Tévedések szomorújátéka
Olvasom a hazai hírportálokon a magánkézbe került katonai temető bizarr történetét.Már az alaphír is elgondolkodtató: valaki megvesz egy gyümölcsöst és sem az eladó, sem a vevő nem tudja, hogy a területen egy temető is található. A védekezéseket, magyarázkodásokat nem tudom elfogadni, még ha azok hihetőek(?) is. Hogyan lehet úgy megvenni valamit, egy ingatlant, egy földterületet, hogy a vevő (vagy annak megbízottja) legalább egyszer ne nézne rá jövőbeli portékájára? És ne tűnne fel, hogy azon egy katonai temető is található? Jó, árverésen vette, és ezek szerint a vevőt nem igazán érdekelte, hogy mit vesz, a lényeg, hogy jó áron jusson a termőföldhőz. Ha, így történt, akkor viszont az eladónak, de még inkább a Földhivatal-nak tudnia kellett (volna), hogy mi tartozik az eladásra kínált területhez. Vajon elfogadható, hogy Kiskorpád lakói és önkormányzata feje fölött az állam adta el, vitte árverésre az egykori állami tulajdont, ami valamikor ugyancsak magántulajdon volt? Ami biztos, a temetőt 1945 után létesítették, és azóta, mint minden temető, ez is állami tulajdonban van. Hogy ezt az elmúlt 60 évben sehol sem regisztrálták, sehol sem jegyezték le, ill. be a földhivatalban – egyszerűen nem hiszem! Egyenesen hihetetlen, hogy az elmúlt 60 évben egyszer sem tűnt volna fel, hogy egy gyümölcsösnek és egy temetőnek ugyanaz a helyrajzi száma.
A történtekért senki sem vállalja a felelősséget, és a hazai média a diplomáciából átvette a „félreértés” kifejezést, amivel szinte minden megszólaló, ill. megszólaltatott védekezik, magyarázkodik. Különösen, hogy az esetet a világsajtó is felkapta. A Népszabadság pedig már tompítja az igen kínos helyzetet, amikor mai (január 31.) számában arról ír, hogy
„…….Az orosz sajtó rövid ideig, a védelmi minisztérium pedig egy percig sem tartotta botránynak a kiskorpádi katonai temető elárverezését. Moszkvában technikai hibának tekintik az esetet, amely a termőfölddel együtt eladott, külön helyrajzi számmal nem jelölt, mintegy kétszáz szovjet katona és négy magyar tiszt holttestét rejtő temetőben nem tesz kárt. (…) Az orosz sajtó egynapos felzúdulását sem önmagában a Somogy megyei tévedés okozta. Az érzékeny reakció oka Moszkva és Tallinn vitája az észt főváros központjában álló szovjet katonai emlékmű kapcsán. A bronzszobor és a közelében nyugvó katonák csontjainak áthelyezését utcai zavargások is megelőzték,……”
Ez adta az ötletet, hogy utánajárjak: valóban ilyen bagatell ügyről van szó? A kutakodásom szerint, nemcsak a magyar állam apparatcsikjai tévedtek, hanem a Népszabadság cikkírója is. Az Interneten felelhető infók alapján az ügyről először a Somogy Megyei Online számolt be (itt olvasható) igen korrektül. A polgármesterre hivatkozva minden lényeges dolgot megírt a cikk szerzője. Sejteti, hogy a helybéliek feje fölött adta el az állam, a meglepett új tulajdonos is a fura helyzet mielőbbi rendezése híve, és amit egyetlen magyar hírportál sem vett át a későbbiekben: az elesett szovjet katonák (többsége) valójában fehérorosz (belorusz) és ukrán.
Ez számomra azért fontos, mert itt válik világossá, hogy az eset (kis)emberi, humánus oldalát háttérbe szorítva, a hazai sajtó az ügy politikai és diplomáciai bonyodalmát (a botrányt) próbálja hangsúlyozni, ill. tompítani.
Kissé Karinthy-ra emlékeztet, ahogy ez a január 25.-i helyi hír egy hét alatt a tévedések lavináját zúdította a magyar olvasókra, melyben a már említett Népszabadság tudósítása viszi a pálmát. Kezdve ott, hogy a lap szerint négy magyar tiszt (sicc!) is ott alussza örökálmát. És, hogy az „orosz sajtó egynapos (sicc!) felzúdulása” mögött valójában egy észtországi esemény húzódik meg. A Népszabadság csak azt felejtette megírni, hogy ez az esemény mikor volt. (segítek: tavaly májusban, a „béke első napja” évfordulója idején). Az orosz sajtót és közvéleményt igazából a temető további sorsa érdekli, pontosabban a temető – esetleges – áthelyezése, a holtak megbolygatása.
Ez érződik ki a RIA Novosty hírügynökség angol nyelvű tudósításából is, ahol a budapesti orosz nagykövetség szóvivő(nő)je Irina Zvonova idézi Kiskorpád polgármesterét, aki mint helyi hatóság kijelentette: a sírokat nem viszik sehová.
Ezt a hírt különben – szó szerint – átvette az indiai muzlimok angol nyelvű hírportálja (Indian Muslims)
Ellentétben a Népszabadság állításával, ez a téma nem egynapos felzúdulás volt az orosz sajtóban. A legjobb példa erre a már említett RIA Novosty német nyelvű jelentése, mely már kedden (január 29.) azzal a címmel jelent meg, hogy a „Magyar hatóságok gyümölcsöskertként eladtak egy szovjet katonai temetőt”. Majd két nappal később (január 31.) még mindig téma volt az eset „Magyarország: (állam)igazgatási hiba következtében eladták a szovjet katonai temetőt” címmel.
Talán a legkorrektebb beszámolót az MTI-re hivatkozva a Duna TV hírportálján lehetett olvasni.
.
posted by Pocakos @ 8:21 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home