Schengen és a realitás
........ ezzel a címmel írtam meg elmélkedésemet erről a történelmi eseményről, és arról, ami a magyar hírekből kimarad(t). A részletek ITT olvashatók (csak rá kell kattintani)Labels: Schengen
Vigyázó szemetek......
.........ezzel a címmel elmélkedem a gyűlöletkeltő web-oldalak elleni fellépésről a magyar és amerikai álláspontról a Népszabadság és Chicago Tribune cikke alapján. A részletek ITT olvashatók.
Testvérvárosok
Azt írja a Turkish Daily News (angol nyelvű) török napilap/hírportál, hogy 100 tagú delegációt küldött az Istambul-tól keletre, kb. 100 km-re fekvő Kocaeli nevű város Budapestre, hogy felvegyék a testvérvárosi kapcsolatokat. A városi önkormányzat ellenzéki tagjai azonban nem jöttek Budapestre, mert sokallták a delegáció létszámát, no meg a költségeket, annak ellenére, hogy a szállást és az ellátást a magyar fél állja. A vízum és utazási költségeket viszont a török önkormányzati (köz)pénzből fedezik. A háromnapos budapesti kirándulásra a török városatyák ráadásul külön(magán)gépet béreltek.
Dániából nézve
Már egy hónapja, hogy az észak-dániai Aalborg-ból figyelem és követem a világ eseményeit. Magyar vonatkozású észrevételeim, (sőt mi több felfedezéseim!) a Gondolatok című blogomban olvashatók.
Iván, az ombudsman
Olvasom Lipovecz Iván krtikáját a Népszabadságról, a Népszabadságban, és ezzel bizonyítottnak érzem korábbi feltevésemet, megállapításomat: Iván nem a lap “újságombudsman”-ja, mint azt a Népszabadság állítja, hirdeti, hanem egy szereptévesztésben lévő, széleslátókörű kritikus. Különösen feltünő mai (nov.13.) írása, melynek már a címébe is belecsempészte elkötelezettségét, elfogultságát, amikor így fogalmaz: “Ami a Népszabadságból, sajnos, kimaradt” Ez az egyesszám elsőszemélyes “sajnálkozás”, “nem tetszés” aztán végig vonul a cikken. Jó meglátásai vitathatatlanok! – csak hát egy (ujság)ombudsman-nak nem az a feladata, hogy – divatos kifejezéssel élve – “önmagát fényezze”.
Az ombudsman feladata a “kisember” (esetünkben az olvasó) ügyvédjeként a panaszok, észrevételek közvetitése. A wikipédia (magyarul) ezt így határozza meg:
".............Az ombudsman feladata (.......) , panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv (újság, lap – P.) értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat....."
Talán érdemes a német nyelvű wikipédiát is idézni (már csak azért is, mert mind Lipovecz, mind pedig a nol szerkesztői e nyelv kiváló ismerői).
Itt megtudhatjuk, hogy az ombudsman svéd szó, és közvetitőt jelent. Még pontosabban az ombud “óészakiul” meghatalmazást (németül Vollmacht) jelent. Sőt az internetes lexikonból kiderül, hogy az újságombudsman alkalmazásában közel sem olyan úttörő a Népszabadság (ill. az egykori Magyar Hírlap), hiszen a tekintélyes lapok és kiadók már régóta alkalmazzák az olvasók és a szerkesztőség közti kapcsolattartása, közvetitésre ezt az “intézményrendszert”, pl. a New York Times. **(........Sie sollen zwischen Lesern und Anzeigenkunden auf der einen Seite und Redaktionen und Verlag auf der anderen Seite vermitteln. So hat zum Beispiel die New York Times einen Ombudsmann.....)
Mi történt Prágában?
Olvasom a magyar internetes oldalakat, melyek az MTI-re hivatkozva számoltak be a hétvégi prágai zavargásokról, élükön a Népszabadság Online. Meglepő, hogy az MTI-t leszámítva a hazai média egyetlenegy (magyar) tudósítója sem jelentkezett a helyszínről. Érdekes mód, az MTI helyszíni tudósítója is kizárólag a cseh, ill. prágai (rendőrségi) szóvivő(k)re hivatkozott. Csak vasárnap délután kapott észbe az index.hu, és jelentette meg Prágából keltezett beszámolóját, ami már megközelítette a külföldi hírügynökségek jelentéseiből addig kirajzolódott képet, történetet.
Megjegyzem, az index.hu szombati beszámolója igencsak antiszemitára sikerült. Az MTI hírét ugyanis két képpel illusztrálta. Az egyiken egy vérző fejű, összevert neonáci látható, a másikon izraeli zászlókat lobogtatók. A két kép egymás mellé téve önmagában is gyűlölet-, ill. szimpátia keltő. Hiszen milyen asszociácíót és indulatokat gerjeszt a gyanútlan szemlélőben egy megvert ember fényképe mellett Izrael állam zászlaja? Mindez Prágában, egy pogromra emlékezés kapcsán.
Ellentétben az index.hu izraeli zászlós képével, a nyugati hírügynökségek azt jelentették, hogy a Kristallnacht-ra emlékezők közül - a szolidarítás jeléűl - sokan sárgacsillagot tűztek kabátjukra. Itt jegyzendő meg, hogy 1938 november 09-ről 10.-re virradóra Németország szerte zsinagógákat gyújtottak fel, üzletek kirakatait törték be, (fosztották ki) és vagy 400 izraelita vallásút öltek meg, vertek agyon. 1938 novemberében már náci Németországhoz tartozott, azaz a Harmadik Birodalom része volt Ausztria és Csehország nyugati része a Szudéta-vidék is. A Kristallnacht (“kristály éjszaka”) elnevezés egyes kutatók szerint a náciktól származik, akik ezzel a cinikus kifejezéssel utaltak az utcákat elborító üvegdarabokra. Az éjszakára szervezett náci terrort kiváltó ok a párizsi német nagykövet elleni sikertelen merénylet (1938.11.07.) volt. Az időzítést pedig a müncheni sörpuccs (1923.11.09.) 15. évfordulója adta. Ugyanis a megemlékezésen kapta a hírt Hitler: a párizsi merénylet következtében elhunyt a nagykövetség egyik alkalmazottja (Ernst Eduard vom Rath, a nagykövetség titkára)
Első pillanatra teljesen véletlennek tűnt, hogy pont ennek a pogromnak a 69. évfordulójára hirdetett Irak-ellenes tüntetést a Fiatal Nemzetidemokraták (MND) nevű cseh neonáci szervezet. Az már viszont több, mint véletlen, hogy felvonulásuk útvonalát a híres, történelmi prágai zsidónegyeden (Josefov = Józsefváros) keresztül jelölték meg. Kérésüket mind a rendőrség, mind a bíróság elutasította, mitöbb betiltotta. Ennek ellenére az Interneten meghirdették, hogy a tüntetést mindenképpen megtartják. Felhívásuk alapján vagy ötszáz résztvevőre számítottak - külföldről is. Az Internet segítségével az ellentábor is megmozdult, akiket a magyar média nemes egyszerűséggel “anarchisták”-nak nevezett. Pedig e gyűjtőnév alá tartoznak a baloldal és az antifasiszták radikális, szélsőséges tagjai is, akik ugyancsak nem vetik meg az utcai randalirozást, verekedést. Nem kell ahhoz filoszemitának (a zsidóság jogi és társadalmi egyenlőségének védelmezője) lenni, hogy valaki a cseh katonák iraki jelenléte ellen tiltakozzék, ahhoz elég egy kis Amerika-ellenesség is. (lásd Eörsi Mátyás jegyzete.)
Múlt szombat (nov.10) délután közel 500 neonácival vette fel a harcot Prága utcáin vagy 1200 “anarchista”, akik között szép számmal voltak nácigyűlőlő németek is. Az első tetlegelésnél is német anarchistát vett őrízetbe a cseh rendőrség. Erről, a Népszabadság egykori izraeli tudósítója – a felvidéki születésű – Jehuda Lahav így számolt be a Haaretz-nek Prágából: “......Az egyik neonáci bors-spray-t fújt az anarchistákra, mire azok jól helyben hagyták a támadót.....” A helyszínről tudósító Lahav szerint vagy kétezeren védték a történelmi zsidónegyedet a cseh és német neonáciktól köztük fiatal zsidók és “anarchisták”.* *(The 2,000 members of the group, which also included young Jews and anarchists, positioned themselves at the outskirts of the capital's historic Jewish quarter, where they warded off some 400 Czech and German neo-Nazis.)
Mahler előzetes
Nem, nem a zeneszerző Gustav-ról van szó, hanem a balszélről a jobbszélre előző Horst-ról, akivel hosszú interjút készített és közölt a Vanity Fair amerikai magazin német kiadása. Erről a Népszabadság berlini tudósítója (Dési András) számolt be a lap hasábjain, ami online is elérhető. Az online-on megjelent első verzióban a felvezetés még szellemeskedett a magazin nevével (Vanity Fair = Hiúság vására), az archivált változatból ez már hiányzik. Viszont a Frankfurter Rundschau cikkében – szinte – szó szerint olvasható (németül). De nem emiatt készül(t) beírásom. A Népszabadság tudósítója nemes egyszerűséggel átveszi Horst Mahler szavait és az „.....NSZK fasiszta államgépezet...” kifejezést használja, anélkül, hogy azt idézőjelbe tenné. Ezzel pedig a cikkíró, és vele együtt a Népszabadság is, fasisztának tekinti az egykori Nyugat-Németországot. Már ezt felháborítónak találtam.
Aztán, megdöbbenéssel olvastam, hogy „......A 61 éves Mahler ......(...) meghatározó élménynek nevezte, amikor tinédzserként elvesztette apját, aki az öngyilkosságba menekült, mert nem tudta elviselni Hitler bukását......” (D. A.). Ha Mahler most 61 éves, akkor 1946-ban született, és 1956-ban lépett tinédzserkorba, így édesapja több mint 10 éven át gyötrődött a gondolattal, hogy az elveszett és elpusztult birodalmat, és annak vezérét kövesse a halálba.
Ez adta az ötletet, vagy inkább kényszerített(?), hogy alaposabban körbejárjam a hírt. Elég volt kikeresni a net-en Horst Mahler életrajzát, amiből sok minden más mellett kiderül, hogy a jelenlegi neonáci ideológus 1936-ban született. Tehát valóban tinédszer volt, amikor Harmadik Birodalom pusztulását látva és követően édesapja a halálba menekült. A Vanity Fair cikkének ismertetésével pedig még várhatok, hiszen csak az első rész (az első 16 oldal) jelent meg a magazin mostani számában. Ezt sem jelzi a Népszabadság, ill. berlini tudósítója.
copy - paste
Olvasom a Népszabadságban, hogy Batthyány Lajos emlékkiállítás nyilt Bécsben. A cikket "Munkatársunktól" jelzi a lap, de a hír végén ott van zárójelben, hogy a (valódi) forrás az MTI. Mindez csak azért érdekes, mert egy (bagatellnek tűnő) elíráson akadt meg a szemem:".......Az eredeti dokumentumok, levelek, festmények, tárgyak és fegyverek nem csupán Batthyány Lajos kiemelkedő személyiségét és tragikus sorsát mutatják be, hanem egyúttal felelevenítik a reformkor jellegzetes történelmi időszakát és az 1948-49-es események főbb mozzanatait is...."Amikor ma (nov.05.) reggel ezt észrevettem, csak mosolyogtam magamban. Véletlen elírás, majd csak észreveszik, és kijavítják. Szóra sem érdemes. De azóta sem jutott senki eszébe, pedig most már este hét óra felé jár az idő. Aztán támadt egy ötletem: megnézem a többi hírportált is, vajon a szerkesztő urak elolvassák-e az MTI jelentését, mielőtt azt átveszik? Hát, NEM !!! Ugyanez a (most már) bődületes marhaság olvasható pl. a Hírextra, vagy a stop.hu oldalán, ami azt bizonyítja, hogy ebben az országban senki sem olvassa, ellenőrzi a híreket. Ez bizony inkább trehányságra vagy nagyfokú figyelmetlenségre utal, sem mint az MTI iránti abszolút bizalomra.
Nagykoalíció
A nem éppen olcsó népszavazás(ok) lehetősége ismét beszédtémává tette a “nagykoalíció”-t, miközben - a német példát említve - egyre gyakrabban mutogatnak Berlin felé, függetlenül attól, hogy a (jelenlegi) magyar helyzet teljesen más. Helyzetelemzésem ITT olvasható.
A Thyssen-Bornemisza család hallgatása
Egy hete figyelem, és várom, hogy a hazai média beszámoljon az Independent múlt hétvégi számában megjelent magyar vonatkozású cikkről. Hiába. Pedig ez is épp olyan „családregény”, mint a Népszabadságban megjelent és a nol-on egy héten át vezetőcikként favorizált berlini jelentés, amely az egyik leggazdagabb német család, a Quandt-ék eddig titokban tartott náci múltjáról, kapcsolatáról szól(t). Az Independent története hasonló, csak azzal a különbséggel, hogy az ebben szereplő család neve Thyssen-Bornemisza. A többi stimmel: a híres német iparbáró lánya annyira nácibarát volt, hogy egyik orgiáján csaknem kétszáz magyar zsidót öltek meg. Első pillanatra hihetetlennek tűnt a story, de aztán annak valódisága – hála az Internet-nek – hamar bebizonyosodott. Miről is van szó? Miről hallgat a hazai média, beleértve a Népszabadság Online-t is? A válasz ITT olvasható. (kattints rá!)
Orbán Demszky nyomában?
Frissítés a bejegyzés alján! (2007.10.10. 0:24).A hirkereso.hu szerint Orbán Viktor prágai (villám)látogatásáról – jövőidőben! – először a Magyar Nemzet Online számolt be hétfőn este (2007.10.08 21:10) a Fidesz sajtóosztályára és az MTI-re hivatkozva. A szöveg szerint
"....Orbán Viktor Václav Havel volt cseh köztársasági elnök személyes meghívására 2007. október 9-én Prágába utazik. A Fidesz elnöke a Szabadság és felelősség elnevezésű nemzetközi konferencián kerekasztal-beszélgetésen vesz részt, melyen az Európai Unió és Oroszország kapcsolata, valamint energiapolitikai kérdések lesznek napirenden…….
Majd magyarázatként a jelentés még hozzáteszi:
"......konferencián többek között felszólal Adam Michnik, az egykori antikommunista lengyel ellenzék kiemelkedő alakja és Paul Wolfowitz, a Világbank volt elnöke is...."
Puszta kíváncsiságból rákerestem a net-en erre az október 9-i konferenciára, és láss csodát!
A Forum 2000 nevű rendezvényről van szó, amit Václav Havel szervez és rendez 1997 óta. Az idei konferenciát október 07-09 között rendezték „Szabadság és Felelősség” címmel, melyre neves embereket hívtak meg. A részt vevők, pontosabban a résztvétüket (előre)jelzők névsorát már a nyáron közreadták, igaz, azzal a megjegyzéssel, hogy az változhat, sőt remélik, bővülni fog.
Nos, ezeket az oldalakat néztem át, és bizony sehol sem találkoztam Orbán Viktor nevével.
A mostani konferencia témáit és az előadók névsorát már augusztusban, pontosan augusztus 23-án nyilvánosságra hozták – érdemes beleolvasni! Az illusztris vendégek sorában egy magyart találtam: Bokros Lajos, volt magyar pénzügyminiszterét.
Szeptember 07-én kiadott közlemény szerint néhány neves ellenzéki részvétele kérdésessé vált, viszont biztosan Prágába jön: Christiane Amanpour (CNN), Madeleine Albright (cseh származású, demokrata párti, volt amerikai külügyminiszter), Ricardo Lagos (volt chilei elnök és Shirin Ebadi (Nobel-békedíjas iráni ügyvédnő)
Szeptember 21-én pedig már fényképet is közölnek a részt vevőkről, Itt már nem szerepel Bokros Lajos, viszont az ellenzékiek közül a belorusz (vagy fehérorosz) Alyaksandar Milinkevich és a kubai Oswaldo Payá Sardińas résztvételét jelzik a képek. Megjegyzem, a Világbank távozásra kényszerített elnöke, Paul Wolfowitz neve vagy fényképe is hiányzik.
Október 02-án örömmel jelentik a Fórum 2000 szervezői, hogy Prágába jön Kanada főkormányzója, a haiti-i születésű, szines bőrű: Michaëlle Jean.
Aztán október 07-én (vasárnap) este Václav Havel megnyitotta az idei Forum 2000 konferenciát, melynek mottója: Szabadság és Felelősség. A megnyitóról szóló beszámoló említést tesz a konferencián felszólalókról, és megismétli névsort, melyben magyar név nincs. Leszámítva a szlovák Magda Vášáryová-t. Egyúttal a beszámoló szomorúan állapítja meg, hogy a kubai Oswald Paya Sardińas-t és a kazah Galymžan Žakijanov-ot hazájuk kormánya nem engedte Prágába utazni.
Az első fórumnapról - október 08, hétfő – szóló hivatalos jelentés kiemeli, hogy sok ismert külföldi személyiség vesz részt a konferencia munkájában, köztük a francia elnökválasztást elbukott szocialista Ségolene Royal, a volt bolgár miniszterelnök Philip Dimitrov és a Szabad Európa Rádió jelenlegi elnöke Jeffrey Gedmin. Magyar részt vevőt nem említ a beszámoló.
Különjelentés szól arról, hogy a Goethe Intézet kerekasztal beszélgetést szervezett a nagyvárosi fiatalok és kisebbségek radikalizálódásáról, amelyen többek között Demszky Gábor, Budapest főpolgármester is részt vett.
Mai (október 09) dátummal megjelent tudósítás elég szűkszavú, pontosabban a Második Prágai Deklarációt ismerteti, ami nincs aláírva.
Érdekes, nagyon érdekes…….
Frissítés
vagy inkább pontosítás, már szerda van, (október 10, 0:24), végig néztem az angol nyelvű hírkeresőket. Egyik sem jelenti a volt miniszterelnök (tegnapi) prágai útját, felszólalását. A magyar nyelvű hírportálok közül az Inforádió tegnap esti (október 09, kedd 20:06) dátummal interjút közöl Orbán Viktorral, aki beszámolt a prágai Fórum 2000 nemzetközi konferencián elhangzott előadásáról. Rákerestem a Fórum 2000 honlapján a keddi, azaz a második napi események összefoglalójára: nem említik Orbán nevét. Ez persze csak azt jelzi, hogy előadása, felszólalása vagy tán hozzászólása egy volt a sok közül. A Fórum honlapján hiába kerestem rá Orbán nevére, az nem adott ki semmit. Ugyanakkor Demszky nevére három találatot adott ki a kereső. Bokros Lajoséra pedig négyet. Végül, a programfüzetben ráleltem Orbán Viktor nevére! Eszerint egy beszélgetésen vett részt 11:31 és 13:15 óra között, olyan illusztris személyek társaságában, mint Paul Wolfowitz vagy Adam Michnik. A téma: EU és Oroszország, milyen alternatívájai vannak az energiapolitikának? Különben más témákban, de Orbánéhoz hasonló (kerekasztal)beszélgetésen vett részt Bokros Lajos és Demszky Gábor is egy nappal korában, az ő nevüket is megörökítette az előzőnapi program. Érdekes, róluk egy szót sem szólt a hazai sajtó.
Schengen-vízum ?
Ameddig a magyar média lelkes örömmel jelenti, hogy – előreláthatólag – december 21.-től megszűnik az útlevél-ellenőrzés a magyar határon az EU-tagállamok felé, addig hasonló méretű aggodalom tapasztalható a külsőhatár túloldalán, mint arról a szerb B92 rádió web-oldalán olvasható. A hírportál ismerteti Magyarország szerbiai főkonzuljának, Nagy Ferencnek tájékoztatását, mely szerint az eddig kiadott (magyar) beutazási vízumok továbbra is érvényben maradnak, azokat 2008. január elseje után is fel lehet használni, de azok csak magyarországi tartózkodásra jogosítanak! Viszont, aki január elseje után kér, ill. kap úgynevezett „Schengen-vízum”-ot, azzal minden további nélkül bejárhatja az EU többi 24 országát. ** A Schengen-vízum hasonló, mint az eddigi úgynevezett C-tipusú vízum, ami egy teljes évig érvényes és kétszer maximum 90 napot lehet vele az EU-n belül eltölteni.
Ezt a 24, ill. 25 országra szóló érvényességet nem igazán értem. . (** „…..will not only be able to enter the country in which the visa was issued, but all of the 24 member countries of the European Union as well,” Nagy said…..”) Hiszen, az EU-nak 27 tagállama van. Szerencsére, segítségemre volt a wikipedia, ahol megtaláltam az évvégétől „schengeni országok”-nak számító államok listáját. Eszerint szabadon, útlevél-ellenőrzés és vámvizsgálat nélkül utazhatunk a következő (25) országba az EU-n belül (és kivül):
Belgium, France and Monaco, Germany, Luxembourg, Netherlands, Portugal, Spain, Italy, Austria, Greece, Denmark, Finland, Iceland, Norway, Sweden, Czech Republic, Estonia, Hungary, Latvia, Lithuania, Malta, Poland, Slovakia, Slovenia
A Wikipedia sok érdekességet ismertet a schengen-i országokkal kapcsolatban, melynek fényében talán a magyar külügy kiadhatna egy útmutatót a jövőre nézve, hiszen elég megtévesztő, hogy az EU-n belül, mely határok nyitottak, útlevél és vámvizsgálat nélkül átjárhatók, és melyek nem. Mert így nagy marhaságnak hangzik ez a "Schengen-vízum", amely ezek szerint nem mind a 27 EU-tagállamba való beutazásra érvényes. Az ügy még cifrább, ha arra gondolunk, hogy a "schengen-országok" között van nem EU-tag is ! (Norvégia, Izland - lásd fentebbi felsorolás)
.
Frissítés, kapcsolódó anyagSchengen és a realitás (Saturday, December 22, 2007)
Labels: Schengen
Nem csak Quandt-ék hallgatnak......
A Népszabadság Online egy héten át vezetőhírként hozta berlini tudósítójuk jelentését. Először október 03., majd október o6. dátummal. A BMW többségi tulajdonosáról, a Quandt család náci kapcsolatairól készült dokumentumfilm (A Quandt-ok hallgatása - Das Schweigen der Quandts) szokatlan képernyőre kerüléséről számol be Dési András. Ami számomra meglepő volt, hogy az eredeti tudósítás (október 03.) is már háromnapos késéssel jelent meg a vezető magyar lap internetes oldalán. Méghozzá úgy, hogy a cikkből nem derül ki: mikor is adták le a filmet, és azt hogyan magyarázták, kommentálták az adást követően Németországban, és mi történt az alatt a hat nap alatt, amikor a tudósítást - minden változtatás nélkül! - ismételten elővették a nol szerkesztői.
Ami kimaradt. Az inkriminált dokumentumfilmet vasárnap (szeptember 30.) este, éjfél előtt félórával mutatta be – meglehetősen váratlanul - az „Első”, a német közszolgálati (állami) televízió (ARD). Ilyenkor, amikor másnap a többség reggel munkába megy, a későesti, éjszakai műsorok nézetsége kb. 8 %-os, azaz a 80 milliós lakosságból legfeljebb egymillió éjjeli bagoly tapad a képernyőre. Mégis, ezen az éjszakán a nézettség több mint 13 % volt, pedig a műsorváltozást csak vasárnap késődélután jelezte a tv-állomás. Mint hétfőn (október. 01) a közszolgálati televízió műsorfelelősei magyarázták, azonnal be akarták mutatni a Hamburgi Filmszemle nyertes filmjét. Hogy miért volt ilyen sietős, arra már csak a találgatások utalnak. Például, hogy az iparmágnás család esetleg megpróbálja megakadályozni a film bemutatását. Ez persze nem maradt ki a Népszabadság berlini tudósításából.
Az már viszont kimaradt, hogy mi is volt a nácikhoz fűződő személyes és családi szál. Nem a második feleség „hűtlensége”, amint azt a magyar változat sejteti, hanem a közös gyerek. Günther Quandt (1881–1954) 1921-ben vette el Magda Ritschel-t, majd 1929-ben elváltak. Fiúk, Harald (1921-1967), az anyjánál maradt, akinek mostohaapja lett a későbbi náci propaganda miniszter, miután 1931-ben Magda Ritschel férjhez ment Goebbels-hez. Így talán már érthető, hogy miért a Quandt család egyik birtokán rendezték az esküvőt, amin természetesen a teenager fiú is részt vett. Günther Quandt csak 1933-ban lépett be a náci pártba, és valószínűleg családi kapcsolatai is sokat segítettek egy-egy (állami) megbízás megszerzésében. Persze ez nem menti fel a kényszermunkások alkalmazásának felelőssége alól.
Erről is beszél a filmben az Egyesült Államok nürnbergi (egyik) főügyésze, a magyar származású Benjamin Ferencz, aki szerint Quandt-ot is épp úgy felelősségre kellett volna vonni (és elítélni), mint azt Krupp-pal vagy Flick-kel tették. Ezt azonban Ferencz szerint a britek megakadályozták azzal, hogy ellenőrző bizottságuk csak „szimpatizáns” (Mitläufer) besorolást adott az iparmágnásnak. Valószínűleg nem akarták, hogy a családi vállalkozás, ill. annak a brit megszállási övezetben lévő akkumulátor gyára leálljon, vagy a szövetségesek (és bürokratái) kezére kerüljön.
De, talán a legnagyobb hibája, és hiányossága a tudósításnak, - és ebben a manipulációra hajlamos nol is nyakig benne van! -, hogy nem ír, nem tudósít a film utóéletéről. Pénteken, azaz október 05-én – egy nappal a berlini tudósítás újbóli közlése előtt! - már valamennyi német nyelvű újság tele volt a Quandt család reakciójával. Közleményük szerint, a film annyira megindította őket, hogy elhatározták: kutatási projektet hoznak létre, melynek keretében egy történész átnézi a családi vállalkozás 1933 és 1945 közötti időből fellelhető összes iratát, és a nyilvánosságot mindenről tájékoztatni fogják.
Mire jó ez elvtársak?
Nem értem. Miért feszítik a húrt a magyar politikusok? Ez futott át legelőször az agyamon, amikor Szili Katalin szlovákiai magánlátogatásáról szóló hírt olvastam. Aztán még sok minden más, amiket a fenti címmel a "Gondolatok" blogban jegyeztem le.
Szülinap a börtönben
Néhány perce jelentette a Canadian Press, hogy maholnap 40. szülinapját ünnepli a „Viszkis”.A meglehetősen hosszú cikk részletesen beszámol Ambrus Attila életéről, Erdélyből való eljöveteléről, az UTE jéghoki csapatában elért sikereiről, majd az elhíresült bankrablásairól, amik a rendszerváltás idején – a bulvárosodó média jóvoltából – meghozta számára a népszerűséget. „Sokan megkedvelték azok közül, akik szerint a korrupt kommunistákat felváltották az épp oly korrupt kapitalisták” – olvasható a megemlékezésben. Attila jelenleg a sátoraljaújhelyi börtön lakója, keramikusnak tanul(t) és próbálja követni az NHL meccseket, különösen a cseh Dominik Hasek-et kedveli, de sajnos a börtönben csak a magyar (állami) televíziót lehet nézni. A kanadai jelentés szerint Ambrus Attila a külvilággal a MySpace segítségével tartja a kapcsolatot. Ezt kételkedve fogadtam, de rövid keresés után rengeteg oldalt, video-klippet találtam, ami a Viszkis-sel foglalkozik. Sőt, - úgy tűnik - még blogot is vezet (angolul?). A cikk említést tesz arról is, hogy két évvel ezelőtt világszerte megünnepelték 38. születésnapján, most viszont Attila arra kéri rajongóit, hogy ne csináljanak akkora felhajtást. Elvégre október 06. nemzeti gyásznap Magyarországon.
De nemcsak a szülinap kerek (40.) ebben az évben, hanem a még hátralévő börtönidő is, hiszen a 17 évből, eddig (csak) 7 múlt el.
Dabasiak Amerikában
Magyar delegációt lát vendégül ezekben a napokban a Virginia állambeli Harrisonburg. Méghozzá Dabas-ról érkeztek a látogatók Kőszegi Zoltán polgármester vezetésével. A helyi internetes újság szerint az amerikai fél, idén tavasszal járt már Magyarországon, mivel a 120 ezer fős város testvérvárosi kapcsolatokat kíván kiépíteni a tengerentúlon. Hasonló megfontolás vezérli a 20 ezer lélekszámú magyar város vezetését is. Az amerikai hírportál szerint az egymásra találásban jelentős szerepet játszott a dabasi születésű Maria Pucsinszki Schaffer, aki vagy tíz éve él az Egyesült Államokban. A cikkben név szerint említve van még Kosztolányi Gyula, a Kossuth Zsuzsanna Szakközép Iskola igazgatója is.
Újságombudsman
Arra büszke a Népszabadság, hogy bírja a kritikát. Így foglalhatnám össze azt a kezdeményezést, hogy (március óta) a lapról kéthetente véleményt mond, ír az „olvasó ügyvédje”. Legalábbis ez fogalmazódott meg, ill. volt kiolvasható az egykori beköszöntőből. Nagyon szimpatikus volt a két felkért „sajtófigyelő” (Majtényi László és Miklósi Zoltán) önvallomása:
„…….a lap, amely független újságombudsmanra bízza magát, nem él az öntömjénezéssel, hinni akar saját hitelességében, független. Újságombudsman, olvasói szerkesztő, az olvasó ügyvédje: többféle név, de hasonló tartalom. Ez az a fickó, aki a kákán is csomót keres, ádáz, beleköt az élő fába is, bánt, kioktat, játssza az eszét, osztja a lapot, beszól, sokszor bírál, csak néha dicsér; miközben lehet, sokkal kevesebbet tud a szakmáról, mint szerencsétlen áldozata….” (Népszabadság)
És valóban, a Majtényi-Miklósi páros négy hónapi tevékenysége alatt ombudsmani feladatot látott el: „az olvasó ügyvédje” volt(ak). Ezt azzal is bizonyították, hogy olvasói levelekből (is) idéztek, az olvasó véleményét, kritikáját is figyelembe vették, azt jelentésükbe beépítették. Függetlenségre és tárgyilagosságra törekedtek, miközben megpróbáltak olyan véleményekről is beszámolni, amiknek sanszuk sincs, hogy a lapban, esetleg annak levelezési rovatában valaha is megjelenhessenek.
Kíváncsian vártam az új újságombudsman, a nagytapasztalatú, „veterán” újságíró Lipovecz Iván kritikai munkásságát. Sajnos csalódnom kellett. Írása inkább kritikai publicisztika – némi személyeskedéssel - , mintsem az „olvasó ügyvédje” szerepkör folytatása. Hiányolom, hogy elmaradt a személyes bemutatkozás, a beköszöntő, az olvasó üdvözlése, (egy kis önvallomással, mint azt Majtényiék tették). Ja, és lemaradt az (amúgy sem mindig működő) e-mail cím, amiből arra következtetek, hogy Ivánt nem nagyon érdekli az olvasók véleménye. Ezért aztán nem is „ügyvéd” (ombudsman), hanem lapkritikus. Kár. Nagy kár.
A net-en közben rátaláltam Lipovecz HVG idők utáni munkássága nyomaira. Mint arról a Népszabadság (is) több mint két éve beszámolt, az egykori főszerkesztő, alapítványa révén folyóiratot indított 2005. júliusában. Az Interneten is fellelhető magazin utolsó bejegyzése, egy meghívó, 2006. szeptember 29.-re, a Hélia Szállóban megrendezendő konferenciára. Aztán az impresszumot tanulmányozva, kiderül, hogy a szerkesztőség tagja – Lipovecz-en kívül - Gombár Csaba, Grendel Lajos, Lendvai Pál és Szájer József. A folyóirat szerzőinek névsorában viszont a Népszabadság négy munkatársa is szerepel. Ez talán sok mindent megmagyaráz az új „ombudsman” személyének kiválasztására.
Lehet, hogy elfogult vagyok (amire megvan az okom), és pollner lelkesedése képviseli a Népszabadság olvasóinak többségét.
Happy end
A médiának megvan az a (rossz) szokása, hogy csak addig foglalkozik egy témával, ameddig az valamiféle sérelemről szól. A bajok orvoslása, az esetek rendeződése már nem igazán érdekli a sajtó munkásait. Így van ez az angliai Domino’s Pizza magyar alkalmazottjai esetében is. Valamikor a nyáron – persze mikor már a BBC is foglalkozott az üggyel – tele volt a hazai média (pl. nethirlap.hu, mfor.hu, Világgazdaság stb.) a rabszolgasorsban tartott magyar fiatalok történetével. A pizza-futárként dolgozó nyolc magyar arra panaszkodott, hogy átverték őket. A beígért munkabérből a munkaadó jó néhány dolgot levont, amihez nem lett volna joga, például a szállásra, étkezésre, sőt még benzinre is. Állítólag volt olyan is, aki gyakorlatilag mínuszban volt, azaz a levonások után még ő tartozott munkaadójának. Amikor a magyarok a helyi médiához, no meg a szakszervezethez fordultak, munkaadójuk azonnal felmondott nekik. Eddig a történet, amiről a hazai média is beszámolt.
Múlt csütörtökön (szeptember 27.) még a BBC is csak emlékeztette olvasóit, hallgatóit az augusztusi botrányra. Most azonban a helyi újságok és hírportálok az ügy szerencsés kimeneteléről írnak. A Derby megyében megjelenő Evening Telegraph szerint a szakszervezet jelezte: sikerült megállapodni a munkaadóval. Így a magyar fiatalok négyjegyű összeget kaptak az elszenvedett megaláztatások miatt. A szélsőbalos „Szocialista Munkás” (Socialist Worker) on-line változata a T & G szakszervezet sikerének nevezi a megállapodást.A Telegraph jóval a megállapodás előtt, még szeptember 08-án, beszámolt arról, hogy amikor a háztulajdonos megtudta mi történt bérlőivel, megengedte nekik, hogy maradjanak, és majd csak akkor fizessék ki tartozásukat, amikor (új) munkát kaptak. A T & G szakszervezet segítségével hamarosan valamennyien a közeli Thorntons csokoládégyár csomagolójában kaptak állást, ahol jól érzik magukat. Az Evening Telegraph meg is nevez hat fiatalt: Pali Zsolt, Erika Biro, Csilla Szabo, Ildiko Molnar, Temes Dberne and Szebolcs Dberne. Másik kettővel nem tudtak beszélni, mert azok épp Magyarországon voltak, de remélik, hogy október folyamán ők is visszatérnek Derby-be, és találnak maguknak munkát.
Fordulat vagy önámítás?
Paige Taylor, perth-i újságírónő, aki elejétől fogva követi Charles Zentai Károly történetét, a The Australian napilap mai (október 01) számában újabb fordulatról számol be. Zentai Károly fia, Erni Steiner (Ernő) azt állítja, hogy bizonyítéka van: apja nem vett részt Balázs Péter brutális meggyilkolásában. Az ausztrál napilap 2005 júniusában hat tanúvallomás * anyagát találta meg Budapesten, melyek 1947 - 48-ban készültek, és azzal vádolják Zentait, hogy 1944. november elején, az Aréna (ma Dózsa György) úti laktanyában, Máder Béla százados és Nagy Lajos hadnagy mellett, mint zászlós (warrant officer) részt vett abban az öt órán keresztüli ütlegelésben, amely a 18 éves Balázs Péter halálával végződött. Viszont Máder Bélának 1945. november 15-én, a katonapolitikai osztályon, felvett kihallgatási jegyzőkönyvének angol fordítása szerint Máder egyedül Nagy Lajost okolta Balázs haláláért.
Máder vallomását a budapesti népbíróság 1948 februárjában felhasználta Nagy perében, akit részben ennek alapján el is ítéltek. Akárcsak Mádert, aki kihallgatásakor elismerte, hogy kegyetlen volt a hivatali szobában haldokló teenager-hez.
Zentai fia szerint apján kívül rokonai és barátai is segítettek a tanúvallomások fordításában. Erni Steiner tisztában van azzal, hogy a többi tanú apját nevezte meg a brutális gyilkosság részvevőjének, de számára nagyjelentőségű Máder kihallgatási jegyzőkönyve, mert abban arra a kérdésre, hogy „ki tette”, a százados nem említette apja nevét. Erni Steiner végig olvasta az apját terhelő szörnyüséges vádakat, köztük Mahr János vallomását, aki Zentai alakulatában szolgált.
Ha Zentainak nem sikerül a kiadatási kérelem elleni fellebbezése, akkor a végső kereset (és remény) részeként, el fogják küldeni Máder százados kihallgatási jegyzőkönyvét a végleges (személyes) döntést meghozó David Johnston igazságügyi miniszternek - közölte a fia a The Australian napilap szerint.* A tanúvallomásokból (szelektív) összeállítás olvasható a Beszélő 2005. februári számában. A Zentai story .
Nem történt semmi.....
…..Zentai ügyben, hiszen borítékolható volt, hogy a szeptember 25.-re kitűzött perth-i tárgyalást a bíró el fogja halasztani, mivel – ahogy arról már szept. 03-án beszámoltam - a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Charles Zentai Károly fellebbezési kérelmének.Ellentétben a magyar médiával, az ausztrál (helyi) hírek akkor is és most is beszámolnak arról, hogy itt egy nagyon fontos, elvi kérdésről van szó. Hiszen nem Zentai személye (és tette) áll a kiadatási kérelem középpontjában, hanem a kiadatási procedúra jogi menete. A nyugat-ausztráliai Perth-ben ugyanis a hamisítással vádolt (nem csak gyanúsított!) ír Vincent O'Donoghue is várja kiadatási kérelme elbírálását. A Legfelsőbb Bíróság szeptember 03-i határozata értelmében mindkét férfi ügyét megvizsgálja. Ha érveiket elfogadják, akkor „megmenekültek”, hiszen ez esetben (hosszadalmas) törvénymódosításra lesz szükség. Ha nem, akkor már csak az igazságügyi miniszter személyes döntésétől függ a kiadatásra várók sorsa.A fentiek ismeretében, és tudatában határozott úgy most (szeptember 25-én) Steven Heath perth-i bíró, hogy elhalasztja Zentai kiadatási meghallgatását, és megvárja a Legfelsőbb Bíróság decemberre ígért elvi (és jogi) állásfoglalását, ill. döntését. A perth-i bíróságon megjelent Zentai családjával együtt megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a következő tárgyalást jövő február 12.-re tűzte ki Heath bíró. A jelentések szerint Zentai eddig vagyonának felét (AUD 50.000.-) költötte a kiadatási kérelem teljesítésének elkerülésére. De ez már bulvár téma, hiszen olcsóbban is megúszhatta volna, ha betartja eredeti szavát, amikor a tv-kamerákba azt mondta, hogy neve tisztázása érdekében hajlandó (saját költségén) Magyarországra menni.Az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásom további részletei ITT olvasható. A Zentai story
.
Történelmi látogatás
Ameddig a világ, de különösen a magyar média szinte csak Bush elnökkel foglalkozik a Sydney-ben folyó APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) értekezlet kapcsán (lásd nol), addig az ausztrálok egy történelmi esemény (szem)tanúi lettek ezekben a napokban. Ugyanis Putyin elnök személyében az első hivatalban lévő orosz (vagy szovjet) vezető lépett az ötödik kontinens földjére. Előtte már járt Ausztráliában a száműzetésbe kényszerített Alexander Kerensky, az 1917-es ideiglenes orosz kormány szociáldemokrata miniszterelnöke, akinek második felesége ausztrál volt.
Putyin első ausztráliai látogatása során írták alá azt az évi egymilliárd (ausztrál) dolláros szerződést, amelynek értelmében Oroszország csakis, és kizárólag békés célokra használhatja az ausztrál uránt.
Gyurcsány Gömböcöt küldi Shanghai-ba
Photo: Shanghai Daily.com
Olvasom a Shanghai Daily beszámolóját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kínai útjáról, pontosabban annak is shanghai-i programjáról. Érdekes, a cikk a három év múlva esedékes nagy helyi eseményt helyezi a magyar miniszterelnök látogatásának középpontjába, kiemelve, hogy egy magyar találmány biztos ott lesz 2010-ben, a shanghai-i világkiállításon. Őszintén, elég nehezen jöttem rá, mi is ez a világ szenzációként emlegetett találmány, amit (az angol szöveg szerint) „különleges keljfeljancsi” (extraordinary tumbler) nevet kapta. Aztán – hála az Internetnek – hamar kiderült, hogy „Gömböc”-ről van szó, amiről a magyar hírportálok, köztük a stop.hu is beszámolt idén januárban, és, amit februárban már ki is állítottak az Országos Műszaki Múzeumban.
Aztán azt is megtudhatjuk a cikkből, hogy 143 tagú delegációval érkezett Gyurcsány Kína legnagyobb városába, ahol megnyitotta a jövő áprilisig tartó a Magyar Évadot. A sajtótájékoztató után a Lu Xun Park-ba ment, és felavatta Petőfi Sándor szobrát. „Sándor verse a „Szabadság, szerelem!” a múlt század elején lett nagyon népszerű Kínában” - olvasható az angol nyelvű helyi lapban. Érdekes, a fordítót megzavarhatta, hogy a magyar és a kínai nyelvben ugyanaz a nevek sorrendje: előbb a családnév, aztán az utónév. Így lett halhatatlan költőnk egyszerűen Sándor. Különben a park nevét az irodalmi óriás, Lu Xun-ről (1881 – 1936) kapta, aki először fordította le és népszerűsítette Petőfi verseit.
A város polgármesterével folytatott megbeszélés után, a magyar miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy Magyarország segítséget nyújt majd a 2010-es Shanghai-i Expo környezetvédelméhez, egy korszerű csatornakezelési technológia alkalmazásával. Egyúttal Gyurcsány jelenlétében aláírták Magyarország részt vételi szándékát a 2010-es Shanghai-i Világkiállításon. Korábban pedig Pekingben állapodtak meg, hogy 2009-ig közösen építenek egy Kínai Kereskedelmi Központot Budapesten.
Fej vagy írás
Charles Zentai Károly Photo: AFP - ABC Canberra
Az ausztrál Legfelsőbb Bíróság helyt adott Charles Zentai Károly fellebbezési kérelmének. Ez azt jelenti, hogy a háborús bűnökkel gyanúsított egykori magyar katona kiadatási ügye ismét két szálon fut. A jelenleg érvényben lévő ausztrál törvények szerint a kérelmező lakóhelye szerinti (szövetségi állam, helyi) hatóság, bíróság ítéli meg, hogy a kiadatási kérelemben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak. Ha igen, akkor azt jóváhagyásra megküldik a szövetségi igazságügyi miniszternek, aki végleges döntési jogával élve a kiadatást engedélyezi, vagy elutasítja.
Ez ellen az eljárás ellen él(t) fellebbezési jogával Zentai, ill. védői, amikor megkérdőjelezik, hogy a helyi, tagállami bíróságnak lehet-e joga nemzetközi kérdésben (végleges) döntés hoznia. Érvelésük szerint más elbírálás alá esik, (vagy kellene esnie), amikor országon belül az egyik tagállam kiadja a gyanúsítottat egy másik szövetségi államnak, és megint más, ha külföld, egy (távoli) tengerentúli ország kéri a kiadatást, melynek nemzetközi (jogi) következményei lehetnek. Legutóbb a helyi (Perth – Nyugat-Ausztrália) szövetségi bíróság utasította el ezen érvelést, mondván: jók az ausztrál törvények, ill. annak kiadatási előírásait nem kell megváltoztatni. Zentai, ill. fia Ernie (Ernő) Steiner azonban élve állampolgári jogaival, most az Ausztrál Legfelsőbb Bírósághoz fordult felülvizsgálási kérelmével. A mai (hétfő) jelentések szerint, a bíróság helyt adott a kérelem ill. a kérelmező meghallgatásának.
A magyar médiával ellentétben, a helyi hírek beszámolnak arról is, hogy itt egy nagyon fontos, elvi kérdésről van szó. Hiszen nem Zentai személye (és tette) áll a kiadatási kérelem középpontjában, hanem a kiadatási procedúra jogi menete. A nyugat-ausztráliai Perth-ben ugyanis a hamisítással vádolt (nem csak gyanúsított!) ír Vincent O'Donoghue is várja kiadatási kérelme elbírálását. A Legfelsőbb Bíróság mai határozata értelmében mindkét férfi ügyét megvizsgálja. Ha érveiket elfogadják, akkor „megmenekültek”, hiszen ez esetben (hosszadalmas) törvénymódosításra lesz szükség. Ha nem, akkor már csak az igazságügyi miniszter személyes döntésétől függ a kiadatásra várók sorsa.
Zentai fiára hivatkozva, a jelentések megjegyzik: megromlott, romló egészségi állapota miatt nem valószínű, hogy a most 84 éves egykori magyar katona vállalja a meghallgatáson való (személyes) résztvételt. Perth és a szövetségi főváros, Canberra, közötti távolság közel 4.000 km. Ernie Steiner azt is közölte, hogy a család tisztában van: a Legfelsőbb Bíróság az utolsó lehetőség a kiadatás megtagadására, ill. jó időre való elodázására. Viszont elutasítás esetén magához az igazságügyi miniszterhez fordulnak majd Zentai érdekében.
.
A Zentai story
Kívülről nézve
Őszintén, és töredelmesen bevallom, nem akartam a gárda-üggyel foglalkozók hosszú sorába beállni. Különösen a Kádár-rendszerből itt maradt antifasiszta szájhősök sorába, élükön a Népszabadság Online-nal, ahol az utóbbi napokban igencsak megsokasodtak a „gárdaellenes” írások. Ezzel nem lenne baj, ha lenne mögötte valódi tömegbázis, vagy legalábbis „kézzelfogható (jogi) eredmény”. De nincs, sőt a „kiegyensúlyozottság elve” alapján a veszély bagatellizálása is helyet kapott a véleményszabadság jegyében, amit kb. az ellenzék is mond: „majd meglátjuk”. Gyakorlatilag az egész magyar politikai paletta megszólalt pártállástól és vérmérséklettől függően, nem sok eredménnyel. Most azonban egy kedves barátom e-mail-ben aziránt érdeklődött, hogy szerintem miért kapta fel a külföld (a „Nyugat”) ezt a gárda témát? Válaszom (rákattintva) ITT olvasható..
Háttér
„….Amerikai kongresszusi delegáció utazik Budapestre Kuba ügyében…” írja a Népszabadság Online az MTI-re hivatkozva, amit aztán több magyar hírportál is átvett. Az MTI híre azonban, úgy tűnik, mintha csak ürügy lenne az új washingtoni nagykövet (Somogyi Ferenc) bemutatására, hiszen alig esik szó a címbeli delegációról.
Szinte a magyar bejelentéssel egy időben közölte a cseh Prague Daily Monitor angol nyelvű hírportál a nemzeti hírügynökség, a CTK-ra hivatkozva, hogy „Schwarzenberg (cseh) külügyminiszter az amerikai kongresszus tagjaival tárgyal Kubáról”. A cikk szerint Prága kritikus álláspontja a totalitárius kubai rendszerrel szemben közismert. A rövid történelmi áttekintésből, vagy inkább utalásból kitűnik, hogy amióta a cseh diplomácia főfeladata az emberi jogok védelme és terjesztése a világban, nagyon megromlottak a cseh-kubai viszonyok. A jelentés megemlíti, hogy amíg az Egyesült Államok 45 éve Castro (és rendszerének) elszigetelésén dolgozik, addig az EU tagállam Spanyolország, sokkal engedékenyebb, és a párbeszédet keresi a karib-tengeri kommunista rendszerrel.
A kubai ellenzék támogatásában Schwarzenberg már külügyminiszterré való kinevezése előtt kivette részét. 2005 májusában kiutasították Kubából, mert odaérkezésekor találkozni akarta a helyi ellenzék képviselőivel. 2006-ban pedig a kubai nagykövetség nyújtott át egy tiltakozó jegyzéket a cseh külügyminisztériumban Csehország Kuba-ellenessége miatt. Végül tavaly tavasszal Prága és Havanna kiutasította egymás diplomatáit.
Az amerikai delegációt a kubai születésű Albio Sires vezeti, és mielőtt tovább utaznának Magyarországra, majd Lengyelországba, csehországi programjuk között szerepel a Prágában működő Szabad Európa Rádió (RFE/RL) meglátogatása is..
Kapcsolódó anyag
„29 kubai kap politikai menedékjogot Magyarországon.” (Tuesday, August 21, 2007)
Blitzbesuch
......azaz villámlátogatás. Ezzel a címmel jegyeztem le gondolataimat a német kancellár asszony magyarországi látogatásával kapcsolatban. Véleményem szerint a hazai média és a politikai "szakértők" elsiklottak egy igen fontos dolog felett. Ugyanis az angol és német nyelvű beszámolók legtöbbjének már a címében is ott szerepel: Kosovo, amiből egyértelműen kitűnik, mi is volt a német kancellár magyarországi látogatásának igazi célja. Talán az MTI-re hivatkozó origo.hu volt az egyetlen magyar nyelvű hírportál, amely címében rátapintott a lényegre. Igaz, semmiféle háttér infóval, magyarázattal nem szolgált. Ezt próbáltam pótolni. Akit a részletek érdekelnek, rákattintva ITT olvashatja.
Bővebben
St George's Bay
Photo: Jean Paul Sammut
Tegnapi hír, amiről az index.hu (is) beszámolt: tengerbe fulladt egy magyar turista Máltán. A máltai The Times mai (kedd) számából már többet lehet megtudni. A kelet-máltai St. Julian's üdülőhely St. George’s Bay (Szt. György öböl) nevű strandján történt a tragédia. A 65 éves magyar férfi, lányával és két unokájával töltötte nyaralásuk második napját, amikor kora délután (15:45) a tengerben úszás közben nehézségei támadtak. Életmentők kihozták a partra, de nem tudtak rajta segíteni. A helyszínre siető kórházi orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A természetes halál ellenére ma (kedd) boncolást hajtanak végre, és rendőri vizsgálat is indul. Egyes források szerint a magyar család a sziget rendszeres látogatója volt. St. Julian's egykori halászfalu a nevét Irgalmas Szent Julián-ról kapta. (nem pedig "Szent Juliá"-ról, ahogy az index.hu-n olvasható)
Pontosítás
Néhány napja hír volt a magyar médiában, hogy „29 kubai kap politikai menedékjogot Magyarországon.” Már sokszor kifogásoltam, hogy (politikai) menedékjogot nem lehet kapni. (politikai) Menedéket lehet kérni, és azt meg lehet, sőt, kell adni. (az arra valóban rászorulóknak). Még pontosabban: a menekült státusz elismerését kérelmezni kell, amit aztán a befogadó ország megvizsgál, majd jóváhagy, elismer.
A hír magyar változatából azonban hiányzik néhány – szerintem – lényeges infó. Kezdjük azzal, hogy ezek a kubaiak nem a hírhedt internálótábor lakói. Nincsenek összezárva a terrorizmussal vádolt és (évek óta) ítélet nélkül fogva tartott mintegy 360 fővel, akiket al-Qaeda és talibán kapcsolattal gyanúsítanak. Ezek a kubaiak gyakorlatilag szabadon mozoghatnak az amerikai haditengerészeti támaszponton, sőt olyanok is vannak köztük, akik ott alkalmazottként dolgoznak. Menekült státuszuk elismerésére várnak, amit a fennálló amerikai törvények nem engednek meg, és, amit a köznyelv csak „vizes lábak – száraz lábak” (wet feet – dry feet) törvény néven emleget. Különösen a Floridában élő (emigráns) kubaiak körében.
Elvben csak azokat a kubaiakat fogadja be az Egyesült Államok, akik elérik a floridai partokat, azaz „száraz a lábuk”, amikor bebocsátást kérnek. Akiket a nyílttengeren kapnak el, azokat (elvben) visszaküldenek (toloncolnak) Kubába. Ez a Clinton kormány idején 1995-ben elfogadott gyakorlat mélységesen bántja és felháborítja a Castro hatalomra kerülése óta Floridába menekült, és elsősorban Miami-ban élő kubaiakat. Az áldatlan állapot elleni tiltakozás jeléül Ramon Saul Sanchez már többször, legutóbb tavaly (2006) januárban éhségsztrájkba kezdett Miami „Little Havanna” nevű (főleg kubaiak által lakott) városrészében. Sanchez, aki egyben a Demokrácia Mozgalom vezetője, éhségsztrájkjával (és aláírásgyűjtésével) elérte, hogy az amerikai hatóságok ma már nem küldik vissza a „nedves lábúakat”. Viszont bebocsátásukat sem engedélyezik az US-be, azonban megtűrik őket a guantanamo-i támaszponton, amíg további sorsuk rendeződik.
Sanchez tavalyi akciójakor tutajjal érkezett 15 kubai várt kitoloncolásra. A guantanamo-i támaszponton tartózkodó menekültek száma ma már 44 fő, akik közöl huszonketten most július 29-én (Sanchez mintájára) éhségsztrájkba kezdtek. Már két hete nem ettek, amikor augusztus 8-án a CBS tv-társaság is beszámolt tiltakozásukról. A jelentés hangsúlyozza, hogy a 44 fő többsége ellenzéki, és visszatérésük (visszaküldésük) esetén megtorlásnak lennének kitéve.
Múlt pénteken (augusztus 17-én) jelentette a Párizsban megjelenő International Herald Tribune (IHT), hogy az éhségsztrájk befejeződött, miután a sztrájkolók megtudták, hogy közülük 29 főnek menekült státuszuk elismerése mellett, beutazási vízumot adott Magyarország.
A BosNewsLife hírportál úgy tudja, hogy a Magyarországon letelepedők között olyan is van, aki már több mint két éve tartózkodik Guantanamo-n.
Az Európában megjelenő amerikai hírlapnak (IHT) nyilatkozott az aktivista Sanchez, aki elmondta, hogy a támaszponton élő 44 kubai közül öten már megszerezték az amerikai (bevándorlási) vízumot, 29 személyt Magyarország fogadott be, heten pedig még várnak egy meg-nem-nevezett országba való távozásra. Egy ember viszont családi okokra hivatkozva úgy döntött, hogy visszatér Kubába. Sanchez megjegyezte még, hogy egy házaspár további sorsa még tisztázatlan, mivel ők nem fogadták el a felajánlott magyar (beutazási) vízumot. A Demokrácia Mozgalom vezetője örült, hogy az éhségsztrájknak vége van, már csak azért is, mert két sztrájkolót a múlthéten kórházba kellett szállítani.
Mindezek ismeretében meglehetősen nehezen hihetőek a Független Hírügynökségnek nyilatkozó külügyminisztériumi államtitkár szavai:
"........Horváthné Fekszi Márta hangsúlyozta, hogy a mostani döntés egy hosszabb távú egyeztetési folyamat eredménye: először George W. Bush amerikai elnök tavalyi magyarországi látogatásán került szóba Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel folytatott megbeszélései során. Ezután nem sokkal utazott Göncz Kinga külügyminiszter Miamiba egy Kuba-konferenciára, majd idén Magyarországra látogattak a kubai menekültek képviselői is, akik tárgyaltak mind az öt parlamenti párttal. ...."
Érdemes megjegyezni, hogy az MDF honlapján, idén június 28.-i dátummal, Dávid Ibolya beszámol kubai ellenzéki vezetők látogatásáról a magyar Parlamentben, és közli az elnökasszony felhívását ötpárti nyilatkozat elfogadására. Az MDF honlapján olvasható pártelnöki felhívásban, valamint nyíltleveleiben mégcsak utalás sincs a menekültekre, ill. azok befogadására.
.
.
Fejlemény (Tuesday, August 28, 2007)
Hírközlés magyar módra
A német nyelvű Google-ban kerestem magyar vonatkozású híreket. Egy múlt heti hírre lettem figyelmes, mely szerint Dél-Tirolban elfogtak egy körözött magyar gyilkost. A szövegből hamar rájöttem, hogy arról a férfiről van szó, aki Magyarországon megölt egy fiatal (prostituált) lányt, majd úgy próbálta beállítani, mintha az öngyilkosságot elkövetve a vonat alá vetette volna magát. Az esetről múlt pénteken számolt be a dél-tiroli online, ezért puszta kíváncsiságból megnéztem a magyar hírportálok beszámolóját. A hirkereso.hu összesen öt találatot jelzett, és mind az öt szinte ugyanazt az MTI hír közölte, kisebb-nagyobb eltéréssel. Ami feltűnő volt: a tettes neve kimaradt a jelentésből, pedig – gondolom – név nélkül igen nehéz nemzetközi körözést kiadni bárki ellen. A magyar hírekben megjelent egyetlen név, a zalai rendőr-főkapitányság sajtószóvivője, Csizmazia Péter volt. Az elfogás körülményeiről is hallgatnak a magyar jelentések, ill. igencsak elnagyolt utalások olvashatók bennük.Ezzel szemben Olaszország német nyelvű autonóm területén, Dél-Tirol-ban részletesen megírják az elfogás körülményeit. Eszerint, a magyar hatóságok által keresett, körözött személy: Salamon Tibor magyar állampolgár a gyilkosságot követően Dél-Tirolba menekült, ahol előzőleg már járt, sőt mi több dolgozott. A Bozen-től (Bolzano) délre fekvő Tramin-ban (Termeno) élő magyar barátai és ismerősei között próbált megbújni. Álnéven vett ki egy szobát és állt munkába. A magyar rendőrségtől kapott információk alapján egyértelművé vált, hogy a gyanúsított Dél-Tirol-ban tartózkodik. A bozen-i (bolzano-i) rendőrségen Stefano Mamani vezetésével, valamint Benno Baumgartner államügyész irányításával alapos nyomozásba kezdtek: telefonbeszélgetéseket hallgattak le, és Salamon magyar barátait kezdték megfigyelni. Amikor már látszott, hogy szorul a hurok a körözött férfi körül, Salamon Tibor péntekre (augusztus 17.) virradó éjjel önként jelentkezett a bozen-i, (Bolzano-i) rendőrségen. Néhány honfitársa ellen bűnsegédletben való részvétel miatt feljelentést tettek.
Kiegészítés
Most (aug.21.) találtam rá a Zalai Hírlap augusztus 10.-i számára, ahol keresik az "eltűnt" Salamon Tibort.
Menetrend
Az ausztrál zsidóság lapja, az Australian Jewish News (AJN) is beszámol a Zentai ügy állásról. Az egyetlen újdonság, a következő perth-i tárgyalás időpontja. Pontosabban, jövő hó (szeptember) 25.-re tűzték ki azt a tárgyalási napot, amikor a helyi bíróság kijelöli majd a kiadatási meghallgatás idejét. Bírósági forrásokra hivatkozva, az AJN úgy tudja a kiadatási meghallgatás 2008-ben lesz, és előreláthatólag több napot fog igénybe venni. Ha Zentai meghallgatása után a (helyi) perth-i bíróság a kiadatás mellett foglal állást, akkor azt aláírásra felterjesztik az ország igazságügyi miniszteréhez, David Johnston-hoz, aki saját hatáskörében meghozza a végső döntés. Amennyiben a miniszternek nem lesz ellenvetése, (és időközben a Legfelsőbb Bíróság sem ad helyt Zentai törvénymódosítást kérő fellebbezésének), úgy megnyílik az út az egykori magyar katona előtt, hogy visszatérjen szülőföldjére, ahol háborús bűnösséggel vádolják. Az ausztrál zsidóság lapja végezetül megjegyzi: Ausztrália még sohasem adott ki feltételezett háborús bűnöst..
A Zentai story
.
MegjegyzésA commentek csak áttételesen kapcsolódnak ehhez a témához. A háborús bűnös fogalmát, magyarországi értelmezését, a Ságvári üggyel kapcsolatban feszegettem, ami "Ki a háborús bűnös?" cím alatt olvasható.
Két legyet......
Olvasom a Népszabadságban, hogy a budapesti Belváros, azaz az V. kerület vezetése ötven évre szóló bérleti szerződést kötött az US nagykövetséggel. A szerződés értelmében biztonsági zónát alakítanak ki a nagykövetség körül, még pedig az amerikaiak igényei szerint, amiért napi 100.- US dollárt kap a kerület ötven éven keresztül. Nem ismerem se a szerződést, se a biztonsági zóna pontos határait, de ha Rogán polgármester (Fidesz) elég furfangos lenne, akkor a napi százdolláros „zóna biznisz”-be belecsempészhette volna a Szabadság téri szovjet emlékművet is. Újságcímnek kiváló lenne: Magyarországon az amerikaiak védik egykori szövetségesük emlékművét.
Kényes ügy
Talán a Népszabadság írt a legtöbbet a budapesti izraeli nagykövet állítólagos viselt dolgairól. A titokzatos „Munkatársunktól” jegyzett tudósítás „jeruzsálemi értesülésünk szerint”-tel indít, majd már-már pletyka szinten és stílusban ismereti néhány izraeli lapban megjelent vádak alapján, hogy David Admon nagykövet eleve nem alkalmas a három éve betöltött budapesti pozícióra. Nyugdíjkorhatár felett van (70 éves), nincs felsőfokú végzettsége, rengeteg a(z üzleti) tartozása, adóhátraléka van, a korábbi külügyminiszter „haveri alapon” juttatta neki a nagyköveti posztot. A bulváros jelleg mellett, olcsó politikai odamondogatás is kiérződik a cikkből.
A világhálón található angol nyelvű hírekből aztán következő vádak olvashatók ki.
A Yediot Ahronot napilapra hivatkozva jelenti az AP: David Admon állítólag helyzetét kihasználva magánvállalkozásokba kezdett Magyarországon, és kapcsolatait kihasználva (kis)kapukat nyitott meg fiának és izraeli üzletembereknek - pénzért.
A német DPA-tól származó jelentés, már egy kicsit bővebb. Eszerint állampénzen partit adott barátainak a nagyköveti rezidencián. Az izraeli Haaretz nevű napilapra hivatkozva a német hírügynökség azt is közli, a 70 éves Admon izraeli milliomosoknak tartozik, és a jövedelemadóval is elmaradása van.
A legbeszédesebb (angolul) azonban maga a Haaretz. Ebből megtudhatjuk, hogy az izraeli rendőrség nemzetközi bűnügyi osztálya a Haaretz és a Yedioth Ahronoth nevű izraeli lapok bizonyítékai alapján nyomoz. Az izraeli hatóságok két ügyre koncentrálnak:
1. az egykori budapesti (Szabolcs utcai) zsidókórház megvétele, ahol a fia jutalékot kapott.
2. a már említett magánparti a budapesti nagykövetségen.
Az izraeli üzletemberek „megsegítése" kapcsán a nagykövetet azzal vádolják, hogy egy jeruzsálemi család nevében, akiknek érdekeltségei vannak a magyar fővárosban, felkereste Budapest főpolgármesterét, hogy működési engedélyüket terjessze ki egy játékkaszinóra (is).
Pomázon meg állítólag hozzásegített egy izraeli építési vállalkozót egy hatalmas ingatlan projekt tenderének megnyeréséhez. Sőt, úgy tudják nem egy állami ingatlan projekt elnyeréséhez segített izraeli vállalkozókat.
Persze ezek csak vádak, gyanúsítások és találgatások. Mégis, a fentiek ismeretében, ami számomra a legmeglepőbb: az infórádió-ban nyilatkozó Lattmann Tamás, nemzetközi jogász szerint:
„……A fogadóállamnak nincs köze ahhoz, ha egy országot képviselő nagykövet olyasmit cselekszik, ami saját országában büntetendő, …..”
Lehet, hogy valamit félreértettem, vagy a szakember rosszul fogalmazott, de ez azt jelenti, hogy – függetlenül a diplomáciai előírásoktól, és szabályoktól -, Magyarországon nem büntetik a vesztegetést, a korrupciót?
Egy ország megvezetve
rás nevű olvasóm a "Rendszerváltók" című írásom hozzászólásában a rendszerváltáshoz vezető út fordulópontját 1982-re datálja, mivel Magyarország akkor lett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagja. A felvetés valóban logikusnak tűnik, főleg Medgyessy Péter volt miniszterelnök titkos ügynök múltjának napvilágra kerülése óta. Hiszen nemcsak a sajtó, de a szakemberek, történészek is nagyjelentőségűnek tartják a magyar csatlakozást, különös tekintettel az akkori nemzetközi helyzetre, a Szovjetuniótól való függőségre.
Erre utaló, ezt magyarázó néhány fejtegetés, amit a net-en találtam
„……..A hatalom természetesen monolit volt még ekkor, rivális értelmiségi csoportok nem mutatkoztak még a színen, de már a 70-es évek második felében két feladatra kellett koncentrálnia az ország politikai vezetésének. Egyfelől gondoskodnia kellett az ország gazdasági túléléséről (s ez a nyugati országok felé való nyitást tette szükségessé); másfelől fenn kellett tartania az ország ideológiai elkötelezettségét a szövetséges országok irányába.
(Csizmadia Ervin: Medgyessy öt éve ÉS )
„…….Medgyessy azt válaszolta, hogy az IMF-csatlakozási tárgyalások titkossága miatt. Elmondta, hogy 1968-ban a szovjetek megakadályozták Magyarország csatlakozását az IMF-hez. Amikor később nyilvánosságra került, hogy újra próbálkozna az ország a csatlakozással, akkor Szűrös Mátyás akkori moszkvai nagykövetnél szovjet küldöttség tiltakozott ez ellen.
(origo.hu)
„……a szovjet övezet részeként Magyarországnak korlátozott szuverenitása volt. S ezt a korlátozott szuverenitást is alaposan kikezdte például a KGST 1976-os XXX. ülésszaka, amely a szocialista országok egységének növelésére, mondhatnánk, a nyugatihoz hasonló szorosabb integráció megteremtésének programját fogalmazta meg. Az 1968-tól "különutas" Magyarország számára eléggé vészjósló perspektívát jelentett volna, ha a KGST látszategységében kell feloldódnia.
(Csizmadia E. Népszabadság 2002. aug. 10.)
„…eladósodott Magyarország 1982-ben lépett be a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), hogy megmeneküljön a nemzetközi fizetésképtelenségtől: az IMF a pénzügyi élet végső mentsvára, amely szigorú gazdaságpolitikai feltétek mellett ugyan, de akkor is adhat hitelt, ha más már nem hajlandó. A belépő ország természetesen köteles volt megadni főbb gazdasági mutatóit, majd a többi tagországhoz hasonlóan folyamatos adatszolgáltatást kellett teljesítenie. Nyilván már a belépéskor nem vitte rá a lélek a magyar rezsimet az igazmondásra,….”
(Bod Péter Ákos Magyar Szemle 2005. június)
".......A nemzetközi konferenciát Magyarország 20 éves IMF és világbanki tagságának alkalmából rendezték.
Horn Gyula MSZP-s politikus, korábbi miniszterelnök elismerően szólt az 1982. évi vezetésről, amiért az nem engedett a Varsói Szerződés nyomásának és nem engedte a nyugati kapcsolatok befagyasztását, illetve a csatlakozás megakadályozását.
A csatlakozási tárgyalások delegációvezetője (Fekete János – Pocakos) az akkori körülményekről elmondta: 1981 őszén a volt KGST országok súlyos fizetési nehézségekkel küzdöttek, és Magyarország is közel került a fizetésképtelenség bejelentéséhez. (Magyar Nemzet – MTI-re hivatkozva)
Majd a mai napig élő (városi) legenda:
“…..a régióban elsőként, 1982-ben beléptünk az IMF-be …”
(index.hu 2007. márc. 26)
(Marjai József )………Kormánytagsága idején jelentős lépéseket tett azért, hogy Magyarországot, a keleti blokkból elsőként, felvegyék a Nemzetközi Valutaalapba….”
(index.hu)
".......1982-ben - elsőként a közép- és kelet-európai államok közül - Magyarország az IMF és az IBRD tagja lett......"
(Progress Vállalakozásfejlesztő Alapítvány)
A valóság azonban mást mutat!
A Nemzetközi Valutaalap története szerint jóval a magyar csatlakozás előtt öt, azaz öt „kommunista” ország már tagja volt. 1980-ra azonban számuk kettőre csökkent (Románia és Jugoszlávia), ugyanis időközben szovjetnyomásra Lengyelország, Csehszlovákia és Kuba visszalépett a tagságtól.
Due to the pro-capitalist bias of both organizations, only five Communist states have ventured to join the Bank and the Fund, and by 1980 that number had dwindled to two, Yugoslavia and Romania. Mutual suspicion and hostility, coupled with the reluctance of the Bank and Fund to accommodate the special needs of their Communist members, eventually led to the withdrawal of Poland, Czechoslovakia and Cuba from the organizations. Conversely, Yugoslavia and Romania have received levels of IMF and IBRD funding which exceed the average level of members which are non-Communist, developing nations.
Az egykori Jugoszlávia tagságát meg lehet kérdőjelezni, hiszen nem volt a KGST tagja, tehát szovjetnyomásról nem igazán lehet beszélni. Azért megjegyezendő, hogy már 1968-ban az IMF tagja volt
Ugyanakkor Románia belépési dátuma az IMF honlapja szerint 1972 december 15. , tehát tíz évvel korábban már tagja volt a Nemzetközi Valutaalapnak, mint Magyarország.
Még valami
Az IMF honlapja szerint a magyar csatlakozás dátuma 1982. május 06.
Az origo.hu tudósításában pedig ez olvasható:
"......Medgyessy büszkén emlékezett, hogy a minisztériumban végzett munkájáért 1982. április 4-én a Munka Érdemrendjének arany fokozatával tüntették ki. ..."
Ezek szerint a magyar vezetés, a csatlakozás sikerét illetően, olyan biztos volt a dolgában, hogy egy hónappal korábban már ki is tüntette a „KGB-t elhárító tisztet”? Kapcsolódó anyagok (időrendi sorrendben)
Wednesday, June 29, 2005
Az IMF is aggódik (?) (a 2005-ös költségvetés kapcsán)
Wednesday, October 29, 2008
Amit a válságról tudni kell
Monday, February 23, 2009
Baj van, nagy baj van (?)
Monday, March 23, 2009
Miért hagytuk, hogy így legyen?
.
Labels: IMF
