Wednesday, October 31, 2007

Nagykoalíció

A nem éppen olcsó népszavazás(ok) lehetősége ismét beszédtémává tette a “nagykoalíció”-t, miközben - a német példát említve - egyre gyakrabban mutogatnak Berlin felé, függetlenül attól, hogy a (jelenlegi) magyar helyzet teljesen más. Helyzetelemzésem ITT olvasható.

Sunday, October 14, 2007

A Thyssen-Bornemisza család hallgatása

Egy hete figyelem, és várom, hogy a hazai média beszámoljon az Independent múlt hétvégi számában megjelent magyar vonatkozású cikkről. Hiába. Pedig ez is épp olyan „családregény”, mint a Népszabadságban megjelent és a nol-on egy héten át vezetőcikként favorizált berlini jelentés, amely az egyik leggazdagabb német család, a Quandt-ék eddig titokban tartott náci múltjáról, kapcsolatáról szól(t). Az Independent története hasonló, csak azzal a különbséggel, hogy az ebben szereplő család neve Thyssen-Bornemisza. A többi stimmel: a híres német iparbáró lánya annyira nácibarát volt, hogy egyik orgiáján csaknem kétszáz magyar zsidót öltek meg. Első pillanatra hihetetlennek tűnt a story, de aztán annak valódisága – hála az Internet-nek – hamar bebizonyosodott. Miről is van szó? Miről hallgat a hazai média, beleértve a Népszabadság Online-t is? A válasz ITT olvasható. (kattints rá!)

Tuesday, October 09, 2007

Orbán Demszky nyomában?

Frissítés a bejegyzés alján! (2007.10.10. 0:24)


.
A hirkereso.hu szerint Orbán Viktor prágai (villám)látogatásáról – jövőidőben! – először a Magyar Nemzet Online számolt be hétfőn este (2007.10.08 21:10) a Fidesz sajtóosztályára és az MTI-re hivatkozva. A szöveg szerint

"....Orbán Viktor Václav Havel volt cseh köztársasági elnök személyes meghívására 2007. október 9-én Prágába utazik. A Fidesz elnöke a Szabadság és felelősség elnevezésű nemzetközi konferencián kerekasztal-beszélgetésen vesz részt, melyen az Európai Unió és Oroszország kapcsolata, valamint energiapolitikai kérdések lesznek napirenden…….

Majd magyarázatként a jelentés még hozzáteszi:

"......konferencián többek között felszólal Adam Michnik, az egykori antikommunista lengyel ellenzék kiemelkedő alakja és Paul Wolfowitz, a Világbank volt elnöke is...."



Puszta kíváncsiságból rákerestem a net-en erre az október 9-i konferenciára, és láss csodát!

A Forum 2000 nevű rendezvényről van szó, amit Václav Havel szervez és rendez 1997 óta.
Az idei konferenciát október 07-09 között rendezték „Szabadság és Felelősség” címmel, melyre neves embereket hívtak meg. A részt vevők, pontosabban a résztvétüket (előre)jelzők névsorát már a nyáron közreadták, igaz, azzal a megjegyzéssel, hogy az változhat, sőt remélik, bővülni fog.

Nos, ezeket az oldalakat néztem át, és bizony sehol sem találkoztam Orbán Viktor nevével.

A mostani konferencia témáit és az előadók névsorát már augusztusban, pontosan augusztus 23-án nyilvánosságra hozták – érdemes beleolvasni!
Az illusztris vendégek sorában egy magyart találtam: Bokros Lajos, volt magyar pénzügyminiszterét.

Szeptember 07-én kiadott közlemény szerint néhány neves ellenzéki részvétele kérdésessé vált, viszont biztosan Prágába jön: Christiane Amanpour (CNN), Madeleine Albright (cseh származású, demokrata párti, volt amerikai külügyminiszter), Ricardo Lagos (volt chilei elnök és Shirin Ebadi (Nobel-békedíjas iráni ügyvédnő)

Szeptember 21-én pedig már fényképet is közölnek a részt vevőkről, Itt már nem szerepel Bokros Lajos, viszont az ellenzékiek közül a belorusz (vagy fehérorosz) Alyaksandar Milinkevich és a kubai Oswaldo Payá Sardińas résztvételét jelzik a képek. Megjegyzem, a Világbank távozásra kényszerített elnöke, Paul Wolfowitz neve vagy fényképe is hiányzik.

Október 02-án örömmel jelentik a Fórum 2000 szervezői, hogy Prágába jön Kanada főkormányzója, a haiti-i születésű, szines bőrű: Michaëlle Jean.

Aztán október 07-én (vasárnap) este Václav Havel megnyitotta az idei Forum 2000 konferenciát, melynek mottója: Szabadság és Felelősség. A megnyitóról szóló beszámoló említést tesz a konferencián felszólalókról, és megismétli névsort, melyben magyar név nincs. Leszámítva a szlovák Magda Vášáryová-t. Egyúttal a
beszámoló szomorúan állapítja meg, hogy a kubai Oswald Paya Sardińas-t és a kazah Galymžan Žakijanov-ot hazájuk kormánya nem engedte Prágába utazni.

Az első fórumnapról - október 08, hétfő – szóló hivatalos jelentés kiemeli, hogy sok ismert külföldi személyiség vesz részt a konferencia munkájában, köztük a francia elnökválasztást elbukott szocialista Ségolene Royal, a volt bolgár miniszterelnök Philip Dimitrov és a Szabad Európa Rádió jelenlegi elnöke Jeffrey Gedmin. Magyar részt vevőt nem említ a beszámoló.

Különjelentés szól arról, hogy a Goethe Intézet kerekasztal beszélgetést szervezett a nagyvárosi fiatalok és kisebbségek radikalizálódásáról, amelyen többek között Demszky Gábor, Budapest főpolgármester is részt vett.

Mai (október 09) dátummal megjelent tudósítás elég szűkszavú, pontosabban a Második Prágai Deklarációt ismerteti, ami nincs aláírva.


Érdekes, nagyon érdekes…….




Frissítés

vagy inkább pontosítás, már szerda van, (október 10, 0:24), végig néztem az angol nyelvű hírkeresőket. Egyik sem jelenti a volt miniszterelnök (tegnapi) prágai útját, felszólalását. A magyar nyelvű hírportálok közül az Inforádió tegnap esti (október 09, kedd 20:06) dátummal interjút közöl Orbán Viktorral, aki beszámolt a prágai Fórum 2000 nemzetközi konferencián elhangzott előadásáról. Rákerestem a Fórum 2000 honlapján a keddi, azaz a második napi események összefoglalójára: nem említik Orbán nevét. Ez persze csak azt jelzi, hogy előadása, felszólalása vagy tán hozzászólása egy volt a sok közül. A Fórum honlapján hiába kerestem rá Orbán nevére, az nem adott ki semmit. Ugyanakkor Demszky nevére három találatot adott ki a kereső. Bokros Lajoséra pedig négyet. Végül, a programfüzetben ráleltem Orbán Viktor nevére! Eszerint egy beszélgetésen vett részt 11:31 és 13:15 óra között, olyan illusztris személyek társaságában, mint Paul Wolfowitz vagy Adam Michnik. A téma: EU és Oroszország, milyen alternatívájai vannak az energiapolitikának? Különben más témákban, de Orbánéhoz hasonló (kerekasztal)beszélgetésen vett részt Bokros Lajos és Demszky Gábor is egy nappal korában, az ő nevüket is megörökítette az előzőnapi program. Érdekes, róluk egy szót sem szólt a hazai sajtó.

Monday, October 08, 2007

Schengen-vízum ?

Ameddig a magyar média lelkes örömmel jelenti, hogy – előreláthatólag – december 21.-től megszűnik az útlevél-ellenőrzés a magyar határon az EU-tagállamok felé, addig hasonló méretű aggodalom tapasztalható a külsőhatár túloldalán, mint arról a szerb B92 rádió web-oldalán olvasható. A hírportál ismerteti Magyarország szerbiai főkonzuljának, Nagy Ferencnek tájékoztatását, mely szerint az eddig kiadott (magyar) beutazási vízumok továbbra is érvényben maradnak, azokat 2008. január elseje után is fel lehet használni, de azok csak magyarországi tartózkodásra jogosítanak! Viszont, aki január elseje után kér, ill. kap úgynevezett „Schengen-vízum”-ot, azzal minden további nélkül bejárhatja az EU többi 24 országát. ** A Schengen-vízum hasonló, mint az eddigi úgynevezett C-tipusú vízum, ami egy teljes évig érvényes és kétszer maximum 90 napot lehet vele az EU-n belül eltölteni.

Ezt a 24, ill. 25 országra szóló érvényességet nem igazán értem. . (** „…..will not only be able to enter the country in which the visa was issued, but all of the 24 member countries of the European Union as well,” Nagy said…..”) Hiszen, az EU-nak 27 tagállama van. Szerencsére, segítségemre volt a wikipedia, ahol megtaláltam az évvégétől „schengeni országok”-nak számító államok listáját. Eszerint szabadon, útlevél-ellenőrzés és vámvizsgálat nélkül utazhatunk a következő (25) országba az EU-n belül (és kivül):

Belgium, France and Monaco, Germany, Luxembourg, Netherlands, Portugal, Spain, Italy, Austria, Greece, Denmark, Finland, Iceland, Norway, Sweden, Czech Republic, Estonia, Hungary, Latvia, Lithuania, Malta, Poland, Slovakia, Slovenia

A Wikipedia sok érdekességet ismertet a schengen-i országokkal kapcsolatban, melynek fényében talán a magyar külügy kiadhatna egy útmutatót a jövőre nézve, hiszen elég megtévesztő, hogy az EU-n belül, mely határok nyitottak, útlevél és vámvizsgálat nélkül átjárhatók, és melyek nem. Mert így nagy marhaságnak hangzik ez a "Schengen-vízum", amely ezek szerint nem mind a 27 EU-tagállamba való beutazásra érvényes. Az ügy még cifrább, ha arra gondolunk, hogy a "schengen-országok" között van nem EU-tag is ! (Norvégia, Izland - lásd fentebbi felsorolás)



.
Frissítés, kapcsolódó anyag
Schengen és a realitás (Saturday, December 22, 2007)



Labels:

Nem csak Quandt-ék hallgatnak......

A Népszabadság Online egy héten át vezetőhírként hozta berlini tudósítójuk jelentését. Először október 03., majd október o6. dátummal. A BMW többségi tulajdonosáról, a Quandt család náci kapcsolatairól készült dokumentumfilm (A Quandt-ok hallgatása - Das Schweigen der Quandts) szokatlan képernyőre kerüléséről számol be Dési András. Ami számomra meglepő volt, hogy az eredeti tudósítás (október 03.) is már háromnapos késéssel jelent meg a vezető magyar lap internetes oldalán. Méghozzá úgy, hogy a cikkből nem derül ki: mikor is adták le a filmet, és azt hogyan magyarázták, kommentálták az adást követően Németországban, és mi történt az alatt a hat nap alatt, amikor a tudósítást - minden változtatás nélkül! - ismételten elővették a nol szerkesztői.

Ami kimaradt. Az inkriminált dokumentumfilmet vasárnap (szeptember 30.) este, éjfél előtt félórával mutatta be – meglehetősen váratlanul - az „Első”, a német közszolgálati (állami) televízió (ARD). Ilyenkor, amikor másnap a többség reggel munkába megy, a későesti, éjszakai műsorok nézetsége kb. 8 %-os, azaz a 80 milliós lakosságból legfeljebb egymillió éjjeli bagoly tapad a képernyőre. Mégis, ezen az éjszakán a nézettség több mint 13 % volt, pedig a műsorváltozást csak vasárnap késődélután jelezte a tv-állomás. Mint hétfőn (október. 01) a közszolgálati televízió műsorfelelősei magyarázták, azonnal be akarták mutatni a Hamburgi Filmszemle nyertes filmjét. Hogy miért volt ilyen sietős, arra már csak a találgatások utalnak. Például, hogy az iparmágnás család esetleg megpróbálja megakadályozni a film bemutatását. Ez persze nem maradt ki a Népszabadság berlini tudósításából.

Az már viszont kimaradt, hogy mi is volt a nácikhoz fűződő személyes és családi szál. Nem a második feleség „hűtlensége”, amint azt a magyar változat sejteti, hanem a közös gyerek. Günther Quandt (1881–1954) 1921-ben vette el Magda Ritschel-t, majd 1929-ben elváltak. Fiúk, Harald (1921-1967), az anyjánál maradt, akinek mostohaapja lett a későbbi náci propaganda miniszter, miután 1931-ben Magda Ritschel férjhez ment Goebbels-hez. Így talán már érthető, hogy miért a Quandt család egyik birtokán rendezték az esküvőt, amin természetesen a teenager fiú is részt vett. Günther Quandt csak 1933-ban lépett be a náci pártba, és valószínűleg családi kapcsolatai is sokat segítettek egy-egy (állami) megbízás megszerzésében. Persze ez nem menti fel a kényszermunkások alkalmazásának felelőssége alól.

Erről is beszél a filmben az Egyesült Államok nürnbergi (egyik) főügyésze, a magyar származású Benjamin Ferencz, aki szerint Quandt-ot is épp úgy felelősségre kellett volna vonni (és elítélni), mint azt Krupp-pal vagy Flick-kel tették. Ezt azonban Ferencz szerint a britek megakadályozták azzal, hogy ellenőrző bizottságuk csak „szimpatizáns” (Mitläufer) besorolást adott az iparmágnásnak. Valószínűleg nem akarták, hogy a családi vállalkozás, ill. annak a brit megszállási övezetben lévő akkumulátor gyára leálljon, vagy a szövetségesek (és bürokratái) kezére kerüljön.

De, talán a legnagyobb hibája, és hiányossága a tudósításnak, - és ebben a manipulációra hajlamos nol is nyakig benne van! -, hogy nem ír, nem tudósít a film utóéletéről. Pénteken, azaz október 05-énegy nappal a berlini tudósítás újbóli közlése előtt! - már valamennyi német nyelvű újság tele volt a Quandt család reakciójával. Közleményük szerint, a film annyira megindította őket, hogy elhatározták: kutatási projektet hoznak létre, melynek keretében egy történész átnézi a családi vállalkozás 1933 és 1945 közötti időből fellelhető összes iratát, és a nyilvánosságot mindenről tájékoztatni fogják.

Friday, October 05, 2007

Mire jó ez elvtársak?

Nem értem. Miért feszítik a húrt a magyar politikusok? Ez futott át legelőször az agyamon, amikor Szili Katalin szlovákiai magánlátogatásáról szóló hírt olvastam. Aztán még sok minden más, amiket a fenti címmel a "Gondolatok" blogban jegyeztem le.

Szülinap a börtönben


Néhány perce jelentette a Canadian Press, hogy maholnap 40. szülinapját ünnepli a „Viszkis”.

A meglehetősen hosszú cikk részletesen beszámol Ambrus Attila életéről, Erdélyből való eljöveteléről, az UTE jéghoki csapatában elért sikereiről, majd az elhíresült bankrablásairól, amik a rendszerváltás idején – a bulvárosodó média jóvoltából – meghozta számára a népszerűséget. „Sokan megkedvelték azok közül, akik szerint a korrupt kommunistákat felváltották az épp oly korrupt kapitalisták” – olvasható a megemlékezésben. Attila jelenleg a sátoraljaújhelyi börtön lakója, keramikusnak tanul(t) és próbálja követni az NHL meccseket, különösen a cseh Dominik Hasek-et kedveli, de sajnos a börtönben csak a magyar (állami) televíziót lehet nézni. A kanadai jelentés szerint Ambrus Attila a külvilággal a MySpace segítségével tartja a kapcsolatot. Ezt kételkedve fogadtam, de rövid keresés után rengeteg oldalt, video-klippet találtam, ami a Viszkis-sel foglalkozik. Sőt, - úgy tűnik - még blogot is vezet (angolul?). A cikk említést tesz arról is, hogy két évvel ezelőtt világszerte megünnepelték 38. születésnapján, most viszont Attila arra kéri rajongóit, hogy ne csináljanak akkora felhajtást. Elvégre október 06. nemzeti gyásznap Magyarországon.

De nemcsak a szülinap kerek (40.) ebben az évben, hanem a még hátralévő börtönidő is, hiszen a 17 évből, eddig (csak) 7 múlt el.

Wednesday, October 03, 2007

Dabasiak Amerikában

Magyar delegációt lát vendégül ezekben a napokban a Virginia állambeli Harrisonburg. Méghozzá Dabas-ról érkeztek a látogatók Kőszegi Zoltán polgármester vezetésével. A helyi internetes újság szerint az amerikai fél, idén tavasszal járt már Magyarországon, mivel a 120 ezer fős város testvérvárosi kapcsolatokat kíván kiépíteni a tengerentúlon. Hasonló megfontolás vezérli a 20 ezer lélekszámú magyar város vezetését is. Az amerikai hírportál szerint az egymásra találásban jelentős szerepet játszott a dabasi születésű Maria Pucsinszki Schaffer, aki vagy tíz éve él az Egyesült Államokban. A cikkben név szerint említve van még Kosztolányi Gyula, a Kossuth Zsuzsanna Szakközép Iskola igazgatója is.

Újságombudsman

Arra büszke a Népszabadság, hogy bírja a kritikát. Így foglalhatnám össze azt a kezdeményezést, hogy (március óta) a lapról kéthetente véleményt mond, ír az „olvasó ügyvédje”. Legalábbis ez fogalmazódott meg, ill. volt kiolvasható az egykori beköszöntőből. Nagyon szimpatikus volt a két felkért „sajtófigyelő” (Majtényi László és Miklósi Zoltán) önvallomása:

„…….a lap, amely független újságombudsmanra bízza magát, nem él az öntömjénezéssel, hinni akar saját hitelességében, független. Újságombudsman, olvasói szerkesztő, az olvasó ügyvédje: többféle név, de hasonló tartalom. Ez az a fickó, aki a kákán is csomót keres, ádáz, beleköt az élő fába is, bánt, kioktat, játssza az eszét, osztja a lapot, beszól, sokszor bírál, csak néha dicsér; miközben lehet, sokkal kevesebbet tud a szakmáról, mint szerencsétlen áldozata….” (Népszabadság)


És valóban, a Majtényi-Miklósi páros négy hónapi tevékenysége alatt ombudsmani feladatot látott el: „az olvasó ügyvédje” volt(ak). Ezt azzal is bizonyították, hogy olvasói levelekből (is) idéztek, az olvasó véleményét, kritikáját is figyelembe vették, azt jelentésükbe beépítették. Függetlenségre és tárgyilagosságra törekedtek, miközben megpróbáltak olyan véleményekről is beszámolni, amiknek sanszuk sincs, hogy a lapban, esetleg annak levelezési rovatában valaha is megjelenhessenek.

Kíváncsian vártam az új újságombudsman, a nagytapasztalatú, „veterán” újságíró Lipovecz Iván kritikai munkásságát. Sajnos csalódnom kellett. Írása inkább kritikai publicisztika – némi személyeskedéssel - , mintsem az „olvasó ügyvédje” szerepkör folytatása. Hiányolom, hogy elmaradt a személyes bemutatkozás, a beköszöntő, az olvasó üdvözlése, (egy kis önvallomással, mint azt Majtényiék tették). Ja, és lemaradt az (amúgy sem mindig működő) e-mail cím, amiből arra következtetek, hogy Ivánt nem nagyon érdekli az olvasók véleménye. Ezért aztán nem is „ügyvéd” (ombudsman), hanem lapkritikus. Kár. Nagy kár.

A net-en közben rátaláltam Lipovecz HVG idők utáni munkássága nyomaira. Mint arról a Népszabadság (is) több mint két éve beszámolt, az egykori főszerkesztő, alapítványa révén folyóiratot indított 2005. júliusában. Az Interneten is fellelhető magazin utolsó bejegyzése, egy meghívó, 2006. szeptember 29.-re, a Hélia Szállóban megrendezendő konferenciára. Aztán az impresszumot tanulmányozva, kiderül, hogy a szerkesztőség tagja – Lipovecz-en kívül - Gombár Csaba, Grendel Lajos, Lendvai Pál és Szájer József. A folyóirat szerzőinek névsorában viszont a Népszabadság négy munkatársa is szerepel. Ez talán sok mindent megmagyaráz az új „ombudsman” személyének kiválasztására.

Lehet, hogy elfogult vagyok (amire megvan az okom), és pollner lelkesedése képviseli a Népszabadság olvasóinak többségét.



Happy end

A médiának megvan az a (rossz) szokása, hogy csak addig foglalkozik egy témával, ameddig az valamiféle sérelemről szól. A bajok orvoslása, az esetek rendeződése már nem igazán érdekli a sajtó munkásait. Így van ez az angliai Domino’s Pizza magyar alkalmazottjai esetében is. Valamikor a nyáron – persze mikor már a BBC is foglalkozott az üggyel – tele volt a hazai média (pl. nethirlap.hu, mfor.hu, Világgazdaság stb.) a rabszolgasorsban tartott magyar fiatalok történetével. A pizza-futárként dolgozó nyolc magyar arra panaszkodott, hogy átverték őket. A beígért munkabérből a munkaadó jó néhány dolgot levont, amihez nem lett volna joga, például a szállásra, étkezésre, sőt még benzinre is. Állítólag volt olyan is, aki gyakorlatilag mínuszban volt, azaz a levonások után még ő tartozott munkaadójának. Amikor a magyarok a helyi médiához, no meg a szakszervezethez fordultak, munkaadójuk azonnal felmondott nekik. Eddig a történet, amiről a hazai média is beszámolt.

Múlt csütörtökön (szeptember 27.) még a BBC is csak emlékeztette olvasóit, hallgatóit az augusztusi botrányra. Most azonban a helyi újságok és hírportálok az ügy szerencsés kimeneteléről írnak. A Derby megyében megjelenő Evening Telegraph szerint a szakszervezet jelezte: sikerült megállapodni a munkaadóval. Így a magyar fiatalok négyjegyű összeget kaptak az elszenvedett megaláztatások miatt. A szélsőbalos „Szocialista Munkás” (Socialist Worker) on-line változata a T & G szakszervezet sikerének nevezi a megállapodást.


A Telegraph jóval a megállapodás előtt, még szeptember 08-án, beszámolt arról, hogy amikor a háztulajdonos megtudta mi történt bérlőivel, megengedte nekik, hogy maradjanak, és majd csak akkor fizessék ki tartozásukat, amikor (új) munkát kaptak. A T & G szakszervezet segítségével hamarosan valamennyien a közeli Thorntons csokoládégyár csomagolójában kaptak állást, ahol jól érzik magukat. Az Evening Telegraph meg is nevez hat fiatalt: Pali Zsolt, Erika Biro, Csilla Szabo, Ildiko Molnar, Temes Dberne and Szebolcs Dberne. Másik kettővel nem tudtak beszélni, mert azok épp Magyarországon voltak, de remélik, hogy október folyamán ők is visszatérnek Derby-be, és találnak maguknak munkát.

Monday, October 01, 2007

Fordulat vagy önámítás?

Paige Taylor, perth-i újságírónő, aki elejétől fogva követi Charles Zentai Károly történetét, a The Australian napilap mai (október 01) számában újabb fordulatról számol be. Zentai Károly fia, Erni Steiner (Ernő) azt állítja, hogy bizonyítéka van: apja nem vett részt Balázs Péter brutális meggyilkolásában. Az ausztrál napilap 2005 júniusában hat tanúvallomás * anyagát találta meg Budapesten, melyek 1947 - 48-ban készültek, és azzal vádolják Zentait, hogy 1944. november elején, az Aréna (ma Dózsa György) úti laktanyában, Máder Béla százados és Nagy Lajos hadnagy mellett, mint zászlós (warrant officer) részt vett abban az öt órán keresztüli ütlegelésben, amely a 18 éves Balázs Péter halálával végződött. Viszont Máder Bélának 1945. november 15-én, a katonapolitikai osztályon, felvett kihallgatási jegyzőkönyvének angol fordítása szerint Máder egyedül Nagy Lajost okolta Balázs haláláért.

Máder vallomását a budapesti népbíróság 1948 februárjában felhasználta Nagy perében, akit részben ennek alapján el is ítéltek. Akárcsak Mádert, aki kihallgatásakor elismerte, hogy kegyetlen volt a hivatali szobában haldokló teenager-hez.

Zentai fia szerint apján kívül rokonai és barátai is segítettek a tanúvallomások fordításában. Erni Steiner tisztában van azzal, hogy a többi tanú apját nevezte meg a brutális gyilkosság részvevőjének, de számára nagyjelentőségű Máder kihallgatási jegyzőkönyve, mert abban arra a kérdésre, hogy „ki tette”, a százados nem említette apja nevét. Erni Steiner végig olvasta az apját terhelő szörnyüséges vádakat, köztük Mahr János vallomását, aki Zentai alakulatában szolgált.

Ha Zentainak nem sikerül a kiadatási kérelem elleni fellebbezése, akkor a végső kereset (és remény) részeként, el fogják küldeni Máder százados kihallgatási jegyzőkönyvét a végleges (személyes) döntést meghozó David Johnston igazságügyi miniszternek - közölte a fia a The Australian napilap szerint.




* A tanúvallomásokból (szelektív) összeállítás olvasható a Beszélő 2005. februári számában.




A Zentai story




.