Monday, January 30, 2006

Együttérzés

Rengeteg gondolat kavarog bennem, miközben olvasom az Interneten megjelent sorokat Szabó István-ról, a világon – talán egyetlen élő és - elismert magyar filmrendezőről........

........ismerem a „művészlelkeket”, - épp az ő műveiből, mint a Mephisto, a Hanussen vagy a Csodálatos Júlia. Szeretik a rivaldafényt, az életüket teszik fel a sikerért. És akkor jön egy „kutató” igazságmondó és lerombol mindent. ..........

Szabó István story-ja nem azonos és nem hasonlítható a 70-es évek „Vári” és „Krakus” féle beszervezéseihez, de még a D-209-eshez sem!



A teljes elmélkedés itt olvasható



5 Comments:

At 10:47 AM, Anonymous Anonymous said...

Azért Szász Jánost és Tar Bélát is ismerik és elismerik. ::Tibor

 
At 12:21 PM, Blogger Pocakos said...

....a "művészfilmek" világában. ;-)
Ha az Oscar a "csúcs", (amire gondoltam), akkor a nagyközönség biztos, hogy Szabót jobban ismeri.
Máskülönben korrekt! És köszönöm.
Az újévvel még adós vagy!

 
At 4:06 AM, Anonymous Anonymous said...

A keresztre-feszités folytatódik Magyarországon! Nem volt elég belõle a Nyilasok és az AVO ideje alatt? Mikor fogja a nép “az Istenadta nép” felelõsségre vonni azokat az ujságirókat és rádio-TV bemondókat akik bemocskolják a magyar nevet az egész világ elõtt a “szabad szólás” jeligéje alatt? Szabó István az egyik legtehetségesebb filmkészitõ Magyarországon és egy világszerte elismert tekintély. Az ország bûszke lehet rá. Ha annyi forintom lenne amennyi magyar embert rákényszeritett a titkos rendõrség 1956 elõtt és után információ beszerzésére, akkor gazdag ember lennék! Az én anyám fõnöke (és régi jó barátja), aki körzeti fõorvos volt Budapesten 1950-56-ig, szomorúan bejelentette anyámnak egy szép napon: “Irmuska, behivott engem az AVO és felszólitott rá, hogy spionkodjak nekik. El kellett vállalnom a családom biztonsága miatt (volt egy 8 éves kisfia)……” Mondani se kell, hogy Laci bácsi “besúgásai” nem ártottak senkinek.
Elég volt a “tetemre hivás”-ból magyarok! Az 1956-os forradalom évfordulója emlékeztessen benneteket az elfeledhetetlen magyar szolidaritásra amikor ’56 õszén minden ember édes testvér volt - nem pedig “keresztény” vagy “zsidó”. Régi sérelmek el lettek temetve és a közös cél összehozott minden magyart egy kalap alá.
Ez a magyar jól emlékszik rá!!

 
At 8:49 AM, Anonymous Anonymous said...

Hello! az oscar csúcs???? és a sundance? még szabóval együttérző számára is a legkellemetlenebb, ahogyan a nyilvánosságot kapott tényekre reagált: sunyin,össze-vissza beszélve... (lásd:Bacsó Péter véleménye) Kiváncsi lennék, milyen reakciók születtek volna, ha szabó úr jobboldalra "skatulyázott"...

 
At 11:14 AM, Blogger Pocakos said...

Hajnali (4:06 AM) Anonymous: teljes mértékben egyetértek! Az együttérzésemet, hasonló (saját, magán)élményeim, tapasztalataim alapján nyilvánítottam ki! Köszönöm a hozzászólást!

Reggeli (8:49 AM) Anonymous: A „jobbra skatulyázás”-sal egy nagy probléma van. Ebben az országban vagy ötven évig mindenki „balra skatulyázva” volt, és ezt ki is nyilvánította – megélhetése, túlélése érdekében (lásd hajnali Anonymous). Az *erkölcsi probléma* akkor lép fel, amikor a napjainkban magát „jobbra skatulyázó” szidja, és nyilvánosan megveti azt az előző rendszert, amiben maga is élt (esetleg nem is olyan rosszul), majd mostanság kiderül róla, hogy a ma nagymellű „jobboldali” igencsak együttműködött a „megvetett” rendszerrel. Ezért sokkal kellemetlenebb (jellemileg és erkölcsileg) a Vári és Krakus féléknek, mint egy D-209-esnek.

Ami pedig az Oscar vs. Sundance párhuzamot illeti. Képtelenség összehasonlítani a kettőt. Az egyik (Oscar) az Amerikai Filmakadémia díja, és 78 éve adják át a legjobbnak ítélt amerikai filmnek. A másik pedig egy színész (Robert Redford) által 1981-ben alapított intézet (Sundace Institute) Filmfesztiválja, mely az „alternatív” filmeseket hivatott segíteni.

Kedves „Reggeli”, ezek szerint nemcsak a politikában, de a filmvilágban sem igazán jártas.

 

Post a Comment

<< Home