a „Falun Gong” szekta-ügyek felelőse, azaz jelentett az Ausztráliában működő, és szárazföldi (kommunista) Kínában betiltott vallási csoportról. Chen attól tartott, hogy hazatérte után „mint specialista” továbbra is ezzel kellett volna foglalkoznia. Ha pedig ellenszegül, akkor ugyanaz a sors, meghurcoltatás, átnevelőtábor várna rá, mint a szerencsétlen, jóhiszemű, senkinek sem ártó Falun Gong hívőkre.
A pekingi tudósító aztán megállapítja, hogy „….Az elmúlt évtizedekben a nyilvánosságig is eljutó kémtörténetek, illetve a kémhisztériák alanyai többnyire kínaiak voltak……” , és a hatvanas évek Népszabadságát idéző „Kékfényes” Szabó és Pintér stílusában írja meg az utolsó bekezdést. Arról megfeledkezve, hogy közben még két kínai diplomata jelentkezett (politikai) menekült státusza elismertetésére. Mindketten alátámasztják Chen állítását, és cáfolják a canberrai kínai nagykövet, ill. nagykövetség nyilatkozatát, mely szerint semmilyen bántódás nem éri őket hazatérésük után. Aki felnőtt fejjel élte át, ill. meg a Rákosi-Kádár korszakot, azok tudják, hogy mit jelent egy ilyen „állami garancia”.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home